Az Oktatási Hivatal korábbi elnöke: Nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon

2022. november 14. – 12:02

Az Oktatási Hivatal korábbi elnöke: Nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon
Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal akkor vezetője 2018-ban a felvételi ponthatárok bejelentésén – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

„Sok sebből vérzik az egész magyar közoktatás. Sovány vigasz, hogy így van 1990 óta. Pedig a politika rengeteg jó szándékú paradigmaváltással próbálkozott. Az összes kísérlet elhalt, elkorcsosult, félbemaradt vagy elbénázták. Őszintén szólva ezt gondolom a mienkről is”

– mondta Gloviczki Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) korábbi helyettes államtitkára, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola jelenlegi rektora a Válasz Online-nak egy hosszú interjúban.

Gloviczki 2017-ben lett az Oktatási Hivatal elnöke, akkoriban egy kikötése volt: nem akar politikai szereplővé válni. Végül 2020-ban távozott pozíciójából. „Azért mondtam le, mert úgy éreztem, becsaptuk a tanárokat. Megalkottunk egy törvényt, a kapcsolódó rendeleteket, kitaláltunk és bejelentettünk egy rendszert, majd Matolcsy miniszter úr 2012 végén azt mondta, nincs pénz a pedagógusbér minimálbérhez kötésére.”

„Tíz év után elmondható, hogy nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon”

Gloviczki végigtüntette a 2000-es éveket az oktatásért, pedig szerinte a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok időszakában még nem voltak ekkora problémák az ágazatban, mint most. Aztán 2012–13 óta sem léptek előre, pedig lett volna rá alkalom.

„Tíz év után elmondható, hogy nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon.”

Azt mondta, hogy a 2012-es NAT készülésekor lett világos neki: itt olyan nemcsak politikai, hanem tudományos és szakmai lobbik működnek, amikkel helyettes államtitkárként nem tud semmit kezdeni. Ennek az az oka, hogy az egyetemeken dolgozó módszertanos kollégák a korábbi tantervek készítésénél mindig elérték, hogy minden maradjon a régiben.

„A Magyar Tudományos Akadémia elnöke történetesen nagyhírű fizikus és egyúttal volt oktatási miniszter, és azt mondja, hogy a Nemzeti alaptanterv fizikáról szóló része nem jó, akkor erre azért nehéz azt mondani, hogy de. És 2012-ben röhejes módon kétféle természettudományos NAT lett.”

Szerinte 2012 előtt az oktatáspolitika fontos volt a döntéshozóknak is, utána viszont inkább általános politikai kérdések és toposzok kerültek a figyelem középpontjába.

Szerinte „A császár új ruhája” című Andersen-mesében élünk, mert az ágazatért felelős miniszterek nem szólnak a bajokról, és a politikai elit gyerekei nem egy átlagos budapesti vagy borsodi iskolába járnak.

Az iskolát egy üzemnek tartja, ami így is, úgy is működik, de nincs benne koncepció.

A tanárbérek emeléséről azt mondta: a magasabb fizetés nem megoldás, hanem feltétel, „konkrétan nem lehet megélni abból a fizetésből, amit a kezdő pedagógus kap”.

Az első lépésnek gesztusértékűnek kellene lennie

Szerinte az első lépésnek gesztusértékűnek kellene lennie, ilyen lehet egy kommunikációs üzenet. Mint például: „kedves kollégák, tiszteljük a munkájukat, de nagyon nagy slamasztikában vagyunk, kérjük, tartsanak ki, mi pedig keressük a megoldást”. Ehelyett a mostani kommunikáció annyi: csönd legyen.

Szerinte az iskola és az óvoda arra való, hogy a szülők segítségére legyen a boldog és boldogulni képes felnőttek nevelésében.

„De az igazán nagy lépés ebben a gondolkodásban az lenne, hogy ha egyszer végre nem »reformálni« akarnánk az oktatást, hanem a célból kezdenénk felépíteni a rendszert.”

Szerinte például kémiából sokszor feszegetik, mi legyen a tananyagban, de azt a kérdést, hogy mi kell a kémiából a boldoguláshoz, nem teszik fel. Szerinte a mostani mentalitás annyi, hogy „ezt te azért tanuljad meg, fiam, mert én is kibírtam, akkor te is kibírod”.

2010-ben még azt hitte, másról is szól a politika, nem csak a hatalomról meg az erőről. 2020-ban már azt gondolta: az új NAT szerinti állami tankönyvek politikai nyomásra születtek.

„Hálás vagyok a politikában eltöltött évekért, egyáltalán nem arról van szó, hogy utólag azt mondanám, borzalmas korszaka volt az életemnek. Fontos munkám volt, amit tisztességesen próbáltam végezni. Egészen addig, amíg ez lehetséges volt.”

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!