Jövő szerdán búcsúztatják Csollány Szilvesztert

Jövő szerdán 11 órakor, a Farkasréti temetőben búcsúztatják a múlt hétfőn, 51 éves korában elhunyt olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászt, Csollány Szilvesztert. A Magyar Torna Szövetség keddi közleménye szerint az esemény nyilvános lesz, a gyászolók egy szál virággal róhatják le kegyeletüket.

Csollány Szilvesztert a Magyar Torna Szövetség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkársága, a Magyar Olimpiai Bizottság és Gyomaendrőd Önkormányzata is saját halottjának tekinti.

Csollány Szilveszter tavaly decemberben került lélegeztetőgépre, miután lapinformációk szerint elkapta a koronavírust, és az állapota folyamatosan romlott.

Mint írtuk, az 1970. április 13-án, Sopronban született Csollány Győrben kezdte tornász pályafutását, de már az Újpest sportolója volt, amikor az 1988-as ifjúsági Európa-bajnokságon az első komolyabb sikereit és érmeit elérte: lólengésben harmadik, gyűrűn második lett. Egy év múlva az Ifjúsági Barátság Versenyen gyűrűn már aranyérmes, és bekerült a felnőtt válogatott keretbe is. Már ekkor a gyűrű volt a legerősebb szere, később erre még inkább specializálódott, de mind a hat szeren megbízható teljesítményt nyújtott.

Első világbajnoki érmét is gyűrűn érte el, az 1992-es világbajnokságon második lett. Ugyanebben az évben a barcelonai olimpián hatodik helyezett, az egyéni összetettben pedig a kilencedik helyen zárt. Pályafutásának nagy fordulópontja volt, amikor 1995 augusztusában Amerikába szerződött, és egy St. Louis-i magánklubban kapott állást, gyerekekkel foglalkozott. Ekkoriban arról beszélt, hogy soha olyan nyugalomban nem edzett itthon, mint kint, noha még csak edzője sem volt, és önszorgalomból gyakorolta az elemeket.

Az 1996-os világbajnokságon ismét második lett, de abban az éremben egy kicsit közrejátszott a dacossága is, mert itthon már úgy könyvelték el, hogy elhízott, elveszítette az ambícióját. Ez a vb-ezüstje már nem kifutott eredmény volt, mint négy évvel korábban, hanem a valós tudását tükrözte. Az atlantai olimpián 1996-ban második lett az olasz Yuri Chechi mögött, az 1997-es vb-n újra, 1999-ben pedig a kínai Tong mögött csípte el az ezüstöt.

A sydney-i olimpián aztán eljött Csollány ideje, mert egyik nagy riválisa sem indult: az olasz nem épült fel sérüléséből, a kínai pedig elvérzett hazája válogatóversenyén. Mégsem lehetett az akkor már Dunaújvárosban versenyző magyart abszolút favoritnak nevezni, mert az olimpiát megelőző Eb-n a görög Tambakosz megelőzte.

Az olimpián a legmagasabb pontszámmal került a döntőbe, ahol utolsónak, nyolcadiknak mutatta be a gyakorlatát. Mivel a görög 9,762 pontot kapott a bíróktól, Csollány tudta, ha hibátlanul bemutatja a gyakorlatát, akkor ő az olimpiai bajnok. Nem is hibázott, az ausztrál közönség az eleganciáját, az erejét látva többször bele is tapsolt a gyakorlatba. 9,85-ös pontszámot kapott, és ezzel lett olimpiai bajnok. A gyakorlatában egyébként olyan nehéz elemek voltak, hogy a jelenlegi magyar élversenyzők sem tudják végrehajtani.

Pályafutására 32 évesen, Debrecenben tette fel a koronát, amikor hazai közönség előtt világbajnok lett. 2003-ban fejezte be a pályafutását, de a civil életben nem találta meg a számítását. Amíg sportolt, burokban élt, saját állítása szerint alkalmatlan volt arra, hogy a sport mellett komolyabban tanuljon. Vagy száz százalékosan csinálja a tornát, vagy sehogy, és ő a sportra tette fel az életét – mondta.

A reflektorfényből azért nem tűnt el, 2006-ban például a Sztárok a jégen című tévés show-műsorban szerepelt, de 2010 környékén már a budapesti bulinegyedben csapolt sört a vendégeknek. Olimpiai bajnoki életjáradékát elvitte a megugró svájcifrank-hitel, és ha nem is nélkülözött, nem élt jó körülmények közt. 2013-ban Izlandon vállalt munkát, két év után hazatért, később Ausztriában, Svájcban dolgozott.

Itthon edzőként nem találta meg a számítását, a szombathelyi főiskolán adhatta át tudását, illetve egy táncegyesületnél tanított akrobatikát.