A vád: megbosszulta barátnője megerőszakolását

„Tönkrement az életem. (...) Én egy sikeres ember voltam, nekem erre nem volt szükségem.”

Ezt mondta a Fővárosi Törvényszék előtt a szerdai tárgyalása egy pontján az a halk szavú, összeszedetten, árnyaltan beszélő harmincas férfi, akit azért állítottak bíróság elé, mert a vád szerint két társával együtt kegyetlenül összevert bosszúból egy embert, aki korábban megerőszakolta a barátnőjét.

L. L. Gy. elsőrendű vádlottként most épp házi őrizetben ül ugyanabban a VII. kerületi pincelakásban, ahol a bántalmazás történt 2019. május 27-én. Vele él ott ma is a barátnője, az a fiatal nő, akinek a megerőszakolásáért a vád szerint bosszút állt. A bűnügynek még két vádlottja van: L. két egykori lakótársa. Egyiküket bilincsben vezették be a törvényszékre, mert épp letartóztatásban van egy ellene folyó másik ügyben, emberkereskedelem gyanúja miatt. A vád mindhárom férfi ellen életveszélyt okozó testi sértés és személyi szabadság megsértése, mégpedig aljas indokból, a sértett sanyargatásával, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetve.

Az ügyészség vádirata szerint röviden a következő történt: L.-nek elmondta a barátnője, hogy többször is megerőszakolta őt az M. nevű férfi, amikor még szinte kislány volt, a 16-ot sem töltötte be. L. elhatározta, hogy bosszút áll. 2019-ben azon a májusi napon a saját születésnapjára hivatkozva közös iszogatásra hívta M.-et. Először különböző szórakozóhelyeken ittak együtt, aztán elmentek a három vádlott közösen bérelt lakására.

Itt kezdődött el az ütlegelés, bántalmazás. Az elején csak az első két vádlott volt jelen, a harmadik később érkezett haza, és akkor csatlakozott. A bántalmazás órákon át tartott. Akkor sem maradt abba, amikor M. már magatehetetlen volt. Az ütéseken, rúgásokon felül a vád szerint „megalázó módon kínozták is” M.-et, és minderről fényképeket és videót készítettek. Mikor végeztek, a férfit felöltöztették, és kirakták az utcára. Később egy járókelő hívott hozzá mentőt.

M. számtalan sérülést szerzett, többek közt felszakadt az egyik füle, betört az orra, tele volt bevérzésekkel, de két sérülés különösen súlyos volt: a koponyaűrön belüli vérzés és a többszörös bordatörés a vád szerint életveszélyesnek minősült.

Hat és fél évet ajánlott az ügyész

A szerdai nap előkészítő ülésként indult. L. előtt az a lehetőség állt nyitva, hogy ha elfogadja az ügyész ajánlatát, beismeri a bűnösségét, és lemond a tárgyalásról, akkor legfeljebb 6 év és 6 hónap börtönt kaphat. Ez a 6 és fél éves ajánlat nem volt különösebben nagylelkű, de tény, hogy ennél még súlyosabb büntetés is kilátásban van. Az életveszélyt okozó testi sértés büntetési tétele ugyanis önmagában 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés, és akkor ott van még a személyi szabadság megsértése is.

A másik két vádlott a maga részéről már októberben túl volt ezen a körön, az előkészítő ülésen, és nem fogadták el a nekik ajánlott alkut. L. is hasonlóan döntött. „Nem tehetem, bíró úr” – válaszolta Ignácz György bírónak, amikor az megkérdezte, elismeri-e a bűnösségét. Ezután az előkészítő ülés rövidesen át is váltott hagyományos tárgyalásba, és elkezdődött sorban a vádlottak meghallgatása.

L. hosszú, előre megírt vallomással készült, de már az első megszólalásakor világossá tette, hogy sok mindent nem tud, hiányosak az emlékei. „Úgy vagyok ezzel, hogy szeretném tudni én is a teljes igazságot” – mondta a bírónak. A védekezésének a lényege, hogy megkérdőjelezi M. sérüléseinek életveszélyes voltát és eredetét egyaránt. Szerinte azok egy részét nem a bántalmazás, hanem baleset okozta, mert a teljesen lerészegedett M. többször elesett, felborult. L. verziója szerint az sem igaz, hogy a közös születésnapi italozás már eleve a bosszúterv része lett volna.

Elszakadt valami

A férfi azt állítja: csak akkor szerzett tudomást arról, hogy M. volt a barátnőjének a megerőszakolója, amikor már mindannyian ott voltak együtt a lakásban, ő és M. is nagyon részegen. Ő, ahogy mondta, egészen addig abban a hitben volt, hogy egy idegen követte el annak idején az erőszakot,

a titok csak azután derült ki, hogy a barátnője hazaérkezett azon a délutánon, és ott találta a lakásban M.-et. A nő erre L. szerint olyan állapotba került, amilyet a férfi addig legfeljebb temetésen látott gyászolóknál, teljesen összeroppant, és csak annyit mondott: „ő az, ő volt az.”

„Ekkor olyan volt, mintha elszakadt volna bennem valami” – mondta a vallomásában L. Szerinte innentől sűrűbbé váltak a fekete foltok, ki-kihagyott a tudata, hiányosak az emlékei. A nő beszédes reakciója mellé ráadásul L. akkor szembesült néhány olyan fotóval is, amelyek a barátnőjét mutatták kislány korában, meztelenül, beállított pózokban, mellette M. vigyorgó arca, amit beletolt a kamerába. A tárgyaláson L. azt mondta, ezeket a képeket be is fogja tudni csatolni a bíróságnak.

Szánalmas iszapbirkózás

Mindenesetre ezzel együtt azt állítja, hogy nem ő, hanem a társai voltak azok, akik igazán durván bántalmazták M.-et, és a történteknek ő is áldozata abból a szempontból, hogy a két társa őt is megalázta a felvétel tanúsága szerint, ha teljesen magánál van, a videón látható események szerinte nem történnek meg. L. annyit ismer el, hogy kialakult egy dulakodás közte és M. között. Úgy írta ezt le, mint „szánalmas, undorító iszapbirkózás két részeg között”.

Azt állítja, hogy egyébként még a dulakodás elkezdésében sem a bosszúvágy mozgatta, hanem az, hogy veszélyt érzékelt M. felől. „Nem volt célom az arányosság túllövése”, sem a sértett súlyosabb bántalmazása, „tényszerűen nem lehetek az okozója életveszélyes sérüléseknek”, bizonygatta. Amiért vállalja a felelősséget, az a sértett emberi méltóságának a megsértése, amit videón megörökítettek a társai. „Őszinte szégyen és megbánás az, amit érzek” – jelentette ki ezzel kapcsolatban.

L. a születésnapi ajándékait a családjától már a Venyige utcában kapta meg 2019-ben. A tusfürdőt, fehér papucsot vigasztalásnak szánták, mert ő a történtektől, a szégyentől teljesen összetört. „Túl sem akartam élni ezt az egészet” – mondta.

A bíró szembesítette azzal, hogy az események után a legelső kihallgatásakor azt vallotta, hogy semmire sem emlékszik, és meglehetősen furcsa, hogy hosszú idő elteltével később mégis részletes vallomást tudott tenni. L. váratlan pillanatokban beugró emlékképekről, ismétlődő, felkavaró emlékbetörésekről beszélt válaszul. A bíró és a vádlott között lezajlott párbeszéd után egyértelmű, hogy

az ügy megítéléséhez fontos alapkérdés lesz az emberi emlékezet működésének mikéntje, hogy az mennyire megbízható, hogyan befolyásolják, alakítják az időközben szerzett benyomások, mások beszámolói, különféle olvasott dolgok.

M.-et sehol nem találják

A szerdai tárgyaláson a másodrendű vádlott nem tett vallomást. Az életveszélyt okozó testi sértést ő sem ismeri el. A harmadrendű vádlott is hasonlóan van ezzel. Ő tett vallomást, azt állította, hogy a két társa követte el az igazán durva bántalmazást, ő próbálta is lebeszélni őket, és maga csak 2 vagy 3 pofont adott, azt sem a szexuális erőszakkal kapcsolatos vád miatt, hanem azért, mert dühös volt, amiért arra ért haza, hogy a részeg M. az ő szobájában fekszik, és teljesen összemocskolta a helyiséget.

„Én bocsánatot is szeretnék kérni M.-től, ha itt lesz” – mondta. A bűnügy sértettje, M. ugyanis nem volt ott a Fővárosi Törvényszéken. Idézni próbálták már a szerdai első tárgyalásra is, de hiába. A férfit mintha elnyelte volna a föld, az idézés minden szóba jöhető címéről visszajött.

Az ügyben májusban lesz a következő tárgyalás, a per rengeteg tanú és több szakértő meghallgatásával fog folytatódni. Később, mivel volt erre vonatkozó ügyvédi indítvány, feltehetően le fogják játszani a bíróságon azokat a videófelvételeket, amelyek a bántalmazásról készültek.