Felmondott a tanár, aki polgári engedetlenséggel tiltakozott és mozgalmat indított el

„A feleségem is pedagógus, időről időre beszélgetünk arról, hogy elsősorban a pénzügyi okok miatt előbb-utóbb valamelyikünknek olyan állás után kell néznie, ahol azért anyagilag jobban meg van becsülve az ember”

– mondta a 444-nek az a Tóth Viktor, aki február 12-én polgári engedetlenséggel tiltakozott, és nem vette fel a munkát, miután a kormány egy nappal korábban a veszélyhelyzetre hivatkozva ellehetetlenítette a sztrájkot. Kezdetben csak a kőbányai Szent László Gimnáziumban csatlakoztak hozzá a társai, később az ország sok pontjáról.

Az angoltanár Tóth úgy gondolja, mivel nyert a Fidesz az áprilisi választásokon, ezért a pedagógusok semmi jóra nem számíthatnak, és mivel a belügyminiszterhez, Pintér Sándorhoz került a terület, a sejtései beigazolódtak.

„Úgy néz ki, hogy jön a keresztapa, aki majd lófejet tesz minden pedagógusnak az ágyába, hogyha itt hisztizik. Nem tudom, mi a terv, mert ha tényleg rákényszerítik a pedagógusokat, hogy elhagyják a pályát, akkor fogalmam sincs, hogy ki fog holnap tanítani, hogy a klasszikus szlogennel éljek”

– nyilatkozta a lapnak Tóth.

A kormány szerinte a választóknak üzent ezzel a lépésével, hogy rend lesz. Sok pedagógus él úgy, hogy visszafogja az igényeit, és azt mondja, hogy ez az ő hivatása, szereti ezt csinálni. Van benne lelkiismeret-furdalás, mert új igazgató lesz a gimnáziumában, akinek a tapasztalt munkaerő jól jönne, de egy élete van, és a családjára szeretne időt szánni.

Hihetetlenül kevésnek nevezte a sztrájkban résztvevők arányát, ami a legpozitívabb becslés szerint is csak a 30 százalékot érte el. Amíg nem állnak ki magukért a pedagógusok, addig nem várhatják el a közvélemény támogatását, állapította meg. Lesznek olyan kollégái, akik elhagyják a pályájukat, és lesznek olyanok is, akik összeszorított fogakkal maradnak. Az egész helyzetet viszont a diákok sínylik meg.

„Egyik kollégám szokta azt mondani, hogy igazából nekünk pedagógusoknak ezzel semmi dolgunk nem lenne, mert minket csak az állam bérel. A szülőnek kéne csapkodnia az asztalt, hogy az állam kötelessége a normális iskolai körülmények biztosítása. Nekik kéne azt mondani, hogy ugyan kérem, ez nem normális, nem ez a mérce, amit elvárunk. De ez nem is derül ki számukra. Nem tudom, hogy minek kell ahhoz történnie, hogy észrevegyék a szülők, hogy ez nem az a minőség, mint amit el kéne várniuk” – összegzett.