A Velencei-tónak vízingadozása van, ehhez kell alkalmazkodni, mondja egy vízügyi szakember

Viszonylag egyensúlyban van a Velencei-tó vízmérlege, így nem kell nagy külső beavatkozást csinálni rajta, mondta Reich Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara vízgazdálkodási és vízépítési tagozatának alelnöke.

Reich a Velencei-tó vízpótlásának lehetőségeiről tartott előadást, miután nyáron két-hároméves folyamat eredményeként a tó vízszintje tíz centiméterre megközelítette az eddig mért legalacsonyabb vízszintet.

Reich szerint szem előtt kell tartani, hogy a tó életének természetes része a vízszintingadozás, ez a tó ökoszisztémáját is meghatározza, annak éltetője. A hetvenes években két víztározót csináltak a tóvíz pótlására, a zámolyit és a pátkait, és ennek a két tározónak a működési dilemmái voltak azok, amelyek hozzájárultak a jelenlegi alacsony vízszinthez. 2019-20-ban a rossz vízminőség miatt nem lehetett leadni a tározókból vizet, ezért aztán két év alatt a két tó vízfelületén mintegy 8 millió köbméter víz párolgott el. Ez az, ami jelentősen hiányzott a Velencei-tóból, mondta. Arról is beszélt, hogy a vízszintingadozás körülbelül tízévente produkál alacsony vízszintet a tónál.

Reich szerint a vízháztartási mérleg bevételi oldalán a tóra hulló csapadék, a hozzáfolyás és a pátkai tározóból beadott víz áll, a kiadási oldalon pedig a párolgás, a vízkivétel és a vízeresztés. Ennek a kettőnek a különbsége adja a tó változását. „Ha ennek a kettőnek az egyenlegét nézzük, az azt mutatja, hogy a tó vízmérlege viszonylag egyensúlyban van. Azaz az elmúlt 20-30 évben a tó vízkészletváltozása mindössze 13 milliméter” – mondta. Ez pedig szerinte nem indokolja, hogy jelentős külső beavatkozás történjen.

Arról is beszélt, hogy a munkacsoport egy több lábon álló intézkedési csomagot állított össze. Ennek egyik eleme, hogy a Velencei-tó vizének folyamatos ellátását a tó vízgyűjtője biztosítsa. Fontos, hogy a vízgyűjtő területre lehulló minden csepp csapadék minél hamarabb jusson be a tóba. Ehhez meg kell változtatni a tározók üzemrendjét, és az ökológiai vízigényt is az eddigieknél alaposabban kell figyelembe venni.

Reich szerint a vízminőségi problémákat kezelni kell a tározókban, mivel a vizsgálatok szerint tragikus a helyzet. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az ötven év alatt kotrás nélkül felhalmozódott üledék olyan vízminőségi problémákat okozott, amelyek megszüntetése nélkül nem szabad üzemeltetni a tározókat. És mivel nagyobb csapadéknál a tó vízszintje károsan magasra is nőhet, növelni kell a dinnyési zsilip kapacitását is. Emellett a vizet a rákhegyi vízbázisból azonnal pótolni kell, mondta.

„A tó használóinak sokkal, de sokkal érzékenyebben kellene viszonyulniuk a tó természetes életéhez. Tudomásul kell venni, hogy ez egy szikes tó, és időnként vízingadozása van, ehhez kell alkalmazkodni” – tette hozzá Reich.

Az évszázadok során a Velencei-tó hol kiszáradt, hol annyira megtelt, hogy az árvíz miatt sopánkodtak a helyiek. Lecsapolással el is akarták tüntetni, de mióta turisztikai célpontként is értékessé vált, már a vízutánpótlás lett a hangsúlyos feladat, ez azonban akkor sem mindig megy, amikor van hozzá víz. A nyáron került újra címlapokra a látványos halpusztulás miatt, majd gyorsan politikai adok-kapok is kialakult körötte. Miközben sokan ökológiai katasztrófát emlegetnek, lehet, hogy a tó élőhelyeit meghatározó nádasok most tudnak regenerálódni. A témában írt Komplex-cikkünket itt lehet elolvasni.