Jön a lista, hogy melyik kutyának jár le az ideje, és istent kell játszani, melyik maradjon életben

Április végén egy segélykiáltást tett közzé a szentendrei Árvácska. „Menhelyünk léte és ezzel mintegy 150 árva lélek élete veszélybe került!” – írták. Két hét alatt összegyűlt 1,8 millió forint, ami arra elég, hogy nem kell azonnal bezárniuk, júliusban még ki tudják fizetni a rezsit, a béreket és a járulékokat, de azután ismét elfogy a pénzük – tudta meg a Telex az Árvácska elnökétől, Jámbor Anikótól.

Tavaly csaknem 17 millió forintot kaptak az 1 százalékos adófelajánlásokból, ebből bérekre és járulékokra 12 milliót kell költeni. Ezen felüli kiadás a rezsi, az étel, a nagyon drága állatorvosi kezelések és a felújítások is. Az egyszázalékos adófelajánlások szeptemberi érkezése után egy darabig minden évben fel tudnak lélegezni, de aztán tavasszal szinte teljesen kiürül a kassza, és a nyári hónapok már nagyon nehezek, mindig a júniustól augusztusig tartó időszak a legkétségbeejtőbb. A településtől nem kapnak támogatást, sőt az Árvácska fizet bérleti díjat az önkormányzatnak.

Több menhely vezetőjével is beszéltünk a cikk írásakor, és mindenki azt mondta, teljesen általános, hogy folyamatosan küzdeniük kell azért, hogy ne váljanak fizetésképtelenné.

Jámbor Anikó arról is beszélt, minden lehetséges pályázaton elindulnak, és többnyire kapnak is pénzt. Legutóbb 750 ezer forint támogatást nyertek a Bethlen Gábor Alapkezelő civil szervezetek számára kiírt pályázatán. Pályázati pénzekből újítgatják fel az épületeket, most 25 éves a menhely, az infrastruktúra nagy része akkor épült, azóta felújítva se nagyon volt. Legutóbb kidőlt mellettük egy öreg fa, ami ráesett néhány kutyakennelre, beszakítva a tetejüket, azt is meg kell csináltatni.

A járvány alatt megnőtt az örökbefogadások száma

Jámbor Anikó szerint nagyon sok energiát kell abba fektetniük, hogy ne csak azok lássák a munkájukat, akik kimennek a menhelyre. Kitelepülnek különböző helyekre, sok potenciális adományozóhoz csak így van esélyük eljutni.

Kevés vállalat támogatja őket magától, de ha direktben keresnek meg cégeket, hogy konkrét ügyekre kérjenek pénzt, akkor azok többnyire nem utasítják vissza a kérést. És egyre több cég tart csapatépítőt menhelyeken. Olyankor 30-40 ember érkezik, és ők nemcsak kutyáznak, hanem szerencsés esetben támogatják is őket, és ami a legfontosabb, viszik a hírüket.

A szentendrei menhelyen a pandémia alatt duplájára nőtt az örökbefogadások száma, évi csaknem 200 kutyát vittek haza az Árvácskából. Sok hellyel ellentétben az Árvácskában ebben az évben nem romlott a tendencia. Sőt, nem nőtt meg náluk a visszavitt kutyák száma, ami szintén atipikus sok más hazai menhelyhez képest.

Nyugati országokhoz hasonlóan ugyanis Magyarországon sem ritka, hogy egy-egy menhelyre a pandémia lecsengésével nagy számban visznek vissza olyan kutyákat, akiket a járvány alatt fogadtak örökbe. A bezártság sokak kedvét meghozhatta a kutyatartáshoz, mert a 2018-ban készült országos reprezentatív kutatás szerint még csak a háztartások 36 százalékában volt kutya, aztán ez a szám 2021-re felment 50 százalékra.

Az ebrendészeti telepeken elaltatásra váró kutyákat mentik

Hirbek Edina, a ZöldEb kutyás érdekvédelmi egyesület elnöke szerint

több százezer kóbor kutya van Magyarországon, a magyarországi menhelyek befogadóképessége viszont csak valahol 30–40 ezer között van.

A menhelyekre kerülnek olyan kutyák is, akiktől a gazdáik válnak meg, de többnyire inkább a gyepmesteri (ebrendészeti) telepekről kerülnek be az állatok. Ezek a telepek szerződésben állnak az önkormányzatokkal, az a feladatuk, hogy befogják a kóbor egyedeket. De ott csak pár hétig vannak védve az állatok, utána törvényes lehetőség nyílik az elaltatásukra.

A leghamarabbi altatási idő csipes kutyák esetén 30 nap, tehát az ebrendészeti telepeknek addig életben kell tartaniuk a bekerülő állatokat. A menhelyek, civil szervezetek pedig ezekről a telepekről hozzák ki azokat a kutyákat, akiknél lejár ez a határidő, és altatás várna rájuk – mondta Hirbek Edina.

Kóbor kutyák arányaiban nagyobb számban fordulnak elő Kelet-Magyarországon. Általános tendencia, hogy a jobb helyzetben lévő települések menhelyei a keleti országrész gyepmesteri telepeiről hozzák el az altatásra váró kutyákat. Így van ez Szentendrén is, a közelben lévő telepeken nincs sok kutya, ezért ők is inkább a keleti országrészben működő telepekről veszik át az állatokat. Kapják a listákat azokról a kutyákról, akiknél már közel van az az időpont, ami után már altathatók, és akkor „istent kell játszani, hogy közülük kit tudnunk befogadni” – mondta az Árvácska menhelyet vezető Jámbor Anikó.

De aztán nem adják örökbe mindenáron az állatokat, az Árvácskában egy érdeklődőnek legalább négyszer kell találkoznia egy kutyával, hogy lehetőséget kapjon az örökbefogadására. Haza is viheti a folyamat lezárása előtt, hogy megnézze, hogyan viselkedik otthon az állat.

Keményen meg kell dolgozniuk azért, hogy észrevegyék őket az emberek

Egy hazai menhelyen sok feladatot önkéntesek végeznek, a marketinget, a közösségimédia-felületek kezelését, a fotózásokat, a könyvelést, a rendezvények, csapatépítők megszervezését legtöbbször elhivatottságból, fizetés nélkül dolgozó emberek csinálják.

A ZöldEb vezetője, Hirbek Edina szerint a menhelyek döntő részben magánadományokból és az 1 százalékos adófelajánlásokból működnek. Tehát kulcsfontosságú számukra, hogy megfelelően reprezentálják magukat a nyilvános térben, ha sikeresek akarnak lenni, akkor ez legalább annyi energiát elvisz, mint az állatok gondozása.

Az Eszkuláp Egyesület nevéhez fűződik az egyik legeredményesebb kutyás adománygyűjtő akció, a pár évvel ezelőtti Valentin Projekt, ami arra buzdította az embereket, hogy a Valentin-napi ajándékok (virág, csoki, plüss stb.) árából mentsenek meg inkább egy kutyát. A Demény, a kötsöggel közös akcióban több mint 31 millió forint gyűlt össze, amivel 310 kutya menekült meg az elaltatástól. A többségüknek már találtak gazdát, csak pár nagyobb testű keveréket nem fogadott örökbe senki, ők még mindig az Eszkulápnál vannak – tudtuk meg az egyesület elnökétől, Németh Rékától. Náluk a pandémiás helyzet összességében nem emelte meg az örökbefogadások számát, „már a kezdeti időszaktól volt egy drámai visszaesés, ami nem tudott még a mai napig sem rendeződni”, az örökbefogadások száma jelentősen csökkent.

„A hazai állatvédelem a kritikus órába jutott. Ha nem lesz valamiféle támogatás, segítség, akkor ez a modell nem tartható fenn. Emberek, életek mennek rá a segíteni akarásra, és fontos, hogy aki állatvédő, ezt nem tudja lekapcsolni magában, segíteni akar. Minél többször nem tud, annál inkább nő a belső feszültsége. Most pedig nem lehet mindenkin, már egyértelmű, itt van az arcunkba csapva.

Túl sok a kutya. A kibocsátó oldallal nem történik semmi, a szegregátumok újra és újra teljes gyepmesteri telepeket töltenek fel. A menhelyek többsége túlzsúfolt, az infrastrukturális adottságok nem kielégítők, állatgondozókat találni sem egyszerű, megfizetni még nehezebb. Az állatorvosi költségek az egekben, a kutyaeledel, gyógyszer és minden egyéb, ami szükséges az állatok körül, már nem érhetők el csak tárgyi adományokból, de az áruk az elmúlt időben sokat emelkedett”

– mondta Németh Réka.

Az Eszkuláp évek óta nem nyert pályázaton, a pandémia alatt nem vonatkozott rájuk semmiféle tehermentesítés, „utána pedig a minimálbér megemelése miatt nekünk is rendeznünk kellett a munkavállalóink bérét. […] a bér- és járulékterhek, a pótlékok nagyon sokba kerülnek, és ezek holtköltségek, nem lehet rájuk az adományozókat beizzítani, mert arra, hogy legyen állatgondozó, nem adakoznak. Sokan még mindig azt hiszik, hogy erre az állatvédők kapnak támogatást, pedig nem.”

Az Eszkuláptól nehéz örökbe fogadni, komoly szűrők vannak, de ingyenes a folyamat. Igyekeznek aktívak lenni a közösségi médiában, „Egy nagy, állatvédelmi teleregény vagyunk, amelyben vannak állandó szereplők sajnos – a kutyák, akik beragadtak és akár évek óta várakoznak –, meg olyanok is, akik egy-egy epizódnyira ugranak csak be.”

Főként középosztálybeli emberek támogatják őket

A bicskei Kutyaovi Állatvédő Egyesület kis létszámú menhelynek számít, az átlag ennél nagyobb, és a többség „katasztrofális” helyzetben van – mondta lapunknak Prockl Amanda, a menhely vezetője. Szerinte ahol 200-300 kutya is van kis kennelekben, oda sokszor a látogatók se mennek szívesen, annyira tragikus a látvány. Ezeknél sokszor csak annyira van ideje a néhány ott dolgozó embernek, hogy kitakarítsák a kenneleket, és enni adjanak az állatoknak, ennél többre nincs lehetőségük.

Nehéz lelkiismeretes gondozót találni, 200-300 kutyánál pedig már legalább 4-5 alkalmazott kell, amit nagyon nehéz kigazdálkodni. Minden menhely folyamatosan telt házzal működik „aki lelkiismeretesen csinálja ezt, az sosem lélegezhet fel, és ebből kiszállni sem lehet”.

A Kutyaovi menhelyen is nagyon megcsappant az idén az örökbefogadások száma, több a bejövő állat, mint a kimenő. „Sok kutya a szaporítók meg a gondatlan gazdák miatt kerül be.” Prockl Amanda is azt tapasztalta, hogy a pandémia alatt a szokottnál jóval többen fogadtak örökbe kutyát, és azok közül most többet visszavisznek, főként családi problémákra hivatkozva: válás, költözés, hitel miatt. „Egy év alatt átlagban kb. két kutyát szoktak visszahozni, most fél év alatt visszahoztak hetet.”

A Facebookon próbálnak nagyon aktívak lenni, ez manapság elengedhetetlen, „de vannak olyan menhelyek, amik ezt még nem látták be.” A Kutyaovi vezetője szerint az a cél, hogy az érdeklődők beleláthassanak a menhely életébe, „a negatív és a pozitív oldalát is meg kell mutatni.”

Főként középosztálybeli emberek támogatják őket, nem nagyon van olyan gazdag támogató, aki úgy dönt, ad 1-2 millió forintot.

Pedig nagy szükség lenne a jómódú és/vagy befolyásos emberek támogatására, többen is arról beszéltek, pár nap alatt be tud folyni sok pénz, ha egy ismert ember odaáll egy adománygyűjtés mellé. A Kutyaovi egyik legjelentősebb támogatója Fucsovics Márton teniszező, aki fogadott tőlük örökbe kutyát, és azután is volt, hogy támogatta a menhelyet például nagyobb kórházi számlák kifizetésében.