Győr az utolsó pillanatban felajánlja vízművagyonát az államnak, már a dolgozók márciusi bére volt a tét
2023. február 1. – 15:58
A győri közgyűlés kinyilvánította szándékát, hogy átadja a közszolgáltatási feladatok elvégzéséhez szükséges vízközművagyonát a Nemzeti Vízműveknek. Az irigyelt helyzetűnek vélt Győr sem tudja tehát fenntartani vízközműrendszerét, a Pannon-Víz Zrt.-ben lévő további százhúsz önkormányzatról nem is beszélve.
„Nincs más választásunk” – az első és az utolsó érv is ez volt, a győri képviselő-testület pedig a még maroknyinak sem mondható ellenzéki tábort leszámítva, megszavazta a szándéknyilatkozatot: a város átadja a vízművagyonát, illetve a Pannon-Vízben lévő tulajdonrészét a Nemzeti Vízműveknek, cserébe megszabadul a kötelező feladattól, amit úgy hívnak, vízszolgáltatás.
A közművagyon átadásának lehetősége – ahogy sok más városban – tavaly ősszel merült fel, a győri közgyűlés tagjai zárt ülésen találkoztak az anyaggal. Akkor még csak arról határoztak, hogy a győri polgármester és a Pannon-Víz elnök-vezérigazgatója menjen el tárgyalni az illetékes minisztériummal, és hozzák ki a lehetséges üzletből a lehető legtöbbet.
125 település közös társasága
A Pannon-Víz Zrt. a Kisalföldön és a Bakonyalján megközelítőleg 300 ezer fogyasztónak szolgáltat, 125 Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat a tulajdonosa. Messze a legnagyobb közülük – 61 százalékkal – Győr. A zrt. vagyona két részből adódik össze: maga a társaság egy korábbi jelentés szerint nagyjából 2,5 milliárdot ér, az összes vízközmű pedig – a csövek, a kutak, a víztisztítók, a víztornyok – azoké az önkormányzatoké, ahol a berendezések, építmények vannak. Ezeknek a valós piaci értékét megbecsülni szinte lehetetlen, Rácz Attila, a zrt. elnök-vezérigazgatója úgy fogalmazott, ezek „nem platóskocsik”, amelyek beárazhatók. Szeptemberben ugyanakkor még 30 milliárd forint körüli összeget emlegettek Győrrel kapcsolatban.
Most ütött be a villanyszámla
Ennél sokkal fontosabb, hogy a Pannon-Víz a közelmúltig nem volt veszteséges cég, még a 2021-et is pozitív mérleggel zárta, az egyik képviselő szerint két és fél millió forinttal. De aztán nagyot fordult a világ. Ismét csak Rácz Attilát idézve: „Volt, olyan nap, amikor 36-szoros volt a villamosköltségünk az előző év hasonló időszakához képest. Korábban 200 millió forintot tett ki az éves áramköltség, tavaly már 1,2 milliárdot, 2023-ban pedig meg fogja haladni a 6 milliárdot. A társaság éves bevétele (a 2009-ben az önkormányzatok által meghatározott, majd befagyasztott 220 forint/köbméter vízdíj mellett) nagyjából tíz milliárd forint, ebből ezt a költséget már nem tudják kigazdálkodni.
6-6,5 milliárd forintot kellene tehát a Pannon-Vizet tulajdonló 125 településnek összedobnia, ebből Győrre több mint négymilliárd hárul.
Érvek, de minek
Ez már nem megy, mondta ki az országos viszonylatban gazdagnak számító város, amelynek polgármestere egy ideje ahol csak tudja, próbálja árnyalni a Dagobert bácsi imidzset. Dézsi Csaba András rendre elmondja: „Már rég nincs az a helyzet, hogy ha a győri városvezető hátra dől, akkor egy dollárral teli zsákba huppan.” Hogy mekkora a baj, az mégis a közgyűlést megelőző bizottsági ülésen derült csak ki.
A maroknyi ellenzéki képviselő előjött azért a sokszor hangoztatott érvekkel:
- Mégis kitől vásárolja a Pannon-Víz az áramot, ha nem az államtól? Nem adhatná az olcsóbban?
- Mi történik akkor, ha a rezsiköltségek visszatérnek a normális szintre, és nem okoznak akkora gondot, mint most? Akkor már bánhatjuk.
- Eddig legalább a tulajdonos önkormányzatok dönthettek a vízdíjról, ha azt az állam megemeli, beleszólása senkinek nem lesz, legfeljebb fizetünk, mint a katonatiszt.
- És végül: az állam szemében biztosan nem „a gazdag” Győr lesz az első, ha arról döntenek, hogy hol és melyik beruházásokat támogatják. Hiába itt a legrégebbi és ezzel a legelavultabb a rendszer, mi a garancia arra, hogy a felújítására, ne adja ég, a fejlesztésére kapunk pénzt?
A válasz rövid és sommás volt:
Lehet húzni az időt, de ha nincs megállapodás, a dolgozók márciusi bérét már nem tudja kifizetni a Pannon-Víz.
Ha elmennek, az katasztrófa
Szakmai válaszok is voltak persze a politikusok felvetéseire, s korában Dézsi Csaba András is kinyilvánította véleményét, miszerint „az embereket nem érdekli, hogy a cég állami vagy önkormányzati fenntartásban van”. De az előbbi mondat akkor is mindent felülírt.
A Pannon-Víznél 650 ember dolgozik, a többség (500) győri szakember, akik „ha a bizonytalanságot látva elmennek inkább Parndorfba ruhát hajtogatni”, a vízszolgáltatás, ami pedig kötelező feladat, komoly veszélybe kerül. Rácz Attila nem győzte ismételni, hogy itt olyan szakmáról van szó, amit nem lehet két-három nap alatt megtanulni, egy csőtörés esetében – ami Győrben korántsem ritka – felbecsülhetetlen az a tudás, ami most még a szakembereik fejében van.
„A legjobb esetben is három-öt év alatt ismeri meg valaki a rendszert, amelyet felügyel, s tudja, hogy mely vezetéket kell elzárni, ha baj van.” Az elmúlt időszak bizonytalanságai nyilván érezhetők voltak házon belül, voltak, akik emiatt már felmondtak a Pannon-Víznél. Ennek a folyamatnak a megállítását remélték attól, ha Győr dönt.
Az, hogy a Pannon-Víz az utolsó cseppig kieresztette a tartalékait, jól mutatja, hogy a százhuszonvalahány tulajdonos önkormányzatból mindössze három mondta azt, hogy nem adja a vagyonát. Néhány héttel korábban a polgármestereket összehívták, és ott kimondták Győr szándékát is. A mégis nemet mondó Gönyűnek, Győrszemerének és Dunaszentpálnak töredéknyi részesedése van a zrt.-ben, várhatóan nem befolyásolják az ügyletet, amely most célegyenesbe fordult. Mivel az idő a Pannon-Vizet, illetve a tulajdonosait sürgeti, így jó eséllyel lesznek fejlemények már márciusig is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
