A neoncsövek hirdetésként szolgáltak, de ma már kulturális örökségünk részei. Már amelyik még megmaradt. Talán most felcsillant a remény a megőrzésükre.
A komoly várostörténeti értéket képviselő neonok megmentése érdekében 2021-ben Patkós Luca és Racskó Tamás neonmentő aktivisták aláírásgyűjtést szerveztek, amivel arra szerették volna ösztönözni a fővárost, hogy saját gondozásába helyezze a még megmaradt neonfeliratokat.
Úgy látták, hogy ezek az utolsó utáni pillanatok, hogy néhány neonfeliratot megmenthessünk, és ne szeméttelepen vagy magángyűjtőknél végezzék. Az ügyben indított petíció sikeres lett, több mint 1000 aláírás gyűlt össze. Azóta jó pár egyeztetés zajlott a város vezetésével, melyek során megszületett a Neonfal-múzeum ötlete.
Mi itt írtunk nagyobb cikket az ötletről.
A tervezett kiállítás
A Neonfal-múzeum egy olyan kiállítás lenne, ahol élvezhető módon lehetne megtekinteni a főváros megmaradt neonfeliratait. Sajnos sok ilyen neon a jelenlegi helyén már nemkívánatos, ezért elhanyagolják vagy kidobják azokat. A Neonfal-múzeum megálmodói azon tevékenykednek, hogy megmentsék ezeket az értékes darabokat. Többek között sikerült megmenteni és felújítás alá helyezni a Csemege és Élelmiszer neonfeliratokat is.
A tervezett kiállítás egy budapesti tűzfalon akár többtucatnyi kis- és közepes méretű neont tenne közszemlére. A kezdeményezés szervezői ehhez a lakosság segítségét szeretnék kérni. Benyújtották a Neonfal-múzeum ötletét a 2022-es közösségi költségvetési programba, amelynek keretében a város költségvetéséből bizonyos összeg felhasználására a város lakói és a városban dolgozó 16 év feletti állampolgárok tehetnek javaslatot. Amennyiben elég budapesti támogatja a kezdeményezést, a főváros mintegy 50 millió forinttal segítené a Neonfal-múzeum létrejöttét.
A dicső múlt
A neon hazai története az 1920-as évekre nyúlik vissza, de a nagy csúcsidőszak 1969-re tehető, amikor a párt kiadta a jelszót:
Budapest legyen olyan fényes, mint Párizs!
Az 1969-ben kezdett program amolyan Patyomkin-intézkedés volt. A cél elsősorban az volt, hogy az ideérkező turisták lássák azt, hogy virágzik a város. Ezért például a Keleti pályaudvartól a Belváros felé a Rákóczi utat ellepték a neonok, de sok jutott belőlük a körutakra, a Váci utcába, az Andrássy (akkor még Népköztársaság) útra. Budán sokkal kevesebb volt.
Mindössze három év alatt a fővárost sok ezer neonreklám lepte el. Ám a lakosságot olykor zavarta a fény, a neonok „zümmögése”, ráadásul az állami vállalatok megszűntek.
Miért készültek?
A neonok eredettörténete amúgy igen vegyes. A központi program során egyes vállalatokat köteleztek, hogy különítsenek el forrást a neonokra, mások maguk kérelmeztek ilyen reklámot, de akadt, akinek semmi beleszólása nem volt a kérdésbe, egyszer csak kijöttek a „központ” emberei, és elkészítették a feliratot.
A neonok Budapesten sokkal gyakoribbak voltak, mint vidéken, de azért például a vidéki vasútállomásokon sokszor a városnév is így volt feltüntetve.
A neonok aztán feledésbe merültek, de az elmúlt években mindig akadtak páran, akik szerint ezek a szép alkotások megmentendőek, mert a kulturális örökségünk fontos részei.
A kiállítás itthon újdonság lenne, de a környékünkön már mások is belefogtak. Neonmúzeumok működnek Varsóban és Berlinben találhatók, Bécsben pedig kialakítottak egy olyan házfalat, ahová több neont is felszereltek és megmentettek.
