Most egy ártéri tanösvény miatt áll a bál, pedig még fák is vannak körülötte

Vác belvárosától rövid sétára található a Váci ártéri tanösvény, a váci Liget szomszédságában, ami az árterek amúgy nehezen megközelíthető világába nyújt betekintést. Az építményt 1992–1993 között hozta létre a Göncöl Alapítvány a Holland Kormány támogatásával, Nagy Gábor építész tervei alapján.

Egyedi elhelyezkedése miatt többször veszélybe került: fennállása óta kétszer vonult át a területen akkora árvíz, amely még a tartópilléreket is kifordította a helyükről. A területen évente egyébként 5-6 kisebb árvíz vonul át, amikor a járódeszkák fölé ér az ár, ezen kívül pedig a szélviharok idején kidőlt fák rongálják a tanösvényt.

A Natura 2000-es besorolású területen található váci ártéri erdő állami tulajdonban van, amelynek vagyonkezelője a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság. Az ártéri tanösvény tulajdonosa a Göncöl Alapítvány, amelynek elnöke Kiszel Vilmos. Szerinte az utóbbi években a fentieken túl „a legnagyobb kártétel a Covid időszakában a kijárási tilalom idején következett be; a korábbiakhoz képest a sokszorosára megnövekedett látogatói terhelés miatt roggyant meg a tanösvény”.

Természet, ahová amúgy nem kap betekintést az ember

Nád, tőkés réce, susogás, brekegés, jókora teknős, zöld gyík – napsütéses májusi délelőtt az ártéren, a már burjánzó, de még szúnyogmentes természet a legszebb arcát mutatja. Az idillbe csak az ember által emelt építmény, pontosabban annak rozoga elemei rondítanak bele.

A cölöpökön rögzített pallósor erősen foghíjas, több fa rádőlt az ösvényre, itt-ott hullámvasútszerűen kanyarog, a korlát néhol lötyög, és bár a tanösvény nincs magasan a vizenyős terület fölött, tehát nem lehet nagyot zuhanni, a kiálló cölöpök és a foghíjak miatt szemlátomást balesetveszélyes.

Folyamatosan figyelni kell, hova lép az ember, így a karnyújtásnyira lévő látványosság mellett erősen ajánlott rendszeresen a lábunk elé nézni. Az élővilág felismerésében a tanösvény mellett elhelyezett tájékoztató táblák segítenek, azaz csak segítenének, ha nem nőtte be volna többségüket maga az élővilág.

Összességében olyan a hangulat, mint amikor egy zombiapokalipszis után újra kisüt a nap, de addigra a természet visszahódított mindent, amit korábban az ember elbitorolt tőle.

Az ártéri tanösvény tökéletes helyszín a vadregényes kifejezés illusztrálására.

Csakugyan indokolt az elején elhelyezett tájékoztató tábla, amely szerint III. nehézségi fokozatú túraút, amelyet mindenki csak saját felelősségre használhat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hosszabb-rövidebb szakaszokon a kezünkre is szükség van a haladáshoz. Babakocsisoknak, tipegőknek és szertelen ovisoknak nem; ellenben a kalandtúrák szerelmeseinek és aktív túrázóknak még mindig remek kirándulócélpont az 510 méteres, nagyjából fél óra alatt kényelmesen bejárható ösvény.

Érdekes viszont, hogy az építmény állapotát illetően mennyire eltér a váci önkormányzat és a fenntartó-tulajdonos alapítvány valóságérzékelése. Előbbi azonnali felújítást kezdeményezne, míg utóbbi kivárná, míg összegyűlik erre a pénz – az sem mindegy, milyen (erről később bővebben lesz szó). Abban azonban mindketten egyetértenek, hogy a tanösvényt fel kell újítani – ám ahogyan hamarosan kiderül, ennyiben ki is merült a témák sora, amelyről ugyanazt gondolják.

Megkötött kezű önkormányzat, pénzre váró alapítvány

A 2019-ben kétharmados többséggel megválasztott Összefogás frakciót vezető Matkovich Ilona polgármester korábban több fórumon elmondta, hogy próbált egyeztetni az esetleges felújításról az alapítvánnyal, amit nem koronázott siker. Ahogy a tanösvény állapotáról, úgy erről is teljesen eltér a két érintett véleménye. A Göncöl Alapítvány képviselője, Kiszel Vilmos azt mondja, hogy Matkovichcsal megválasztása óta egyszer találkozott, és szerinte amúgy is „jogszerűtlen minden kezdeményezés, amelyet a város a tanösvény rendbe tétele érdekében indított”.

2021 májusában egy nyílt levelében ezt írta Matkovich Ilonának: „A következőket kellene belátnia: Ön, az önkormányzat és hivatala nem illetékes a területen. Példának okáért a Közterület-felügyelet oda, külön, speciális, a tulajdonostól (a tanösvény esetében ez a Göncöl Alapítvány és a Vízügyi Igazgatóság közösen) kapott kérés hiányában, hivatalból be sem léphet, nem intézkedhet, nem cselekedhet, mert nem közterület, nem út, és egyáltalán nem olyan terület, ahová a hatásköre kiterjed.” (Érdekes adalék, hogy Kiszel Vilmos a cikk rá vonatkozó részeinek ellenőrzésekor a kérés szót engedélyre akarta cseréltetni a korábban, a Göncöl Alapítvány által kiadott nyílt levél esetében.) 2023 telén is kihangsúlyozta, hogy egyedüliként és kizárólag az alapítvány járhat el a tanösvény ügyében, májusi megkeresésünkkor ehhez még annyit fűzött hozzá, hogy

ő csak azután állna szóba az önkormányzattal, ha az végre kifizetné az alapítvány irányába fennálló adósságait. Megkérdeztük erről az önkormányzatot is, és azt a választ kaptuk, hogy „remélik, Kiszel Vilmos nem olyan »adósságokról« vizionál, melyeket a váci emberek pénzéből gazdálkodó önkormányzat a még el sem kezdett munkákra neki »köteles« átadni.

A város vezetői azt nem kívánják kommentálni, hogy nem létező »adósságokkal« próbálja magyarázni azt, hogy nem áll szóba a megoldást kereső önkormányzattal.”

A Váci Polgármesteri Hivatal Ellenőrzési Osztálya jelenleg vizsgálja, hogy 2010-től milyen összegben és tartalommal került sor a tanösvénnyel kapcsolatos önkormányzati kifizetésekre. Ez és az ellenőrzési jelentések áttanulmányozása még folyamatban van.

Az alapítvány előzetesen kérne pénzt az önkormányzattól

Az alapítvány vezetőjének és az önkormányzatnak a viszonyát jól illusztrálja, hogy Kiszel úgy látja, hogy az ártéri tanösvényre beadott pályázatainak sikerét „az önkormányzat hatékonyan akadályozza”. Ezzel az állítással is szembesítettük az önkormányzatot, mert érdekelt minket, hogyan és miért akadályozzák meg az ártéri tanösvény sorsát befolyásoló pályázatok elnyerését. Mint megtudtuk, „a 2019-ben összellenzéki támogatás mellett kétharmados többséget szerző városvezetés idejében egyetlen esetben sem kérte egyetlen pályáztató sem az önkormányzattól bármilyen, a Göncöl Alapítvány által beadott pályázatra a véleményüket. Nincs is ilyen általuk benyújtott pályázatról információjuk. Egyúttal nagyon sajnálatosnak tartják, hogy az állami közpénzekkel és az emberek adományával el nem számoló alapítvány a tanösvény állapotának felelősségét az általa onnan »kitiltott« városra igyekszik hárítani.”

Az önkormányzathoz az alapítvány vezetője ekképp fordul: „Ha tényleg támogatni szeretné az ügyet, akkor fizesse be a támogatást, vissztehermentesen, azaz pro bono, tehát önkéntesen, kikötés nélkül az alapítvány adományszámlájára.” Az oda eddig befolyt összeg Kiszel Vilmos elmondása szerint még nem fedezi a felújítást (ennek méretéről lejjebb lesz szó). Az alapítvány egyébként abban bízik, hogy a jelenleg is futó két pályázat segítségével már elegendő támogatás gyűlik össze a tanösvény felújítására.

Az önkormányzat akkor fizetne, ha elkezdődik a tanösvény felújítása

Bár a Váci ártéri tanösvény ügyében az önkormányzat nem tud közvetlenül beavatkozni, mint lapunknak elmondták, továbbra is szándékuk a fenntartóval közös helyreállítás elindítása. Az önkormányzat korábban 3 millió forintos ajánlatot tett az alapítványnak, azaz ennyivel támogatnák a tanösvény felújítását. „Vác Város Önkormányzata többször szóban és írásban is felajánlotta: ha a fenntartó Göncöl Alapítvány elkezdi a tanösvény felújítását, az önkormányzat anyagilag támogatja a munkát” – mondták. És ennél a pontnál szakad ismét ketté Duna menti valóság: az alapítvány képviselője lapunknak azt mondta, hogy „ebből semmi nem igaz, sem szóban, sem írásban nem ajánlottak fel semmi ilyet. Hallottunk róla, hogy üzengetnek közösségi médiában, amely teljesen hiteltelen.”

És ha eddig úgy tűnt volna, hogy csupán az önkormányzat és az alapítvány mozog egymással szemben az ártérben: 2021 tavaszán a KDNP váci szervezete is önkéntes mentőcsapatot küldött volna a tanösvényre: azt tervezte, hogy 1 millió forintot gyűjt össze adományokból, ezt anyagköltségre fordítanák. Mint megtudtuk, a befolyt pénzek sorsáról nem kapott tájékoztatást a város önkormányzata, az adományozók viszont emiatt a városvezetést is támadva keresték meg önkormányzati képviselőiket és a város irányítóit.

Matkovich Ilona polgármester idén februárban egy testületi ülésen elmondta, hogy az önkormányzat részletes feltáró vizsgálatot indít abból a célból, hogy kiderüljön, hasznosultak-e a tanösvény felújítására elindított és több helyen hirdetett gyűjtésre érkező támogatások. Mint megtudtuk, ez a vizsgálat jelenleg is zajlik.

A megoldás: 10 millió politikamentes pénz és jóféle akác (esetleg vörösfenyő)

A Göncöl Alapítvány mindenkit elutasít, aki pártok színeiben adakozna, és – ahogy ez a fentiekből is látható – kizárólag a nem visszterhes adományokat fogadja el. Az alapítvány vezetője megkeresésünkre azt mondta, hogy összesen 10 millió forintra lenne szükség a tanösvény teljes felújításához, valamint „jó minőségű, négyélű, száraz, akác fűrészárura, ami jelenleg nem beszerezhető hazánkban. Az akác jól bírja a változó vízállást, de a vörösfenyő is remek lenne, csak az négyszer annyiba kerül. Ha összegyűlne a járhatóság helyreállításához szükséges összeg, akkor nekilátunk, és kész” – jelentette ki az alapítványvezető.

A Vácon élők több munka- és nyersanyag-felajánlást is tettek eddig, a munkálatokat környékbeli önkéntesek és vállalkozók végeznék, akik „nehezen élik meg, hogy a tanösvénybe nem lehet akármit beépíteni”.

A város belügyei a tanösvény kedvelőit a jelek szerint mérsékelten érdeklik, az viszont annál inkább, amire végül nem kaptunk megnyugtató választ: mi történik akkor, ha a sok belharc, az összefogás hiánya és a forráshiány miatt a jelenlegi állapotában is már erősen ingatag építmény a felújításig egyszerűen tönkremegy?