Kaki, futtatók, kutyanevelés – megnéztük, mit lehetne kezdeni a városi kutyatartással

Pontosan nem lehet tudni, hogy mennyi kutya van Magyarországon. Az egyik fő probléma, hogy a csippelést korábban ugyan kötelezővé tették, a regisztrációt azonban nem. Ezért sok olyan kutyába is került csip, ami aztán az adatbázisba nem került be.

Aztán módosították az előírásokat, de azóta is sokszor előfordul, hogy fontosabb adatok hiányoznak, mert az állatorvos nem végzi el az adminisztrációt. És persze vannak bőven olyan kutyák is, akikben nincs csip, és oltásokat se kaptak.

Pontos szám tehát nincs arról sem, hogy például Budapesten mennyi kutya van. Elvben létezik az ebösszeírás fogalma, de ezzel az önkormányzatok többsége nem nagyon foglalkozik. Kötelező meghirdetni háromévente, de nincs komolyan véve, nincs valódi ellenőrzés – mondta a Telexnek Hirbek Edina, a ZöldEb kutyás érdekvédelmi egyesület elnöke.

Idén januárban adott ki egy tanulmányt az Állatorvostudományi Egyetem, amiben arra jutottak, hogy országosan a lakóingatlanok mintegy 50 százalékában van legalább egy kutya. A pandémia és az azzal járó bezártság sokak kedvét meghozhatta a kutyatartáshoz, mert a 2018-ban készült országos reprezentatív kutatás szerint még csak a háztartások 36 százalékában volt kutya, ez a szám ment fel 2021-re 50 százalékra.

Az idén publikált kutatás egyebek mellett a következő eredményeket hozta:

• A gazdás kutyákszáma 2,8 millió felett van. Ha ehhez hozzáadjuk a gazdátlan egyedeket, feltételezhető, hogy Magyarországon a kutyák száma jócskán meghaladja a 3 milliót.
• Viszonylag kevés a menhelyekről, gyepmesteri telepekről örökbe fogadott ebek aránya (14,5 százalék).
• A gazdák nagy része nem egy átgondolt kiválasztási folyamat révén jutott állatához, hanem ismerőstől fogadta be (22 százalék), ajándékba kapta (22 százalék), az utcáról fogadta be (7 százalék), vagy örökölte (2 százalék).
• Sokan véletlenszerűen jutnak a kutyájukhoz, nem mérik fel annak valós igényeit, ami később állatvédelmi problémák forrása is lehet.

Budapesten kb. 600-700 ezer kutya élhet. Hirbek Edina szerint szakértői becslések alapján Budapesten a kutyák nagyjából 20 százaléka valószínűleg nincs se csippelve, se oltva.

Több kutyafuttató kellene, de a belvárosban nem könnyű megoldani

Hirbek beszélt arról is, hogy a jogszabályok szerint az önkormányzatoknak nem kötelező kialakítaniuk futtatókat, arra meg végképp nincs előírás, hogy egy futtattónak milyennek kell lennie. Nincs követelmény a minimális területre vagy a felszereltségre sem. Kis túlzással elegendő leszúrni egy táblát, és odaírni, hogy kutyafuttató. Ráadásul a higiéniai állapotával is gyakran gond van. „Sokan egyszerűen nem szeretnék bevinni a kutyát egy ilyen helyre, mert mocsok van, bűz van, és akár még a fertőzéseket is könnyebben kapja el ott az állat, mert nem fertőtlenítik megfelelő gyakorisággal.” Jó lesz az úgy, ahogy van, a kutyák úgyis leharcolják – nagyjából ez a jellemző hozzáállás. Nem ritka, hogy van egy szép park, de a kutyás kénytelen bemenni a kicsi, büdös, koszos, lekerített részre.

Néhány helyen, például a VIII. kerületben elkezdtek alkalmazni nemrég egy környezetkímélő fertőtlenítő eljárást, ami szagtalanít is, és jó eredményt lehet vele elérni, amit az is bizonyít, hogy (kutyákat érintő) járványok idején azokon a területeken kevesebb kutya fertőződik meg. Az ilyen megoldásokra azért is van szükség, mert a futtatók környékén élők panaszkodnak arra, hogy pisivel és kakival szennyezett por száll be az ablakukon. És ez Hirbek Edina szerint teljesen jogos kritika, nem elfeledve azt, hogy a futtatókat látogató kutyások is ebben a porban állnak naponta akár többször is.

Sok fővárosi futtató területe annyira kicsi, hogy például amikor nyáron sokan este viszik le a kutyát, akkor egyszerűen nem fér be mindenki a futtatóba. Ilyenkor könnyen alakulnak ki konfliktusok a kutyások között. Feszültek munka után, nem jutnak be a futtatóba, összevesznek.

Nagyobb méretűekre és jóval több futtattóra lenne szükség. Budapest belső kerületeiben van olyannyira kicsi futtató, ami igazából egy nagyobb méretű kutyavécének felel meg valójában. A VI. kerületben összesen két futtató van, azok is a kerület szélén. Ráadásul annyira beépült az egész kerület, hogy igazából nem is nagyon férne el több. Egy kicsi téren, ahol van egy nem túl nagy játszótér, az se tűnik jó alternatívának, hogy a gyerekektől vegyünk el területet.

Az se jó, ha elszeparáljuk a jól szocializált kutyákat

A fővárosban egyébként jó pár önkormányzat a lehetőségeihez mérten próbál kialakítani minél több futtatót. A ZöldEb több kerülettel is kapcsolatban áll, most például néhány parknál új házirendet írnak, létrehoznak úgynevezett integrált parkokat, amiket a jól nevelt kutyákat futtatók együtt használhatnak majd a nem kutyásokkal. Ilyen lett a Március 15. tér, a Nehru part, a Gizella sétány, és hamarosan ilyen lehet a Tabán, a Vérmező és valószínűleg a II. János Pál pápa tér is.

Az integrált parkok bizonyos részeit egész nap vagy időszakosan futtatóként is használhatják a kutyások. „Egy kutyafuttatásra kijelölt helyen a kutyások jogai előbbre valóak, míg egy integrált parkban a kutyás és nem kutyás látogatók egyenrangú partnerként használják a területet” – mondta Hirbek Edina.

Ezeken a helyeken csak azoknak kell a futtatóba menniük, akik nem tudják behívni a kutyájukat. A jól szocializált, behívható kutyák viszont tudják másokkal közösen használni a zöldterületet. Azért próbálkoznak ezzel, mert az nem jó megoldás, hogy a futtatókkal teljesen elszeparáljuk a kutyákat a nem kutyásoktól. Ilyen esetben ugyanis nem elvárható, hogy ezek az állatok az utcán kedves, jól szituált kutyaként viselkedjenek. „Ha nem szeparáljuk el őket ennyire, akkor normálisabban viselkednek a nem kutyásokkal is, mert nem lesz szokatlan nekik a helyzet. Persze ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, jól nevelt kutyákra van szükség”.

Hirbek szerint sajnos sokan úgy gondolják, hogy egyáltalán nincs szükség arra, hogy neveljék a kutyájukat. Vannak, akik csak beviszik a futtatóba, elengedik, addig megnézik az üzeneteiket, csetelnek az ismerőseikkel, aztán pórázra rakják, és csodálkoznak, hogy hazafele nekiugrik a babakocsinak, megugatja a gördeszkázókat, vagy belemászik egy idős ember szatyrába. „Tehát valójában nem az segítene, ha sokkal több elzárt futtató lenne, hanem azt kéne elősegíteni, hogy mindkét fél jobban tolerálja a másikat. Sok kutyásnak meg kell tanulnia, hogyan kell közösségben élni kutyával.”

A társasházaknak kellene takarítani az előttük lévő járdákat

A ZöldEb elnöke szerint a kutyások nagy többsége felszedi a szart a kutyája után. De mivel vannak akik ezt nem teszik meg, az önkormányzatoknak a belvárosban többször kellene takarítaniuk az utakat, tereket, mert most nem teszik meg annyiszor, amennyiszer kellene.

Viszont Hirbek szerint a társasházaknak is nagyobb szerepet kellene vállalniuk a probléma megoldásában, hiszen törvényileg az előttük lévő járdát nekik kellene gondozni, takarítani. A fővárosban valószínűleg sokan azt hiszik, hogy a járdákat mindenhol az önkormányzatnak kell tisztítania, pedig ez nem így van. A Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesülete a jogi szakértőjükre, Kiss Balázs Károly ügyvédre hivatkozva a Telex megkeresésére azt írta, általában önkormányzati rendelet szabályozza, hogy a társasházak előtti járda tisztán tartása önkormányzati hatáskör vagy a társasház feladata. A fővárosra vonatkozó rendelet úgy szól: „Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles gondoskodni az ingatlana előtti járda, illetve a járda és a kocsiút közötti terület gondozásáról, szemét- és gyommentesítéséről, valamint hó- és síkosságmentesítéséről.”

Valójában soha nem büntetik meg a társasházakat, ha csupa kutyaszar, kutyapisi előttük a járda, és a kutyásokat sem büntetik meg soha emiatt arra hivatkozva, hogy szinte lehetetlen tetten érni őket. Ez viszont nehezen védhető érv például a szinte teljesen bekamerázott belvárosban, ahol elképzelhető, hogy elegendő lenne néhány precedens jellegű büntetés, hogy javuljon a helyzet.

Nem biztos, hogy a mostani kutyavécék jelentik a megoldást, innovációra lenne szükség

Nagy gond, hogy sokan nem lebomló nejlonzacskóba rakják a kutyájuk után felszedett kakit, a zacskó viszont sok esetben csak évtizedek/évszázadok múlva bomlik le. Ügyelni kéne arra, hogy lebomló dolgokba gyűjtsük, néhány évtized múlva elég nagy gondot fog okozni a hatalmas felgyülemlett mennyiség – mondta Hirbek.

A városi kutyatartás egyik legproblematikusabb része egyébként talán nem is a kaki kérdésköre, mert azt tényleg sokan felszedik a kutyájuk után. A pisit ugyanakkor lehetetlen felszedni, az ott marad a falon, a járdán, a kapualjban. Hirbek Edina szerint ebben a kérdésben messze vagyunk még attól, hogy valamilyen egységes álláspont alakuljon ki. Vita van arról, hogy a fűre, a betonra, a fára vagy esetleg valami eszközre pisiljenek inkább az ebek.

Ha a betonra pisil, az gusztustalan, ha a fára pisil, akkor a fának baja lehet tőle. Az sem jó megoldás, hogy mindig legyen ott a sétáltatóknál fél liter víz, amivel leönthetik a vizeletet. A mostani kutyavécék sem megfelelőek, az etológusok szerint aki ezeket kitalálta, az életében nem látott még kutyát. A kritikák szerint az velük a fő gond, hogy a gazdának kell belevezetnie a kutyát a vécébe, ami nem egyszerű, ha a kutya nem akarja ezt.

Egyre népszerűbb viszont egy DOG-PEE nevű cseh szabadalom, ami egy speciális kialakítású, rongálás- és lopásbiztos, lyukakkal és illatnyommal ellátott betonelem. Ez olyan anyagot tartalmaz, hogy ha azt a kanok és domináns szukák megérzik, akkor biztosan oda akarnak pisilni. Hirbek szerint a vizelettel erősen szennyezett területeken 50-100 méterenként kellene lerakni egy ilyen eszközt. Ez kb. tizedannyiba kerül, mint a mostani, sokat kritizált kutyavécék. Prága mellett már jó pár cseh városban alkalmazzák, és több más országban is tesztelik. Nálunk a VIII. kerület rendelt belőle egy darabot tesztelésre.

Nem lehet buszra szállni két kutyával, pedig sokaknak már annyi van

A hazai tömegközlekedési eszközökön kötelező a póráz és a szájkosár, és ezt a kutyás társadalom teljes mértékben el is fogadta, ezzel nincs probléma. Gond inkább azzal van Hirbek szerint, hogy sok kutyatartónak már két kutyája van, de a BKK járataira egy ember csak egy kutyával szállhat fel. Budapesten nem kevesen vannak olyanok, akiknek azért kell kocsiba ülniük, mert el akarják vinni egy futtatásra alkalmas helyre mindkét kutyájukat, de egyetlen megállóra sem ülhetnek fel velük a buszra, villamosra. Kutyás szervezetek ezt rendszeresen jelzik a fővárosi önkormányzatnak, egyelőre nincs előrelépés.

A közösségi közlekedéssel utazók között vannak olyanok, akik félnek a kutyáktól vagy allergiájuk van, és nem szívesen utaznak velük. Erre Svédországban például azt találták ki, hogy a kutyások csak a busz hátuljába szállhatnak fel; aki nem szívesen érintkezik velük, az nyilván a járat más részein keres magának helyet.

Belterületi közterületen kötelező pórázt használni, és bár az otthagyott kaki miatt sosem bírságolnak, a póráz hiánya miatt előfordulnak büntetések. Ennek szankcionálása azonban valójában szürkezónának számít. Mert az előírások szerint ugyan kötelező használni a pórázt, de nem rendeltek mellé büntetési tételt. Ezért néhány önkormányzat saját rendeletben határozott arról hogy milyen mértékben büntethető ezért a kutyatulajdonos. De ezen továbbra is megy a jogi birkózás, póráz nélküli sétáltatásnál veszélyeztetést írnak a papírra a büntetést kiszabók, ami egy tágabb fogalom.

A póráz hiánya miatti büntetés a kutyás érdekvédők szerint akkor elfogadható, ha, mondjuk, kirohant a kutya egy forgalmas útra az autók közé, de ha egy nagy parkban felment a fűre labdázni póráz nélkül, és megbüntetik, akkor kevésbé érzik indokoltnak a szankciót. A helyszíni bírság összege önkormányzatonként eltérő, lehet akár 30-50 ezer forint is.

Van, aki engedélyhez kötné a kutyatartást

Hirbek szerint nincs igazán olyan város külföldön sem, ahol kiemelkedően jól tudják kezelni a kutyák komplex ügyét. Ennek egyik oka lehet az is, hogy viszonylag új kihívásról van szó, például Budapesten közel sem volt ennyi kutya néhány évtizeddel ezelőtt, mára a többszörösére nőtt a számuk. Az erősen növekvő tendenciát tovább fokozta a koronavírus-járvány is.

Svájcban egy darabig csak úgy lehetett kutyát tartani, ha az önkormányzat engedélyezte azt a jelentkezőnek. Egy nem túl bonyolult videós tanfolyamot és tesztet is meg kellett csinálni. Ezzel nagyon sokat javult a helyzet, és azóta enyhítettek az előírásokon.

Létezik nálunk is jó pár hasonló, nem kötelező képzés, például olyan is, amire akár az egész család elmehet, amikor még nincs kutya náluk. A szakemberekkel pedig át lehet beszélni, milyen kutya lenne igazán megfelelő az igényeikhez. A ZöldEb elnöke szerint jogos elvárás lehetne az, hogy minden olyan ember csináljon meg egy rövid képzést, akinek korábban nem volt kutyája. De enyhébb esetben lehetne úgy is motiválni a kutyatartókat, hogy pluszjogosultságokat kaphatna, aki elvégez egy képzést. „Ha valaki nem alkalmas a kutyatartásra, nem tudja felmérni, hogy milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár, annak nem kell kutya. És ez nem anyagi helyzet függvénye, jómódú embernél is lehet rossz helyen egy kutya.” Hirbek úgy véli, előrelépés lenne az is, ha minden önkormányzat élne a már most meglévő jogával, és kivetné az ebadót. A befolyt pénzt a kutyás infrastruktúra fejlesztésére lehetne költeni.

Minek tartanak kutyát a belvárosban?

A kutyát nem tartók köreiből időnként jönnek olyan kérdések, hogy egyáltalán miért van szüksége valakinek kutyára egy városi betondzsungelben, sűrűn lakott, parkkal nem rendelkező belvárosban. Hirbek Edina szerint azonban rég megdőlt az a nézet, hogy a kutyának csak a kertben van jó helye. „Ahhoz, hogy jól nevelt kutyánk legyen, ami egy véletlenül nyitva hagyott kapu esetén sem tépi szét az arra járó embert, ahhoz a kertes házból is el kell vinni sétálni, hogy tudjon szocializálódni. Kertes házban lakóknak is ugyanannyit kellene sétáltatni a kutyájukat, mint akik lakásban élnek.”

„Nem lehetetlen az sem, hogy valaki a belvárosban tartson huskyt, de akkor tisztában kell lennie azzal, hogy mekkora mozgásigénye van. Keresni kell például olyan sportot, amit szívesen csinál a kutya és a gazdája is. Rendszeresen vannak kutyás sportbemutatók, érdemes elmenni ezekre, és ki lehet próbálni többféle, közösen végezhető mozgásformát.”

Hogyan látja a városi kutyák viselkedését egy kutató?

Tóth Katinka a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjának munkatársaként kezdte el kutatni a kutyák viselkedését, és kutyaoktatással, kutyakiképzéssel is foglalkozik. A városi kutyákkal kapcsolatban arról beszélt, hogy sok állatot fogadnak be menhelyről az emberek, ezek közül pedig jó néhány generációkon keresztül rossz körülmények között élt, ami meglátszódhat a viselkedésükön.

„A pandémia alatt megnőtt az örökbefogadások száma, viszont a kutyákat sajnos nagyobb számban is viszik vissza. Egyre többször találkozunk olyan gazdikkal, akik elsőkutyásként eltervezték, hogy örökbe fogadnak egy kiskutyát, akit visznek magukkal a belvárosi irodába dolgozni. Felkészülnek a hollywoodi kutyás életélményre, aztán kiválasztanak mondjuk egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében született mudikeveréket, aminek negyven generációra visszamenőleg hátsó kertekben éltek az alultáplált felmenői láncra verve. Viszont azt sajnos kevesen tudják, hogy egy ilyen kevésbé szerencsés sorsú kutyánál nagyobb eséllyel fognak jelentkezni viselkedésproblémák. Mindentől megijed, ugat, kitámad, verekedik, húz, morog, rombol, szökik, kukázik, bepisil, egész nap ugat, szétkaparja az ajtót, az irodában pedig vádlin harapja a főnököt.”

Sok olyan kutya van, aminek mély víz a városi közeg, ezért nem mindig a gazdája által elvárt módon reagál egy ingerre, legyen az zaj, másik kutya, emberek vagy tárgyak. Az ilyen kutyáknak egy darabig no go zóna az integrált park, sajnos marad nekik a húgyszagú futtató vagy a hajnali séta. Viszont a viselkedésproblémák a kutató szerint idő és energiaráfordítással, megfelelő tréninggel kezelhetőek.

A tudósok szerint elavultak az agresszív nevelési módszerek

Nagyon sokan továbbra is azokat az agresszivitásra, dominanciára alapuló nevelési módszereket alkalmazzák, amiket a kutyaviselkedés-kutatók már elavultnak és károsnak tartanak. „Nem ritka, hogy kutyakiképzés címén lényegében állatkínzás történik.” Sok az olyan kiképző, aki egyáltalán nem ért a ma tudományosan érvényes módszerekhez. „Sajnos nem kell semmilyen végzettség vagy engedély ma Magyarországon ahhoz, hogy valaki kutyakiképző legyen, bárki csinálhatja, aki akarja.”

A közhiedelemmel ellentétben a kutyák nem farkasfalkaszerű csoportban élő állatok, a gazdának pedig nem kell eljátszania a falkavezér szerepét. Tóth Katinka szerint az sem segíti a változást, hogy a tévék még mindig Cesar Millan műsorait nyomatják, amiben „nettó baromságok” vannak. „Hiába van odaírva a műsor elejére, hogy ezt otthon ne csináld, mindenki csinálja. Érdemes kimenni a Népszigetre vagy a Városligetbe, rengeteg olyan kutyást látni, aki lenyomja a kutyáját, és ordítozik vele. Ők egyébként szeretik a kutyájukat, és jót akarnak. Azt csinálják, amit a tévében látnak, és amit sok kiképző mond nekik.”

Sok menhely helyesen azt javasolja az örökbefogadóknak, hogy ha tehetik, vigyék el a kutyákat iskolába. A viselkedéskutató szerint azonban sok képzőhelyen káros módszereket alkalmaznak. „Nagyon sok kutyasuliban azt mondják, hogy ha agresszív a kutya, akkor hierarchiabeli, rangsorbeli csúszás van. Azt mondják a kutyatartónak, hogy akkor tesz jót a kutyával, ha megmutatja neki, hogy ő a vezér. És hogyan kell szerintük megmutatni, hogy rátermett vezető vagy? Úgy, hogy bántod a kutyát. Verbálisan vagy fizikailag vagy mindkettő.” Lenyomod, dominanciagyakorlatokat végzel vele. Túrj bele a kajájába, versengjél vele, csinálj mindenből kivagyisági kérdést. Ne kérd el tőle a szájában lévő dolgot, hanem csavard ki belőle, mert az alanyi jogon a tied. Locsold arcon vízzel, stb.

Tóth Katinka szerint sok kiképző és kutyatartó hiszi, hogy főbenjáró bűn, ha morog a kutya, amiért szerintük meg kell büntetni az állatot. Pedig „a helyzet az, hogy ha morog a kutya, és nem játék közben vagyunk, akkor valamilyen negatív érzelem miatt morog, nagy valószínűséggel félelmet, szorongást, féltést, féltékenységet vagy fájdalmat érez, és az a célja, hogy a számára fenyegetőnek gondolt valami eltávolodjon tőle”. Sok kiképző szerint ha el akarsz tüntetni valamilyen viselkedést, akkor azt büntetéssel éred el. Tehát ha nem akarod, hogy morogjon a kutya, akkor meg kell büntetni, le kell dominálni – ami nagy tévedés.

Embereknél se működik, hogy ha, mondjuk, valaki fél a pókoktól, és megijed, amikor épp a feje fölött ereszkedik le egy, akkor jól pofon vágjuk az illetőt párszor, meg ordibálunk vele, hogy hagyja már abba. És ez a kutyáknál se jó megoldás. Persze az agresszív fenyítéstől tényleg eltűnhet, lecsökkenhet például a morgás, de a kutyában az érzelem nem tűnik el, sőt, nagy valószínűséggel még szorongást is okozunk neki ezzel a módszerrel. Tóth azt mondta, teljes tudományos konszenzus övezi azt, hogy a dominanciaelmélet nem érvényes.

A kutató szerint elsőre furcsának tűnhet, de negatív érzelmi állapot által motivált viselkedést pozitív megerősítéses technikákkal lehet hatékonyan lecsökkenteni/eltüntetni.

Negatív érzelemre pedig nem szabad büntetni. „Meg kell kérdezni azoktól a gazdiktól, akik a büntetős módszert alkalmazzák, hogy hány éve ordítoznak ugyanazért a kutyájukkal.” Sok hazai kiképző azt mondja, azért reagál például morgással valamire a kutya, mert dominálni akar, pedig valószínűleg szimplán csak félelemről, féltékenységről vagy valami hasonlóról van szó.

Ilyen esetekben egyébként valamilyen állatorvosi oka is lehet a viselkedésüknek, sok agresszióproblémás kutyának valamilyen egészségügyi problémája van, például patellaficam miatt ugatja annyira a többi kutyát, esetleg reuma miatt irritáltabb. Ha pedig valamitől például fél a kutya, agresszív vagy menekülne, akkor az egyik leghatékonyabb tréningtechnika, hogy stressz-szint alatt, fokozatosan kell hozzászoktatni ahhoz a dologhoz, és kiemelkedően nagy jutalom, például különleges finomság kell, hogy kövesse a félt inger megjelenését – vezette le a kutató nagy vonalakban.

A büntetéses módszereknek hosszú távon sok negatív következményük lehet. Például kialakulhatnak szorongásos vagy félelmi zavarok, depresszió, poszttraumás stressz szindróma, fóbiák. Szétszórtabbá válhat a kutya, romolhat a memóriája,
szoronghat a gazda közelében (pl. kevesebbet néz a gazdi szemébe), valamint hajlamosabb lehet az agresszióra. Ezek a hatások állatorvosi problémákig is fajulhatnak: gyakran emésztőszervrendszeri betegség, bőrbetegség, daganatos betegség is lehet belőlük, vagy például elkezdhet nem ehető dolgokat is megenni.

Cikkünk írásakor megkerestük az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központját is, de nem reagáltak a megkereséseinkre.