Még castingolják a minisztereket, de házon belül is vita van arról, hogy a közoktatás jó helyen lesz-e a belügynél
2022. május 10. – 09:56
Információink szerint valóban felmerült, hogy a közoktatás ügye az új kormányban átkerüljön a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztériumhoz, de erről még belső viták vannak. Orbán feladatokat oszt most újra minisztériumok és miniszterek között. Navracsics Tibor személye például segítheti az uniós pénzek megszerzését. Hatalom-politikailag érthető lehet, ha a gazdaságban Matolcsy György és Varga Mihály mellett a jövőben még egy vezetőnek, például Nagy Mártonnak is komoly szerepe lenne az új Gazdaságfejlesztési Minisztérium élén, de vajon egy ilyen kifejezetten nem „szerelmi” háromszög mennyire segítheti kritikus időkben a koordinált válságkezelést?
Nemrég bemutattuk egy cikkben azt a kormányzati vázat, amelyben Orbán Viktor elképzeli a 2022–2026 közötti, sok szempontból nagyon kritikus ciklust.
Nem ez az első nehezített pálya, ma már talán kevésbé emlékezünk, de 2010-ben is kifejezetten nehéz gazdasági helyzetben kellett Orbán Viktornak kormányt alakítania, és ahogy az elmúlt egy hónapban, úgy akkor is időbe tellett, ameddig a kormányfő megtalálta az embereket, az irányt, az intézkedéseket.
Kínai étterem
A mostani helyzetre rálátó forrásaink alapján, négy olyan kérdést azonosítottunk, ami az új kormányzati struktúra kialakításánál mintha még a Fidesz felsővezetését is megosztaná.
- Tényleg a Belügyminisztériumnak kellene megszerveznie a közoktatást?
- Hogyan lehetne javítani az uniós viszonyt? Navracsics Tibor személye elég lesz ahhoz, hogy olajozottabban kapjunk uniós forrásokat?
- A gazdaság működtetését rá lehet bízni egy egymással közismerten rossz viszonyban levő hármasra?
- Végleg kudarcot vallott a tárca nélküli miniszterek intézménye, vagy lesz még ilyen?
A „kavarásról” használjunk egy analógiát! A menő kínai éttermekben a 6-8 tagú társaságoknak van egy remek közös étkezési lehetősége, a forgó körasztal, amely az ázsiai vendéglátás alapja.
A lényege az, hogy a társaság kirendel többféle ételt, kesudiós kacsát, ananászos csirkét és szezámmagos marhapofát, majd a pincér leteszi ezeket a körasztal forgatható részére, a vendégek pedig forgatják az asztal középső részét, és mindenki, amikor elé kerül egy újabb falat, azt is megkóstolja.
Orbán Viktor valami ilyenre készül az új kormányzatban, mert jól megforgatta, hogy melyik tárcához, milyen szakterületek tartoznak, elég sok a meglepő minisztérium–feladat párosítás.
Közoktatás a belügynél?
Új információink a következők:
- az újonnan létrehozandó Gazdaságfejlesztési Minisztérium megkapná a pénzügyi szolgáltatások és a szerencsejáték kontrollját,
- az Ipari Minisztériumhoz jutna a kereskedelem, illetve a közművek,
- a Miniszterelnöki Kabinetiroda a digitalizációt és az e-közigazgatást vinné,
- végül legnagyobb meglepetésként a Belügyminisztérium felelne a közoktatásért, a szociálpolitikáért, illetve az egészségügyért.
Ha ez így lesz, annak hatalompolitikai okai is lehetnek, de azt is jól mutatja, hogy a következő négy év legnagyobb belpolitikai kockázata a Fidesz számára már nem az ellenzék, nem is a kritikus sajtó, hanem a pedagógusok.
Hatalmi szempontból
A Fideszben nem illik elugrani a feladat elől. Aki válogat, kéreti magát, az hosszabban is a partvonalon kívül találhatja magát. De szintén gyorsan lefokozzák azt, akinek egy időre túlságosan is komoly befolyása alakul ki a Fideszben. Nem minden folyamat volt látványos vagy ennyire egyértelmű, de azért volt már nehéz korszaka még Áder Jánosnak vagy Kövér Lászlónak is, ahogyan egy időben nagyon fontosnak tűnt, majd elég hamar, már kevésbé tűnt annyira fontosnak Simicska Lajos, Lázár János vagy éppen Navracsics Tibor.
Orbán Viktor ugyanis szeret terhelni, feladatra vesz fel embereket, de mindig hatalmi szempontból is nézi őket. Aki elhiszi, hogy ő a határozott második, vagy ő a megmentő, nos, ő jellemzően nem nőhet egy idő után a miniszterelnök fejére.
Talán két kivétel van:
- Varga Mihály, aki viharok és kifelé is látható konfliktusok nélkül teszi a dolgát
- és Pintér Sándor, aki az egyetlen ember, aki tényleg nem illeszthető bele a fenti logikába, nem bukik kisebbeket sem, nincs soha parkolópályán, nem rángatta meg semmi és senki.
A tanárok
A közoktatás most nagyon „forró” terület. Ahogy egyik forrásunk vélte, a pedagógusok most potenciális ellenfelek, hiszen tiltakoznak, követelnek, sokan vannak, ráadásul ők tényleg ott vannak az ország minden pontján, ha elégedetlenek, akkor a kritikájukkal elérik az ország minden szegletét. Örök szabály az oktatásban, hogy ott minden probléma sokszoros, hiszen a pedagógusok gondjai a több mint egymillió diákon keresztül érintenek milliónyi választóképes szülőt is.
Lehet, hogy ezt az ökoszisztémát, nem politikailag érdemes a Fidesz szempontjából kezelni, hanem „katonásan”, vagy legalábbis „rendőrösen”, szigorú szabályokkal. Középtávon ez aligha tesz jót az országnak, és a Fidesz sem szeretne minden oktatást a belügy alá sorolni, vagyis a felsőoktatás és a szakképzés nem belügyi feladat lenne az elképzelések szerint, hanem a majdani „humán innovációs tárca” szakterülete.
Úgy tudjuk, a közoktatásról valóban felmerült, hogy legyen a belügyé, csak éppen erre érkeztek is belső ellenvélemények. Érdemes lesz figyelni, hogy végül megtartja, vagy elengedi-e ezt az elképzelését a kormányfő.
Navracsics Tibor személye
A másik meghatározó kormányzati kérdés az uniós források kezelése. A nehéz gazdasági helyzetben (magas infláció, elszálló hiány, sok nagy feladat, zöld átmenet, orosz leválás) kulcskérdés, hogy jöjjön az uniós forrás, például a potenciálisan 5000 milliárd forintnál is nagyobb EU-s helyreállítási alap (RRF).
A magyar kormány érzi, hogy a keleti finanszírozás céljai közül az orosz hitelek látványosan, a kínai források kevésbé látványosan, de összeomlottak. Orbán Viktor uniós politikája eközben valami ilyesmi:
jöjjön a forrás, de semmi olyat ne kelljen lépnünk, ami veszélyezteti a Fidesz hatalmát, legyen a példánk az Európai Ügyészség elkerülése.
Egy gesztus nem elég
Ahogy a környezetében látják, Orbán Viktor reálpolitikus, természetesen tudja azt, amit nekünk is felvetettek a forrásaink, hogy egyetlen személy aligha lesz elegendő arra, hogy megváltoztassa az unió szentimentjét.
Vagyis pusztán Navracsics Tibor személye nem fogja meglágyítani Brüsszel szívét. Ehhez több kell, valami erősebb lépés, csatlakozás az Európai Ügyészséghez, új álláspont az Ukrajnába tartó fegyverekről, jelképes lépés a sokat támadott területeken (korrupció, civilek, szexuális kisebbségek).
De hajlandó-e Orbán engedni, vagy inkább kivár, hátha megint lesz olyan politikai szituáció, hogy tud kérni valamit? Hiszen mindig szoktak jönni lehetőségek, amikor a nagyobb államoknak valamiért fontos az egység (Brexit, közös költségvetés, energiaátmeneti szabályok). Az mindenesetre nem hátrány, hogy Navracsics személyében be lehet vonni egy jó szakértőt, aki ismeri a mechanizmusokat, de nem lesz önmagában elég.
Ellentétes megítélés
Tapasztalatunk szerint ez a kérdés az, amit a legellentétesebben ítélnek meg a jobboldalon. Sokan azt gondolják, az unió részéről arcátlanság, hogy Brüsszel „leckéztetne” minket ahelyett, hogy a Magyarországnak „járó” forrásokat elkezdené végre folyósítani.
Ugyanakkor vannak olyan hangok is, amelyek szerint, ha mindig „üzenünk Brüsszelnek”, érthető, hogy amikor lehetősége van az unió központjának, akkor ő is visszaüt, vagyis megpróbálja kikényszeríteni az unió közös érdekeit és értékeit támogató politikát a tagállamoktól.
Az unióhoz való viszony mindenesetre kritikusan fontos lesz a kormányzatnak a következő hónapokban. Hiszen az részben stratégiai, politikai, illetve morális kérdés, hogy Magyarország kikkel barátkozik, mennyire lojális a politikai családjához (EU), és mennyire beszél ki onnan.
De vannak ennek taktikai, reálpolitikai részei is, például az, hogy kikkel tud Orbán Viktor szövetkezni, mostanában pedig részben a háború, részben más országok választásai miatt inkább gyengült a magyar kormány szövetségi viszonya lengyelekkel, szlovénekkel, németekkel, franciákkal, szlovákokkal.
Gazdaságpolitika: a három muskétás
Végül talán a legizgalmasabb „személyi” jellegű kérdés, hogy ki lesz a meghatározó a gazdaságpolitikában. Matolcsy György vezeti továbbra is az MNB-t (természetesen tudjuk, hogy a jegybank nem a kormányzat része), de ha Varga Mihály irányítja továbbra is a pénzügyi tárcát, viszont nagyon fajsúlyos szereplőként belép a Gazdaságfejlesztési Minisztérium élére valaki (gondolatkísérletünkben legyen ez a valaki Nagy Márton, volt MNB-alelnök), akkor döntő, hogy ez a hármas miképpen muzsikál együtt.
Őket vélhetően egymással lehet a legjobban kontrollálni, hiszen túl nagy szerelemről egyik páros között sem hallani. Ha viszont most nagyon szűk lesz a játéktér, akkor kérdés: előre visz-e ez a versenyeztetés, a súlyok és ellensúlyok rendszere, vagy jobb lenne egy sokkal jobb összhang és így egy erősebb kooperáció?
Tárcátlanul
Végül egy utolsó megosztó kérdés: a tárca nélküli miniszterek pozíciója. Olyan nagyon sok tárca nélküli minisztere nem volt az országnak,
- Novák Katalin leadta a családügyet, hiszen köztársasági elnökként folytatja,
- Mager Andrea szintén elbúcsúzott a nemzeti vagyonkezelésben vele együtt dolgozó közeli munkatársaitól. Aztán esetében lehet, hogy más fontos megbízást kap, de nemzeti vagyonért felelős tárca nélküli miniszterként aligha folytatja,
- egyedül Süli János (Paks II) szerepe nyitott: ő vélhetően a Külgazdasági és Külügyminisztérium alá kerül, de itt még alaposan meg kell vizsgálni, hogy hol fér el úgy egy nukleáris államtitkárság, hogy az ne nyisson ki újabb uniós bürokratikus nehézségeket.
Összességében mindenesetre Orbán Viktor jó eséllyel felhagy a tárca nélküli miniszterek rendszerével, jelen állás szerint az újabb Orbán-kormányban nulla, vagy legfeljebb egyetlen tárca nélküli miniszter kap helyet.
