Pintér Béla: Ne a lelkünkkel, az elveinkkel meg a becsületünkkel fizessünk az orosz gázért

Egy vallomással kezdte a beszédét Pintér Béla színművész, rendező a Szabad sajtó útján tartott szombat délutáni szolidaritási demonstráción. Amikor Juhász Péter felkérte, hogy ő is tartson beszédet az ukránok melletti szolidaritási megmozduláson, sokat hezitált, hogy elvállalja-e. „Féltem, mert a hazug propaganda mindenkire rásüti, aki felszólal Ukrajna mellett, hogy bele akarja Magyarországot sodorni az országot a háborúba.”

Először azt gondolta, nem hiányzik ez neki, de aztán nézte a megrendítő képeket az ukrán nép szenvedéseiről, és eszébe jutottak Bulgakov szavai a Mester és Margaritából: „a gyávaság nem egyike a legnagyobb bűnöknek, hanem a legeslegnagyobb bűn.”

Ezért most itt vagyok és kimondom hangosan – folytatta beszédét. „Mi magyarok, 1848 és 1956 szellemi örökösei békét akarunk. De nem úgy, hogy az ukrán nép adja, meg magát, mondjon le szabadságáról, függetlenségéről, és hajtson térdet az agresszor előtt, hanem úgy, hogy az oroszok hagyják abba az ukrán városok bombázását, az ukrán nép mészárlását, saját katonáik vágóhídra hajtását, fejezzék be ezt a háborút, és takarodjanak végre haza.”

Nem fognak azonban az oroszok hazamenni Pintér szerint, mert „a cárnak agyára ment a botox, (…) Vlagyimir Putyinnak agyára ment a botox”, és előbb-utóbb el akarja foglalni Ukrajnát, aztán Lengyelországot, a balti államokat, és mivel vissza akarja a NATO 1999 előtti határait, előbb-utóbb orosszá fog szeretni többek között bennünket is. „Már ha továbbra is ilyen gyávák maradunk és hagyjuk.”

„Ha nem mondjuk ki, hogy kudarcot vallott a magyar kormány szégyenletes hintapolitikája, és nem szólítjuk fel, hogy hagyja abba ezt a röhejes pávatáncot.”

Ha a miniszterelnök úr mindenáron táncolni akar, Pintér Béla azt javasolja, „keressen a magyar tánckultúrában valami egyenes gerincű, büszke, férfi táncot”. Talál majd szerinte legényest, sűrű magyart, de olyat, hogy „egy csávó pávát utánozva jobbra-balra illegeti magát”, nem.

Pintér érti, hogy Európának szüksége van az orosz gázra, Putyinnak pedig szüksége van Európa pénzére. „Okés, fizessünk érte, de ne a lelkünkkel, az elveinkkel meg a becsületünkkel. Azt ne adjuk oda Putyinnak meg Lavrovnak gázért, olajért meg kitüntetésért” – mondta a színművész.

„Ne hagyjuk, hogy Szijjártó szégyene a szívünket szennyezze, mert az elhasznált gáz meg olaj talán eloszlik majd a levegőben évek alatt, de a szégyen szennye örökre ráég még az unokáink lelkére is.”

„A szovjet időkben külügyi szinten is szokás volt az elvtársi csók. Most már megmaradt a kézfogás, úgyhogy szóljatok már Szijjártónak, nem muszáj a seggnyalás.”

Felidézte Pintér, hogy 1848-ban és 1956-ban az volt a jelszavunk, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza, és ez volt a jelszava akkoriban minden szabadságszerető népnek szerte a világon.

„De emlékezzünk 1968-ra is, amikor a Szovjetunió csatlósaiként tankokkal segítettük eltiporni a prágai tavaszt. Emlékezzünk, és ne essünk soha többé a gyávaság bűnébe.”

Kemény, embert próbáló időket élünk Pintér Béla szerint. Azt mondta, nem tudja, hogy az utókor hogyan fog ránk emlékezni, de azt tudja, hogy ma, április 2-án „vannak magyarok, akik ki merik mondani Orbán Viktor helyett: éljen az ukrán szabadság, ruszkik haza”.

„Ruszkik haza!” – skandálta azzal a pár száz fős közönséggel, aki kiment a Szabad sajtó útjára. Az eseményt itt tudósítottuk percről percre.