„Ön valószínűleg majd adni fog egy olyan címet, amiben benne lesz, hogy Rogán vagy Habony”

2021. július 29. – 08:17

frissítve

„Ön valószínűleg majd adni fog egy olyan címet, amiben benne lesz, hogy Rogán vagy Habony”
Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Néhány napja derült ki, hogy Shabtai Michaeli 50 százalékos tulajdonrészt szerzett a 168 Órát is kiadó Brit Media Kft.-ben. A kiadó másik felét birtokló Milkovics Pál vezérigazgatót ezek után kérdeztük jövőbeli terveikről, Rogán Antalról, a NER-es nyomulásról a médiában és a sajtószabadságról.

Kezdjük azzal, hogy ez egy olyan interjú, amit önök kezdeményeztek, mi pedig elfogadtuk a felajánlást. Miért akart most interjút adni?

Önök eddig is nagy figyelmet fordítottak rám és ránk – még ha ezek nem is mindig voltak pozitív üzenetek –, a mostani pedig egy jelentős mérföldkő a vállalatunk életében, ezért azt gondoltam, hogy ez egy jó platform és időpont folytatni az önök által kezdett beszélgetést.

Amikor egy évvel ezelőtt találkoztunk, azt mondta, hogy jelenleg nem gondolja, hogy a Brit Media egy eladó vállalat. Mi változott azóta?

Ez nem értékesítés, nem egy exit, nem megyek sehova. A vállalatot működtetni kell, a cég költségei éves szinten bőven egymilliárd forint felett vannak. A mostani tranzakció arról szól, hogy minél nagyobb tempóban szeretnénk terjeszkedni, ezt pedig finanszírozni kell.

Hogy kell elképzelni egy ilyen vagyonszerzést? Ön keresett befektetőt vagy fordítva?

Ha egy vállalat vezetőnek van egy víziója, csapata ehhez a vízióhoz, vannak eredményei, akkor meg kell és lehet hozzá találni a finanszírozást. Tárgyaltam másokkal, megvizsgáltunk minden lehetőséget, és Shabival egyeztünk meg a végén.

Ki keresett meg kit?

Közös ismerősünk, Bodnár Dániel mutatott be minket egymásnak a zsinagógában. (Bodnár a Milton Friedman Egyetem, valamint a Tett és Védelem Alapítvány elnöke, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, EMIH vezetőségi tagja – a szerk.) Dániel képviseli azt a támogatói kört, amely 2015 óta komoly anyagi forrásokat fektetett a Brit Mediába és Klubrádióba. Ők kisebbségi tulajdonosként továbbra sem engedték el a vállalatcsoport kezét. Nekik is fontos volt további tőkeképes partnert találni. Shabi megjelenése befektetőként egy hosszú, több mint fél évig tartó folyamat volt.

Mivel tudta meggyőzni?

A mi eredményeink önmagukban elég beszédesek. Tavaly november óta nem tudunk annyi példányt nyomtatni a Pesti Hírlapból, ami ne fogyna el, pedig nem tárolókba rakjuk, hanem kézből kézbe adjuk. A 168.hu közel 70 helyet lépett előre a látogatottsági listákon, több millió embert értünk el az elmúlt fél évben az audiovizuális tartalmainkkal. Exkluzív partnerei vagyunk a világ egyik legbefolyásosabb médiavállalatának, a Bloombergnek. Kiadója lettünk a világ legismertebb női magazinjának, az ELLE-nek, az első két szám értékesítése közel százszázalékos, az utánnyomáson gondolkozunk. Szeptemberben elindul az ELLE Decoration, ami betölt egy űrt a hazai design mediában. És még csak az év felénél járunk.

Michaeli elég régóta jelen van üzletemberként Magyarországon, mi kellett ahhoz, hogy pont 2021-ben szálljon be a médiába?

Shabi a kilencvenes évek óta aktív szereplője a hazai vállalkozó életnek, az ingatlanok, élelmiszeripari, gyógyászatieszköz-gyártás mellett tovább akarja diverzifikálni a portfólióját. A média egy elég hektikus üzlet, de a lehetőségek vonzók, Magyarországon is. Szerintem azért döntött így, mert látta az elmúlt egy évben elért eredményeinket és az azokban rejlő üzleti potenciált.

Mihaelire nem lehet azt mondani, hogy 100 százalékosan NER-es, mert már a Demszky-érában is kötött olyan üzletet, amit éppen a Fidesz kritizált.. Az elmúlt években viszont látszik, hogy elég szoros viszonyba került a Habony–Rogán körrel. Az ön szempontjából előnyös, hogy az üzlettársának vannak nagyon jó politikai kapcsolatai? (Michaeli azt mondta a Media1-nek, hogy Rogán tíz éve a barátja.)

Shabi nem politikai összekötőnek jött, hanem mint pénzügyi befektető. Hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezik, vagy nem, az nem az én dolgom. Elmondta, hogy személyesen jól ismeri Rogán Antalt, de egy üzleti tárgyalás során nem úgy folynak a megbeszélések, hogy a felek elmondják, kinek ki a barátja. Megegyeztünk, hogy szeretnénk teljesen transzparensek lenni, és semmit sem elhallgatni, ahogy ezt a tényt sem.

Ugyanakkor nincsenek illúzióim, pontosan tudom, hogy ebben az interjúban nem fogom meggyőzni a legtöbb olvasót, bármiről is.

Ön valószínűleg majd adni fog egy olyan címet, amiben benne lesz, hogy ’Rogán’ vagy ’Habony’, azért hogy kattintsanak, a cikket magát pedig a kattintók elenyésző százaléka fogja valóban elolvasni.

Fotó: Bődey János / Telex

Azt érzi, hogy miért érdekes, ha egy kormánnyal kritikus lap kiadójába beszáll Rogán ismerőse?

Az önmagában bűn, hogy egy üzletember, aki ismeri Rogán Antalt, befektetne a médiába? Shabinak azért, mert ismer egy befolyásos politikust, úgy kellett volna dönteni, hogy nem száll be ebbe a vállalkozásba, akkor sem, ha ezt szeretné csinálni a megkeresett pénzével?

Méltatlannak gondolom, hogy csak azért, mert Shabi ismeri Rogán Antalt, ráadásul ezt le sem tagadja, az egyetlen jelző, amivel őt jellemzik, hogy „Rogán barátja”. Ez az ember az elmúlt 30 évben felépített számos sikeres vállalatot, munkát adott százaknak, függetlenül Rogán Antaltól, a NER-től és bármitől.

Itt azért nem csak arról van szó, hogy ismerik egymást, és a strandon együtt lángosoznak, hanem Michaeli érintett volt a letelepedésikötvény-bizniszben.

Én ezt másképpen tudom. Shabi elmondta a Media1-nek is, neki annyi köze volt az egészhez, hogy a kötvényeket áruló cégek az ő irodaházában béreltek irodát. Nekem nincs okom kételkedni abban, amit mond.

Zavarná, ha több köze lett volna hozzá? A letelepedési kötvény éveken keresztül az egyik legvitatottabb politikai üzlet volt Magyarországon.

Az elmúlt közel 15 évben nem éltem Magyarországon. Nem kikerülni akarom a választ, de nem tartom magamat elég tájékozottnak ebben a témában ahhoz, hogy véleményt alkossak.

A vállalat életében mi lesz önök között a leosztás?

Én maradok a vezérigazgató, ő pedig a pénzügyi befektető, ami egy – napi szinten legalábbis – elég passzív pozíció. Ugyanakkor remélem, hogy minél több lehetőségem lesz Shabival együtt dolgozni az üzletfejlesztésen, hiszen ő egy inspiráló, tapasztalt üzletember, számítok a tanácsaira, véleményére és döntéseire is. Ahogy ő is elmondta, a szakmai munkába nem szól bele, és irodát sem szeretne nálunk.

Az elmúlt években láttunk már olyat a magyar médiapiacon, hogy jön egy NER-közeli befektető, aki nem szól bele semmibe, de aztán egy évvel később mégis az egész vállalat beforog a NER világába. Elképzelhetőnek tart ilyen forgatókönyvet?

Én Shabit nem tartom NER-közeli befektetőnek.

Tavalyi cikkemben azt írtam önről, hogy amióta megjelent a piacon, rendszeresen azt mondják önre, hogy a Fidesznek frontol, magyarán stróman.

Nézze, ez már akkor is hülyeség volt. Én ennek a vállalatnak nem csak tulajdonosa, hanem a szakmai vezetője is vagyok. Százak tudják elmondani, hogy a nagy stratégiai kérdések mellett részt veszek akár abban is, hogy például hány grammos papírra nyomjuk az újságot, vagy éppen mekkora stúdiót építsünk, hogyan újítsuk meg a weboldalt, az újságot, satöbbi, satöbbi. Én itt napi szinten 16 órát dolgozom.

Azt gondolom, hogy ma Magyarországon leginkább azok „strómanoznak”, akik egy szalmaszálat sem tettek még keresztbe az életükben, megkeseredettek, irigyek. Vagy – ami a legrosszabb – azt hiszik, nekik bármi jár anélkül, hogy tennének érte.

Most, hogy félig megjelent a cégében Rogán ismerőse, nem tűnhet úgy, hogy lassan mégis beigazolódik ez az állítás?

Akkor most ki a stróman? Még én, vagy már Shabi? Szerintem komolyan ki kellene valami újat találniuk.

Ez a kérdés nem a lapok tartalmáról szól, hanem a tulajdonosi szerkezet változását lehet úgy értelmezni, hogy fokozatosan beér a NER-be. Tehát nem abba az irányba tett-e egy lépést a Brit Media, hogy, mondjuk, két év múlva beolvadjon a KESMA-ba?

Őszintén, ön úgy látja, hogy a KESMA-nak még szüksége van bármire is?

Amikor tavaly beszélgettünk, azt mondta, hogy nem a Brit Media aktuális anyagi helyzete érdekli, hanem a tendencia – hogy, mondjuk, a havi mínusz 15 millióból legyen mínusz 12. Ez hogy alakult azóta?

Mi továbbra is befektetünk ebbe a vállalatba. Miénk lett az ELLE magazin, partnerkapcsolatot építettünk a Bloomberggel, napi többórás videós tartalmakat kezdtünk el gyártani, a Pesti Hírlapot novemberben visszahoztuk napilapként. Növekedési fázisban vagyunk, ezt finanszírozni kell. Azon az úton megyünk, amit elterveztünk.

Ki állja ezt a növekvő mínuszt?

Azok, akik hisznek benne.

Fotó: Bődey János / Telex

De ki tesz bele pénzt?

A vállalkozások növekedési ciklusa az az időszak, amikor elő kell teremteni a finanszírozást, a legtöbb nagy vállalat a világon (pl. Uber) hosszú évekig veszteséges, mielőtt nyereségessé válik. Emberek, vállalatok azért fektetnek egy cégbe, mert bíznak abban, hogy idővel hasznuk fog keletkezni, addig finanszíroznak, amíg látják a pénzük a megtérülési lehetőségét. Bennünk most látják.

De ha ön azt szeretné tőlem megkérdezni – és én ezt senkivel szemben sem érzem méltányos kérdésnek –, hogy pontosan mondjuk meg, kitől mennyi pénzt kaptunk, akkor azt nem fogom elmondani.

Mi nem adományokból élünk, nem vagyunk közalapítvány, jótékonysági szervezet, mi egy privát üzleti vállalkozás vagyunk.

Pár perccel ezelőtt azt mondta, hogy teljes átláthatóságot szeretne abban, hogy ki mit csinál pontosan ennél a cégnél. Hogy jön ez össze azzal, hogy nem mondja meg, kik tesznek pénzt a kiadóba?

Most álltam ki a nyilvánosság elé, hogy ki a legnagyobb befektetőnk, aki szintén kiállt a nyilvánosság elé névvel, arccal. Komolyan nem tudom, mi többet tehetnénk.

Engem mégiscsak az érdekel, hogy a magyar médiapiacot látva kiknek áll érdekükben éveken keresztül finanszírozni egy veszteséges kiadóvállalatot, és mi ebben a ráció?

Őszintén nem értem, mi ebben a furcsa, egy üzlet nem úgy működik, hogy ma elindítom, és jövőre vagy nyereséges lesz, vagy csődbe megy. Ez gyermeteg. Míg sikeres lesz egy vállalkozás, az általában egy többéves, kudarcokkal teli folyamat eredménye.

Az elmúlt egy évben lett egy új terv, új termékek, nagyszerű eredmények. Emellett fontos megvizsgálni a piaci környezetet. Fontos látni, hogy vannak nagyon sikeres független médiavállalatok Magyarországon, amelyek nagyon komoly profitot termelnek, mint például a Centrál Médiacsoport, a HVG, az RTL és a Telex is nyereséges vállalatok. Mi rájuk tekintünk üzleti példaként, konkurenciaként, ez pedig azt jelenti, hogy ha jól csináljuk a dolgunkat, vagy akár jobban mint ők, akkor mi is sikeresek leszünk.

Mondta, hogy befektetőre azért is van szükség, hogy gyorsabban tudjanak terjeszkedni. Milyen terveik vannak?

A médiaportfolióinkat tévé és rádió irányába szeretnénk bővíteni, komoly terveink vannak a lifestyle szegmensben, de elkezdtük a kitekintést a nem hagyományos médiák felé is.

Ön szerint ma Magyarországon kell politikai kapcsolat a hatalommal ahhoz, hogy valaki tévét vagy rádiót indítson? Üzleti alapon előfordulhat, hogy én csak úgy megpályázok egy frekvenciát a kizárólag fideszes delegáltakból álló NMHH-nál, és megkapom?

Megpróbálta már?

Én nem, de – gondolom – ön is látja a rádiós piacot: hányfajta csatorna és tulajdonosi kör volt 2010 előtt, és mennyi van most. Ebből a szempontból szimbolikus helyen beszélgetünk, abban az irodában, ahol korábban az adminisztratív eszközökkel ellehetetlenített Klubrádió működött.

Nekem nincsenek politikai kapcsolataim, de biztos lehet benne, hogy meg fogom próbálni.

Ebben a relációban sem jöhet jól az üzlettársa, akinek viszont vannak kapcsolatai?

Az üzlettársamra azért van szükség, mert egy rádiós frekvenciapályázat esetén bizonyítani kell, hogy az adott vállalkozás képes finanszírozni a projektet, amibe belekezd.

A Klubrádióval a Brit Mediának van annyi érintettsége, hogy a cég tulajdonos volt a csatornában.

Most is az.

Hány százalékban?

Azt hiszem, 14 százalékunk van.

Ön szerint mi történt a rádióval, miért vették el tőlük a frekvenciát?

Nem szeretnék a Klubrádióról beszélni.

Egészen bizarrul hangzik, hogy ön azt mondja, van 14 százaléka a Klubrádióban, de nem szeretne erről beszélni, pedig a csatorna elhallgattatása EU-s szinten is vitatéma volt.

Elhiszem, hogy bizarrul hangzik, de nekem nem feladatom és nem is szeretnék ebben az ügyben megszólalni. Semmilyen ráhatásunk nem volt, se arra, hogy miként működjenek a dolgok a Klubrádióban, se hogy mi történjen a Klubrádióval. Soha nem képviseltem a rádiót, se a Brit Mediát a rádiót működtető vállalkozásban.

Ez a tulajdonrészünk úgy alakult, hogy „csak úgy van”, nem csinálunk vele semmit.

Önnek is lehet részvénye a Molban vagy a Richterben, aztán vagy foglalkozik vele, vagy nem. Mi úgy döntöttünk, hogy nem foglalkozunk vele.

Milyen rádiót indítana?

Szeptembertől napi 12 óra élő műsorfolyammal jövünk vissza a 168.hu-n, ami alapvetően közéleti tartalomra épül, mi ennek a tartalomnak tervezünk felépíteni különböző disztribúciós platformokat. Jelenleg nincs frekvenciánk, hogy mit sikerül vagy nem elérni, remélem, rövid időn belül kiderül.

Fotó: Bődey János / Telex

Budapesti vagy országos lefedettségben gondolkodik?

Vállalatvezetőként az a célom, hogy minél több embert tudjunk elérni, hiszen a cégünk egyik legfontosabb bevétele a hirdetéseken alapszik.

Üzleti szereplőként mennyire lehet ma Magyarországon szabadon működni a médiában?

Nekem eddig sikerül.

Ön szerint mi az oka annak, hogy a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén 2006-ban még a 10. volt Magyarország, 2021-ben pedig már csak a 92.?

Konkrétan ezt a jelentést nem olvastam. Számos ilyen jelentés létezik, és ezek általában elég sok szubjektív szempontot is tartalmaznak. Egy dolog biztos, én személy szerint azt tartom szakmai küldetésemnek, hogy a magyar sajtó minőségét színvonalas, kiegyensúlyozott termékekkel gazdagítsuk. Eddigi működésem ezt igazolja is.

Külföldi vállalkozásai után 2 éve van jelen a magyar médiában is, a kétezres évek elején pedig riporterként dolgozott, tehát van azért összehasonlítási alapja.

Csak saját magam, a vállalatom és az ott dolgozó emberek tapasztalatáról tudok beszámolni. A kollegáim soha nem jöttek azzal, hogy ne tudnák elvégezni a feladatukat. Tudok olyanról, hogy nem válaszolnak hivatalos helyről adott témában, nem reagálnak interjúmegkeresésekre, de ezt nem gondolom egy kiugró dolognak. Ezek mind meglévő problémák bárhol a világon, de amikor én riporter voltam 20 évvel ezelőtt, akkor is így volt. Addig mentem, amíg meg nem kaptam, amit akartam, ennek ellenére is néha falakba ütközik az ember. És akkor át kell menni a falon. Az én értelmezésemben a közelmúltban pont önök tették ezt, és lettek roppant sikeresek.

Hogyan viszonyul ahhoz az állításhoz, hogy az elmúlt években a jelenlegi hatalom egyre jobban rátelepedett a médiapiacra?

Ahogy az előbb is mondtam, én látok abszolút sikeres, független piaci szereplőket. Lehet ma Magyarországon üzletileg sikeres médiavállalatot működtetni anélkül, hogy valamilyen kormánybarát tartalmat kelljen előállítani.

Nem tart attól, hogy egy ponton elfogy a befektetőik pénze, és az üzlettársán keresztül egyszer bekopogtat Rogán Antal, hogy akkor kapnak állami hirdetést, ha máshogy írnak bizonyos témákról?

Nem tartok ettől.

Elég kevés ember van azért, aki Kertész Balázs Aulich utcai irodájába Habonnyal és Rogánnal megy szűk körben üzleti ügyekről beszélgetni.

Ebben biztos vagyok. De nekem mi közöm ehhez?

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!