Szexuális erőszak a bulinegyedben: a vádlott szerint szavak nélkül hívta be magához az áldozat

Nagyobb, egymás közt svédül beszélgető társaság ácsorgott hétfő reggel a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt a Markó utcában. Várták, hogy beléphessenek az épületbe, ahova a koronavírus miatt szigorúan csak tíz perccel a kezdés előtt engedik be az embereket. Svédországból utaztak ide, már nem először: egyikük a sértettje annak a bűncselekménynek, amelynek az ügyében hétfőn előkészítő ülést, majd miután a vádlott tagadása miatt nem lehetett rögtön lezárni az ügyet, tárgyalást tartott a bíróság.

Bemászott az ablakon

A magyar T. Gergelyt azzal vádolják, hogy 2019. október 29-én szexuális erőszakot követett el egy fiatal svéd nőn, aki a barátnőivel Budapesten járt bulituristaként, és a VII. kerületi Wesselényi utcában szállt meg azokban a napokban. A vádirat szerint a következő történt: hajnali kettő előtt valamivel a vádlott, aki a svéd nők szállásától pár ajtónyira lakott albérletben, bemászott a turisták körfolyosóra nyíló ablakán. Odabent a bulizásból hazaérkezett áldozat aludt ruhástól az ágyon, egymaga, mert ő hamarabb visszaindult pihenni, mint a barátnői. A támadója lerángatta a nadrágját, az alsóneműjét, és erőszakolni kezdte. Miután a nő felriadt, abbahagyta, majd újrakezdte, mígnem a nőnek sikerült összeszednie az erejét és elrúgnia magától. Ekkor a férfi elhagyta a lakást.

A hétfői előkészítő ülésen az ügyész ajánlata az volt, hogy ha a vádlott mindent beismer, ő négy év börtönt indítványoz. T. Gergely nem ment ebbe bele, tagadta, hogy bűnös lenne, így elkezdődött a tárgyalás a szokásos menetben, először az ő meghallgatásával.

T. védekezésének a lényege, hogy közösült ugyan a feljelentőjével azon az éjszakán, de szerinte ezt mindketten akarták, sőt, a nő kezdeményezte, amikor szavak nélkül behívta magához.

A férfit kéz-és lábbilincsben kísérték be a tárgyalóterembe, ami minden lépésnél megcsörrent, ahogy lépegetett befelé sovány alakjához képest túlméretezett kockás ingében. T. Gergelyt közepes biztonsági fokozatban tartják letartóztatásban, a tárgyalás idejére levették a kezéről a bilincset. Szabad, kék nejlonkesztyűbe bújtatott kezével sokat gesztikulált, miközben előadta a maga verzióját a történtekről. Valószínűleg félig-meddig önkéntelenül utánozta az állítólagos női csábító mozdulatokat, amelyekről épp beszélt. Végigsimított a csípőjén, megmutatta, hogyan lépett ki a bugyijából a nő – az ő állítása szerint.

A vádlott által előadott történet ugyanis úgy szól, hogy ő kint cigarettázott éjjel a körfolyosón, amikor megérkezett a svéd nő. Először épp csak köszöntek egymásnak, a nő bement a lakásába, ő is a sajátjába, de mikor tíz perccel később újra kiment egy újabb cigarettára, arra lett figyelmes, hogy a nő a kivilágított ablakban áll, és a mozdulataival gyakorlatilag felkínálja magát neki, ő pedig be is ment hozzá a sarkig kitárt ablakon keresztül. T. állítása szerint ezután kölcsönös akaratukra megkezdődött az aktus, de mikor pár perccel később észrevette, hogy a partnere passzív, elaludt, ő abbahagyta, amit csinált, felhúzta a nadrágját, és az ajtón keresztül távozott.

A férfi védekezésének a lényege a kezdetektől, az első rendőrségi kihallgatásától kezdve az, hogy szerinte szex volt, ami közöttük történt, nem erőszak. A részletek azonban sokat változtak mostanra. T. a különbségeket azzal magyarázta a bíróságon, hogy a jegyzőkönyv nem azt tartalmazza, amit valójában mondott. Ő úgy írta alá, hogy nem is olvasta, mert nem ismerte a jogait, és nem volt a kirendelt védője.

A felesége nem áll szóba már vele

A büntetőjogi megítélés szempontjából a legfontosabb, változó részlet az, hogy részegnek látta-e vagy sem a nőt, amikor az hazatért. T. most azt mondja: úgy gondolta, hogy becsiccsentett, de nem tűnt kifejezetten részegnek, mert nem imbolygott, nem érzett alkoholszagot, bár a kulcsát először leejtette, amikor ki akarta nyitni az ajtaját.

Az áldozat ittasságának a foka, illetve az elfogyasztott italnak a szervezetre gyakorolt hatása azért lehet fontos az ügyben, azért tett indítványt ennek megállapítására az ügyész is, mert ezen múlhat, hogy ki lehet-e mondani: az áldozat védekezésre képtelen állapotban volt.

A tárgyalást nagy határozottsággal vezető bíró, Czudarné Kisnémet Erika újra és újra felhívta a vádlott figyelmét a vallomásai ellentmondásaira, furcsaságaira. Kiderült például, hogy miközben a férfi a saját elmondása szerint átmászott szexelni a folyosószomszédjához égő lámpa, nyitott ablak mellett, addig a saját bérelt lakásában ott feküdt félálomban az élettársa. T. maga mondta is, hogy amikor visszatért mellé, aggodalmaskodott azon, hogyan fogja megmondani neki, hogy megcsalta. Kicsivel később viszont a bíró kérdésére, miszerint nem félt-attól, hogy a nő keresni fogja, amíg odavan, azt bizonygatta, hogy „eléggé szabad gondolkodásúak vagyunk mind a ketten”. A férfi egyébként indítványozta, hogy a bíróság hallgassa majd meg tanúként a feleségét, de elmondta, hogy ő egyébként hiába próbálja elérni az utóbbi időben, mióta letartóztatták, nem beszéltek egymással.

Nem sütött a nap

T. védekezésének fontos eleme, hogy szerinte a tettes személyleírása nem illik rá, az egy nála alacsonyabb, göndör, sötét hajú férfiról szól. Azt állítja: ő látott is egy ilyen figurát a lépcsőházban akkor éjjel, és szerinte ezt az embert kellene felkutatni. Nem volt teljesen világos, de feltehetően arra célzott, hogy talán őutána járt bent a nőnél ez az ember immár valódi erőszakos támadóként. A tárgyaláson épp emiatt vita bontakozott ki arról, hogy neki vajon milyen is a haja valójában. T. azt mondja: szőkésbarna és egyenes, vagy legfeljebb hullámos a haja. A bíró erre megmutatott neki egy régebbi fotót, ahol jól látszott, hogy a férfi haja nem egyenes. A vádlott haja emellett a bíró megállapítása szerint szőkésbarnánál sötétebb, amiről T. bizonygatta, hogy most csak azért ilyen, mert a börtönben nem érte napsütés.

A bíró arra is többször rákérdezett, nem lehet-e, hogy amit a vádlott csábításként, hívogatásként ír le, valójában csak annyi volt, hogy az áldozat egyszerűen lefekvéshez készülődött, majd az ágyra feküdt aludni. T. vallomását végigkísérte szavajárása, az, hogy „őszintén megmondom”. Ragaszkodott hozzá, hogy a nő, ha mondani nem is mondott semmit, hívogatta őt: mosollyal, erotikus mozdulatokkal.

Amíg a vádlott beszélt, az áldozat nem volt a tárgyalóteremben, ezért nem volt módja minderre közvetlenül reagálni, amikor pedig az ő kihallgatása következett, kiküldték a vádlottat és a sajtót is, hogy megkíméljék a nőt a nyilvánosságtól. A szexuális erőszak sértettjét „különleges bánásmódot” érdemlő személyként kezeli a bíróság. A szülei, akik elkísérték Magyarországra, bent lehettek vele. A barátnői, akikkel együtt volt Budapesten, tanúk lesznek az ügyben. A családnak egy svéd és egy magyar ügyvéd is segít.

Rohantak az Instantból

A barátnői, akikkel együtt volt Budapesten, tanúk az ügyben. Egyikük vallomásából kiderült, hogy a szállás ablakát azért hagyta nyitva résnyire az áldozat, mert csak egy kulcsuk volt, és amikor a másik két lány még ott maradt szórakozni az Instantban, ő pedig hazaindult, abban állapodtak meg, hogy a maradók később majd az ablakon át jutnak be. Éjszaka hozzájuk futottak be végül az áldozat első segélykérései, rohantak hozzá. A tanú szerint a földön kuporogva, sokkos állapotban találták: azt mondta nekik, arra ébredt, hogy egy férfi erőszakolja.

A tanú kihallgatásakor is az volt az egyik központi kérdés: mit és mennyit ivott az áldozat, milyen állapotban volt. A barátnő szerint tízes skálán hetes szinten volt ittas. A bíró következetesen irányba terelte viszont azokat az ügyvédi kérdéseket, amelyek nem kifejezetten az aznap esti italozásokra vonatkoztak.

A barátnő vallomásából az is kiderült, hogy az áldozatnak komoly párkapcsolata volt abban az időben. A tanú hatásos választ adott a védelemnek arra a kérdésére is, ami arra irányult, vajon beleférhetett-e a lányok szokásos csábítási módszereibe az a fajta mosolygás, erotikus mozgás, amiről a vádlott beszélt. Hogy szokták jelezni egy férfinak, ha tetszik nekik? – kérdezte az ügyvéd érezhetően abban reménykedve, hogy mosolygásról, szemkontaktusról, testbeszédről hall majd. „Beszélgetünk vele” – ez volt a svéd nő felelete.