A vasúton kiszámítható módon következnek be váratlan események, fennakadások, de vajon miért nem képes ezeket megfelelő módon kezelni a MÁV? Emberek a szardíniásdobozban, nuku tájékoztatás, tanácstalan kalauzok, veszélyes helyen leszálló utasok, többórás esti várakozás, versenyfutás a tömött pótlóbuszokért – ezek voltak olvasóink tapasztalatai a vasúttársaság vasárnap-hétfői összeomlásáról. A MÁV szerint közben a vonatpótlás zökkenőmentesen zajlott. Szakértők a Telexnek azt mondták: a MÁV az alulfinanszírozottság évtizedeiben elvesztette képességét a rendkívüli helyzetek kezelésére, amin csak ront a szakemberhiány.
Beütött az apokalipszis vasárnap a MÁV-nál, írtuk, és a káosz hétfőn is folytatódott. Biatorbágynál összeütközött tehervonatok, Bajánál és Gyöngyösnél gázolás, Kelenföldnél felsővezeték-szakadás akadályozta a forgalmat: törlések, kimaradások, késések, állt minden. Olvasóink jóvoltából most alulnézetből is megszemlélhetjük, milyen volt átélni a káoszt, majd megpróbálunk magyarázatot találni az összeomlásra a MÁV és külső szakértők segítségével.
Káosz Győr felől nézve
Olvasónk lányával utazott volna Oroszlányból Pestre vasárnap kora délután, már bő fél nappal a baleset után. A vonaton a kalauz kedvesen közölte velük, hogy a vonat csak Tatabányáig közlekedik. Onnan fél óra múlva jön majd Győrből egy személy, azzal tudnak tovább menni, de elvileg jön tíz perccel előtte egy RailJet is, mehetnek azzal is. Herceghalomnál viszont át kell majd szállni pótlóbuszra, kapták az információt, amiből, mint később kiderült, semmi nem igazolódott be.
Tatabányán nem jött a vonat, majd egyszer csak kiírták, hogy érkezik egy Kijevbe tartó EuroCity. Amikor a meglehetősen zsúfolt vonat befutott, a várakozók megrohanták a kalauzt azt kérdezve, erre felszállhatnak-e. A kalauz derekasan helytállt, és sikerült elindulni. Kár, hogy a vonat több mint fele hálókocsi volt, tehát az emberek úgy álltak, mint a szardíniák a dobozban:
angoltól ukránig volt mindenféle nemzet a kezdődő Covid-hullámban.
Este háromnegyed nyolc előtt befutottak Bicskére, ott kellett pótlóbuszra átszállni. A kalauz azt mondta, az állomás előtt fognak állni a pótlóbuszok, de csak egy szem turistabusz – magas utasterű, alatta csomagtér – állt ott nyitott ajtókkal.
„Felirat semmi, sofőr sehol, tájékoztatás nuku. Igen, egy darab pótlóbusz várt 500 embert”
– írta olvasónk. A busz zsúfolásig megtelt és elindult, de körülbelül 400 ember maradt a bicskei állomáson. Közben jó néhány helyközi járat indult környékbeli falvakba, kisvárosokba pár utassal. Az emberek mindegyikhez odarohantak, amikor ezek a buszok beálltak, majd csalódottan visszasétáltak. Volt egy fiatal csapat, amelyiknél volt rögbilabda, ők nekiálltak rögbizni. Voltak, akik kártyáztak, mások macskát szelídítettek. Ezt a hangulatot mutatja az első kép.
Háromnegyed óra várakozás után megjelent két busz, mindenki összegyűlt az állomás előtti járdán, egy kb. 150 méteres, zsúfolt járdaszakaszon. Olvasónknak megint nem volt szerencséje, a buszok a tömeg közepénél álltak meg, ők az elején voltak. A két busz elment úgy, hogy még az ajtóknak is emberek préselődtek, ők maradtak. Mivel igencsak hideg volt, behúzódtak a váróterembe. Amíg a váróteremben voltak, visszajött az első busz, arra megint nem fértek fel. Végül, közel kétórányi várakozás után újra megjelentek pótlóbuszok, olvasónk most jól számította ki, hol áll meg az első, így az elsők között vágódtak föl rá. A buszon kisgyerekes ukrán anyák ültek. Vajon ők hol éjszakáznak?, tette fel magában a kérdést olvasónk.
Háromnegyed tíz körül megérkeztek Biatorbágyra. Itt megdöbbenve vették észre, hogy az állomás előtt vagy tíz pótlóbusz álldogált.
„Miért nem jöttek értünk? Ennyi idő volt, amíg a gyalogos futár elhozta a hírt, hogy Bicskén még vannak utasok? Kiírták, hogy 22.08-kor indul vonat Kelenföldre. Mire odaértünk, a vonat zsúfolásig tömve. A kalauz kiabál, hogy van még hely.”
Ezen azt kellett érteni, hogy az ülések között még álldogáltak olyan emberek, akik nem simultak teljesen egymáshoz, tehát pár embernek még volt hely. Olvasónk elrohant a vonat legvégéhez, és mákja volt, mert ott még talált 5 ülőhelyet. Ez csak egy percen múlott, mert aztán ott is megtelt a vonat.
Tíz órakor el is indult a vonat, amire már nem fért volna föl több ember. Be is vitt mindenkit Kelenföldre, ahol még elcsíptek egy késésben lévő, Zágrábból jövő IC-t, így jutottak a Délibe. „Az ideiglenes menetrend rövid magyar elnevezése káosz” – foglalta össze a helyzetet olvasónk. Szerinte ennyi idő alatt Nyíregyházáról is háromszor odaértek volna buszok.
Káosz Nyíregyháza felől nézve
Ebben olvasónknak nem volt igaza, ugyanis keleti irányból sem volt leányálom a pótlás, ahogy egy másik olvasónk beszámolt róla. Vasárnap délután indult (volna) a vonata Nyíregyházáról és 18.30-ra ért volna be, ehelyett végül 169 perc késéssel, 21.19-re érkezett meg.
A vonata 5 perc késéssel érkezett, és eleinte minden jónak tűnt. Miskolc előtt Hernádnémeti-Bőcs állomáson az InterCity indokolatlanul megállt, majd az elektromos rendszer is leállt. 5-10 perc várakozás után a kalauz jelezte, hogy „a mozdony zárlatos lett”, ezért küldenek egy újat, de aki Miskolcra szeretne utazni, az szálljon át az érkező személyvonatra.
Olvasónk szerint csoda, hogy nem lett baleset a koordinálatlan leszállásból, hiszen a szomszéd vágányon 120-as tempóval haladt el 1-2 vonat, és sokan rossz oldalon szálltak le, mert minden ajtó nyitva volt. Sajnos a miskolci vonat nem jött, csak másfél óra várakozás után, és 18 óra körül tudtak csak továbbmenni Miskolcra. Miskolc után folytatódott a kálvária: Füzesabony előtt pár perccel egy új kalauz szaladt végig a kocsikon és csak annyit mondott, hogy Hatvannál le kell szállni. Egyéb utastájékoztatás nulla, a hangosbemondó valamiért már nem működött.
„Azt sem tudtuk, mennyi idő van még Hatvanig, és milyen lehetőségeink vannak. Esetleg leszállhattunk volna Füzesabonyban, és átszállhattunk volna a mögöttünk érkező IC-re, de erre a döntésre kb. 5 percünk volt, így továbbmentünk. Közben hívtuk a Mávdirektet, természetesen 10-15 perces várakozási időt jelzett a központ, így emberrel nem sikerült beszélnünk”
– idézte fel olvasónk. Mint írta, 19 óra 40 perc körül érkeztek Hatvan állomásra, ahol a mentesítőnek se híre, se hamva nem volt. De bizakodtak, hiszen a kalauz azt mondta, érkezik a mentesítő vonat, ami egyenesen Budapestig megy. Ezért az utasok majdnem fele nem is szállt fel a mögöttük érkező IC-re. Hiba volt, mert a mentesítő nem jött, a kalauz viszont eltűnt.
A hangosbemondón sem kaptak információt a mentesítő járatról, ezért inkább átszálltak a menetrend szerint 20 óra 10 perckor Budapestre induló személyvonatra (persze az is 10 percet késett), és azzal 55 perc alatt „berobogtak” a Keleti pályaudvarra. Olvasónk szerint nem volt kellemes élmény neki sem, de a vonaton idősek, kisgyerekesek is voltak, és Hatvan állomáson a 19-20 fokban, erős szélben, normális mosdó és főleg információ nélkül várakozni nagyon nem volt jó.
MÁV: Baleset volt, a pótlás zökkenőmentesen ment
Megkérdeztük a MÁV-ot, hogy történhetett ez meg, vannak-e ilyen esetekre vészforgatókönyvei annak érdekében, hogy fenntartsa a folyamatos üzemet, hogy legyen pótlás, kit kell értesíteni, hogyan kell az utasokat tájékoztatni.
A vasúttársaság válasza szerint vasárnapra virradó éjszaka a hegyeshalmi fővonalon történt baleset, a műszaki mentés és a helyreállítás egészen kedd hajnalig tartott. Hétfőn – lévén munkanap – a hegyeshalmi fővonalon is többen utaztak, az eljutási idő jelentősen megnőtt az elővárosi és a távolsági járatok esetében is. Az ideiglenes közlekedési rend szerint számos vonat rövidebb vagy terelt útvonalon közlekedett, egyes szakaszokon pótlóbuszokra kellett átszállni, vagy a Volánbusz párhuzamos elővárosi járatain lehetett utazni a vasúti jegyekkel és bérletekkel.
„A vonatpótlás zökkenőmentesen zajlott, 15 busz szállította az utasokat”
– írták, hozzátéve, hogy kedd hajnaltól helyreállt a forgalom.
A MÁV szerint a rendkívüli helyzetek esetén követendő eljárásrendről külön szabályzat rendelkezik. Ez kitér a hatóságokkal (mentők, rendőrség, katasztrófavédelem, közlekedésbiztonsági szervek) való együttműködés rendjére és a vonatforgalom átszervezésére szolgáló technológiákra (pótlóbuszos közlekedés szervezése, vonatközlekedés operatív lebonyolítása). Az ország különböző területi központjaiban a vonatforgalom felügyelete, irányítása folyamatos a nap 24 órájában.
A rendkívüli tájékoztatásról azt írták, balesetek, járműhibák, előre nem várt, a vonatforgalmat zavaró események esetén az utasok a Mávinform online felületein, a MÁV applikációban, illetve a Vonatinformációs térképen tájékozódhatnak. Az állomásokon a hangosbemondó berendezésen és a peronkijelzőkön tájékoztatják az utasokat, a vonatok fedélzetén a jegyvizsgálóktól kérhető információ, illetve az újabb járműveken az utastérben monitorokon is megjeleníthetők a forgalmi változások – szögezték le.
Szakértők: Jármű és ember nélkül nincs megfelelő pótlás
Miért van ekkora kontraszt az utasok és a MÁV leírása között? – fordultunk a kérdéssel két szakértőhöz.
Andó Gergely, a KözlekedésVilág szakfolyóirat főszerkesztője szerint a MÁV az alulfinanszírozottság évtizedeiben elvesztette képességét a rendkívüli helyzetek kezelésére. Nem igazodtak az elmúlt évtizedek nyugati trendjeihez, nincs régiós integrált tartalék járműflotta, ami bevethető ilyen esetekben. Hozzátette: ebben az esetben kristálytisztán kiderült, hogy jármű nélkül nincs megfelelő pótlás.
Véleménye szerint a Volánbusznak és a MÁV-nak közösen, régiós szinten 6-7 tartalékbuszt kellene fenntartania, ami folyamatosan rendelkezésre állna az esetleges pótlásokhoz. A BKK-nak van ilyen vésztartalékflottája, de nincs a régióban ellátási kötelezettsége, csak a főváros határain belül. Ha régiós szinten közös lenne a tartalékflotta, annak finanszírozása és a kötelezettség, akkor jobban működhetne a pótlás.
A vasárnapi és hétfői káoszban Andó szerint nem alakult ki egységes ellátás, elcsúsztak a pótlásban részt vevő csatlakozó járatok, nem bírtak a rájuk terelt többletutassal. Az utastájékoztatás elégtelenre vizsgázott – több nyelven, gyorsabban kellett volna információt adni az utasoknak. Ám Andó szerint nem csoda, hogy az utasok nem kaptak híreket, mert a hierarchikus belső (vasúti) kommunikációban is nehézkes a információáramlás. Amikor akadt végre pótlóbusz, akkor is esetleges volt az irányítás, „ahogy esik, úgy puffan” elven működött az összehangolás.
Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke szerint vasárnap és hétfőn valóban megadta magát a MÁV: nem bírta a szervezet kezelni a többszörös válsághelyzetet. Ilyenkor be kellene hívni embereket, de a vasútnál is emberhiány van. Nyilvánvaló szerinte, ha a fődiszpécser épp azon van, hogy összekalapálja valahogy a forgalmat, tartsa a kapcsolatot a rendőrökkel, tűzoltókkal, mentőkkel, polgármesterekkel, szervezze a mentesítést, akkor egyszerűen nem jut ideje az utastájékoztatásra.
Érthetetlen, mit szüttyögnek
Dorner szerint ilyen esetekben külön ember kellene a fődiszpécser mellé, aki a tájékoztatással foglalkozik. Hozzátette: a probléma központi jellegű, központilag omlott össze a rendszer, mert az irányítási feladatokra nem rendel elég embert a MÁV. Nehéz feladat ilyenkor irányítani, jó, ha tucatnyi ember tudna megbirkózni vele, és jól meg is kellene fizetni őket, de néhány felesleges igazgató béréből biztos kijönne a fizetésük a VEKE elnöke szerint.
A belső kommunikációra ott lenne az uniós milliárdokból kialakított GSM-R (a vasúti, külön frekvenciás, védett GSM) kommunikációs rendszer, de mint Dorner elmondta: érthetetlen, miért nem működik még mindig, „mit szüttyögnek vele”. Az utasokat lehetne tájékoztatni a kijelzőkön, a mobilappon, mégsem történik semmi, sokszor maga a kalauz sem tudja, mi az aktuális helyzet.
A magyar vasúti helyzet kilátástalanságára egy, napokkal a vasárnap–hétfői összeomlás előtt megjelent alapos szakcikk mutat rá a RegionalBahn vasúti-közlekedési lapban. Ebben sorra veszik, milyen mélységben kezd járni a MÁV motorvonatainak, mozdonyainak karbantartása, állapota, milyen aggasztó arányú a forgalomba kiadott járművek mérlege, mennyi baj van az infrastruktúrával, mennyire nincs pénz a fejlesztésre.
„A baj nagyon nagy, és ebből egyre többet éreznek a fizető utasok is. Túléli-e a magyar vasút a 2022-es nyarat komolyabb fennakadások nélkül vagy sem?”
– tette fel végül a cikk a kérdést. Három nap múlva, vasárnap érkezett a válasz.
