Orbán álmának beteljesítésében is segíthet a Mi Hazánk, de politikai leszámolás is lehet belőle

„Ez egy új helyzet. Tehát ha van olyasmi, ami a leginkább újszerű számomra ebben a választási eredményben, az ez, hogy a Jobbik helyén csak kinőtt valami.”

Ha az nem is feltétlenül volt meglepő, hogy egy jobbos-radikális szervezet megerősödik egy politikai légüres térben, Orbán Viktor annyiban egyáltalán nem túlzott a nemzetközi sajtótájékoztatóján a fenti mondataival, hogy előállt egy olyan helyzet, amelyre a Fidesznek minden bizonnyal politikai stratégiát kell alkotnia.

A Mi Hazánk az elmúlt ciklusban minden tekintetben különutas ellenzéki párt volt. A Jobbik radikális politikusaiból alakult, amikor az néppártosodni kezdett. Nem jó hangulatban léptek ki, többeket kizártak, az akkori nyilatkozatok szerint a távozók lényegében a pártjuk elárulásaként élték meg a dolgot.

Így legalább lélekben közös platformra kerülhettek a Fidesszel, amelynek fő célja az összefogás felé közeledő ellenzék, azon belül is látványosan a Jobbik, illetve Jakab Péter nyírása volt. Ehhez jó segítséget talált a fideszes média Volner János személyében, aki a Jobbikból a Mi Hazánkba ment át, majd 2019-ben onnan is eltávolodott, és egyedül, a saját magáról elnevezett, gyakorlatilag egyszemélyes Volner Párt berkeiben politizált tovább. Ő volt a forrása a Jakab Péter elleni lejárató cikkeknek, illetve ő adott be olyan törvénymódosító javaslatot az országos listaállítás feltételeiről, ami végül a Fidesznek tökéletes módon egymáshoz láncolta a Jobbikot és Gyurcsányékat.

A Jobbik összehozta őket

Szóval a Mi Hazánk és a Fidesz minimum egy témában, a Jobbik és a baloldali ellenzék gyengítésében azonos célokért küzdött, és

ha megnézzük a kettejük viszonyát, akkor azt sem lenne túlzás állítani, hogy egyfajta hallgatólagos meg nem támadási szerződés volt köztük.

A Mi Hazánk látványosan nem támadt a Fidesz klasszikusan érzékeny pontjaira, például Rogán Antal vagyonára, magánéletére vagy Orbán Viktor családjára, beleértve Tiborcz Istvánt, Orbán Győzőt, vagy, mondjuk, a hatvanpusztai ingatlant.

Érdemes például Dúró Dóra Facebookján lefuttatni a kereséseket a Rogán, Mészáros, Tiborcz, Ráhel keresőszavakra, és rögtön kitűnik, hogy a politikus milyen visszafogott lett 2018 után, főleg ahhoz képest, hogy radikális pártban ül: az addigi személyeskedő belemenések helyett inkább csak „elszámoltatást!”, „különadót az oligarchákra”, az „elmúlt 30 év erői” jellegű, általánosabb bírálatként jönnek elő ezek a nevek.

A Fideszhez húzó média pedig az erőit az ellenzéki összefogásra koncentrálta, és nem izzított be lejáratókampányt a Mi Hazánk ellen. Ez is könnyen ellenőrizhető, ha, mondjuk, a propagandamédia alsóbb szellemi szintjein lévő Ripostot megnézzük: Dúró Dóráról legutóbb 2018-ban írtak, mégpedig azt, hogy lószellentéshez hasonlítja őt valaki. Az Origón szintén hiába keresünk mondjuk Dúró Dórát lejáratni próbáló cikket, egészen 2018-ig kell visszamenni, akkor a házát fotózták le egy jobbikos-luxusvillás cikkhez.

Igaz, nagyon tolni sem akarták őket: a Mediaworks nem fogadta be a politikai hirdetésüket a kampányban, illetve a Harmadik út című kiadványukat nem terjesztette a MediaLOG.

A Mi Hazánk az ellenzéki összefogás klasszikus témái, a korrupció, lopás, urizálás, zsigeri Orbán-ellenesség helyett inkább a tankönyvileg (szélső)jobboldali témákat nyomta: a kisember szabadsága a megbízhatatlan állammal szemben (stop kötelező oltás, stop maszk), LMBTQ-ellenesség (mesekönyvdarálás), kisebbségellenesség (migránsok, cigányok), a nemzet előtérbe helyezése a nemzetközi szerződésekkel szemben (NATO-kritika, EU-kritika), és nem maradhatott el a bármivel összeköthető globalista-háttérhatalom-összeesküvés-tudjukkikirányítanak tematika sem.

A Mi Hazánk működése így eddig a Fidesznek viszonylag kényelmes volt.

• A Mi Hazánk első blikkre neccesnek tűnő témáit, ha akarta, és a mérések alapján megérte, akkor bármikor lenyúlhatta a kormánypárt. Ezzel megspórolhatták azt a kényelmetlenséget, hogy nekik kelljen felvetniük valamit, amiből aztán esetleg vissza kell táncolniuk. Így tett a Fidesz a kerítésépítéssel, az LMBTQ-ellenességgel, illetve egy idő után a Covid-korlátozások enyhítésével. A Meseország mindenkié-ügynél Dúróék hozták be először a közbeszédbe a „homoszexuális propaganda” kifejezést, aztán amikor a Fidesz látta, hogy ez jól megy, akkor ebből törvényjavaslatot csinált.
• Független képviselőként Dúróéknak kevés felszólalási lehetőségük volt, maga a párt, vagy politikusaik pedig akármilyen szélsőséges dolgot megfogalmazhattak, a nemzetközi sajtó nem figyelt rájuk, a politikának nem volt rá reakciókényszere.
• Mindeddig nem volt reális, hogy a szinte nulláról építkező párt a Fideszt veszélyeztető méretűre nő.
• Közösen gyengítették az ellenzéki összefogást.

A Mi Hazánk pedig közben csinálhatta a dolgát, építkezhetett anélkül, hogy félnie kellett volna egy ellenséges Fidesz-hadjárattól. Legfeljebb azt kellett lenyelniük néha, hogy a Fidesz ellopja egy-egy témájukat.

A nagy kérdés most az, hogy innentől hogyan tovább, mi várható a szereplőktől.

A nemzetegyesítés üzenetéhez tökéletes lehet

Az egyik irány az lehet, ami eddig jellemezte a két párt viszonyát. Ehhez fontos adalék, amiről Orbán Viktor többször is beszélt az elmúlt napokban. Újból elővette a gondolatot, hogy a „békés egyet nem értés politikáját” tartja követendőnek, illetve arról beszélt, hogy győztesként a pártokon átívelő, nemzet(újra)egyesítő politika a dolga, célja. „Ez olyan témákkal lehet, amelyek átnyúlnak a párthatárokon”, mondta a sajtótájékoztatóján. Szerinte ilyen például a genderügy, a családtámogatási ügy – pont két olyan téma, amiben a Mi Hazánk is nagyon egyetért.

„Dolgom, hogy megpróbáljuk ezt a kétharmados parlamenti többségnél nagyobb, a teljes nemzeti egység felé mozduló összefogást, egyetértést létrehozni”, mondta Orbán.

Ha a Fidesz meg tudja mutatni, hogy van egy viszonylag konstruktív ellenzéke, amely a fontos ügyekben tudja támogatni a kormányt, akkor azt a képet sugározhatja, hogy ő az egész nemzetért cselekszik. Felmutathatják, hogy lám, az ellenzéknek is van olyan része, amely egyetért vele, miközben az Összefogás a nemzet ellenében politizál, USA-bérenc, sorosista és így tovább. A Fidesz ezzel lerázhatja magáról azt a vádat is, hogy csak erőből, autoriter alapon, mindenki ellenében nyomja át az akaratát a parlamenten.

Az eddigiek, és a Mi Hazánk friss nyilatkozatai alapján egyébként egy ilyesmi irány egyáltalán nem kizárt. Dúró Dóra azt nyilatkozta a választás után, hogy „nem hisztiellenzék és nem zsigeri ellenzék” akarnak lenni. A javaslatok tartalmát fogják nézni, és ha az jó a magyar embereknek, „jó szívvel” támogatják, ha nem, akkor ellenzik majd őket. Toroczkai László pedig hasonló érveléssel úgy fogalmazott: nagyon jó volna, ha lennének olyan törvényjavaslatok, amelyeket akár egységesen megszavaznának a parlamenti pártok. „Az a színház, ami nagyon sokszor már teljesen méltatlan a nemzet templomához, a világ legszebb Parlamentjéhez […], ez a fajta politizálás biztos, hogy távol áll tőlem és távol fog állni a Mi Hazánk Mozgalomtól” – mondta.

Akármilyen békésnek hangzik, ez a forgatókönyv azért hordoz magában feszültséget is. A Mi Hazánk úgy érezheti, tőlük lopott témákban kell Orbán kezére játszaniuk. Ez az érzés már most is megvan. A „mesekönyvügyről” Toroczkai a Telexnek azt mondta, „mélységesen fel voltunk háborodva, hogy a Fidesz ezt ellopta tőlünk”.

Aztán nem néz ki túl jól az sem, ha egy radikális, szalonképtelen párttól kapja a kormány a nemzetegyesítő támogatást, sem a hetes cikkely árnyékában az EU, sem Izrael, sem a cigány szavazók előtt. A Fidesznek így előbb-utóbb érdeke lesz nyomást helyezni a Mi Hazánkra, hogy vegyen vissza, felejtsen el bizonyos témákat, ne legyenek izraelezések, cigányországozások, fekete ruhás, betyársereges felvonulások.

És vélhetően lesznek olyan ügyek is, amelyben a kormánynak fontos lenne a pártokon átnyúló támogatás, de ha ezt a Mi Hazánk másként gondolja, az újabb feszültséggóc.

A radikális párt szempontjából az a legnagyobb kockázat, hogy az eddigi szavazóik csalódásként élhetik meg, hogy kormányváltást akarva egy szókimondó ellenzéki pártra adták a voksukat, amely azonban rendre a Fidesszel szavaz, a Fidesz narratívája alá játszik, elmaradoznak a markáns üzenetei. A párt így nem fog tudni növekedni, megragad a mostani szinten, vagy még erodálódik is a bázisa, veszélybe sodorva a 2026-os parlamentbe jutást.

Orbán is kíváncsi

A másik forgatókönyv, hogy a két párt teljes mértékben vetélytársként kezeli egymást. Orbán nem számít a Mi Hazánkra semmilyen tekintetben, a Mi Hazánk pedig parlamenti pártként is viszi tovább a mostani politikáját. Akár rá is erősíthet az eddigi üzenetekre, esetleg még inkább jobbra tolódik, mert ezzel látja biztosítottnak a szavazók megtartását, a tábor bővítését.

Ez a Fidesznek kellemetlen lehet. Ezt már átélték a Jobbikkal, és az sok fejfájást okozott nekik: a Magyar Gárda-időszakban a Jobbik 20 százalékos eredményt is ért el a választásokon. Ráadásul benne van a pakliban, hogy a Mi Hazánk egy idő után a Fidesz erre fogékony szavazóit is elszipkázza, ami egy kiélezett választáson pár körzetben sorsdöntő lehet. És Orbánnak közben azt kell magyaráznia külföldön, hogy mik hangoznak el egy parlamenti párttól a magyar parlamentben.

A Fidesz lépéskényszerbe kerülhet, az eddigi viszonyrendszer a két párt között megborulhat, elkezdődhet a Mi Hazánk nyírása.

Abban, hogy merre indulnak a pártok, nagy szerepe lesz annak, hogy a Mi Hazánk hol lát lehetőséget a növekedésre: a fideszes vagy inkább a nem fideszes-bizonytalan-párt nélküli szavazókra hajt majd, melyik táborból akar kinyesni. Ez határozza majd meg a parlamenti mozgást, és hogy mennyire lesz Fidesznek kedves ellenzék.

A két forgatókönyv keveredhet, futhatnak párhuzamosan a Mi Hazánkon belül, párton belüli töréseket okozva, időben is követhetik egymást, de valószínűleg előbb vagy utóbb a Mi Hazánknak szembe kell néznie azzal, hogy vagy elszürkül, vagy az eddiginél keményebben szembe kell szállnia a Fidesszel.

A jelek szerint Orbán Viktor is érdeklődve várja, hogy merrefelé indulnak. A nemzetközi sajtótájékoztatóján azt mondta a pártról,

„hogy ez pontosan milyen erő, hogy pontosan mit fog képviselni, jelent-e fenyegetéseket például a kisebbségekre, azt nem tudjuk, meg kell várnunk, hogy az első parlamenti megszólalások megtörténjenek. Ez egy új párt a parlamentben.”

A kormányfő ehhez még hozzátette, hogy antiszemitizmusban és kisebbségellenességben továbbra is zéró tolerancia van. Meglátjuk, hogyan fogadják ezt a sajtó útján küldött üzenetet Toroczkaiék.