Mi a baj a műfűvel azon kívül, hogy mikroműanyagokat terjeszt, elpusztítja a talajt és hazudik?

Mi az?

• Tönkreteszi a talajt;
• a szakemberek azonnal betiltanák;
• mikroműanyaggal szór tele mindent;
• népszerűsége pedig töretlenül nő?

A megfejtés a műfű, ami egyre inkább szorítja ki a közmondásos szép zöld gyepet. Parkokat, sportpályákat és stadionokat borít be szerte az országban és szépen jönnek fel melléjük a magánkertek is. Több szakértővel jártuk körül a trendet, amiben a legjobb jóindulattal is csak annyi pozitívumot lehet találni, hogy jól mutat az Instagram-fotók hátterében.

Az egyik legnagyobb gond vele az, hogy hazudik

Elképzelte már valaki, milyen lenne, ha a zuhanyfüggönyével, netán vízlepergető konyhai abroszával terítené le a kertjében a talajt? Sületlenségnek hangzik? Pedig a műfű használata is ilyesmi, éppen csak egy kicsivel jobb.

„A mélypontnál is mélyebben van a környezet szempontjából. Eddig az ellen küzdöttünk, hogy ne 2 centire manikűrözött gyepeket alakítsanak ki maguknak az emberek, és sosem gondoltam, hogy egyszer majd azt fogom visszasírni. Egészen katasztrofális megoldásnak tartom”

– mondja Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, fizikus, környezettudós.

„Rémisztő jelenségnek tartom az elszaporodását. A műfűvel az az egyik legnagyobb gond, hogy hazudik. Nem biotikus felszíni burkolat, miközben a küllemével ezt hazudja magáról. Imitálja a zöldfelületet, de ennél még a gumiburkolat is őszintébb. A műfű a greenwashing legfölsőbb kategóriája” – kontráz rá Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze. Ő el is kezdte felszámolni a főváros közterületein az ilyen burkolatokat, az Andrássy úton például világörökségi területről szedtek fel műfüves sávokat. A főtájépítész műfűellenességét jól jellemzi az az eset, amikor egy megkeresésre úgy reagált: csak a holttestén keresztül kerülhet műfű egy kutyafuttatóra.

A gyep élő anyag, öntisztulási és megújulási képességgel, míg a műfű nevében csupán becsapós marketinghúzásként szerepelhet a „fű” szó, hiszen semmi köze a természethez. Ahogy az élő és műfű között érdemes különbséget tenni, úgy a lakossági vagy közterületi műfű és a sportpályák fűimitátorai között is. Bár mindkettő problémás a maga nemében, cikkünk nagyobb részében az előbbiről lesz szó.

A műfű, amihez pár éve bárki hozzájuthat, jelenleg hasonló felfutásban van, mint bő 10 éve az azóta is liebling státuszban lévő térkő. Csak sajnos a keletkezésétől kezdve a pusztulásáig végig gondok vannak vele. Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint emellett a legrosszabb az, hogy a műfüvekhez – főleg sportpályák esetén – gyakran hozzáadott gumigranulátum igazi downcycling termék, „ami félig zöld dolognak van beharangozva, noha csak egy eszköz arra, hogy megszabaduljanak a szeméttől.”

Önmagában a műfű teljes élettartama alatt problémás. Például az előállítása, hiszen rendkívül szennyező, mint minden szénhidrogénből előállított műanyag. „Legutoljára a földtörténeti őskorban volt élő anyag az a kőolaj, amiből manapság a műfüvet előállítják” – ironizál a főtájépítész. Aztán a használata:

• Kopik és porlik, melynek során a leszakadó mikroműanyagok bekerülnek a levegőbe és nem csak mi szívjuk be, hanem a műfüvön játszadozó gyerek is.
• Nem képes biológai életre, az élő környezetet ellenben pusztítja: ha leterítjük, tönkreteszi a talajt, megszűnik alatta az élet, befülled, bepenészedik. „Egyetlen kanálnyi talajban több élőlény van, mint csillag az égen. A talaj véges erőforrás, épp, hogy minél több lefedett, lebetonozott talajt kellene visszaadni a természetnek” – vélekedik Ürge-Vorsatz Diána, aki szerint a normális, gyökerekben gazdag talajok az egyre nagyobb problémává váló áradások, belvizek és az aszályok ellen is védenek. Efféle hasznos folytatás a műfű alatt nincs.
• Növeli a városi hőszigetjelenséget, mivel a vakító zöld csillogása ellenére úgynevezett sötét felület.

És miután felszedik, az elhelyezése is problémás, hiszen műanyag, ami a kutyaürülék, a madárürülék és az egyéb szennyeződések miatt veszélyes hulladékká válik.

Bár a marketing ezt akarja elhitetni, nem gondozásmentes

Bár terjedésének okai nagyrészt érthetetlenek, Ürge-Vorsatz Diana szerint a népszerűségét befolyásolja az éghajlatváltozás, és az is, hogy olajipari termék. „Az utóbbi 10 évben megduplázódtak a műanyaggyártó kapacitások, ezért egyre több műanyag terméket dobnak piacra a gyártók. A nagy kiterjedésű terület miatt a műfű nagyon jó piac nekik. Ráadásul ha már rászokik valaki, nagyon nehéz leszoknia róla.”

A másik oldal a fogyasztóknál van, hiszen a bonyolultabb fenntartású természetes gyepet váltja fel a „gondozásmentesség” ígéretével. „A marketing kiemelt mondata a műfűről valóban az, hogy gondozásmentes. Ezzel lenne vitám, mert egy nyitott természeti környezetben érik hatások, például az állatok, akiknek az ürüléke rá kerül, ez az ürülék beleszivárog a műfű alá és egy fertőzési gócpontot alakíthat ki a talajban. Emellett jelentős UV-terhelés is éri” – magyarázza Bardóczi. És míg a négylábú állatokat még csak-csak száműzni tudja valaki a kertjéből, a madarakat már jóval nehezebben, vagy ha úgy tetszik, kevésbé gondozásmentesen.

Nem hűti, hanem melegíti a környezetét

Az ilyen borítottságú terület a településrendezési tervekben egyébként burkolt felületnek minősül, nem része a kötelező minimális zöldfelületnek – csak ezt a főtájépítész szerint nem ellenőrzi senki.

Egy park vagy egy zöldfelület nem csak Instagram-fotók látványeleme, hanem ökológiai egység is, amelynek sok más mellett olyan előnye is van, hogy hűti a környezetét. „Műholdas, egyméteres pontosság alatti infra-felvételekkel szokták rendszeresen figyelni, hogy mennyi zöldfelület van Budapesten. Az elemzésekből az látszik, hogy a 2000-es évek első évtizedében tűntek fel az első műfüves focipályák. Az elemzéseket végző ember kezdetben nem értette, hogy a zöld felületek fölött miért szűnt meg a fotoszintetizálás, aztán kiment a területre és látta, hogy a focipálya füvét lecserélték műfűre.

Azt is látjuk, hogy a műfű ugyanolyan hősziget lesz, mint bármely más burkolt felület. Egy burkolt műfű és díszburkolat felszíni hőmérséklete között nincs nagy különbség”

– mondja a főtájépítész. Szerinte egyébként aki nem szeret a kertjével, azon belül is a gyeppel bajlódni, annak a legjobb megoldás, ha egy felhőkarcolóba költözik, ott garantáltan nem fogja zavarni a természet.

Ürge-Vorsatz Diána attól tart, hogy bár rengeteg szempontból káros a műfű, a műanyagszennyezés témájában csak nemrég kezdtük el kapargatni a jéghegy csúcsát, hiszen még nem kötelező mérni az ivóvízben és a levegőben a mikroműanyag mennyiségét. Így egyelőre csak elszigetelt tanulmányokra hagyatkozhatunk. „Egy csomó mindent nem tudunk még a mikroműanyagok egészségügyi rombolásairól. Az pedig sajnos nagyon sokára lesz, hogy odáig eljutunk, hogy rendszerszerűen mérjük és szabályozzuk a terjedését. Az eddigi kevés vizsgálatból tudjuk, hogy a műanyagok olyan szennyező anyagok, amelyek befolyásolják a hormonháztartást, a folyamatos szennyezés pedig mikrogyulladásokat okozhat, és ha ez sokáig fennáll, előbb-utóbb a rák kockázata is megnő.

Amíg mindezt hosszú évek kutatásai – ami sok halálesetet is jelent – nem igazolják, addig a szabályozás nem fog tiltani semmit.”

A legrosszabb: a gumimorzsás focipálya

Éppen a vélt rákkockázattal kapcsolatos hírek miatt kerültek be a 2010-es évek közepén a műfüves focipályák a köztudatba. Ez a bukolattípus annyiban tér el az eddig taglalt kerti vagy köztéri műfűtől, hogy műfűszálak közé őrölt gumimorzsát szórnak. A gumimorzsa jellemzően újrahasznosított gumiabroncsokból származik, ami esetenként káros vegyi anyagokat, például policiklusos aromás szénhidrogéneket és illékony szerves vegyületeket tartalmaz.

Honi pályafutásának kedvezett, hogy állami támogatások pörgették fel a műfüves sportpályák terjedését (januári hír például, hogy 800 millió forintból téli (!) műfüves focipálya épül Felcsúton), miközben például az Egyesült Államok több állama és Hollandia is műfű-moratóriumokat rendelt el. Ennek nem csupán a gumimorzsás műfüvön sportoló játékosok nagyobb sérülési kockázata az oka; több hír – magyarul is – hozza összefüggésbe az amúgy makkegészséges sportolók rákos megbetegedéseit a műfűvel.

A sportolásra szánt műfű szálai jellemzően nejlonból, polipropilénből vagy polietilénből készülnek, ezek vannak egy hátlaphoz rögzítve. Ehhez az alaphoz adódik hozzá a többnyire újrahasznosításból származó gumigranulátum. A gumimorzsás műfűben Simon Gergely szerint jócskán előfordulnak szennyezőanyagok: „PAH-ok (policiklusos aromás szénhidrogének), amelyeknek rákkeltő és hormonkárosító hatásuk van; ftalátok, amelyek a szaporodási képességet károsítják, beleavatkoznak a hormonrendszerbe és szintén van rákkockázatuk. PFAS (per- és polifluorozott alkil) anyagok, nem lebomló, emberben felhalmozódó anyagok, ezek hasonlóan hormonkárosítóak, rákkockázatúak. És a korábban már említett mikroműanyagok.”

2022-ben David West lett a Philadelphia Phillies baseball csapat hatodik tagja, aki agyrákban halt meg. Halála – kapcsolódva a PFAS veszélyeivel kapcsolatos egyre növekvő aggodalmakhoz – adta a Philadelphia Inquirer nevű lap újságíróinak az ötletet, hogy kiderítsék, valóban tartalmaz-e káros anyagokat a stadionok műfüve. A szakemberek bevonásával zajlott vizsgálat eredménye röviden az lett, hogy bár az ivóvíz hasonló mértékű szennyezettsége riasztó lenne, a műfüvön sportolás veszélyeiről – amikor a játékosok a mérgező anyagokat csak belélegzik vagy a bőrükkel érintkezik – még nincs elég tudás.

A FIFA egyértelműen kijelentette, hogy nincs olyan bizonyíték, ami igazolná a műfű egészségre ártalmas voltát, és szerintük már így is épp elég kutatást végeztek a témában. Az amerikai gyártók is azt nyilatkozták, hogy a szintetikus gyep nem veszélyes, Kalifornia és a Washington államban végzett elemzések eredményei egyelőre nem támasztják alá a rák kockázatát.

Annyi biztos, hogy az egészségügyi kockázatokat illetően a teljes tisztánlátáshoz még további vizsgálatokra van szükség, és ezek jelenleg is zajlanak. A műfű hathatós közreműködése a mikroműanyag-terhelésben azonban már most nyilvánvaló.

Valóban spórolás a hagyományos, élő fűhöz képest?

Végezetül fontos kérdés az is, ami a műfű létrejöttének egyik indoka (a már megdőlt „gondozásmentesség” mítosz mellett), hogy valóban akkora spórolás-e a természetes fűvel borított sportpályákhoz képest. Nyilván itt is lehet még bőven vizsgálódni, de a Massachusetts Toxics Use Reduction Institute (TURI), a Massachusettsi Egyetem kutatócsoportjának közös elemzése például azt mondja, hogy nem. Készítettek egy elemzést hírcikkek, a gyártók és a sportlétesítmények vezetőivel folytatott beszélgetések alapján, majd ezzel a megállapítással zárták a TURI-jelentést:

„Majdnem minden forgatókönyv esetén a természetes gyep teljes életciklus-költsége alacsonyabb, mint egy egyenértékű terület műfüves területének életciklus-költsége.”

Mi hát a megoldás? Tiltsuk el a gyerekeket a műfüves sportolástól, és amíg meg nem érkeznek a vitathatatlan eredmények, küldjük őket inkább tájfutni az erdőbe? A dilemmára ugyan választ nem ad, de annyi biztos, hogy érdemes edzés vagy meccs után azonnal kezet mosni és lezuhanyozni, a keletkező sebeket mihamarabb ellátni, a gumimorzsákat pedig nem lenyelni. Simon Gergely szerint azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha bizonyos anyagok az uniós ajánlás szerint a kisgyerekek játékaikból ki vannak tiltva, akkor mi keresnivalójuk van a gyerekek által is használt sportfelületeken.