A Bárányok hallgatnak könyvváltozatát olvassa a rendőr, aki a BRFK híreit írja

„Lábára lehajtja fejét,

alszik a tolvaj, mert piás,

velealszik a bűnözés -

álmából kelti az elfogás.”

Nagyot megy az utóbbi időben a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) a Facebookon, sokszor meglepően vicces szövegeket posztolnak. A fenti idézettel kezdődött például az a poszt, amivel arról a vicces lopásról számoltak be, hogy reggel a tulaj ébresztette a kocsijában szendergő másnapos tolvajt. De ilyen volt az év igazoltatottjáról szóló történet vagy a perselytől tangáig, furgontól fityuláig mindent ellopó eklektikus tolvaj esete is.

A BRFK hét eleji bejegyzéséből kiderült, hogy egy hétfős stáb írja a vicces posztokat, amikért szabályosan rajonganak a kommentelők. Ilyeneket írtak, hogy „aki ilyen jól ír, annál legyen fűtés”, vagy hogy, „annyira jók ezek a szövegek, hogy biztos nem rendőrök írják”.

A bemutatásból kiderül, hogy de, rendőrök írják, a csapat egyik tagja például Szilágyi Attila rendőr százados, aki augusztus elején érkezett az Országos Rendőr-főkapitányságtól.

Megkerestük, hogy megtudjuk, mit szól ahhoz, hogy ilyen sikere van az írásainak, vannak-e rajongói, és egyáltalán viccesnek kell-e lennie egy rendfenntartó szervnek. A Telexnek a százados azt is elmondta, hogy rengeteget olvas, a Quimby, a Kispál, a Hiperkarma és a Bëlga szövegei inspirálják.

Hogyan éli meg a népszerűséget?

Jólesnek a visszajelzések, de persze tudom, hogy nem vagyok a Beatles vagy Elvis Presley. Örülök annak, hogy sikerült sokak ízlését eltalálni, de azért még nem kell sikerfeldolgozási tréningre járnom.

Ez egy csapatmunka, többen írjuk a posztokat, mindenképpen meg kell említenem közvetlen kolléganőmet, harcostársamat, Dobó Kata századost. Az a célom, hogy a rendőrök munkáját bemutassam, hogy a tevékenységük közelebb kerüljön a lakossághoz, értsék, értékeljék törekvéseiket. Örülök annak, hogy a BRFK közösségi médiafelületén oldottabb, modernebb stílusban írhatok.

Többször hármas alliterációkkal, rejtett szellemességekkel ír. Honnan jutnak ilyenek eszébe?

Azt tanultam, hogy az írás az olvasással kezdődik, tudat alatt beépül – és tapasztalom, hogy tényleg. Gyerekkoromban nem voltunk irritálóan vagyonosak, de szegények sem, így könyvekhez mindig hozzájutottam, azt hiszem, mondhatom, hogy átlag feletti olvasási élménnyel rendelkezem. Én egyféleképpen tudok írni, de önazonos vagyok témákban és a formájukban is. Próbálom ötvözni a Gutenberg-alapú stilisztikát a 21. századi posztok tónusával. Ez bátrabb kifejezésmódot enged meg.

Mit olvas most?

A Bárányok hallgatnak könyvváltozatát, de gyakran visszanyúlok az olyan klasszikusokhoz, mint Örkény, Rejtő, Karinthy, Fekete István és Kosztolányi. Szeretem a krimit is. Ha kortársról van szó, akkor inkább a dalszövegeket szeretem. Morzsolgatom a memóriámban a Quimby, a Bëlga, a Kispál és a Hiperkarma slágereit.

Kapott megkeresést piaci szereplőktől, például reklámügynökségtől?

Reklámügynökség nem keresett, a rendőrségnél jól érzem magam, ez olyan munka, aminek értéke van, érdemes megszólítani másokat, nem szívesen számolnám fel ezt.

Mi az a téma, amiből nem csinálna viccet?

Sok témához merek fanyarul, ironikusan nyúlni, de nem mennék könnyedség irányába emberölésnél, gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekménynél, szexuális erőszaknál, emberkereskedelemnél, kiszolgáltatottságot, tragédiát bemutató anyag esetében.

Mit csinál a rendőrségen kívül?

45 évesen elkezdtem basszusgitározni, autodidakta módon tanulok, és borzalmasan rosszul játszom, jobb, ha ezt mások nem hallják, de én nagyon élvezem.

És ha már a Bëlga szóba került, mi a vonatkozó slágerrel kívánunk további kellemes posztolást: