A dízeleket és benzineseket betilthatják, az idős autókat kiszoríthatják a városközpontból, a gyártókat agyon bírságolhatják, ha az új modellek túl sok szén-dioxidot engednek a légkörbe, azonban egyelőre nincs megoldás egy összetettebb problémára: a városi terepjárók divatjára, amely láncraveri az autóipart. Mi indította az SUV-hullámot és mi állíthatja meg? Ennek járt utána Zách Dániel, az Alapjárat.hu munkatársa.
Aki csupán a Lamborghini Urus 2018-as bemutatásakor eszmélt, átaludta a lényeget. Mire az Audi Q7-tel, a Volkswagen Touareggel, sőt a Bentley Bentaygával rokon modell megjelent, az emelt kasztnis álterepjárók, más néven SUV-k (Sport Utility Vehicle) alapvetően átformálták a teljes kínálatot. Valóban nehéz nagyobb szentségtörést elképzelni, mint amikor egy korábban kizárólag radikális sportautókat gyártó cég ötszemélyes modellel próbálkozik, ám a döntést igazolja a több mint kéttonnás, 650 lóerős, 100 millió forintos kegytárgy sikere. Az Urus megjelenését követő évben negyvenhárom százalékkal több Lamborghinit adtak el, mint egy évvel korábban és a 8200 példány több mint fele ilyen típus volt.
Az Urusszal nem kockáztatott sokat a márkát birtokló Volkswagen-konszern, hiszen az részben más modellekből származó alkatrészekre épül, és a recept sem volt ismeretlen. A Porsche Cayenne-t 2002-ben mutatták be, első generációját az Egyesült Államok vevőinek igényeihez igazították, végül tizenegy év alatt félmilliót gyártottak és annyira bejött a terv, hogy elkészülhetett a kisebb Macan, amely sokáig hiánycikk volt.
Ezekkel terepre? Ugyan!
Akár az 1984-es, „már nem célszerszám, még nem családi autó” Jeep Cherokee-t tekintjük kiindulási pontnak, ahogy azt a témával foglalkozó tavalyi, Guardian-cikk szerzője teszi, akár az ezredfordulós Nissan Qashqait egyértelmű, hogy a magas építésű hobbiterepjárók komoly fejtörést okoznak gyártóknak és a közlekedéssel kapcsolatos szabályok alkotóinak egyaránt.
Miközben egy ilyen autóba könnyebb beszállni, hátul is nagyobb a fej- és lábtér, ráadásul tagadhatatlanul jobb a kilátás a forgalomra, addig a dobozforma és a magasabb építési mód kétféle hátránnyal jár. A karosszéria nagyobb homlokfelülete és más formai sajátosságok miatt az SUV-k átlagosan többet fogyasztanak mint a hagyományos autók, ezért károsanyag-kibocsátásuk is magasabb és mindez éppen a gyártókat hozza nehéz helyzetbe, mert így nehezen tudják teljesíteni az Európai Unióban rájuk mért, összes eladott autóra átlagosan vonatkozó 95 g/km-s széndioxid-kibocsátási átlagot. A Jato Dynamics 2019-ben készített anyaga szerint akkoriban kilométerenként 131,5 gramm átlagot produkáltak az új SUV-k, ami fájhatott vevőnek és gyártónak egyaránt, hiszen az EU bünteti a többletszennyezést.
A fogyasztásbeli eltérés egyes becslések szerint tíz, mások szerint húsz százalék, ezért a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) úgy becsüli, hogy a kifejezetten SUV-khoz köthető globális szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt évtizedben háromszorosára emelkedett, és a fejlett országok összevetésében ez a kategória tíz év alatt 300 millió tonnányi többlettel terhelte a Föld légkörét. A témáról nem rég részletesen írt a Levegő Munkacsoport is, amelynek cikke tovább boncolgatja a magas építésű autók környezeti hatásait.
Az IEA 2019-es tanulmánya szintén jól megmutatja, mennyire együtt mozgott a világ néhány nagy autópiaca SUV-kérdésben. A szervezet által vizsgált, 2010-től 2018 végéig tartó időszakban húszról negyven százalékra emelkedett az ilyen autók iránti kereslet és míg 2010-ben, világszerte összesen körülbelül 35 millió városi terepjáró volt forgalomban, ezek zöme az Egyesült Államokban, addig számuk a vizsgált időszak végén már összesen 200 millió volt. Akkoriban egyébként az USA-ban az új autók fele volt SUV, Európában a harmaduk, ma viszont örülhetnénk ennek az aránynak, mert az Európai Unió piacán most az új autók több mint negyven százaléka emelthasú és nem látszik a hagyományos ötajtósok, kombik vagy szedánok nagy visszatérése. Az egyterűeket kizárólag kegyeleti okokból említem, mert az egykor mindenre alkalmasnak mondott családi buszokat szinte teljesen kiirtották az SUV-k. Ezért biztosan nem megfelelő magyarázat a fentiekre a tágasabb helykínálat vagy a variálható utastér.
Mi a helyzet Magyarországon?
Hogy lássuk, mennyire követték a magyar újautó-vásárlók (cégek és magánszemélyek) a nemzetközi trendeket az utóbbi évtizedben, megkértük a Datahouse-t, hogy készítsen összesítést a legnépszerűbb kategóriákról és modellekről. E szerint míg 2012-ben a magyar piacon még csak 14 százalékot tettek ki a szabadidőautók, addig arányuk négy évvel később már harminc százaléknál járt, míg az idei év eddig eltelt időszakában a teljes újautó-piac közel fele SUV-kből állt. Nagyon egyszerűen ez azt jelenti, hogy kilenc éve még az akkori Opel Astra volt a legkeresettebb modell, ma és az utóbbi években pedig a Suzuki Vitara, nyomában a Dacia Dusterrel és más, különböző méretű magas építésű személyautókkal. Persze érdemes hozzátenni, hogy itthon tíz autóvásárlásra kilenc használt autó jut, ezért ezek a változások nagyon lassan válnak látványossá az utakon.
Miért veszünk közúti tankokat?
Mielőtt tovább boronganánk a környezetvédelmi vészhelyzet miatt, érdemes megnéznünk, miért vásárolnak ilyen sokan SUV-t. Bár úgy tűnhet, hogy az egyre rosszabb útminőség és a többféle szabadidősport vitte a vevőket az öblös utasterű, enyhén terepképes autók felé, a magyarázat nem egészen ez. A nagy gyártók és nem csak a Volkswagen-csoport, általában néhány közös platformra építik az összes modelljüket. Az azonos padlólemezre rendszerint számos különböző kialakítású karosszéria illeszthető, így a fejlesztési és gyártási költségek, tehát végülis a vételárak közt sem feltétlenül lesz nagy eltérés. Mivel a motorkínálaton szintén osztoznak a típuscsaládok, a több-jobb elv nagyon sokszor billenti a hobbiterepjárók felé a döntést. Mindez főként azokban a kategóriákban releváns, ahol ennyire számít az ár és a vevők több vasat, nagyobb csomagteret és lábteret akarnak a pénzükért, illetve jobban kilátni, bakhátas utakon is száguldani és így tovább. Aki vehet 10 millió forintért egy jobban felszerelt Golf kombit, de körülbelül ennyiért kap Tiguant is, gyakorta az utóbbi felé csábul.
Bár a valódi terepjárók eredeti rendeltetése az volt, hogy bármilyen úton, akár sziklák közt, sárban is juttassák célba utasaikat, addig például egy Dacia Duster vagy Suzuki Vitara gazdája ritkán vár el ilyesmit. Ezért ezekből sokszor nem is összkerék-meghajtású kivitelt választanak, hanem olyat, amely csak az első kereket hajtja, de sok százezer forinttal (a Vitara esetében a különbség, a cikk írásakor kb. 700 ezer forint) olcsóbb. A terepjáró képesség másik, eredetileg fontos összetevője volt a gázlómélység és a terepszögek, vagyis, hogy elöl vagy hátul milyen meredek akadályt képes leküzdeni az autó anélkül, hogy beverné az orrát, a farát, esetleg elakadna. Ezekben a versenyszámokban egy kicsit valóban jobbak a SUV-k a hagyományos autóknál, de messze elmaradnak a valódi terepjáróktól. Utóbbiak még mindig a teherautókéhoz hasonló önálló alvázra épültek és terepváltóval szerelik őket, hogy amikor traktortempóban kell felkapaszkodni egy sáros emelkedőn, finoman kezelhetőek és irányíthatók maradjanak. Na, ezekre mind nincsen szüksége a tipikus SUV-vevőnek. Adott tehát a kategória, amely méreteiben kilóg az eddigi keretek közül, funkcionálisan inkább a hagyományos személyautókhoz áll közel, presztízsét vagy eladhatóságát tekintve viszont lazán veri az összes környező kategóriát és még többlet biztonságérzetet is ad, mivel magasabban lehet benne ülni, mint a többi autóban. Ezt sokan félreértik, visszaélnek vele, mások nyakára lépnek a forgalomban, ami jó mélyre taszította a szabaidőautók megítélését a kezdetekkor.
A SUV-kkel kapcsolatos másik támadási felület, hogy alakjuk miatt veszélyesebbek a többi közlekedőre, így például a gyalogosokra. Nehéz dönteni a kérdésben, de érdemes felidézni azt a 2019 szeptemberi balesetet, amelyben egy Porsche Macan Berlinben a járdára hajtott miután vezetője vélhetően rosszul lett, majd az autó halálra gázolt négy gyalogost.
Az esetet követően több német városban is tüntetéseket rendeztek, amelyben ezrek követelték, hogy tiltsák ki a nagyméretű szabadidő-autókat a városközpontból, mert azok túl nagy veszélyt jelentenek a közlekedés védtelenebb résztvevőire és a kisebb, alacsonyabb építésű autók utasaira, ráadásul a környezetet is jobban szennyezik, mint a hagyományos autók. Később, az ügy kapcsán a Tagesspiegel szakértőket kért fel az ügy megítélésére, akik szerint önmagában az SUV-k műszaki azonosításával is gondok vannak.
A többség általában olyan típusokat nevez szabadidőautónak, amelyek nagyobbak, magasabbak és nehezebbek az átlagnál, csakhogy ez félrevezető lehet. Példaként egy jól felszerelt Volkswagen Passatot hoztak, amely akár az 1,8 tonna is lehet, szemben a korabeli VW Tiguannal, amely csak 1,5 tonna volt és sokszor az SUV-k méretei számos esetben szintén alig térnek el az átlagtól. Természetesen ellenpélda is van, hiszen például a Volkswagen Touareg a maga V6-os motorjával két tonna környékén mozog. Abban persze van konszenzus, hogy a magasabb építésű autók kimutathatóan borulékonyabbak még akkor is, ha a modern autók egyszerre többféle aktív biztonsági megoldással segítik az útonmaradást és a vészhelyzetek elkerülését.
A sérülések jellegében viszont szintén találtak különbségeket: az eltérő orrkialakítás miatt az SUV-k nagyobb eséllyel okoznak láb és deréktáji sérülést gázoláskor, mint a hagyományos autók, az utóbbiak viszont többnyire fej és felsőtest-sérüléseket okozhatnak. A szakértők által hivatkozott, fenti összefüggéseket tartalmazó vizsgálatot a biztosítók megrendelésére készítették 2011-ben, amikor megállapították, hogy az SUV-k okozta gázolások 47 százaléka súlyos vagy életveszélyes, míg a hagyományos személyautók esetében ez az arány 40 százalék volt, tehát az eltérés nem volt jelentős, de hangsúlyozták, hogy a kisebb autóban ülök nagyobb veszélyben vannak, amikor egy SUV-vel ütköznek.
A felmérés óta rengeteg aktív és passzív biztonsági fejlesztést végeztek a gyártók, főként Európában, így az SUV-kkel kapcsolatos ilyen irányú félelmek is enyhülhetnek, ráadásul 2024-től minden az Európai Unióban eladott új autóban olyan kötelező biztonsági megoldásokat vezetnek be, amelyek jelzésekkel és aktív beavatkozással is csökkentik a balesetek, így a gázolások kockázatát.
A SUV-probléma a piacon ebből a divatból sokat profitáló márkákat is elgondolkodtatja. Az összes szegmens átlagát összevetve 18 százalékkal magasabb az SUV-k széndioxid-kibocsátása, ami tényleg óriási kapufa az autóiparra nehezedő környezetvédelmi elvárások korában. Ez végül átlagosan, kilométerenként 16 grammal sikerült is 2019 és 2020 közt, amit jelentős részben a hibridek és villanyautók terjedésének köszönhetünk.
Ettől függetlenül a gond még nem múlt el, hiszen a Koronavírus-járvány előtti év végéig folyamatosan emelkedett az új autók átlagos kibocsátása éppen a magas építésű autók miatt, így 2019-re meghaladta a 121 g/km szintet, a tavalyi piaci összeomlás 106,7 g/km-s átlagot eredményezett, miközben a cél kilométerenként 95 gramm volna.
Hogy végül mi váltja majd az SUV-ket azt most még nehéz megmondani, annyi viszont biztos, hogy az autóipar részben ezeknek a modelleknek a terheit nyögi ilyen vagy olyan módon, a sokat tárgyalt berlini SUV-s gázolás pedig további lendületet adott a városok vezetőinek, hogy az autók helyett a többi közlekedőt részesítsék előnyben, ezért idén januárban olyan „gyalogostörvényt” fogadtak el a német fővárosban, amely a korábbiaknál is jobban korlátozza az autóforgalmat és még több módon ösztönzi a kerékpáros, illetve gyalogos közlekedést. Lehet, hogy az SUV-divat áttételes módon pörgeti fel a zöld átállást az autóiparban és a városi közlekedésszervezésben? Furcsa kényszerpálya volna.