A rendőrség nem tudta kinyomozni, kik írták a propagandasajtó rágalmazó cikkeit, miközben egy blogger börtönbe került, mert csúnyákat írt a rendőri vezetőkről

Múlt kedden rágalmazás és becsületsértés miatt fogházba kellett vonulnia Marton Kristóf szegedi bloggernek. Martont júniusban ítélte tíz hónapos szabadságvesztésre a Kecskeméti Törvényszék, ezt a büntetését kellett október 6-án megkezdenie Kiskunhalason. (Bevonulásáról a Blikken az egyik, Pegasus kémszoftverrel megfigyelt újságíró, Csikász Brigitta tudósított.) Marton büntetése egészen kivételes: rágalmazási ügyekre szakosodott jogászok sem emlékeznek arra, hogy Magyarországon korábban bárki letöltendő szabadságvesztést kapott volna rágalmazás és becsületsértés miatt.

Tíz hónap letöltendő névtelen Facebook-posztok miatt

A példátlanul szigorú ítélet rendőri vezetők elleni rágalmazás miatt született. Marton a bíróság szerint belegázolt három rendőr, köztük a Csongrád megyei parancsnok becsületébe azzal, hogy egy Turpis Causa nevű Facebook-oldalon becsületsértő megjegyzéseket tett. Az oldalon a rendőri vezetőket a névtelen posztoló többek között becsületsértő módon

“seggnyalónak”, “alkoholistának”, “gnómnak”, “bologató kutyának”, “bűnügyi főfasznak” nevezte,

őket bűncselekmények eltusolásával vádolja, a rendőrséget bűnszervezetnek állította be, és volt olyan rendőri vezető, akiről azt állította, hogy az állítólagos szeretőjének egyengette a karrierjét, valamint a szolgálati gépkocsit magáncélra használta.

A blogger nem ismerte el, hogy ő írta a névtelen Facebook-oldal becsületsértő bejegyzéseit, a Blikknek azt mondta, hogy a lefoglalt számítógépein sem talált az igazságügyi szakértő olyan adatot, amelyet összefüggésbe lehetett volna hozni a bűntettel. A bíróság ennek ellenére bizonyítottnak látta a szerepét, mert a Facebook-oldalon több bejegyzés az ő ügyével, a rendőrségre korábban küldött beadványával foglalkozott, és a Nemzeti Nyomozó Iroda is őt gyanúsította meg nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazással.

Az ügyet azért tárgyalták Kecskeméten, mert Marton Kristóf a megsértett Csongrád megyei rendőrparancsnok és a bíró között személyi összefonódásokra hivatkozva kizáratta a Szegedi Járásbíróságot az eljárásból. Az azóta elítélt Marton úgy érzi, hogy az új bíróval sem járt jobban Kecskeméten, szerinte meglátszott az eljáráson, hogy a kecskeméti bírónő a rendőri vezető tanítványa volt az egyetemen. A bíró az ügyben súlyosbító körülménynek vette, hogy a becsületsértést köztiszteletben álló, magas rangú rendőri vezetők ellen követte el.

Az ítéletről Tóth Balázs ügyvéd, a Magyar Helsinki Bizottság szakértője (a cikk korábbi verziójában azt írtuk, Tóth volt Marton védője, ez azonban félreértés volt, a tévedésért elnézést kérünk) a Blikknek azt mondta, őt leginkább a szankció mértéke lepte meg. „Személy szerint nem is emlékszem arra, hogy valakit becsületsértésért vagy rágalmazásért jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. Hozzáteszem, tizenkét évig börtönökben voltam megfigyelő, és nagyjából sok ezer rabbal találkoztam, de köztük sem volt olyan, aki ilyen bűncselekmények miatt ült” – fogalmazott a lapnak.

Névtelen propagandacikkek: csak a riportalanyt találták meg

Marton Kristófnak egy nappal azután kellett bevonulnia tíz hónapra a kiskunhalasi fogházba (kedvezménnyel leghamarabb hat és fél hónap múlva szabadulhat), hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság jogerős ítéletet hozott egy másik rágalmazási és becsületsértési ügyben. Míg Marton ellen rágalmazási ügyekben szokatlan módon közvádas eljárás zajlott, Hadházy Ákos gyakoribb, magánvádas indítványt adott be.

Az ellenzéki képviselő azért perelt, mert 2018-ban hónapokig tele volt azzal a kormányközeli sajtó propagandaként működő része, hogy Hadházy kegyetlen módon bánt idős, beteg szomszédjával, akinek elzárta a vizét, szándékosan elárasztotta a lakását, és ki akarta semmizni, majd

azt sugallták, hogy lényegében az idős férfi halála is a képviselő lelkén szárad.

Az Origo „Hadházy áldozatának a lánya szerint az LMP társelnöke hosszú éveken át sanyargatta apját” címen jelentette meg cikkét, melyben a TV2 riportjára hivatkozva azt állították, hogy „Hadházy példátlanul embertelenül viselkedett idős szomszédjával, egyszerűen azért, hogy a lakását megszerezze”. A 888 és a Lokál is hasonló módon tálalta az ügyet, azt boncolgatva, hogy „ameddig az LMP-s politikus az idős férfit sanyargatta, addig luxushobbijára, a repülésre több mint húsz millió forintot költött”.

A vádak mögött Hadházy volt szomszédjának a lánya állt, őt szólaltatta meg rendszeresen a vádakat átvevő sajtó. A nő már az előkészítő tárgyaláson bocsánatot kért Hadházytól, és a bíróság előtt is bevallotta, hogy a sajtóban hangoztatott vádjai nem feleltek meg a valóságnak. Mint arról Hadházy Ákos Facebook-posztban is beszámolt, a rágalmazó azzal magyarázta tettét, hogy a propaganda újságírói zaklatták, „nem hagyták békén”.

Hadházy Ákos híreszteléssel elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt tett ismeretlen tettes elleni feljelentést, a bíróság pedig nyomozást rendelt el. Hadházy a cikkeket író újságírók felelősségre vonását is kérte, ezért a bíróság még 2019-ben megkereste a 888 és a Lokál közös kiadóját, a Modern Media Group Zrt.-t (a mai Mediaworks Hungary Zrt. egyik elődjét), illetve az Origót kiadó New Wave Media Group Kft.-t, hogy mondják meg, ki írta a Hadházyt rágalmazó cikkeket, illetve azokat a szerkesztés során végső formájukban „ki állította össze”. Erre azonban nem kaptak választ, a bírósági megkeresés „egyik esetben sem vezetett eredményre”, ezért a Pesti Központi Kerületi Bíróság nyomozást rendelt el azzal, hogy a rendőrség nyomozza ki, kik írták a cikkeket. Ez az, ami a rendőrségnek nem sikerült:

a nyomozás során nem tudták megállapítani, hogy kik a kormányközeli lapokban megjelent névtelen cikkek szerzői.

A rendőrség beletörődött abba, hogy nem válaszoltak

Kíváncsiak voltunk, hogy a rendőrség milyen nyomozati lépéseket tett, hogy megpróbáljon utánajárni ennek a rejtélynek, ezért a Fővárosi Törvényszéknek és a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak (BRFK) is küldtünk kérdéseket. Mint megtudtuk, a rendőrség arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a nyomozás alatt megkeresték az Origo.hu, a 888.hu és a Lokál.hu kiadóit, ez azonban nem hozott érdemi eredményt.

„Az egyik azt a választ adta a rendőrségnek, hogy a cikket többen írták, és a szerkesztőségi rendszerük ilyen esetben nem alkalmas arra, hogy a cikk szerzőit beazonosítsák. A másik kiadó pedig egyáltalán nem válaszolt a rendőrségnek”

– mondta a Telexnek Szabó József, a Fővárosi Törvényszék szóvivője.

Hogy pontosan milyen elektronikus szerkesztőségi rendszerrel dolgoznak az érintett lapok, kívülről nem tudhatjuk, de általánosságban annyi biztosan elmondható, hogy a szerzők visszakereshetősége az online médiában manapság elterjedt rendszerekben jellemzően akkor is pár kattintással megoldható, ha az olvasók kívülről nem láthatják a szerzőket, mert a lap valamiért úgy döntött, hogy anonim cikként jelenteti meg az anyagot. Ugyanez többszerzős cikkeknél sem kellene, hogy feltétlenül problémát jelentsen.

Szintén életszerűtlen, ha a szerkesztő sem tudja, ki vagy kik írtak az ő jóváhagyásával egy, a lapban kiemelten kezelt cikket. Ezeket a kérdéseket mindenesetre a rendőrség kísérelhette volna meg mondjuk további kérdésekkel vagy más nyomozati cselekményekkel tisztázni.

Az ügyben a BRFK V. kerületi Rendőrkapitánysága nyomozott. Megkérdeztük, hogy tettek-e bármilyen további lépést annak érdekében, hogy válaszra bírják a kiadót, és arról is érdeklődtünk, hogy életszerűnek tartották-e azt a választ, mely szerint manapság egy szerkesztőségi rendszerben beazonosíthatatlanok egy cikk írói, amennyiben a cikket több szerző jegyzi. A BRFK sajtóosztálya azonban azt válaszolta, hogy „nem a BRFK az ügygazda. Az eljárás érdekeire való tekintettel a felderítés módjairól pedig nem áll módjukban bővebb tájékoztatást adni” – noha az eljárás két hónap alatt eredménytelenül befejeződött, és már jogerős ítélet is született az ügyben.

A bíróság egyébként – magánvádas eljárás során – nem adhat instrukciókat a rendőrségnek, hogy milyen lépéseket tegyen azért, hogy a nyomozásnak esetleg legyen is valamilyen eredménye. „Nekünk nincs olyan jogosultságunk, mint az ügyészeknek – mondta Szabó József. „A bíróság annyit tehet, hogy elrendeli a nyomozást, és végzésben rögzíti, mi a rendőrség feladata a nyomozás során. Jelen esetben az ismeretlen személyek adatainak felkutatása volt” – tette hozzá a szóvivő. Ha tehát a rendőrség azt küldi vissza a nyomozást elrendelő bíróságnak, hogy a nyomozás eredménytelen volt, akkor a bíróságnak csak a nyomozási határidő meghosszabbítása az egyetlen érdemi lehetősége, konkrét instrukciókat nem adhat, ahogy a magánvádlónak, ebben az esetben Hadházynak sincs több jogi lehetősége, a nyomozás megszüntetése miatt magánvádas eljárásban nem élhet panasszal sem.

A konkrét esetben, bár a Fővárosi Törvényszék kétszer is meghosszabbította a nyomozási határidőt, esélyt adva annak, hogy hosszabb idő alatt talán sikerül a cikk íróit beazonosítani, az eljárást 2020 elején végül azzal zárták le, hogy „a tettesek kilétét nem sikerült megállapítani”. Információnk szerint a rendőrség még csak rendbírságot sem szabott ki annak a kiadónak, amelyik egyáltalán nem reagált a megkeresésükre.