Egészségvédelem vagy eltúlzott korlátozás? – A Covid két éve a börtönökben

Legfontosabb

2022. április 06. – 12:22

Egészségvédelem vagy eltúlzott korlátozás? – A Covid két éve a börtönökben
Illusztráció: Cella a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet martonvásári börtönében – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Több mint két éve regisztrálták Magyarországon az első koronavírus-fertőzöttet, arról viszont, hogy a Covid hogyan jelent meg a büntetés-végrehajtási intézetekben, kevés a nyilvános információ. Idén február végéig 1637 fogvatartott kapta el a Covidot, és közülük 19-en haltak meg a vírus következtében – tudta meg a Telex. Magyarországon talán a legszigorúbb járványügyi intézkedések éppen a börtönök falain belül voltak, hiszen ott még mindig látogatási tilalom van érvényben. Szakértővel, bent lévő fogvatartott hozzátartozójával és a Covid alatt ült, azóta már szabadult emberekkel beszélgettünk a koronavírus elmúlt két évéről a büntetés-végrehajtásban. A szakértő szerint a személyes találkozások megszűnése pont a legbensőségesebb kapcsolatokra volt a legrosszabb hatással: a legtöbben két éve nem találkozhattak a házastársukkal, gyerekükkel, csak a Skype-on tarthatták a kapcsolatot. Az egyik szabadult szerint a járványügyi korlátozások leple alatt sikerült teljes kontrollt bevezetnie a vezetésnek.

„Az, hogy nincs látogatás, intézetelhagyás, eltávozás, mind csak azért van, mert így sokkal kényelmesebb a felügyeletnek” mondta Móricz János, aki 2021 szeptemberében szabadult a börtönből közel négy év után. Miközben a hétköznapi életben mostanra minden korlátozást feloldottak, a büntetés-végrehajtási intézetekben megmaradtak a szigorú járványügyi intézkedések.

Idén február végéig összesen 4548 személyzeti tag, illetve 1637 fogvatartott kapta el a koronavírust a börtönökben a járvány hazai megjelenése óta. Közülük 85 személyzeti dolgozónak és 65 fogvatartottnak volt szüksége kórházi ellátásra. 10 személyzeti tag és 19 fogvatartott halt meg február végéig a büntetés-végrehajtási intézetekben a járvány következtében – válaszolta a Telex kérdésére a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) Kommunikációs Főosztálya.

A zárt intézményekben nagyon féltek a járvány sokkal gyorsabb terjedésétől, ezért is vezettek be külön járványügyi szabályokat. Nem vitás: ezekre a külön korlátozásokra szükség volt, inkább a mértékük és az időtartamuk a kérdés. A járvány első hullámában nagyon sok ember fertőződött meg például a Fővárosi Önkormányzat Pesti Úti Idősek Otthonában, de az intézet honlapja szerint idén március 7-től már ott is a korábbi rend szerint látogathatók a bentlakók.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter március 3-án a kormányinfón bejelentette, hogy március 6-tól már sehol nem lesz kötelező a maszkviselés, és felfüggesztik a védettségi igazolványra vonatkozó szabályokat is. Tehát míg az idősek otthonába lehet menni látogatni, és nem kell sehol maszkot hordani, addig a börtönökben máig látogatási tilalom van érvényben.

Minden megszűnt, amiért jutalmat lehetett kapni

A börtönben a rabok a járvány előtt levelezéssel, telefonálással tarthatták a kapcsolatot a hozzátartozóikkal, néha találkozhattak velük a börtönben vagy kimaradásra, eltávozásra el is hagyhatták a büntetés-végrehajtási (bv.) intézetet, kaphattak csomagot is. A kapcsolattartás formái a fogvatartási intézetek típusától függően eltérhetnek. Tehát nem mindegy, hogy a legenyhébb fogházról, az utána következő börtönről vagy a legszigorúbb fegyházról van szó. Mi most a cikk végéig a könnyebb szóhasználat miatt a börtön kifejezést fogjuk használni valamennyi fokozat általános megnevezésére. Ugyanúgy az egyszerűsítés kedvéért az elítéltet is párhuzamosan fogjuk használni a fogvatartott kifejezéssel.

Ahhoz, hogy a benti élet minél inkább hasonlítson a kintihez, szükség van a külső kapcsolatok megőrzésére. Ez nemcsak emocionális szempontból fontos a fogvatartottaknak, hanem a bv. gördülékeny működése miatt is. A börtönőrök egyik eszköze a benti szabályok betartatásához a rabok motivációjának fenntartása. Érdekeltté kell tenni őket abban, hogy jól viselkedjenek.

A kapcsolattartás jelentőségét szemlélteti az is, hogy a bv.-ben több jutalom kötődik a találkozásokhoz. Ezek jellemzően pluszidőt adnak a fogvatartottnak, amit a hozzátartozójukkal tölthetnek. Ráadásul ezek a pluszidők is ugyanúgy beleszámítanak a szabadságvesztés időtartamába, mintha az elítélt a börtönben ülne.

Hogyan módosultak a kapcsolattartás szabályai a koronavírus-járvány ideje alatt? A vírus 2020. március 4-én jelent meg Magyarországon, március 7-én már el is vonták a fogvatartottaktól a kimaradás, eltávozás lehetőségét. A bv. honlapjának közleménye szerint ezt a döntésüket azzal indokolták, hogy ezzel az intézkedéssel kizárják annak az esélyét, hogy a fogvatartottak kívülről hozzák be a vírust.

Ez az adott helyzetben érthető intézkedés volt, csakhogy azzal a kitétellel hozták meg ezt, hogy a már megadott engedélyeket később bepótolják. A Telex megkereste a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztályát, arra voltunk kíváncsiak, hogy már bepótolták-e ezeket a jutalmakat. Válaszukban azt írták: „A koronavírus-járvány magyarországi megjelenése előtt engedélyezett, de addig végre nem hajtott intézetelhagyásokra a járványhelyzet folyamatos fennállása okán még nem volt lehetőség.”

A járvány kapóra jött egy totálisan zárt rendszer kiépítéséhez

A cikk elején idézett Jánoson kívül sikerült beszélnünk Gáborral is, aki 2018 februárjától 2021 augusztusáig volt börtönben. Gábor szerint időszakosan a kijárásokat már korlátozták korábban is. Például volt olyan, hogy egy fogvatartott eltávozáson megölte a párját, és utána nem engedték egy ideig senkinek az eltávozást. Ebből is fakadhat, hogy szerinte a legnagyobb kockázatot a kimászkálás jelentette a bv.-nek, mert mindig volt egy bizonytalanság az elítéltek irányában, amit ő is megtapasztalt:

„Egy ilyen biztonsági kockázatot nem engedhetnek meg maguknak, és pont kapóra jött a járvány, hogy egy totális zárt rendszert tudjanak megalkotni.”

Ő maga korábban is több változást tapasztalt meg a bv.-ben, amelyek mind abba az irányba mutattak, hogy a biztonsági intézkedéseket elkezdték szigorítani. Például mikor ő bekerült 2018-ban, még lehetett csomagban kapni dohányt, kávét, élelmiszert, utána ezt eltörölték. Nagyon macerás lett beküldeni újságot is, mert áttértek arra a hozzátartozók, hogy a drogot a papírra itatva juttatták be a fogvatartottaknak.

„Bent a legnagyobb ellenség az idő, és akármilyen lehetőséget biztosítanak, amivel az ember el tudja tölteni az idejét, az nagy segítség és motiváció. Valamiféle biztonságérzetből a bizonytalanságba taszították az embert”

– mondta Gábor. Náluk korlátozták a sportolási lehetőségeket (például a beltéri konditerem használatát), zenés foglalkozásokat is. Mindent eltöröltek lényegében, amiért dicséretet lehetett kapni.

2020. március 10-én aztán tovább szigorították a kapcsolattartás szabályait: egy közlemény szerint a fogvatartottak csak úgy találkozhattak személyesen a látogatóikkal, hogy fizikailag nem érhettek egymáshoz. A zárkákon kívül mindenhol maszkot kellett hordani, János azt mondta: ennek ellenére normális orvosi maszkot nagyon sokáig nem is láttak.

Móricz János, aki 2021 szeptemberében szabadult a börtönből 44 hónap után – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Móricz János, aki 2021 szeptemberében szabadult a börtönből 44 hónap után – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

2020. március 17-től a Magyarországon fogvatartottak csak havonta egyszer alkalmanként 30, legfeljebb 60 percben fogadhattak látogatót, és csak egy plexi mögül kommunikálhattak a hozzátartozóikkal. Javasolták továbbá, hogy se gyerek, se idős ne látogassa a rabokat, felfüggesztették a bv.-ben oktató tanárok belépését is.

Ekkor kezdődött el a digitális kapcsolattartás korszaka a börtönökben, az egyetlen közvetlen kapcsolattartó eszköz a Skype lett. Gábor azt mondta, az elején nem álltak készen a Skype bevezetésére a bv.-ben, kevés volt az elérhető számítógép is. János azt mondta, hogy ő sok olyan fogvatartottal találkozott, akiknek áram sem volt otthon, nemhogy internet, így nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel.

A legtöbb fogvatartott két éve nem találkozhatott személyesen a szeretteivel

Mint láttuk, a személyes találkozások feltételeit egyből elkezdték szigorítani, de úgy tűnt, az elején nem szüntették meg teljesen a látogatást. A gyakorlatban azonban ez nem így történt. A 2020. évi LVIII. törvény szerint ugyanis a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka még akkor is felfüggesztheti a látogatófogadást, ha arra elvileg a járványhelyzetben ritkán lenne is lehetőség.

A Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport (FECSKE) és a Magyar Helsinki Bizottság munkatársainak közreműködésével készült kutatás szerint a börtönökben valójában 2020 márciusától 2021. június 30-ig tilos volt a látogatás. Ez azért lehetett, mert a Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigényléssel megszerzett információja szerint a BVOP parancsnoka szinte végig élt ezzel a különleges jogával. A bv. megerősítette, hogy „a látogatófogadás a védővel való kapcsolattartás kivételével szünetel”.

Ráadásul a fogvatartottak oltása 2021. április 28-án elindult a kínai Sinopharm-vakcinával. Viszont azok sem kaptak semmilyen engedményt az oltatlan társaikhoz képest, akik beoltatták magukat.

A járvány harmadik hullámának lazulásával 2021. július 1-től – papíron – ismét lehetett látogatni az elítélteket, de csak szigorú feltételekkel. Erre csak a beoltott vagy a fertőzésen átesett hozzátartozóknak volt lehetőségük. A fizikai kontaktust ugyanúgy kerülni kellett, és havonta egyszer maximum 30 percig lehetett egy látogatót fogadni.

A Skype mint kapcsolattartási alternatíva továbbra is fennmaradt, azt szintén havonta egyszer, maximum 30 percben lehetett igénybe venni. Azoknak, akik nem tudtak személyesen látogatót fogadni, engedményt tettek: a Skype-ot ők legfeljebb heti kétszer 60 percben használhatták.

A rabok tehát lényegében jobban jártak, ha inkább csak a digitális kapcsolattartást választották, mert akkor többet tudtak ingyenesen beszélni a hozzátartozóikkal, és egyébként is csak különleges esetekben engedélyezték a látogatást.

Szóval ugyanaz történt, mint korábban: elméletben lehetett volna látogatni, de a gyakorlatban ez nem valósult meg.

Tavaly november 8-tól a negyedik hullámban ismét teljesen lezárták a börtönöket, és a mai napig nem lehet látogatót fogadni. A FECSKE információja szerint több hozzátartozó idén márciusban levelet írt a BVOP-nak, amelyben a védelmi intézkedések eltörlésére hivatkozva kérték azt, hogy a vezetés tegye lehetővé újra a látogatást a börtönökben. A BVOP válaszában ezt írta az egyik hozzátartozónak:„Felhívom figyelmét, hogy az egészségügyi veszélyhelyzetet Magyarország Kormánya nem szüntette meg, így a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvényben meghatározott, a bv. szervezetet megillető korlátozási jogosultságok jelenleg is érvényben vannak.”

A legtöbb fogvatartott tehát több mint két éve nem találkozhatott személyesen a szeretteivel.

Érdemes összehasonlítani, milyen szabályok voltak érvényben a börtön falain kívül a vizsgált időszakban. 2020. június 3-tól már látogathatók voltak újra a szociális intézmények, köztük az idősek otthonai. Június 13-tól már a kórházakban is feloldották a látogatási tilalmat. Jellemzően nyáron volt enyhébb a vírus, tehát ilyenkor enyhítések, ősszel pedig szigorítások következtek.

A harmadik hullám után 2021. május 21-től már bizonyos óvintézkedésekkel, de ismét feloldották a kórházakban is a látogatási tilalmat. Az 5 millió oltott elérésével már például kétszáz fős lakodalmat is lehetett tartani, az ötszáz főnél kisebb szabadtéri tömegrendezvényekre pedig védettségi igazolvány nélkül bárki elmehetett.

Tehát miközben a börtönökben még tavaly július 1-ig általános látogatási tilalom volt érvényben, például a kórházak már 2020 nyarán és tavaly május végétől is részlegesen látogathatók voltak.

Egészségvédelem vagy eltúlzott korlátozás?

Tóth Tamás, a BVOP parancsnokának 2020. októberi tanulmánya szerint a bv.-intézetek gyorsan reagáltak a koronavírus-járvány megjelenésére.

Tóth szerint

„a bv. szervezet által meghozott intézkedések szükségesek, arányosak és objektívek, illetve közrendi, közbiztonsági vagy egészségügyi okból indokolhatók és elfogadhatók voltak”.

Mást gondolnak erről az érintettek. Gábor szerint a reakció azonnali volt, de a lazítás borzasztóan sokat késik. Szerinte a bv. nem a fogvatartottak egészségvédelmét helyezte előtérbe a járvány alatt. Azt gondolja, hogy a Covid olyan biztonsági intézkedések bevezetését tette lehetővé, amelyeket már amúgy is terveztek. Szerinte a BVOP mostani vezetése totális kontrollt akar gyakorolni minden felett. Ehhez a jogi hátteret a járvány teremti meg, mert így minél tovább fenn tudják tartani a korlátozásokat a Covidhoz fűződő védelmi intézkedésekkel.

„Bizonyos része arányos volt az intézkedéseknek, de amikor például 2020 nyarán kint feloldották a korlátozásokat, bent nem változott semmi” – tette hozzá János. Szerinte jogszerűtlen az, ami a bv.-kben történik.

„Ha én börtönbe kerülök azért, mert megsértettem a törvényt, nekik miért nem kell betartani a szabályokat?”

– tette fel a kérdést.

Egy témával foglalkozó szakértő a Telexnek azt mondta: volt egy réteg, aminek kifejezetten jót tett a járvány miatti kapcsolattartási formák megváltozása (a szakértő nevét azért nem közöljük, mert nyilatkozata hátrányos következményekkel járhat számára). Ők azok, akiknek nem volt pénzük telefonálni, vagy a hozzátartozóik lakóhelyétől messze volt a számukra kijelölt bv.-intézet, így drága volt az utazás. „Inkább az idős édesanyák problémája volt az, hogy nem tudták beüzemelni a digitális eszközöket”mondta a szakértő a Skype használatáról. Másik pozitívumként említette, hogy a videókapcsolat segítségével a fogvatartottak bepillanthattak az otthonaikba: megnézhették, mi van a házukban, láthatták a kutyájukat.

Illusztráció: Telefonkészülék Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet martonvásári börtönében – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Illusztráció: Telefonkészülék Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet martonvásári börtönében – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Negatív hozadéka volt viszont ennek a személyes kontaktusok teljes hiánya. A szakértő szerint ez a legbensőségesebb kapcsolatoknak ártott a legtöbbet, például a házastársi és a szülő-gyerek kapcsolatoknak.

„Úgy vártuk a személyes találkozás lehetőségét, mint a Messiást, aztán mikor elolvastuk a feltételeket, mindenki arcán a döbbenet, csalódottság volt” – mondta Gábor. „A konkrét intézkedést csak arra találták ki, hogy senki ne tudjon látogatót fogadni” – tette hozzá János. A helyzet teljesen abszurd volt.

Mivel egyszerre csak egy hozzátartozót engedtek be, Jánosnak például döntenie kellett volna, hogy az apukája vagy az anyukája látogathatja meg fél órára.

Ő EVSZ-szel volt bent a börtönben, ami enyhébb végrehajtási szabályokat jelent. Ezt olyan elítéltek kapják meg, akiknek a visszaesési kockázata alacsony, így sokkal szabadabban élhetnek a börtönben. Ha nem lett volna a Covid-helyzet, Jánosnak ezzel az enyhébb szabályozással 120 óra intézetelhagyás járt volna egy hónapban. Így a korlátozásokkal két órát tudott havonta a családjával Skype-on beszélni.

A szakértő szerint bár csak jogszabály-módosítással, de azt is el lehetett volna érni, hogy legalább az intézetelhagyásra engedélyezett napokat levonják a büntetési tételből, de ez nem történt meg.

A másik problematikus dolog szerinte, hogy ezeket az új szabályokat ideiglenes intézkedésekként vezették be, holott már két éve érvényben vannak. A büntetési tételeket nézve az elítéltek túlnyomó részének ezek a módosítások az egész bent tartózkodását érintették. A szakértő szerint

„nem a Covid elleni védekezés racionalitásához voltak kötve a szabályok, hanem más egyéb érdekekhez”.

Az intézetelhagyás egyetlen módja: külső munkavégzés

Nemcsak a kapcsolattartás szabályai változtak meg a börtönökben a járvány miatt, hanem a munkavégzéséi is. Az intézetet ugyanis nemcsak kimaradással vagy eltávozással lehet elhagyni, hanem külső munkavégzéssel is.

Tehát miközben az elítéltek nem találkozhattak bent senkivel a szigorú járványügyi intézkedések miatt, bizonyos külső munkahelyekre kimehettek dolgozni. A szakértő szerint a külső munkavégzésnél mérvadó lehetett, hogy ki a tulajdonosa az adott cégnek, hiszen neki kiesést jelenthetett volna, ha a fogvatartottak nem dolgoznak nála.

Ezt a Covid alatt ült fogvatartottak is megerősítették. Gábor a másfél éve alatt egyszer hagyta el a büntetés-végrehajtás intézetét, ami pont munkavégzésen történt. Az országos parancsnokság üdülőkomplexumában kellett egy nyaralót felújítaniuk. A Covid–19-járvány előtt többször is elhagyhatta a bv.-t, az eltávozása alatt egy szakmát adó iskolába is elkezdett járni. Utána ezt távoktatásban kellett folytatnia, végül a vizsga részét már csak szabadulása után tudta letenni, mert nem engedték ki tavaly májusban a vizsgájára sem. Kézzel írt beadandókkal tudta teljesíteni az elvárásokat, amiket a börtönből küldtek el az oktatási intézménynek. A külső munkavégzése ugyanúgy 2021 májusában volt, mint amikor az iskolában a vizsgája lett volna: dolgozni mehetett május 13-án, vizsgázni május 17-én a vírus veszélyre hivatkozva nem engedték ki. Ráadásul Gábor azt mondta, hogy a munka közben több civil dolgozóval is találkozott, akik nem voltak beoltva a koronavírus ellen: „addigra már az összes börtönlakót, aki kérte, beoltották kínaival”.

János is EVSZ-en volt, mikor elindult a járvány, így neki is az volt a legrosszabb, hogy nem mehetett ki eltávozásra. Ő többször is kijárt dolgozni a Covid alatt, miközben intézetelhagyási tilalom volt a bv.-ben: „Azt mondták, hogy az egy ellenőrzött munkakörülmény, mi ott nem kaphatjuk el a Covidot.” 2021 nyarán, szabadulása előtt három héttel egy kétkörös állásinterjúra szeretett volna elmenni. A kinti cég igazolta is, hogy várják, de a kérelmét a bv. elutasította.

Érdekes módon ugyan a kinti munkahelyen „ellenőrzött munkakörülmények” között dolgozott, de amikor visszatért a börtönbe, a zárkaajtójukat szinte egész nap zárva tartották. Ezt azzal indokolták, hogy ők ne érintkezzenek azokkal a fogvatartottakkal, akik nem mehettek ki dolgozni. Mindez azért volt furcsa szerinte, mert az EVSZ alatt a zárkaajtónak egész nap nyitva kellene lennie, mert a fogvatartottak szabadon mozoghatnak a börtön területén. János 2020 októberében írt egy levelet a nevelőjének, hogy az EVSZ szerint nem lehetnének zárva az ajtók. Erre azt a választ kapta, hogy áthelyezték egy másik intézménybe, ahol új munkahelye lett.

Arról, hogy egyébként mennyire vették komolyan a börtönben a járványügyi védekezést, János elmesélt egy vele megesett történetet. Amikor egy külső munkavégzésen hőemelkedése lett, szigorú biztonsági intézkedések között szállították be az egészségügyi szobába. Azt mondta, hogy korábban többször is, több különböző hőmérővel megmérték a testhőmérsékletét, ami végig 37,9 Celsius-fokot mutatott. Mikor bejött az orvos a szobába, ő is megmérte négy különböző hőmérővel a testhőjét, mire talált egy olyat, amelyik 36,8 Celsius-fokot mutatott. „Azzal ellenőrizte a saját hőmérsékletét is, ami szintén 36,8 Celsius-fokot mutatott, így azt mondták, hogy akkor nem vagyok beteg” – mondta.

Már érzékelhető, hogy a bensőséges kapcsolatok nem maradtak fenn ugyanúgy

Kíváncsiak voltunk, mennyiben érintette a börtönéletet az, hogy a fogvatartottakat kevésbé tudták motiválni jutalmakkal. Ahogy említettük, ezeket a járvány miatt nagyrészt felfüggesztették. A szakértő azt mondta: azokat, akik feltételes kedvezményre jogosultak, vagyis jó magaviselettel nem kell leülniük az egész büntetésüket, kevésbé érintette ez. A teljes motivációjuk azoknak veszett el, akiknek egyébként sincsen esélyük a korábbi szabadulásra, náluk viszont ez valós problémát jelentett: „Pontosan a kilátástalanság miatt az eleve nagy számban jelen lévő droghasználat vélhetően a sokszorosára emelkedett. Az első évben az erőszakos cselekmények száma is megnőtt.”

Illusztráció: A Balassagyarmati Fegyház és Börtön egyik folyosója – Fotó: Komka Péter / MTI
Illusztráció: A Balassagyarmati Fegyház és Börtön egyik folyosója – Fotó: Komka Péter / MTI

A szakértő szerint már érzékelhető, hogy a bensőséges kapcsolatok nem maradtak fenn azon a színvonalon, ahogy voltak. Szerinte sokkal több párkapcsolat ment tönkre, mint korábban, mert nem tudtak megfelelően kommunikálni a párok. Ismer olyat is, akinek több évtizedes házassága bomlott fel, másnak egy évig kellett szabadulása után a párjával dolgoznia a kapcsolatuk visszaállításán.

A szakértő még egy fontos dologra felhívta a figyelmet, amiről kevés szó esik: a kint maradt, szülőktől elszakított gyerekek érdekeire. Szerinte a szülő-gyermek kapcsolatokat nem tudja nem megrengetni egy lényegében két éve tartó látogatási tilalom:

„A gyermekvédelmi törvény szerint a gyerek legfőbb érdeke az első, ehhez képest sehol nincs arról szó, hogy egy gyereknek joga van a szüleivel a kapcsolatot tartani.”

A szakértő példaként felhozott egy olyan szabadultat, akinek egyéves volt a gyereke, mikor bekerült, és négyéves, mikor szabadult. Az utolsó egy évét érintette a járvány, és ebben az időszakban gyakorlatilag kimaradt a gyereke életéből is. Utána még közel ugyanennyi idő kellett ahhoz, hogy újra olyan legyen a kapcsolatuk, amilyet a szülő szeretett volna.

„Amit csináltak a járvány elején, az szerintem jogos volt, a gond az, hogy ez azóta is tart, miközben már olyan nagy korlátozások nincsenek” – ezt már a 26 éves Anna meséli a Telexnek, akinek édesapja egy vidéki börtönben van már három éve. Anna közvetlenül is megtapasztalta, hogy milyen az, ha egy gyereknek nincs joga látnia a családját. Ugyanis Annának ez idő alatt született meg a gyereke.

„Van egy unokája, akit még nem látott soha személyesen. Ez fáj neki, azt tudom, mert szokta mondani.”

Mikor arról kérdeztük, mikor látta utoljára személyesen az édesapját, hirtelen nem is tudta megmondani. Skype-on tartják a kapcsolatot a járvány óta. Pozitívumként kiemelte, hogy legalább nem nézik annyira szigorúan, hogy hányan beszélhetnek a fogvatartottal. Viszont a nagymamája például az elején azért nem tudta használni a Skype-ot, mert azt se tudta, hogy mi az.

Anna nem érti, miért nem lehet védettségi igazolvánnyal vagy negatív teszttel, maszkban találkozni. „Szerintem ez picit már szívatás, belekapaszkodtak a járványba, egy személyes találkozó egyértelműen többet ad, mint az online” – tette hozzá.

Anna azt mondta, az édesapja a korlátozások óta még jobban elszigetelve érzi magát. Nincs meg az a kis kapocs a külvilághoz, amit a személyes találkozások adtak neki. „Még amikor lehetett találkozni, a kolléganője bement egy virágos ruhában az édesapjához, hogy lásson virágokat, mert ott a börtönben azok nincsenek.”

Szerinte az elején a korlátozás még indokolt volt, de az édesapja most úgy éli meg, hogy a vírus apropóján igyekeznek neki keresztbe tenni. Anna szerint az édesapjának sokat kell majd dolgoznia a lelkén, ha kiengedik, mert ez az időszak törést jelent az ő életében is.

A cikkhez köszönjük szépen a segítséget a FECSKE-nek.

Kövess minket Facebookon is!