Ukrán nagykövet: Nem akarjuk, hogy az ukrán-magyar határ magyar-orosz határrá változzon

Ukrajna magyarországi nagykövetének, Ljubov Nepopnak a nevét akkor ismerhettük meg, amikor meglehetősen élesen fogalmazott. „Stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz” – állította. Néhány nap múlva finomított, és azt a kérdést tette fel, hogy vajon önök nagyon diplomatikusak voltak 1956-ban, amikor felszólították a Nyugatot, hogy segítsenek szembeszállni az orosz tankokkal?

Most a Józsefvárosi Újságnak adott hosszú interjút, aminek az a címe, hogy hálája jeléül mélyen meghajol a magyar nép előtt. Meghatja az az összefogás, amit Magyarország tanúsít.

Elmondta, hogy Oroszország nemcsak háborút folytat az országával, hanem céltudatosan öl meg civileket, pusztít el településeket és infrastruktúrát. Mariupol csodaszép város, és most 90 százalékban elpusztították.

A magyar kormánytól Oroszország agressziójának határozott elítélését várja, és a segítségnyújtást annak megállításához.

„Nem kérünk katonákat, nem kérjük, hogy harcoljanak helyettünk, ám kérjük, hogy bocsássák a rendelkezésünkre mindazt, ami segít győznünk és ezzel megakadályozni azt, hogy a Kreml beváltsa fenyegetéseit, és tovább menjen immár a NATO-tagországai ellen”

– nyilatkozott.

Nyomatékosította, nem szeretnének moszkvai gyarmat lenni, nem akarják, hogy az ukrán-magyar határ magyar-orosz határrá változzon. Nem akarják, hogy a jelenlegi ukrán területről Magyarországot fenyegessék.

„A be nem avatkozásra törekvést Moszkva nem bölcsességként értékeli, hanem gyengeségként. És Oroszország megtámadja azokat, akiket gyengének tart” – állapította meg.

Természetes és normális dolog tartja, ha valaki nem akar háborúba keveredni. Gyakran teszik fel azt a kérdést: miért kellene a magyaroknak fizetni az ukránok háborújáért. Ő viszont azt a kérdést tenné fel, hogy érdemes-e fizetni a biztonságért.

Meggyőződése, hogy a magyarok abszolút többsége amellett döntene, hogy kész áldozni saját biztonságáért és a demokrácia megvédelmezéséért. Meggyőződése, hogy minden magyar azt mondaná, hogy inkább hajlandó valamivel többet fizetni a gázért.

Az interjú így zárul:

„Higgyenek annak az embernek, aki immár egy hónapja nézi, ahogy országa és népe a 21. században olyan szörnyűséget él át, amire példa Európában csak a második világháború alatt volt. Akkor is voltak, akik igazolni akarták Hitlert, és hajlandók voltak kereskedni a nácikkal. Mindannyian tudjuk, hogy ez mivel végződött. Nem ismételhetjük meg a múlt hibáit.”