Horvát levéltár: „Orbán úr nyilvánvalóan eltévedt a történelem egy villanásában”
2022. május 11. – 16:17
A Horvát Állami Levéltár is beszállt abba a mini diplomáciai botrányba, ami Orbán Viktor pénteki rádiónyilatkozata miatt tört ki. Az intézmény magyar miniszterelnök kijelentésére reagáló Facebook-közleménye szerint Magyarországnak „senki nem vehette el a tengerét, mert nem is volt neki”.
Orbán Viktor múlt hét pénteken az uniós orosz olajembargó lehetősége miatt hozta fel a tengeri kapcsolat témáját, így indokolta, miért lenne tragikus Magyarország számára, ha egy ilyen intézkedést bevezetnének.
„Természetesen, akinek van tengere, és vannak tengeri kikötői, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, amelyeknek nincsenek tengerei, nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket, de nincsenek jelen pillanatban, ezért Magyarországra orosz vagy bármilyen fajta olaj kizárólag csak csővezetéken érkezhet, a csővezeték egyik vége Oroszországban van, a másik pedig Magyarországon” – mondta a miniszterelnök.
A magyar tengeres kijelentés okozott némi zavart a magyar-horvát kapcsolatokban, kedden a horvát külügy bekérette a zágrábi magyar nagykövetet, de ezzel még nincs vége. Szerdán ugyanis a megérkezett a diskurzusba a Horvát Állami Levéltár is részletesen kifejtve, miért nincs igaza Orbánnak.
„Orbán Viktor magyar miniszterelnök a múlt héten kijelentette, hogy országának nem okozna gondot az orosz olajembargó, ha ‘nem vették volna el a tengerét’. Orbán úr nyilvánvalóan eltévedt a történelem egy ‘villanásában’, amely láthatóan nem világos számára”
– írják. A közlemény így folytatódik:
„Az ő országának ugyanis senki nem vehette el a tengerét, mert nem is volt neki. Még ama történelmi ‘villanás’ idején sem tartozott Magyarországhoz Rijeka (amivel Orbán nyilvánvalóan nincs tisztában), hanem a rijekai provizórium irányítása alatt állt. Mivel Rijeka kérdése a horvát-magyar kiegyezés után sem rendeződött (lásd: ún. Rijekai csatolmány), a horvát parlament 1870. július 20-án elfogadta ezt az állapotot (ez volt az ún. ideiglenes állapot vagy ”provizórium„) azzal a feltétellel, hogy ez ideiglenes legyen, és ezt 1870 július 28-29-én az uralkodó is megerősítette. E döntés értelmében a város és a rijekai járás egyaránt az ún. ‘Rijeka és a horvát-magyar tengermellék’ kormányzója vezetése alatt állt, amelyet minden esetben az elnök javaslata alapján a király nevezett ki.”
A levéltár végül azt tanácsolja Orbánnak, mindennek utánanézhet náluk:
„Az említett eseményeknek tanácsos a Horvát Állami Levéltárban utánajárni, amelynek a dokumentumai egyértelműen bizonyítják, hogy a horvát partszakasz egyetlen millimétere sem volt soha magyar fennhatóság alatt. A horvát-magyar egyezményt és a híres Rijekai csatolmányt egyaránt a Horvát Állami Levéltár őrzi. Ez a dokumentum is arra emlékeztet, hogy a horvát határokat már többször próbálták meg diplomáciai csalásokkal átszabni” – áll a levéltár közleményében.
A történelmi tényeknek a Hrvatska enciklopedijaban is utánanéztünk, itt egy kicsit érthetőbben magyarázzák a helyzetet.
„Az 1868-as, horvát-magyar egyezmény 66-os paragrafusa értelmében Rijeka kérdése megoldatlan maradt. Miközben a horvát parlament elfogadta ezt, a magyar parlament csak egy olyan kitétellel fogadta el, hogy Rijeka és járása Magyarországé legyen. A király ugyanaz év november 8-án átiratot adott ki mindkettőhöz, miszerint Rijeka és járása tartozzon Magyarországhoz, a magyar korona része legyen” (separatum sacrae rgni coronae adnexum corpus), és hozzátette, hogy annak státuszáról a magyar és horvát parlament, valamint Rijeka vezetői kötelesek megegyezni.
Az ily módon megváltoztatott szöveg belekerült a magyar dokumentumba, a horvát szövegre pedig a bécsi udvar horvát hivatalában egy „cetlit” (ez az ún. „Rijekai csatolmány”) ragasztottak, amin új szöveg szerepelt.
A horvát szábor (parlament) elfogadta a király változtatását, a király pedig szankcionálta az egyezmény magyar szövegét. Az 1870-es, sikertelen horvát-magyar tárgyalások eredményeként született egy ún. „provizórium”, miszerint a helyzet rendezéséig Rijekát és járását egy közös vezetőség vagy magyar vezetés irányítja. (De a terület nem tartozott jogilag Magyarországhoz.) Ez a helyzet maradt fenn az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig.
