Az öngyilkosság megelőzésében az első lépés, hogy nem tabuként kezeljük a témát

• Közhiedelem, hogy az öngyilkosságok száma az ünnepek környékén, karácsonykor megnő, de a statisztikák és a szakértők szerint inkább a tavaszi, nyári időszak lehet kritikus.
• A koronavírus alatt itthon nőtt az öngyilkosságok száma, miközben a világban sok helyen pont az ellenkezőjét figyelték meg.
• Itthon regionálisan is vannak különbségek, országos szempontból a Dél-Alföldön a legrosszabb a helyzet, ha az öngyilkossági statisztikákat nézzük.
• A járvány alatt a segélyszervezeteket, segélyvonalakat eleinte az izoláció miatt keresték többen, az utóbbi időben már a vakcinák miatt.
• A szakértők szerint a megelőzés első lépése az lenne, hogy ne legyen tabusítva az öngyilkosság témája.

Az öngyilkosságok szezonalitásával kapcsolatban gyakran hangzik el, hogy karácsony környékén tapasztalható kiugrás, pedig több statisztika és szakértő véleménye szerint ez az emelkedés nem igazán figyelhető meg az ünnepi időszakban. Decemberben jelent meg egy hazai öngyilkosságokkal kapcsolatos tanulmány, ami 1995-től 2017-ig vizsgálta a magyarországi öngyilkossági statisztikákat kor, iskolai végzettség, családi állapot és szezonalitás szerint. Ebből a kutatásból az derült ki, hogy leginkább a nyár folyamán, főleg június és július környékén figyelhető meg növekedés az öngyilkosságok számában itthon. A tanulmány arra is kitér, hogy milyen környezeti vagy például időjárási tényezők befolyásolhatják az öngyilkosságok alakulását – ezeknek az adatoknak az ismerete a megelőzésben is fontos tényező lehet.

„Minden felmérés azt mutatja, hogy az ünnepek alatt az öngyilkosságok száma vagy nem változik, vagy még akár egy kicsit csökkenhet is. Nyilván ennek van egy változó, területi eloszlása is, az viszont biztos, hogy az ünnepek alatt számos olyan védőtényező van, ami pont az öngyilkosság ellen dolgozik”

– mondta a témával kapcsolatos kérdésünkre Álmos Péter pszichiáter. Ilyen védőtényezők lehetnek az emberi kapcsolataink, hiszen az ünnepek alatt, még ha egy rövid időre is, de több emberrel kerülünk kontaktusba, rokonokkal és barátokkal találkozunk. Különböző civil szervezetek és alapítványok is készülnek ünnepi programokkal, legyen szó akár karácsonyi adománygyűjtő akcióról vagy ételosztásról, így azok is ünnepelhetnek, akiknek erre nem feltétlenül lenne lehetőségük. Védőtényező az is a szakértő szerint, hogy a télnek és így az ünnepeknek is tartalékokkal futunk neki, mind mentálisan, mind fizikailag erősebbek vagyunk az évszak elején.

Azonban ahogy lecseng az ünnepi felhajtás és a tél, a tavasz beköszöntével egyre jobban kifogyunk a tartalék energiákból és a vitaminokból is, amik átsegítenek minket egy sötétebb, hidegebb időszakon. A szakértő szerint egyelőre ez a legelterjedtebb elmélet arra, hogy miért növekszik az öngyilkosságok száma a késő tavaszi és nyári hónapokban, de ezt a mai napig is többen vizsgálják. „Az öngyilkossággal kapcsolatos felmérések azt mutatják, hogy késő tavasszal és nyáron van valamelyest emelkedés, és utána megint csökken, de azért nem nagyon nagy kiugrásra kell gondolni, ám érzékelhető és kimutatható eltérés” – folytatta Álmos Péter. Ezt a tavaszi kiugrást támasztja alá egy 2012-ben publikált kutatás is, amely 1979 és 2011 közötti eseteket vizsgált, és ugyanerre a megállapításra jutott egy 2017-es kutatás is, ami a harmadlagos öngyilkossági rizikófaktorok közé sorolta a tavaszi, kora nyári időszakot.

Fábiánné Páger Anna, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) szegedi szakmai vezetője szerint a nyár egy másik szempontból is lehet kiváltó ok. Sokaknál ugyanis nyáron jelentkezik leginkább az egzisztenciális válság, hogy az életük, a lehetőségeik, az anyagi helyzetük messze áll az elképzeltektől. Ekkor szembesülnek azzal, hogy nem tudnak elmenni nyaralni, vagy azért, mert egyáltalán nincs társas kapcsolatuk, vagy azért, mert nincs pénzük.

Azt is megjegyezte, hogy az ünnepek után, nem jelentős számban, de azért növekszik a hozzájuk befutó hívások száma, mivel az ünnepek után cseng le, hogy mégsem úgy sikerült a karácsony vagy a szilveszter, ahogy azt elgondolták. Az ünnepeket követő depresszió, hangulatzavarok és esetlegesen az öngyilkosság egyébként már egy sok évtizede kutatott jelenség, nem hivatalosan ezt hívják holiday bluesnak vagy broken promised effectnek. Egyik sem annyira új keletű, már 1979-ben is cikkezett róla a New York Times.

A koronavírus hatása és a régióbeli különbségek

Az olyan kutatásoknál, melyek az öngyilkosság témájával foglalkoznak, fontos azt is megnézni, mi az adott ország, az adott nemzet álláspontja az öngyilkosságokkal kapcsolatban. Álmos Péter szerint ugyanis ha egy adott kultúrában fellelhető egyfajta metódus, egyfajta mintázat arra, hogy az emberek így oldják meg a problémáikat, az elősegítheti, hogy többen is úgy gondolják, ez egy választható út.

A kutatások arra is rámutathatnak, hogy egy adott országon belül nem ritkák a regionális eltérések sem. „Magyarországon belül is vannak olyan régiók, mint a dél-alföldi, ahol ez egy kifejezett mintázat, főleg a dél-alföldi tanyavilágban nagyon erősen. Az Átokháza című rövid riportfilm szakmai szemmel is nagyon jól bemutatja, hogy mi is történik a Dél-Alföldön, amely az Európai Unióban a harmadik vagy negyedik helyen áll a szuicidhalálozási listán. Itt nem Szeged városát és nem a nagyvárosokat kell érteni, hanem inkább a környező szociális izolációban élő embereket. Az, hogy valaki megölte magát, az része a közös történelemnek, és ez így megy tovább évtizedeken és generációkon keresztül” – mondta a szakértő.

Tavaly októberben mi is írtunk arról, hogy a 2019-es adatok szerint a ország délkeleti részében magas az öngyilkosságok száma: 100 ezer főre vetítve még mindig évente 20-25 ember követ el öngyilkosságot Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében. Hasonló megállapításra jutott a G7 októberi cikke, miszerint az ország délkeleti felében lényegesebb magasabb az esetszám, ami egy több évtizede fennálló probléma.

Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan krízishelyzet, mint egy háború vagy egy világjárvány, növeli az öngyilkosságok számát. Kutatások és szakértők, köztük Álmos Péter is elmondta, hogy ilyen esetekben, amikor egy mindannyiunkat érintő krízisről beszélünk, amikor mindenki hasonló szituációba kerül (például egy világjárvány esetében), ez létrehozhat egyfajta szolidaritást, olyan összekötő közösségi élmény alakulhat ki, ami csökkenti az öngyilkosságok számát.

Aztán viszont jöhetnek a negatív hatások, ebben az esetben a világjárvány miatt. „Egy járvány esetében a negatív hatások lehetnek a gazdaságot illetően, hogy sokan elveszítik a munkájukat, rosszabbak az életkörülmények, korlátozottak a társas kapcsolataink, és ezek hatására elkezd emelkedni az öngyilkosságok száma. Valamilyen oknál fogva Magyarországon kimaradt ez a kezdeti szakasz, és már a járvány megjelenése után emelkedett az öngyilkosságok száma. Még vizsgálják, hogy ennek mi állhat a hátterében, miközben világszinten nem nagyon van rá példa, hogy megnőtt volna az öngyilkosságok száma, még olyan kockázati csoportoknál sem, mint az amerikai háborús veteránok.”

A magyarországi jelenségről a 444 szeptemberben megjelent cikke is írt: 2020-ban 10%-kal több öngyilkosságot követtek el a tavalyi adatokhoz képest, ez drasztikus növekedésnek számít az elmúlt évtizedek javuló tendenciáival összehasonlítva. Miközben a világ más fejlett országaiban úgy tűnik, hogy beigazolódott az elmélet (persze sok minden más befolyásoló tényező is van, például egy adott ország egészségügyi és mentálhigiénés állapota), ugyanis például Németországban, az Egyesült Államokban vagy az olaszországi Lombardiában csökkenő volt a tendencia.

Mit érzékelnek a segélyszervezetek?

Itthon a járvány alatt nemcsak az öngyilkosságok száma, hanem a segélyszervezetekhez befutott, járvánnyal kapcsolatos hívások mennyisége is jelentősen emelkedett, amiket külön is kezelnek tavaly március óta.

„A legelső hullám idejében főleg az izoláció, illetve az információ hiánya miatt telefonáltak sokan, tavaly nyárra ez lecsendesedett, ősszel pedig már a koronavírus-járvány következményei miatt, például egzisztenciális problémákkal, veszteségekkel fordultak a lelki telefonos segélyhez. Ez év januártól pedig a telefonhívások zöme a vakcinával kapcsolatos” – mondta Dudás Erika, a LESZ elnöke.

Ami az adventi időszakot illeti, mindenszentektől január-februárig van emelkedés az érdemi hívások számában, de ez a görbe sokkal laposabb ahhoz képest, mint ami 10-15 évvel ezelőtt volt. Dudás Erika azt is hozzátette: az öngyilkosságokkal kapcsolatos hívások aránya 3-5 százalék. „A legtöbb esetben szuicid képzetek jelennek meg, nem feltétlen krízishelyzetek. Télen és az ünnepek alatt előtérbe kerülhetnek a fájdalmaink, a minket ért veszteségek, az egyedüllét, a hiány, és mindezek hatására fordulhat meg az ember fejében egy ilyen végzetes megoldás.”

A szervezetek munkatársai azt is elmondták, hogy akik betelefonálnak, azok a legtöbb esetben nem öngyilkosok akarnak lenni, hanem szeretnék megszüntetni azt az állapotot amiben vannak, és a kilátástalanságban úgy tűnhet, hogy ez lehet erre az egyetlen megoldás. Vannak akik pedig így akarják elérni, hogy foglalkozzanak velük, de a szakértők azt is hozzátették, hogy az ilyen viselkedés mögött gyakran korai traumatizáció és különböző személyiségzavarok állnak, a manipuláció pedig az ilyen esetekben nem jelenti azt, hogy az adott személy ne lenne veszélyeztetett. Ezek a hívások sok esetben a végső segélykiáltások.

„A Cry For Help, vagyis az utolsó segélykiáltás lehet nagyon explicit, tehát amikor valaki arról beszél, hogy a halál lehet a megoldás, de lehet átvitt is, amikor a mellőzöttségről beszél, vagy az elmúlásról közvetett módon. Lehetnek csak viselkedésbeli jelek, hogy érdektelenné válik például, elvonul, nem jön el találkozókra, nem vesz részt a családi összejöveteleken, vagy a közösségi médiában tesz olyan utalásokat, olyan dolgokról posztol, amik ennek az útnak a lehetőségét felvetik”

– mondta ezzel kapcsolatban Álmos Péter.

A szervezetektől megtudtuk, hogy kiemelt figyelmet kapnak azok a hívások, amikor a vonal másik végén egy gyerek van, hiszen ők sok esetben még nem tudják felmérni ezeknek a helyzeteknek a súlyosságát, vagy egy ilyen érzelmi zsarolást, manipulációt a helyén kezelni: „Az önkénteseknek kell kideríteniük, hogy nem véletlen volt-e a hívás, és hogy mi állhat a háttérben, például, hogy a szülők válnak. Ugyanis a gyerekek még nem tudnak különbséget tenni, hogy most ezzel zsarolok, vagy figyelmet akarok, és náluk maximálisan oda kell figyelni az ilyenekre” – fejtette ki Noszky Miklósné, a LESZ hatvani szolgálatának szakmai vezetője.

A LESZ egy már ötven éve létező szervezet, hasonlóan más civil szervezetekhez és alapítványokhoz ingyenesen lehet őket hívni, 2011 óta már mobilról is. Fontos megjegyezni, hogy az ott dolgozó képzett önkéntesek számára csupán a hang és a beszélgetés ad támpontot, hogy egy adott hívás mennyire komoly, mennyire mély és milyen irányba kell terelni, hogy a lehető legjobban alakuljon minden. „Amikor igény van rá, akkor szoktuk újra átvenni az önkéntesekkel, hogyan lehet felismerni az érzelmeket, akár egy szituációs gyakorlattal, hogy felvezessük és átbeszélhessük, ugyanis ez a legnehezebb, hogy nem látjuk az illetőt. Csak a hangjára tudunk hagyatkozni, hogy most ez egy valós helyzet, vagy pedig a másik oldalon éppenséggel szórakozik valaki” – mondta Noszky Miklósné.

A szervezet szegedi szolgálatának vezetője, Fábiánné Páger Anna azt is elmondta, hogy minden hívás kap egy kódot. Ezt a rendszert az IFOTES nemzetközi telefonos segélyszervezet dolgozta ki még a 60-as években, és egy 16 elemből álló kódrendszer, ami különbséget tesz a hívások között tartalom alapján. A rendszer célja, hogy lássák a szervezetek, milyen típusú problémákkal keresik fel őket az emberek és mely szakterületeket érdemes tovább erősíteni.

Az első lépés a megelőzésben, hogy ne legyen tabu

Az öngyilkosság nagyon összetett lélektani folyamat, így a megelőzése, megoldása sem egyszerű. Bár karácsonykor nem ugrik meg jelentősen az öngyilkosságok száma, a szakértők viszont kiemelték, hogy télen, a magunkba fordulás időszakában a hangulatzavarok és depressziós tünetek száma megnövekszik. Ilyenkor jobban felszínre törhet a hiány, a magány, a veszteség érzése, különösen azoknál, akiknél már korábban diagnosztizáltak akár klinikai depressziót, akár más mentális betegséget. A túlidealizált karácsony képe is – ami az elmúlt évtizedekben egyre több mindennel és egyre több elvárással egészült ki – plusz stresszfaktort jelenthet mindenkinek.

Itthon a karácsony hagyományosan a család ünnepe, kevésbé jellemző az, hogy ennél tágabb közösségek jöjjenek össze ünnepelni. Amikor erről beszélgettünk Reményiné Csekeő Borbálával, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetőjével, arra jutottunk, hogy ez nem meglepő, hiszen ha belegondolunk, az olyan nagyvárosokban, mint Budapest, az is ritka, hogy a lakókörnyezetben kialakuljanak közösségek, sokan a szomszédjaikat is csak látásból ismerik.

Más országokban már bőven vannak olyan pozitív kezdeményezések, amelyek a családi kereteken túllépve, ismeretleneket hoznak össze. Sarah Millican brit humorista Twitteren indította #Joinin kampányát, ahol a kommentelők egymással megoszthatják saját szentestéjük történetének jó és kevésbé jó pillanatait, így támogatva egymást az ünnepek alatt is. Egy másik, lengyel példa, a Christmas Without Borders online projektje (de korábban személyesen is megvalósult), aminek a lényege, hogy lengyel családok fogadnak be külföldi tanulókat, dolgozó embereket, igazából bárkit, aki szeretne másokkal egy tradicionális lengyel karácsonyi ünnepségen részt venni. Akadnak azért már hasonló kezdeményezések itthon is, ilyesmivel készült például egy budapesti cukrászda is, ahol idén először egyedülálló idősek számára szerveztek összejövetelt karácsonyra.

De mi a helyzet itthon, mi az, ami még segíthetné a megelőzést? Álmos Péterrel a magyar mentálhigiéné általános helyzetéről is beszélgettünk, ami sok más ágazathoz hasonlóan a járvány miatt háttérbe szorult, de már azelőtt is nehéz helyzetben volt.

A WHO-nak, az egészségügyi világszervezetnek létezik egy piramismodellje, ami azt mutatja meg, hogy az egyes szinteken milyen szereplők feladata törődni a mentális jóléttel, például, hogy hol van az a pont, amikor a családok és barátok támogatása már nem elég, és szakemberhez kell fordulni. Ez a piramisrendszer azonban ma még itthon nem létezik a szakértő szerint. Van itthon is persze pszichológiai és pszichiátriai kezelés, viszont azok a kezdeményezések, amelyek pont ezeket a kezeléseket előznék meg, egyelőre csak projektalapúak. A prevenció pedig nagyon fontos lenne akár az iskolákban és a munkahelyeken is, de mivel ezek egyelőre csak projektek, nem képeznek stabil egységes rendszert, amelynek mindenki részese lehetne itthon. Azt is kiemelte, hogy az öngyilkosság megelőzésében az első és legfontosabb mérföldkő az lenne, ha nem tabuként kezelnénk:

„Sokan azt hiszik, hogy maga az, hogy beszélünk róla, ha rákérdezünk valakinél, hogy neked volt-e már ilyen gondolatod, az kiváltó ok lehet. Sokan nem is merik felhozni a témát, még akkor sem, amikor a közvetlen környezetükben van olyan, aki célozgat erre, ilyen gesztusokat tesz. Ez a Cry For Help jelensége, amikor valaki jelzi, hogy itt baj van, és neki segítségre van szüksége. Fontos lenne konkrétan rákérdezni, hogy volt-e, van-e ilyen gondolata, és sokan akkor már el is kezdenek beszélni róla, ez pedig már az első lépés afelé, hogy megfelelő szaksegítséget is kapjanak.”

A tabusítás és a hallgatás ellen tettek nemrégiben pécsi egyetemisták is, akik tíz információs táblát helyeztek el a városi tévétoronyban, hogy segítsék a megelőzést.

Reményiné Csekeő Borbála szerint fontos lenne az öngyilkosság romanticizálását is megszüntetni. „Nagyon fontos az, hogy az öngyilkosság ne legyen a fiatalok előtt romantikus színezettel átitatva és úgy tálalva. Ez a média, a szülők, a felnőttek, a pedagógusok, egyszóval mindenki felelőssége, hogy ha öngyilkosságról beszélünk, egy már bekövetkezett tragédiáról, akkor ezeket az alkalmakat arra érdemes megragadni, hogy valódi megoldásokról, valódi kiutakról is beszéljünk. Nagyon fontos tudni, hogy a befejezett öngyilkosságok nagyon magas százalékában az öngyilkosságot elkövető szenvedett valamilyen pszichés betegségben. Ez fiatalok körében leginkább a serdülőkori depresszió, ami megfelelő szakember segítségével és a környezet támogatásával kezelhető.”

Az egyik legfontosabb lépés tehát az öngyilkosság megelőzésében az lenne, ha beszélnénk róla, és ha figyelnénk egymásra, figyelnénk az erre utaló jelekre, és nem csak az ünnepek alatt, hanem az év minden napján – erre hívták fel a figyelmet a megkérdezett szakértők is. Fontos lenne azzal is tisztában lenni, hogy mi áll az öngyilkosságok hátterében. Ez nem egy balul sikerült napon vagy rossz kedven múlik, és mint kiderült, nem is az ünnepek miatt döntenek sokan úgy, hogy véget vetnek az életüknek.

A szakértők azt is kiemelték, hogy az öngyilkosságot a legtöbb esetben valamilyen mentális betegség, klinikai depresszió előzi meg, ami komoly biológia változásokkal jár a központi idegrendszerben: megváltozik a döntéshozatal képessége és a helyzet mérlegelése, kevésbé lesz racionális valóságérzékelés is. Ahogy a szakemberek is fogalmaztak, az öngyilkosság korai megelőzésével és azzal, hogy ne kezeljük tabuként a témát, sokan még csak projektszinten foglalkoznak, ezen a területen még van hova fejlődnünk.