A népszámlálás előzetes adatai arról árulkodnak, hogy 2001 óta gyorsuló ütemben néptelenedik el Magyarország: akkor 1,7 százalékos volt a népességfogyás mértéke, most már 3,4 százalékos, és ha nincs a bevándorlás, még csúnyább a kép. Ez évekre lebontva épp annyi, mint amennyit a Kádár-kor hanyatló, utolsó évtizedében mértek: akkor tíz év alatt 3,1 százalék volt a visszaesés. A 14 év alatti gyerekek száma kevésbé csökkent, de a szakértő szerint még nem lehet megmondani, hogy ez a családtámogatásokkal összefüggő fordulatot jelent-e. Az elöregedés közben feltartóztathatatlan: a 15–65 évesek száma 612 ezerrel csökkent, a 65 fölöttieké 318 ezerrel nőtt. Az ország egyes részei sokkoló mértékben ürülnek ki.
Képzeljük el, hogy mostantól a Békés megyei futballcsapatok egymás elleni meccsén minden csapatból hiányzik egy játékos, és bíró sincs a pályán.
Arányaiban pont ennyi embert veszített a dél-alföldi megye a 2011-es és a tavalyi népszámlálás között eltelt időben: 12,6 százalékkal, vagyis majdnem nyolcadával csökkent a népessége. Békés ezzel az ország második legritkábban lakott megyéje lett Somogy után, miközben 2011-ben még hátulról csak a negyedik volt.
A tavaly őszi népszámlálás előzetes adataiban – amelyeket február közepén tett közzé honlapján a KSH – persze nem ez az egyetlen sokkoló vagy megdöbbentő számérték, de ez az egyik leglátványosabb. Pedig extrém mutatókból jócskán van, akár országosan, akár vármegyei vagy regionális szinten, akár településtípusok vagy korszerkezet szerint nézzük az adatokat, amiket Tóth G. Csaba demográfussal, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet és a Corvinus Egyetem munkatársával tekintettünk át.
A legfőbb mutató maga a népességszám: a népszámlálás szerint Magyarország lakosainak száma 2022. október 1-jén, a népszámlálás úgynevezett eszmei időpontjában 9,604 millió volt, ami 334 ezerrel elmaradt a 2011-estől, és 3,4 százalékos népességcsökkenést jelent. Ez hatalmas szám. A friss adatok szerint lényegében ennyi (335 ezer) Veszprém megye teljes népessége, vagy más mérőszámban: annyi, mint a budapesti V., VI., VII., VIII., IX. és X. kerület népessége együtt.
Maga a 3,4 százalékos visszaesés látszólag történelmi rekord, hiszen soha nem fordult elő két népszámlálás között, hogy ennyivel csökkent volna a magyarországi lakosok száma. Csakhogy ezúttal nem 10, hanem 11 év telt el a két cenzus között. Ha ezt a 3,4 százalékot időarányosan nézzük, ugyanúgy 3,1 százalék jön ki, mint az eddigi negatív csúcsot jelentő 1980–1990 közötti időszakban – hívja fel a figyelmet a szakember. Szóval a 2011–2022 közötti időszak a népességfogyásnak a hanyatló Kádár-kori Magyarországon rögzített negatív rekordját nem döntötte meg, csak beállította.
A népesség ilyen arányú csökkenése egyébként sokkolónak tűnhet annak fényében, amilyen demográfiai adatokat a KSH évről évre közöl. Azok ugyanis úgynevezett „továbbvezetett” népességi adatok, „amely továbbszámításához 2000-ig a népmozgalmi statisztikából rendelkezésre álló természetes szaporodás, illetve fogyás adatait használtuk, 2001-től pedig a nemzetközi vándorlást is figyelembe vesszük” – írja a statisztikai hivatal. A KSH ilyen adatközlése szerint a népességszám 2022 elején még közel volt a 9,7 millióhoz, sőt ez év elején is 9,678 milliónak kellene lennie – szemben a „megnépszámlált” 9,604 millióval.
Az eltérés oka, hogy a népesség számának alakulását befolyásoló három tényezőből a statisztikai hivatalok csak kettőre látnak rá viszonylag pontosan: a születések és a halálozások számára (ez az úgynevezett természetes szaporodás vagy fogyás, attól függően, hogy pozitív vagy negatív az egyenleg), a harmadikra, a nemzetközi vándorlásra sokkal nehezebb rálátni – magyarázza Tóth G. Csaba. Ez nem csak magyar sajátosság, a világ legtöbb állami statisztikai hivatalának feladja a leckét, nálunk különösen azóta, hogy Magyarország is csatlakozott az Európai Unió schengeni övezetéhez (és a mostani volt az első olyan népszámlálás, amelynek már a teljes időszakában schengeni ország voltunk).
„Valójában olyan ez, mintha tíz évig a sötétben tapogatózva próbálná a statisztikai hivatal megmondani, hányan vagyunk ebben a Magyarországnak hívott helyiségben, aztán tízévenként felkapcsolják a lámpát, és kiderül a valós szám”
– magyarázta a szakértő, hozzátéve, hogy a módszertani nehézségek miatt persze ilyenkor sem látszik mindenki.
A KSH helyzetét pedig nehezíti, hogy a magyarországi népesség alakulásában a vándorlás hatása egyre nagyobb – és ez Magyarországnak jó. Hiába ugyanis, hogy a kormányzati kommunikációban időről időre megjelennek bevándorlóellenes szólamok, a valóság az: a nemzetközi vándorlás az elmúlt tíz évben jól látható többletet hozott – vagyis több bevándorló érkezett az országba, mint ahányan elköltöztek innen. A bevándorlás és elvándorlás különbsége tizenegy év alatt 131 ezer volt – nagyjából ennyi például a XIII. kerület vagy Győr lélekszáma –, tehát évente körülbelül 12 ezerrel növelték a bevándorlók a lélekszámot.
A nemzetközi vándorlásnak ez a 131 ezres plusza lélektani szempontból is fontos – és nem azért, mert jól rámutat a kormányzati szavak és tettek közötti különbségre, hanem azért –, mert enélkül a 2022-es népszámlálásra a lélektaninak is mondható 9,5 milliós szint alá esett volna Magyarország lakossága. A születések és halálozások egyenlege ugyanis 464 ezres mínuszt hozott, vagyis évente átlagosan 42 ezerrel többen haltak meg, mint ahányan születtek (ez évente egy Dunakeszi nagyságú város vagy a teljes VI. kerület népességét meghaladó fogyást jelent).
Az elmúlt tíz év népességfogyása ha felgyorsult is a korábbi cenzusokban mérthez képest, meglepetést nem jelent, ahogyan annak területi elrendeződése sem – mondja a demográfus. Tóth G. Csaba emlékeztet arra, hogy a két éve megjelent Demográfiai portré 2021 című kötetben már írtak arról, hogy a hét hazai régióból négynek (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Alföld és Észak-Magyarország) 25-30 százalékkal csökken a népessége 2050-ig.
Ebben a négy régióban most is nagyobb népességcsökkenést láthatunk: az Észak-Alföldön csak 5,9 százalékosat, a másik háromban 7,5–9,2 százalékosat. A közép- és nyugat-dunántúli régiókban ezzel szemben csak 0,5–2,5 százalékos volt a népességcsökkenés, míg a Budapest és Pest megye alkotta térségben még nőtt is a lakosok száma (2,946 millióról 3,021 millióra).
A két „déli” régiónak (Dél-Alföld, Dél-Dunántúl) a korszerkezet további jelentős népességcsökkenést jósol: itt ugyanis az egyébként is magas országos átlagot is meghaladja az idősek aránya. A népszámlálás szerint országosan 20 százalék fölé nőtt a 65 év fölöttiek aránya, de ezen belül a dél-alföldi régióban már 22 százalék, a dél-dunántúliban 23 százalék fölött van.
„Az öregedés nemcsak felgyorsult, de régiónként nagyon eltérő. A prognózisunk szerint ez a régiónkénti eltérés nőni is fog, Magyarországon 2050-re a mostani 32 százalékról 47 százalékra nő az úgynevezett időskori eltartottsági ráta, de az olló úgy szétnyílik, hogy ez a mutató a Dél-Dunántúlon 60 százalék lesz, míg például a fővárost is magában foglaló Közép-Magyarországon csak 40 százalék körül alakul” – mondja Tóth G. Csaba.
Az öregedést azonban kutatóként egyelőre nem érzi veszélyesnek a demográfus, „ez nem egy annyira tragikus folyamat, mint sokan gondolják, bár kockázatokkal teli, de kezelhető”. Példaként említi Gál Róbert Iván és Radó Márta egy korábbi tanulmányát, amelyben a szerzők rámutattak arra, hogy a rendszerváltást követő közel három évtizedben a várható élettartam lényegében annyival nőtt, mint a tényleges nyugdíjba vonulás átlagos életkora. Így bár igaz, hogy a társadalom az elmúlt húsz évben (is) folyamatosan öregedett, a nyugdíjrendszernek ez nem okozott megoldhatatlan problémát.
A népszámlálási adatok szerint egyébként nemcsak a 65 év fölöttiek, hanem a 0–14 évesek aránya is nőtt a lakosságon belül – igaz, a változás elenyésző, 14,6 helyett 14,7 százalék. Hogy ez az elmúlt tíz kormányzati családtámogatási intézkedéseinek tulajdonítható-e, azt a szakértő szerint még korai lenne megmondani. „A szülőképes korú népesség csökkenése mellett a születések száma valóban nem csökkent, a termékenységi ráta a korábbi 1,2 után most 1,5 körül alakul. Ebben rövid távon biztosan van szerepük a kormányzati programoknak, az még kérdés azonban, hogy emiatt csak előbbre hozták a családok a gyermekvállalást vagy valóban hosszú távon is lesz hatásuk az intézkedéseknek.”
Népszerűbb községek, kiürülő megyeszékhelyek
A népszámlálás előzetes adataiból az is látszik, hogy a Budapesten korábban megfigyelt folyamat – a nagyváros kiürülése, kiköltözés az agglomerációba – megjelent a vidéki megyeszékhelyeken. Miközben a vándorlási egyenleg következtében a fővárosi népesség enyhén növekedett, a községek és kisvárosok lakóinak száma pedig nagyobb mértékben nőtt a két népszámlálás között eltelt időben, addig a megyeszékhelyek, megyei jogú városok népességét jelentősen csökkentette az elvándorlás – hívta fel a figyelmet Tóth G. Csaba.
Látványosabbak és pontosabbak az adatok, ha a regionális helyett vármegyei szintű adatokat nézünk. Ezekből az látszik, hogy Budapest és nyolc megye népességét növelte a belföldi és nemzetközi vándorlás mérlege, míg tizenegyét csökkentette. A vándorlások nyertese Pest és Győr-Moson-Sopron vármegye plusz 12,3 és 7,9 százalékkal – ezek olyan mértékű bevándorlások voltak, hogy ebben a két megyében nőtt is a lakosok száma.
Pest vármegye ráadásul a legalacsonyabb, csupán 2,3 százalékos természetes fogyást produkálta, miközben a cikk elején említett Békésben ez a mutató csaknem 9, de Nógrádban, Somogyban és Zalában is több mint 7 százalékos.
A Dunától keletre fekvő vármegyék közül csak Bács-Kiskunban volt a bevándorlási egyenleg pozitív (0,5 százalékos növekedést jelentett a belföldi és nemzetközi migráció), míg a Dunától nyugatra fekvő megyék – negatív értelemben vett – legje Tolna vármegye. Itt a viszonylag magas (6,8 százalékos) természetes fogyáshoz 3,8 százalékos elvándorlás társult (mindössze két dunántúli megyéből mentek el többen, mint ahányan beköltöztek, Baranya a másik), így a népesség 10,2 százalékkal csökkent, ami Békés után a második legrosszabb mutató.
Ez a cikkünk ide kattintva angol nyelven is olvasható a Telex English oldalán. Nagyon kevés az olyan magyarországi lap, amelyik politikától független, és angol nyelvű híreket is kínál. A Telex viszont ilyen, naponta többször közöljük minden olyan anyagunkat angolul is, amelynek nemzetközi relevanciája van, és az angolul olvasó közönségnek is érdekes lehet: hírek, politikai elemzések, tényfeltárások, színes riportok. Vigye hírét a Telex English rovatnak, Twitterünknek és angol nyelvű heti hírlevelünknek az angolul olvasó ismerősei között!
