Bajnai Gordon: Utólag már én is okos vagyok, de amit a találkozón mondtam, vállalható vágatlan formában

A 24.hu-nak interjút adott Bajnai Gordon, és elmondta az álláspontját arról a beszélgetésről, amelyet közvetítőként Gansperger Gyula hozott össze, és amelyen a Városháza esetleges eladásáról kérdezgetik a volt miniszterelnököt Rahimkulov emberei mint befektetni szándékozó üzletemberek. Hogy egyáltalán hogyan kerül ő a történetbe, azt ebben a friss cikkünkben bogoztuk ki.

Bajnai főbb állításai

Ganspergerről:

• Gansperger kérésére azért mondott igent, mert Bajnai szolidáris ember; ha egy régi kolléga kéri, szán rá egy órát az életéből.
• „Gansperger Gyula nem a barátom”, a „Gyula régi harcostársam mondat talán valóban túl költőire sikeredett”. Már nagyon régóta nincs aktív együttműködés közöttük.
• Szerinte Ganspergert most talán az bántja a leginkább, hogy a Fidesz-sajtó baloldali üzletembernek titulálja, kiközösíti. Pedig mindig is határozottan jobboldali érzelmű ember volt. „Akkoriban a Wallisban dolgozott Wachsler Tamás és Fürjes Balázs is, de ezért őket nem emlegetik baloldaliként.”
• A találkozó óta nem beszéltek.

A másik félről, Rahimkulovékról:

• A családnak az a tagja, akivel találkozott, magyar állampolgár, zömmel Magyarországon fektet be, az OTP és a Mol nagytulajdonosa, jelentős infrastruktúra-fejlesztő. „Nem szokatlan, ha meg akar velem ismerkedni, talán az a furcsa, hogy a megelőző évtizedekben nem találkoztunk. (…) Ez a család Magyarországon jóval korábban telepedett meg, mint hogy Putyint elnökké választották.”
• Se a találkozó előtt, se a találkozó után nem volt kapcsolata velük.

Arról, hogy miért ment el a megbeszélésre, és hogyan értékeli most:

• Bajnai az ő értelmezésében elfogadott egy invitálást egy ismerkedő megbeszélésre a közismerten legnagyobb magyarországi befektetővel, aki a véleményét szándékozott kérni, több témában, közte a Városháza fejlesztésének lehetőségeiről. „Mivel erről nem volt előzetes információm, arra megpróbáltam előzetesen felkészülni.”
• „A társalgás egy idő után valóban túlment azon a határon, amit észszerűnek és elfogadhatónak érzek. Rossz érzésem kerekedett a beszélgetés vége felé, amit hazafelé szóvá is tettem Gansperger Gyulának.”
• „Utólag persze már én is okos vagyok, de úgy látszik, mióta nem vagyok a magyar közéletben aktív, és jobbára konszolidált demokráciákban dolgozom, eltompultak a vészjelző reflexeim. (…) Utólag sok érv van, (hogy nem kellett volna elfogadni a a meghívást). De mint mondtam, nem üzleti szempontok vezettek. (…) Utólag könnyű okosnak lenni. Azt gondolom, hogy amit ott elmondtam, utólag is vállalható, vágatlan és teljes formában.”

Arról, hogy ő miket mondott a találkozón:

• „A cápákat emlegető összevissza vágott szövegrészlet válasz volt egy kérdésre. Az asztal túloldalán ülők ugyanis, emlékeim szerint, nehezen fogadták el azt az értékelésemet, hogy az ő fejlesztési javaslatuk most nem tud előrehaladni, mert nincs hozzá politikai támogatás. Azt kezdték elég provokatívan mondani, hogy náluk ajánlkoznak közvetítők, akik megoldást ígérnek. Erre reagáltam én kissé ingerülten, és cápának neveztem az ilyen ajánlkozókat, akik úgysem tudnak elintézni semmit, csak kárt meg bajt okoznak.”
• „Ez a szövegösszefüggésből kiforgatott pár zavarosan vágott félmondat jó példája annak, hogyan követ el bűncselekményt a hamisító Anonymous, akivel szorosan együttműködve a NER-propaganda most azon serénykedik, hogy a fehérből feketét, a partizánból kurtizánt csináljon.”
• „Amikor a befektető a tárgyalások esetleg meggyorsításának lehetőségeiről kérdezett, én amellett érveltem, hogy haladjanak a hivatalos úton, és a hivatalos út ebben az esetben Barts Balázs, akinek az a dolga, hogy a fővároshoz bejelentkező összes befektetőt meghallgassa.”
• „A befektető mindenáron abban kérte a segítségemet, hogy minél magasabb szinten tárgyalhasson, és legalább annyit tegyek meg, hogy jelzem a Barts fölötti szintek valamelyikén, hogy a befektetőt komoly szándék vezeti. Ott helyben úgy gondoltam, hogy azzal nem ártok, ha ezt az üzenetet átadom. Utólag azonban ezt mégsem tettem meg, az egész beszélgetést végiggondolva az az érzésem alakult ki, hogy nekem ezzel nem helyes többet foglalkoznom.”
• „Ahogy egyre provokatívabban kérdeztek, ráerősítettem: értsék meg, nem tudok a főváros nevében nyilatkozni, nem képviselek senkit, nem vagyok döntéshozó, és döntéshozót befolyásolni képes pozícióban sem vagyok.”

Arról, hogy mi a helyzet a Városházával:

• A Városháza fejlesztése egy évtizedek óta placcon lévő lehetőség.
• „Nem tartom logikátlannak, hogy különböző ingatlanfejlesztők ismerték, ismerik a Városháza múltját. Ezzel együtt azt mondtam a beszélgetésen, hogy csak akkor lehet bármi a tervükből, ha politikai konszenzus alakul ki az ügyben, különben a támadások úgyis elbuktatnák a projektet.”