Mentsük meg a főváros utolsó neonreklámjait!

Milyen neonreklámokra emlékszik az átkosból? Röltex, Orion, Csemege, Cipőt a cipőboltból, Ne szemetelj, Kapaszkodjon a villamoson? Az idősebbeknek biztosan megvannak a Budapestet a hetvenes-nyolcvanas években ellepő, olykor vállalatokat reklámozó, máskor kissé komikus, népnevelő neonreklámok szövegei.

A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat valójában már 1949-ben megalakult, de a fénykora a hetvenes évek elején volt, amikor a párt egy felülről irányított kezdeményezéssel kitalálta, hogy Budapest legyen olyan fényes, mint Párizs.

Az 1969-ben kezdett program amolyan Patyomkin-intézkedés volt. A cél elsősorban az volt, hogy az ide érkező turisták lássák azt, hogy virágzik a város. Ezért például a Keleti pályaudvartól a Belváros felé a Rákóczi utat ellepték a neonok, de sok jutott belőlük a körutakra, a Váci utcába, az Andrássy (akkor még Népköztársaság) útra. Budán sokkal kevesebb volt, de például a szintén sok vendéget fogadó Déli pályaudvarnál több is akadt. Mindezt Patkós Luca tervezőgrafikus meséli, aki társaival a Cső projekt keretében régi neonokat ábrázoló plakátokat készít és értékesít, a bevételből pedig neonokat újít fel.

Zavarta a lakókat

A neonok pár éves tündöklése már a hetvenes-nyolcvanas években véget ért. Többek között azért, mert azok nem tetszettek mindenkinek. A szocializmus már szabadabb korszakában sokan pereket is kezdeményeztek, mert

• a neon zümmögött, zavarta a pihenést,
• volt, aki azért perelt, mert a felesége a nagy fényben „szégyenlősebb” lett,
• de olyan helyzet is adódott, amikor egy állatpreparátor azon háborodott fel, hogy a munkáját ellehetetleníti a neon által odavonzott sok bogár.

A neonok egy része tönkrement, de a helyén maradt, másokat leszereltek, sokszor kidobtak, de még mindig lenne esély megmenteni pár ikonikus darabot – meséli Racskó Tamás, aki egy magánkezdeményezéssel a Fővárosi Önkormányzathoz fordulna egy petícióval. Mint meséli, több olyan együttműködési lehetőséget is lát, amelyben a főváros felkarolhatná a neonmentőket.

• A civileknek kevés pénzük van, de ha Budapest is beszállna, több neont lehetne megmenteni.
• A legnagyobb vágyálom egy neonmúzeum lenne, amely már sok városban sikeresen működik.
• De már az is segítség lenne, ha a főváros listázna, szabályozna, támogatná a neonok örökbefogadását, vagy akár egy olyan platform kialakításában segítene, amely összekötné a neonokkal rendelkezőket és azokat, akik segítenének a felújításokban.

A témáról korábban az Indexnél is írtunk, itt, itt és itt.

Aki pedig szívesen tanulmányozná a jelenlegi fővárosi helyzetet, megtekinthet egy profi neontérképet, vagy egy remek képtárban nézegetheti a fővárosi neonokat.

Hogy készültek?

A neonok eredettörténete amúgy igen vegyes. A központi programban egyes vállalatokat köteleztek, hogy különítsenek el forrást a neonokra, mások maguk kérelmeztek ilyen reklámot, de Patkós Luca olyan órásmesterrel is találkozott, akinek semmi beleszólása nem volt a kérdésbe, egyszer csak kijöttek a „központ” emberei, és elkészítették az óra-ékszer feliratot.

A gyártó a VII. kerületben, a Szövetség utcában működött. Külön emeleteken dolgoztak a tervezőgrafikusok, az egyedi üvegtechnikát alkalmazó mesterek, illetve a gépészek (a reklámoknak saját tranzisztoruk volt, és időzíteni is lehetett a működést).

A neonok Budapesten sokkal gyakoribbak voltak, mint vidéken, de azért például a vidéki vasútállomásokon sokszor a városnév is így volt feltüntetve. Amíg volt központi szándék, addig rendben is tartották a neonokat. A neonvállalatnak volt egy javításokat végző autója, amely járta a várost, és ahol a neon nem világított, ott a szerelők gyorsan beavatkoztak.

A rendszerváltás után aztán sok állami vállalat megszűnt, a neonokkal igazán nem foglalkozott senki. Az üvegben kárt tettek a viharok, olykor a madarak, bejöttek az olcsóbb technológiák, így elsősorban a LED. Az újabb cégek, éttermek már ezt választották, nem pedig a kézműves és emiatt jóval drágább technológiát.

Ráadásul a régi szakemberek amolyan „területféltéssel” nem is nagyon adták át a csak sok gyakorlással megtanulható szakmát. Mára így szinte kihalt ez a tudás, csak egy-két mester képes a neonkészítésre. Nekik azért olykor van megrendelésük, például egy retro hangulatot idéző filmes projekt vagy egy-egy ilyen étterem lehet a megrendelő.

Jó példák

A neonok feledésbe merültek, de az elmúlt években mindig akadtak páran, akik szerint ezek a szép alkotások megmentendők, mert a kulturális örökségünk fontos részei. Patkós Luca elmondta, hogy a neonok megmentésének többféle módja is lehet.

1) A legjobb megoldás az, ha a neonreklám az eredeti helyén marad, a felújítás után működik, és a közösség számára látható.

2) Van, hogy a neonra az eredeti helyén már nincsen szükség, de más szívesen „örökbe fogadná” azt, amely így a felújítás után áthelyezhető egy másik nyilvános helyre, és ott látható.

3) Végül megoldás lehet az is, ha a neont befogadja egy múzeum, és ott megtekinthető.

Ezek a jó példák, de sajnos ma is sok neont egyszerűen kidobnak. Emblematikus volt például az Erzsébet téren a Fővárosi Gázművek „Főz süt fűt” fényreklámja, aminek nyoma veszett. Ám a közösségnek igazán az sem hasznos, ha magánkézbe kerül a neon, például azért, mert egy gyűjtő vagy egy trendi irodaház megszerzi magának, és csak privát célra használja.

A megmentés esélyei

Mikor lehet megmenteni egy régi neont? Leginkább akkor, ha a neon tulajdonosa együttműködik a civilekkel, és a feliratnak ma is van értelme (fodrászat, élelmiszer, cipőbolt, óra-ékszer). Jó példa volt erre a közelmúltból a Kürt utcában egy „fürdő” felirat megmentése. Sajnos Patkós Luca szerint

„a neonok tulajdonosai sokszor gyanakvók, nem értik, hogy valaki miért ajánlkozik ingyenes restaurálásra”.

Ma már csak pár száz neon maradt a városban, és az sem könnyíti meg a neonmentők dolgát, hogy ezek jogi helyzete is vegyes, rendezetlen. Szinte kerületenként eltérő, hogy a neon teljesen szabad préda-e, vagy vonatkozik rá valamilyen örökségvédelmi szabály.

A csapat különböző aktuális akciói közül például egy rákospalotai négyes neonegyüttest egyelőre a Rákospalotai Önkormányzat véd, nem engedi leszerelni (ez egyszerre nehezíti is a civilek dolgát, de jó példa is arra, hogy az önkormányzat vigyáz a neonra), miközben az unitárius egyház Nagy Ignác utca székházán található két „élelmiszer-csemege” felirat megmenthetőnek tűnik. Itt az élelmiszerbolt megszűnt, de vélhetően a két felirat hasznosítható: az egyik múzeumba, a másik egy élelmiszerbolthoz fog kerülni.

Múzeumi lehetőségek

Magyarországon ma még nincs neonmúzeum, de a Kazinczy utca 21.-ben található Budapesti Elektrotechnikai Múzeum (sokaknak talán a Tesla szórakozóhelyről ismert a cím) udvarán és a raktárában is vannak fényreklámok.

Neonmúzeumok a közelünkben Varsóban és Berlinben találhatók, Bécsben pedig kialakítottak egy olyan házfalat, ahová több neont is felszereltek, és így megmentettek.

Ezek közül Varsóban van a legtöbb magyar neon, ez az intézmény ugyanis regionális küldetéssel is bír: a hidegháború korszakának kelet-európai neonkampányait is igyekszik bemutatni. A Neon Muzeum egy magánintézmény, amelynek van magyarországi beszerzője is, sokszor Instagramon is kiteszik a felújított magyar darabokat, illetve kiadványokban is bemutatják őket.

Tőlünk jóval távolabbra pedig Las Vegasban működik egy, évi 100 ezer látogatót vonzó Neon Museum, amelynek a blogja itt érhető el.