Sokkoló felújítás: nem pont a nagyvázsonyi várral kellett volna kísérletezni

2022. május 5. – 09:49

Sokkoló felújítás: nem pont a nagyvázsonyi várral kellett volna kísérletezni
A Kinizsi-vár nyugat felől – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Sokkolóan hatnak a nagyvázsonyi Kinizsi-vár felújítása során a várfalak mögé felhúzott, fehéren világító épületdobozok. Ezek vélhetően jobb hasznosítás miatt kerültek be, és a régi és új épületrészek túlzásba vitt megkülönböztetése miatt néznek így ki, derül ki lapunk helyszíni tudósításából, amire meghívtuk Csikós Gábor muzeológus, építészetkritikust is.

Hát igen, elég megosztó lett, mondja az első ember, akivel szóba elegyedünk a Veszprém megyei Nagyvázsonyban arról, hogyan sikerült a település jelképének is számító Kinizsi-vár rekonstrukciója. Látszik rajta, hogy még véletlenül sem akar vitázni a témában, döntsék el ezt a szakemberek.

A napokban ugyanis nagy indulatokat váltott ki a közösségi oldalakon a húsvétvasárnaptól látogatható, felújított Nagyvázsonyi vár, és hogy ne csak hétköznapi esztétika oldaláról vizsgáljuk az épületet, megkértük Csikós Gábor muzeológus, építészetkritikust, tartson velünk a várszemlén.

A megújult vár

A központ felől megközelítve még csak a régi, érintetlenül hagyott lakótorony látszik a várból, közelebb érve pedig a bástyaszerű főkapu. A fal hiányosságait itt terméskővel pótolták, az új falazat sárgás színe láthatóan elüt. Belépve a kapun a belső udvarra érünk, aminek egyik felét a látszóbetonból kialakított csúcsíves árkádsor uralja, a másik felén pedig ott díszlik a lakossági felháborodást kiváltó, téglából emelt, fehérre vakolt épülethasáb, aminek rendeltetését egyelőre még nem tudni, mert jelenleg csak az udvar látogatható.

Az ajtók és ablakok főleg üvegből készültek, mívesen korrodált, egyszerű fémkeretekbe foglalva. Az emeleti árkádsor egy ácsolt falépcsőn közelíthető meg. Az új, fehérre vakolt épületdobozok belülről is zavarók, de negatív hatásuk kívülről, a vár nyugati fala felől érvényesül, amikor a várat a kihegyezett cölöpökből álló külső kerítés mellett körbejárjuk. Az összhatást ez a látvány teljesen felborítja.

Fotó: Bődey János / Telex Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

Két elvárás erősen rányomta a bélyegét a nagyvázsonyi Kinizsi-vár felújítására, mondja Csikós Gábor muzeológus. Az elmúlt években a magyar műemléki felújításoknál felülkerekedett az a koncepció, ami a látogatói élményt előbbre helyezi a szakmaiságnál. Ennek a lényege, hogy ne konzervált romokat tárjunk a látogatók elé, mutassuk meg, eredetileg hogy nézhetett ki a vár. Érjen véget „a térdig érő várak korszaka”, a romkert típusú helyreállítás helyett legyenek valós épületszárnyak.

Az „új korszak” meghatározó eleme, hogy a várfelújítási programba kerülő műemlékeket kiveszik a helyi múzeumok kezeléséből, és a koordinálás átkerül az állami Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.-hez. Itt a programban részt vevő váraktól elvárják, hogy nyereségesek, vagy legalább önfenntartók legyenek, azaz minél több látogatót vonzzanak.

Az elkészült épületek már nem is elsősorban múzeumok, hanem kibérelhető esküvői, forgatási, konferencia-rendezvényhelyszínek. Erős a nyomás az intézményvezetőkön, hogy a hely produkáljon megfelelő bevételt, az üzleti hasznosítás pedig zárt termeket, kellő infrastruktúrát igényel. Ráadásul előírás, hogy a gyerekeknek külön múzeumpedagógiai foglalkoztatóhelyiségeket is kell építeni, teszi hozzá a muzeológus.

Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

Ami nem sikerült jól

Csikós Gábor szerint e kívánalmak hozadékai a furcsa, fehér konténerkockák a várfalakon belül. Szükség volt belső terekre, ezért elkezdték visszaépíteni az egykori belső, U alakú palotaépületet, ami régen a vár magja volt. A régi nyeregtetős, kétszintes udvarház helyett azonban egyszintes, éles kontúrú, hófehérre vakolt, sima falú dobozokat emeltek, sík födémmel.

„Ez így, ahogy most kinéz, sokkolja a látogatót, ráadásul nem is idézi meg az eredeti látványt”

– mondja Csikós Gábor. Látszik, hogy a tervező próbált megfelelni annak a műemlék-helyreállítási gyakorlatnak, hogy az új, visszaépített részek legyenek egyértelműen megkülönböztethetők az eredetitől, de ez túlzottan is sikerült neki.

Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

A muzeológus szerint ilyen mennyiségű beton- és vakoltfal-kiegészítés disszonáns egy középkori várban: az új, helyreállításhoz használt anyag nem nyomhatja el a régit. A Kinizsi-várban a történelmi élmény most olyan mértékben sérül, hogy a felújított részek tömege a középkori falmaradványok látványának rovására megy, összegzi a tapasztalatokat. Még akkor is igaz ez, ha a földszintes épületek sík födémével azt akarták volna jelezni, hogy a jövőben a felső emeletet is hozzáépítenék a tömbhöz, teszi hozzá.

A látkép elsősorban kívülről, nyugat felől nézve bántó, tényleg kamionparkolóra, áruraktárra emlékeztet Csikós Gábor szerint. Úgy véli, még az is szerencsésebb lett volna, ha a konténerszerű tömböket befedik sátortetővel, úgy talán jobban megidézhető lenne a régi látvány. A kevésbé steril, mérnöki építőanyag jobb választás lehetett volna, mert ez a világos simaság nagyon ellentétes a középkori épületek látványvilágával.

Ami viszont jól sikerült

Csikós Gábor azzal ki van békülve, hogy a belső, csúcsíves árkádsort visszaállították betonból, tetszik neki, hogy beépítették a megtalált maradványokat, pillérfejezetet, zárkövet: itt szépen működik a történelmi anyagmegkülönböztetés.

Fotó: Bődey János / Telex
Fotó: Bődey János / Telex

A kerítést is jónak találja, a kihegyezett cölöpök a középkori várak védőrendszeréhez tartoztak. Velük kezdődött a várépítés, mert az építők minél gyorsabban védelmet akartak. Amikor elkészült a cölöpvár, azután kezdtek hozzá a kővárhoz, ezért az ilyen jellegű kerítés hozzátartozott a középkori várak látképéhez.

A Kinizsi-vár az Eger-patak partján épült a 15. század első felében. Ekkor készülhetett a 25 méter magas lakótorony a kisebb épületekkel és az udvart körülvevő fallal. Mátyás király 1472-ben legendás erejű hadvezérének, Kinizsi Pálnak adományozta a várat. Utolsó ostroma a Rákóczi-szabadságharc idején volt. Katonai jelentősége az 1700-as években folyamatosan csökkent. Egy darabig börtön, majd uradalmi pálinkaégető működött pusztuló épületében. Régészeti feltárása és megóvása 1954 és 1960 között kezdődött, 2013-ban a lakótornyot kellett helyreállítani. 2017-ben bekerült a Nemzeti Várprogramba, rekonstrukciójára egymilliárd forint uniós forrást fordítottak. A fejlesztés célja hivatalosan: a vár történeti tereinek rekonstrukciója és a korabeli életet bemutató kiállítási tartalom fejlesztése, a turisztikai szolgáltatások bővítése.

Mit hoz a jövő?

A muzeológus véleménye szerint a Kinizsi-vár gyengén sikerült rekonstrukciója felhívhatja a figyelmet arra, hogyan nem lehet nekiszaladni a műemléki felújításnak. Az érezhető, hogy van a műemlékvédelemben egy paradigmaváltás, de jobb volna kevésbé ismert várakon kísérletezni. El kell sajátítani a szakmai és az esztétikai szempontok összeegyeztethetőségét, ami egy vitákkal teli tanulási folyamat, tette hozzá.

Csikós Gábor hozzáfűzte, hogy ez a fiaskó nem történt volna meg, ha az elmúlt években nem verik szét az országos műemlékvédelem szervezetét, amelyben építészek, történészek, művészettörténészek dolgoztak együtt. Ha megspórolják a macerás tudományos munkát, akkor annak olyan rekonstrukció a következménye, mint a nagyvázsonyi, szögezte le.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!