Nemrég még kikódolták a rabok a lebutított telefont, most kintről próbálnak meg mobilt szerezni

Egymás után gyűrűztek be nemrég az olyan büntetőügyek a vádhatóságoknál, amelyeknek a tárgya a börtönből indított telefonhívás volt, és nem az ügyvédet vagy a hivatalos kapcsolattartót csörgette meg a rab. Mindez egészen addig a bv saját fegyelmi ügye, amíg

• nem derül fény a vesztegetésre;
• nem követ el az illető telefonon bűncselekményt.

A 2010-es évek végére kénytelelen volt a büntetés-végrehajtás lecserélni a belső mobilrendszert, mert egyes fogvatartottak több kapcsolattartásra vágytak.

Halló, itt a börtön a telefonos csalója

Két éve Győrben azért emeltek vádat egy férfi ellen, mert a börtönben nem kevesebb, mint 45 sértett bankkártyaadatát szerezte meg úgy, hogy a felhívottaknak hol a nyugdíjfolyósító intézet, hol az adóhatóság illetékeseként mutatkozott be. A kártyákról különböző telefonok egyenlegét töltötte fel 1,8 millió forint értékben. Ezen felül 300 ezerért vásárolt a neten is, mindezt 3 hónap leforgása alatt még 2017-ben. Ő elveszettnek nyilvántartott intézeti mobilokat párosított össze a valahogy beszerzett SIM-kártyákkal.

Győr másik ilyen csalója pedig azt a telefont kódolta ki, amit a kapcsolattartásra biztosítottak számára, és amivel elvben csak a védőt és a megadott hozzátartozót lehetett volna hívni. A fiatalember a telefontársaság munkatársának adta ki magát 2016 tavaszán, 150 ezer forintos nyereménnyel kecsegtette áldozatát, ha a bankautomatához járulva feltölti a megadott telefon egyenlegét. Háromszor 45 ezres tétel után jött rá embere, hogy becsapták.

A Covid alatt még jobban hiányzott a telefon

Az ügyészség is tud arról – felelték kérdésünkre –, hogy a legális telefonhasználat mellett a fogvatartottak gyakran használnak illegálisan telefont is a büntetés-végrehajtási intézetekben.

A fogvatartottak ugyanis óvadék letétele mellett juthatnak a nyomógombos – internetet el nem érő – mobilokhoz, amelyeken a számukra megszabott időkorlátok szerint beszélgethetnek. Ők maguk nem hívhatók, a beszélgetéseket egyébként elektronikus úton, szúrópróbaszerűen a hatóságok ellenőrzik – tájékoztatott Gál Katalin, a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség szóvivője.

Skype-hívásokra is van lehetőség az intézeteken belül, ilyenkor a regisztrált végpontok kapcsolódnak össze, és a büntetés-végrehajtási alkalmazott dolga arra ügyelni, hogy csak azok léphessenek egymással kapcsolatba, akiknek ez megengedett, és hogy kizárólag engedélyezett témákról beszéljenek. Mert például a szexuális tartalom tiltott gyümölcs.

A bv szerint a videóhívást eseti engedély alapján, kizárólag erre a célra rendszeresített számítógépekről indíthatják a rabok a kapcsolattartójukkal.

A szigorú ellenőrzés és a Covid miatti szűkült lehetőségek ellenére bekerültek ezek a telefonok az intézetekbe az ügyészségi szóvivő szerint – e beszűkült lehetőségekről egyébként korábban riportot is készítettünk.

Kikódolható telefon négy éve nincs

A büntetés-végrehajtás parancsoksága arra ugyan nem válaszolt, hogy a telefonok jellemzően most hogyan jutnak be, de a legálisan használt készüléket szerintük 2018 júniusa óta nem lehet tiltott módon használni. Akkor vezették be a speciálisan a büntetés-végrehajtás számára kifejlesztett és gyártott „FMR” (Fogvatartotti Mobiltelefon Rendszer) típusú készülékeket, elismerik ugyanis, hogy 2018 előtt előfordultak „kikódolások”.

Az ennek kiküszöbölésére bevezetett FMR-nél ez „működéséből adódóan kizárt”. A fogvatartottak részére biztosított mobiltelefonok zárt rendszerben működnek, a hívásforgalmazások egy speciális rendszeren futnak át, emellett „a bv.szervezet személyi állománya is rendszeresen ellenőrzi a hívások megfelelőségét” – közölték.

És a sima telefon bejut? Persze

„Manapság – szól a válasz – már beszerezhetők olyan kicsi és mikro méretű mobiltelefonok, melyek méretüknél fogva, illetve alacsony fémtartalmuk nehezebben észlelhetőek, észrevehetőek”. „A büntetés-végrehajtási szervezet minden tőle telhetőt megtesz a tiltott tárgyak, így az illegálisan használt mobiltelefonok felkutatására, bejutási csatornáinak feltérképezésére, megszüntetésére, így elmondható, hogy munkatársaink erőfeszítéseinek és a szigorú biztonsági protokolloknak köszönhetően a tiltott tárgyak a legtöbb esetben nem jutnak el a fogvatartottakhoz.

Néhány esetben azonban mégis előfordul, hogy az elítéltek birtokába kerülnek, és csak ezt követően találja meg náluk azokat a felügyelet.

Ilyenkor természetesen vizsgálat és fegyelmi eljárás indul az érintett fogvatartottak ellen. Napi szintűek a zárka ellenőrzések, járőrözések, motozások, ruházat átvizsgálások, gépjármű átvizsgálások és alkalmazunk mobilkereső kutyákat is. A személyi állomány képzésének, a módszertani oktatásoknak, valamint a korszerű technikai eszközök alkalmazásának köszönhetően egyre hatékonyabban lépünk fel ezzel a jelenséggel szemben, amely a világ valamennyi börtönében jelen van” – szögezik le.

A szintén megkérdezett Központi Nyomozó Főügyészség aláhúzta: ha tiltott tárgy jut be az intézetbe, azért nemcsak a hivatásos állományban lévők, de akár az egészségügyi dolgozók vagy például a külső munkán dolgozó fogvatartottak is felelősek lehetnek. Nem adtak viszont érdemi választ arra, hogy mennyi őrvesztegetésről tudnak, mert ha vannak is korrupciós esetek a látókörükben, nem vezetnek nyilvántartást arról, hogy azok tiltott tárgyak bevitelével állnak-e kapcsolatban.

Börtönretró: húsz éve így csinálták

Egy volt győri börtönfelügyelő szerint ez húsz éve is állandó jelenség volt, és a telefon mindig a személyzet közreműködésével került be. Akkor még nagyobb kiváltság volt a drága készülék, viszont a behozatalt megkönnyítette, hogy ’90-es években még nem voltak minden beléptetésnél röntgenek, s a fémkeresővel is elsősorban a munkavégzésesről visszatérő fogvatartottakat ellenőrizték.

„Mindennel próbálkoztak: cipőtalpban, könyvben alkatrészekre bontva próbálták a készülékeket bejuttatni, akkor már voltak olyan kisebb telefonok, mint a Nokia 32. Ezeket kolléga juttatta be. Úgy csinálták, hogy a folyosón lévő vezetékes telefonról – ami a régi telefonkártyával működött – a rab felhívta a hozzátartozóját és megbeszélték, hogy az hogyan találkozhat kint a szabadnapos őrrel, hogy odaadja neki a telefont. Persze a telefonbeszélgetést nevelőnek kellett volna felügyelni, de ő nem mindig ült ott. A hozzátartozó kint odaadta a készüléket a pénzzel együtt” – mondja a győri férfi.

„Sokszor pedig fel kellett tölteni pénzzel a telefon egyenlegét, mert le volt merülve. Ezt szintén a folyosó telefonjáról tudták megbeszélni a hozzátartozóval, ha nem ült mellettük senki. A rokonok ilyenkor ceruzával, papírral jártak-keltek, hogy rögtön írhassák a kártya számát. Beszélgettek valami semleges témáról, a rab egyszer csak számokat kezdett sorolni, a másik már írta is.”

„Egyszer volt egy nagyobb ügy, aminél lebuktak a behozatalban ludas kollégák, mert egy ideje már figyelték őket. Kellemetlen volt nekem, mert miután becsempészték az egyik mobilt, engem hívtak fel róla az otthoni vezetékes számomon, hogy mutassák a fogvatartottnak: működik a készülék. Emiatt pár hónap múlva beidéztek kihallgatni, mert ott volt a számom a híváslistán” – idézi fel.

A volt fegyőr szerint mindig közszájon forgott, hogy ki az a kolléga, akit meg lehet venni, szerinte a 90-es évek végén átlagosan 40 főből 7-8 őr volt hajlandó áthágni a szabályokat.

„Engem is kínáltak cigivel, nem fogadtam el.

Ha az a mondat elhangzik, hogy »maradjon nálad a Marlboro!«, és az őr belemegy, már tudják, hogy meg van véve.

Baracskán mondták nekünk azt, hogy ha valaki annyira remeg a cigiért, hogy nem bírja ki, inkább kérjen egy váltást, minthogy a rabtól fogadja el.”