A közmédia „bújós lakásokat” kiadó riportere: A kangörcs előbb-utóbb győz

Interjút adott a 444-nek Berkes Béla, akit januárban a BRFK rendőrei letartóztattak, mert több városban is szexmunkásoknak adott ki lakásokat. Emellett a közmédia bűnügyi magazinjának, a Kékfénynek volt riportere, az MTVA aztán a vádak hírekbe kerülése után kirúgta őt.

A férfi a rendőrségnek részletes vallomást tett: pár év alatt összesen 16 lakásban több mint 300 „melós lány” fordult meg nála, amivel mintegy 30 millió forintot keresett. Ez a prostitúció elősegítésének minősül, a rendőrség szerint valójában bordélyhálózatot tartott fenn, aminek súlyosabb a büntetőjogi megítélése.

Berkes szerint viszont ő senkit nem használt ki, szó se volt futtatásról vagy bordélyokról. Szerinte nincs károsult vagy áldozat, azt mondta, tiszta a lelkiismerete. Van benne szégyenérzet viszont azért, mert 16 évig, még elfogásakor is az MTV bűnügyi magazinjának munkatársa volt. Szerinte bár nem élt vissza a helyzetével, kettős életével nehéz helyzetbe hozta kollégáit.

Berkes arról beszélt a 444-nek, hogy „igazi putriban, a cigánytelepen” nőtt fel, később egyetemet végzett. A „mellékállásában” sokkal több pénz volt, kb. négyszer annyit keresett, mint a Kékfényben – mondta. „Mikor kezdted a lakásozást?” – kérdezték Berkestől. „A gyanúsítás szerint másfél éve, valójában korábban” – mondta.

Úgy kezdődtek a „lakásozós” dolgai, hogy arról értesült, elég nagy az igény „bújós randilakásokra”, amiket csak pár órára vesznek ki. „Kivettem, és órákra adtam bérbe, leginkább szeretőknek, pároknak, akik nem tudnak máshol együtt lenni. Aztán észrevettem, hogy egyre több lány keres, és nem órákra, hanem napokra veszik ki. Nekem sokkal kényelmesebb volt így, nem kellett annyit telefonálni, takarítani, ágyneműt húzni” – mondta. Jött be a pénz ebből, „a melós lányok egymásnak adták a telefonszámomat”.

Szerinte ő nem futtatott lányokat, mert nem részesedett igazán a bevételeikből, nem volt alá-fölérendelt viszony, csak kiadta nekik a lakásokat, ők meg használták. „Nemcsak a gyanúsításban, de a nyomozati anyagokban sincs egy szó sem futtatásról. Csak hogy szobákat adtam ki lányoknak prostitúciós tevékenységre. Nem volt kizsákmányolás, kényszerítés, erőszak.”

Az utóbbi időben már ki akart szállni ebből az egészből, a bevételek is visszaestek, mert a gazdasági helyzet nehezebbé válása miatt egyre kevesebb vendég jött, és tartott tőle, hogy ez tartós tendencia lesz. „Pedig azt szoktam mondogatni, hogy a kangörcs előbb-utóbb mindig győz.”

A lakásaiban tevékenykedő lányok közül „sokan a szüleiket tartják el vagy a gyereküket”. Azt mondta, a pénz „elment”. „Nincs semmim. Így utólag nem volt ez egy nagy biznisz. De kurva jól éltem.”

Szégyelli magát, mert szerinte hiteltelenítette a Kékfényt és az ott dolgozó kollégáit. Azt mondta, lehet, hogy nem marad az országban, „az egyik rokonom intéz Németországban gyári melót”. A teljes interjút itt lehet elolvasni.