Olyan, mintha benne lennék a House of Cardsban

2020. október 28. – 08:20

frissítve

Olyan, mintha benne lennék a House of Cardsban
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Opportunista üzletember, akinek ha nem jön be a számítása, bármit bezár – mondja magáról a Brit Media új tulajdonosa, aki nem tapasztalja, hogy Magyarországon probléma lenne a sajtószabadsággal. Mióta felbukkant a hazai sajtópiacon, folyamatosan NER-strómanozzák, ennek ellenére nem mondja el, kiknek a pénzéből épít közéleti médiaportfóliót. Állítása szerint nem agendával jött, mégis Habony Árpád korábbi emberével szeretne kiegyensúlyozottabb médiát csinálni Magyarországon. Bemutatjuk Milkovics Pált.

A 2000-es évek elején egy fiatal, feltörekvő riporter azt a feladatot kapta a TV2-nél, hogy készítsen exkluzív riportot a dunai áradásról. Megadták neki a katasztrófavédelem ezredesének elérhetőségét, aki közölte vele, hogy épp jókor hívja, hamarosan indulnak a helyszínre. A sztori első hallásra is erősnek tűnhetett: fel fognak robbantani egy gátat, hogy elárasszanak egy 3-400 fős települést, mert csak így tudják megvédeni Budapestet; az érintett családok azonban nem akarják elhagyni otthonaikat, ezért katonai erővel ki fogják őket telepíteni.

De sajnos – folytatta a katasztrófavédő – nincs idejük várni, a tévés stáb már nem fér fel a hajóra. A kitelepítés említésére a riporter szeme előtt megjelent a képzeletbeli Pulitzer-díj, úgyhogy erősködött még egy kicsit, hogy nagyon szeretne feljutni a Hófehérke névre keresztelt hajóra. „Hát jó. Fontos tisztázni, hogy én nem vagyok olyan, de ezekben a helyzetekben elég nagy a stressz, úgyhogy feljöhet a fedélzetre, ha utána orálisan kielégít a kapitány kabinjában” – tette meg ajánlatát az ezredes, mire a riporter első hallásra hüledezett, majd a katasztrófavédő siettetésére, hogy „döntse már el, jön-e vagy marad”, azt felelte, hogy várják meg, „mindenképpen találkozzanak a hajón”.

A stáb gyorsan összepakolt, már éppen indultak volna, amikor csörgött a riporter telefonja, az álkatasztrófavédő pedig felfedte magát: a TV2 egyik munkatársa volt, az előző beszélgetést pedig kihangosítva az egész szerkesztőség végighallgatta. Arra a kérdésre, hogy egyébként megtörtént volna-e az aktus a kabinban, a riporter, Milkovics Pál azt válaszolta, hogy természetesen nem, valahogy kidumálta volna a helyzetet.

Ezt a kis munkahelyi anekdotát elég sok kollégája felelevenítette a Brit Média új vezetőjéről és tulajdonosáról. Legtöbben úgy jellemezték őt, mint aki mindig is egy nagyon ambiciózus, szenzációhajhász riporter volt; az a típusú újságíró, aki egy jó sztoriért olyan helyzetekbe is belement volna, amikbe sokan már nem. „Az egész a szemem előtt van, pedig húsz éve történt” – mondta kérdésünkre Milkovics, aki szerint ez az attitűdje azóta sem változott. „Hiszek benne, hogy a nap végén – majdnem – minden megbeszélés, tárgyalás, akár alkudozás kérdése. Ha valami elsőre meghökkentő, attól még nem kell elfutni. Ha valaha sikeres tudtam lenni, akkor az ebből a mentalitásból fakad.”

Fotó: Huszti István / Telex

Minden hájjal megkent csirkefogó

Milkovics Pál 40 éves, Esztergomban nőtt fel, édesapja újságíró volt, maga is gyerekkorától erre a pályára készült; már 14 éves korában gyakornokoskodott a városi tévében. Budapestre kerülve gyorsan ívelt felfelé a karrierje, dolgozott a TV2-nél, majd az RTL Klubhoz került, ahol 22 évesen lett a Reggeli című műsor főszerkesztője.

Korábbi kollégái egy nagyon agilis embernek írják le, akinek sosem volt igazán erős ideológiai elköteleződése. Apolitikus embernek tartják, ami Milkovics szerint igaz rá. Sokak szerint neki mindig is inkább a bulvár volt az elsődleges tájékozódási iránya, ezért okozott meglepetést egykori kollégái körében (és esztergomi ismerősei között is), hogy Milkovics most közéleti médiaportfóliót épít Magyarországon.

A régi kereskedelmi tévés munkatársai közül többen azt is különösnek találják, hogy üzleti vállalkozásba fogott, régebben ugyanis úgy tűnt, nem tud bánni a pénzzel, amikor még nem voltak vállalkozásai, egzisztenciális okokból többször kért kölcsön. „Ha kért egy tízest, azt pöpecül megadta, ezért amikor legközelebb ötvenet kért, adtak neki. Amikor ezt nem fizette vissza, kért még egy kicsit, mert már állítólag csak annyi kellett a nagy bizniszhez.”

„Meg tudta csinálni kicsiben és meg tudja csinálni nagyban is. Elképesztő módon rá tud venni embereket, hogy kinyissák a pénztárcájukat, olyanokat is, akik már korábban tízszer megfogadták, hogy nem adnak neki”

– mesélte egy korábbi kollégája, akinek a jellemzése összecseng másokéval. Milkovicsot sokan úgy írják le, mint egy minden hájjal megkent csirkefogót.

Milkovics a TV2-s, RTL-es időszakról azt mondja, hogy biztosan sok embert megbántott, egyébként pedig minden lehetséges emberi hibát elkövetett, ezért a főnökeinek egyik csatornánál sem lehetett más választása, mint hogy kirúgják. „22 évesen kerültem vezetői posztra, igen rövid idő alatt. Ahogy mondani szokás, magasról lehet nagyot esni. Sosem felejtem el, amikor Kolosi Péter kirúgott az RTL-től, és össze kellett pakolnom a cuccaimat. Szörnyű érzés volt, félelemmel teli reménytelenség. Akkor döntöttem el, hogy velem ez még egyszer nem fog előfordulni, és a saját magam ura leszek. Azt hiszem, ez a korai kudarc sok mindenre megtanított, és pont »időben« jött” – mondta.

Az üzletember ezután Romániában, Finnországban, Csehországban és Szlovákiában gyártott életmód témájú műsorokat, elmondása szerint több száz embernek adott munkát, de arra jutott, hogy inkább olyan országban akar vállalkozni, ahol 100 százalékosan beszéli a nyelvet.

Embert ennyiszer még nem strómanoztak le

Milkovics 2018-ban a Fidesz harmadik kétharmados győzelme után bukkant fel újra a magyar médiában. Elég nagy meglepetést keltett, mert miközben Csehországban éppen egy cuki állatos videókat sugárzó tévéje volt, itthon bejelentkezett az Orbán elleni háborúját feladó Simicska Lajos Magyar Nemzetére, hogy ingyenes lapot csináljon belőle. Simicska nem adta neki, mert állítólag attól tartott, hogy az újság végül a Fidesznél kötne ki. (Utólag ez a magyarázat azért érdekes, mert ebben az időszakban már zajlottak a háttértárgyalások Simicska cégbirodalmának teljes átadásáról, a lap pedig végül Nyerges Zsolt érintésével így is a kormánypárti holdudvarban landolt.)

Milkovics nem adta fel, hogy betörjön a hazai sajtópiacra, másfél évvel később, 2020 elején elindította a Budapesten ingyenes terjesztésű Pesti Hírlapot, ami körül ismét felmerültek kérdőjelek. Kerényi György alapító-főszerkesztő felmondását követően többen távoztak, voltak, akik arra panaszkodtak, hogy már az indulást követően csúsztak a fizetések, és sokan azt is furcsállták, hogy egy induló vállalkozás esetében a tulajdonos miért nem tud arra garanciát adni, hogy legalább egy évre elegendő tőkével vág bele a projektbe.

Fotó: Róka László / MTI

„Minden egyes embert leültettem, aki a Pesti Hírlaphoz jött dolgozni, azt kérték, adjak garanciát arra, hogy legalább két-három hónapig működni fog a lap. Mindenkinek megmondtam, hogy nem tudok erre garanciát adni, és azt sem tudom mondani, hogy nem szüntetem meg, ha nem éri meg. Ha azt látom, hogy elindítok valamit, és kiderül, hogy az rossz ötlet volt, akkor meg fogom szüntetni. Ugyanakkor heteken belül egyévesek leszünk, miközben egy világválságot élünk, és legnagyobb örömömre az alapcsapatból sokan azóta is nálunk dolgoznak. Ez az, ami számít, és nem az üres ígéretek” – mondta erről Milkovics.

A lap indításának szándékát egyébként még a 2019-es önkormányzati választások előtt jelentette be, amiről a nyilvánosságban sokan arra következtettek, hogy itt valamilyen ellenzékhez köthető ellen-Lokálról lesz szó, de kiderült, hogy szó sincs erről. Sőt, a választási győzelem után Karácsony Gergely stábjában is felmerült a gyanú, hogy ez a lap majd egy ponton beér a NER-be.

„Amikor előadták a koncepciójukat, azt gondoltam, hogy ilyen állat nincs: egy 100 ezer példányban kinyomott ingyenes napilap, ami csak hirdetési bevételből akarja fenntartani magát. Mindezt egy olyan piacon, amin rajta tehénkedik a NER, miközben mindenhol a világon leszálló ágban van a print; majd pont Magyarországon és pont egy ilyen politikai környezetben lenne ez másképp?”

– tette fel a kérdést egy városházi beszélgetőpartnerünk, aki az elejétől végigkísérte a lap megjelenését.

A lap végül Milkovics szerint 40-50 ezer példányszámra ment fel, de a koronavírus miatt felfüggesztették a megjelenését, azóta online elérhető és hetente egyszer nyomtatásban. Most ismét elkezdik a napi terjesztést november másodikától. A kezdeti nehézségekre és a csúszó fizetések kérdésére a tulajdonos azt mondja, hogy egy induló vállalkozásnál mindig vannak nehézségek, előre nem látható, nem tervezhető dolgok. „Nekem az a feladatom, hogy ezeken sikeresen túljussunk, de sokan az elejétől náluk vannak, ami azt bizonyítja, hogy rendezetten működik a cég.”

A Pesti Hírlap indítása egyébként Milkovics elmondása szerint százmilliós nagyságrendű összegbe került, ennek eredetét nem szeretné elmondani. „Nyilván nem csak én hoztam a pénzt, ha van egy jó ötlet, egy jó üzleti terv, ahhoz lehet támogatókat, befektetőket találni, általában így indulnak el a vállalkozások. Nem gondolom, hogy a teljes finanszírozásunkat a nyilvánosság elé kellene tárnom, ilyet a legtöbb üzleti vállalkozás sem tesz. Ráadásul ennek a kérdésnek egészen addig jelentősége sincs, amíg a termék megfelel a szakmai színvonalnak, amit még soha senki nem vont kétségbe” – mondta.

A NER-közeliség gyanúja idén nyáron annyiban konkretizálódott, hogy megjelent a Pesti Hírlap körül Keresztesi Péter, a Századvég korábbi marketing- és kommunikációs igazgatója, Habony Árpád Modern Media Group nevű egykori médiavállalkozásának ügyvezetője. „Lassan egy éve dolgozunk Péterrel, és egy percét sem bántam meg, sőt. A kvalitásai felülírták azt a kockázatot, hogy onnantól kezdve néhányan elkönyveltek Habony Árpád emberének. Én úgy válogatom meg a munkatársaimat, hogy mennyire hasznosak a vállalatnak, nem úgy, hogy attól féljek, ki mit gondol majd a választásomról” – mondta erről Milkovics.

Átveszi Köves Slomóéktól

Nyáron derült ki az is, hogy a válság okozta finanszírozási gondok miatt a Köves Slomó-közeli Brit Média kisebbségi tulajdonos lett Pesti Hírlapban, ami ismét többekben keltette azt az érzést, hogy Milkovics nincs azért nagyon távol a kormánypárti holdudvartól. Köves és egyháza, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) az elmúlt években sok támogatást kapott a kormánytól, a rabbi a 2018-as választások előtt nyíltan beállt Hollik István mellé, a nemzetközi kritikákat vitatva pedig többször elmondta, hogy a kormány Soros-kampánya nem volt antiszemita.

A Köves körüli üzleti kör és Milkovics kapcsolata annyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy nemrég bejelentették: a Brit Média kiszáll a 168 Óra című hetilapból és Klubrádióban lévő kisebbségi tulajdonrészét is átadják, a kiadót pedig fokozatosan átveszi Milkovics. Ezzel a korábbi riporter, jelenlegi vállalkozó kezében egy egész komoly közéleti portfólió kezd összpontosulni, ami nem minden szempontból tűnik érthetőnek. (Kövesék bejelentéséhez egyébként érdemes hozzátenni, hogy jelenleg papíron a Brit Médiának nincs köze a Klubrádióhoz, a 14 százalékos részesedésüket már korábban eladták egy magánszemélynek.)

A magyar médiapiacot közelebbről ismerők szerint ilyen szintű tranzakció és koncentrálódás nem történhet meg Orbán Viktor környezetének jóváhagyása nélkül. 2010 óta a magyar sajtóból sorban távoztak külföldi és magyar befektetők, a kormánynak nem tetsző tulajdonosok rendszeres lejáratásnak vannak kitéve a propagandalapokban, és hatósági vegzálásra is számíthatnak. Ha valaki nem a hatalom szempontjából megfelelő helyre értékesíti a sajtótermékét, az számíthat a kormányfő nemtetszésére.

Köves azzal indokolta a kiszállásukat, hogy támogatóik öt év alatt 700 millió forintot költöttek arra, hogy legyen 168 Óra és Klubrádió, ehhez képest azonban nem tudták eredményesen végezni azt a fajta kulturális missziót, ami eredetileg a céljuk volt a kormánykritikus média finanszírozásával. A Brit Média lapjait belülről ismerők szerint sok feszültség volt a tulajdonosok és lapszerkesztők eltérő szemlélete miatt, a cégcsoporttól több hullámban távoztak újságírók és szerkesztők, de nagyjából hagyták dolgozni a stábot. Lakner Zoltán, korábbi főszerkesztő egy interjúban azt mondta, hogy az újságban megjelenő tartalmak 98 százalékáért felelősséget tudott vállalni.

Köves bejelentése nem sokkal azután érkezett, hogy kiderült, a Médiahatóság nem hosszabbítja meg a Klubrádió frekvenciahasználatát. Többen gondolják úgy, hogy a rabbi és köre azért lépnek, mert menthetetlennek ítélik meg a rádió helyzetét (bár az NMHH szerint jó eséllyel pályáznak ismét a frekvenciára).

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XX. Század Intézet főigazgatója, Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár és Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Sorsok Házáról tartott sajtótájékoztatón 2018. szeptember 7-én – Fotó: Mohai Balázs / MTI

A cégcsoport egyébként is nehéz helyzetben van, Milkovics arról beszélt a Telexnek, hogy a Brit Média eddig 1 milliárd forintot költött arra, hogy legyen Pesti Hírlap, 168 Óra és Klubrádió, Neokohn. A hetilap szerinte havonta 15 millió forint veszteséget termel, középtávon ugyanakkor ennek meg kell változnia. „Nekem elsősorban a trend fontos. Ha rövid időn belül mondjuk 15 helyett 12 milliót veszítünk havonta, és folyamatosan tovább csökken, az már egy jó irány” – mondta. Ugyanakkor leszögezte, hogy ha valami nem megy, akkor el kell gondolkodni azon, hogy van e értelme folytatni, „nem kell nekem ehhez körmönfont terveket szövögetnem a politikával” – utalt a NER-közeliségének firtatására.

Milkovics nem csak anyagilag szeretne változást a hetilapnál, hanem arról is beszélt nemrég, hogy kiegyensúlyozottabb újságot akar. Szeptember elején pedig kirúgta az újság főszerkesztőjét egy olyan fénykép miatt, amelyet Orbán Viktor maga publikált korábban a családjáról a Facebook-oldalán.

Nem tapasztalja, hogy veszélyben a sajtószabadság

Nem egyértelmű, hogy a nehéz anyagi helyzete miatt Milkovicsnak miért buli megvenni a Brit Médiát, azt pedig nem tudja, hogy személy szerint kik azok a támogatók, akik egy belga, Brit Europe nevű alapítványon keresztül százmilliókat toltak bele eddig az említett kiadványokba, és a jövőben is finanszírozni fogják a lapot. A Belga Igazságügyi Minisztérium oldalán nem érhető el az alapítvány gazdasági beszámolója, csak annyi, hogy a társaság fő célja, hogy rászoruló családoknak segítsenek a körülmetélésben.

Milkovics szerepvállalásával kapcsolatban két mondás tartja magát az ismerősei között. Egyrészt a kilépés lehetőségét keresi a cégből, kicsit rendbe rakja a struktúrát, racionalizálja a működést, majd továbbadja a vállalatot a megfelelő helyre. „Először híres akart lenni, utána gazdag, most pedig befolyást akar. Korábban bulvárt olvasott, most pedig szeriőz portfóliót épít. Mindig is nagyon ambiciózus volt, ha pedig valaki az, akkor előbb-utóbb eljut a hatalom irányába” – vélekedett róla egy másik ismerőse.

A miértekre Milkovics azt mondja, hogy minden Magyarországon töltött percet élvez, „kicsit olyan, mintha benne lennék a House of Cardsban”, ugyanis nagyon izgalmas „otthon ülni, meghallgatni, elolvasni ezt a sok összeesküvés-elméletet és közben tudni, hogy mi az igazság”.

Fotó: Huszti István / Telex

A kritikus nyilvánosság szűkülő teréről azt mondja: tudja, hogy van felelőssége, de leginkább a kollégák felé, hogy bért fizessen nekik, és megteremtse azt a környezetet, amiben függetlenül tudnak dolgozni „egyébként pedig nem pártot vagy társadalmi szervezetet jöttem alapítani Magyarországra”. A magyar sajtószabadság helyzetéről azt mondja, sok helyről hallja, hogy ezzel probléma van itthon, de „akármilyen hihetetlenül is hangzik sokaknak, én még nem tapasztaltam ezt, amióta itt vállalkozok. Soha senki nem jött oda hozzám, gyakorolt nyomást, hogy ezt vagy azt ne írjuk meg, pedig nem lehet ránk mondani, hogy ne lennénk kritikusak.”

„A döntéseimet nem valamilyen politikai értékrendszer szerint hozom meg, én egy üzletember vagyok. Ebből persze le lehet vezetni, hogy opportunista vagyok, ami lehet, hogy nem hangzik túl szépen és fennkölten, de azt gondolom, hogy talán jól leír engem.”

Milkovics szerint ebből az opportunizmusból vezethető le, hogy több hazai médiatulajdonossal ellentétben őt miért nem támadja a kormánysajtó: „nehéz arra válaszolni, hogy miért nem támadnak valakit. Talán az lehet az oka, hogy én nem agendával jöttem, tényleg csak egy jó, kiegyensúlyozott lapot szeretnék csinálni”. Hogy mi a célja a kormánytól független média finanszírozásával, azt mondja, hogy üzletileg abban lát fantáziát, hogy „létrejöjjön egy olyan médiacsoport, ami normalitásra, objektivitásra és megbízhatóságra épül, nem a médiapiacot ma általában jellemző egyik vagy másik politikai oldal híveinek kiszolgálására”. Ugyanakkor szerinte már az önmagában kihívás, hogy fennmaradjanak az említett kiadványok a jelenlegi formájukban is.

Jelenleg nem gondolja, hogy a Brit Média egy értékesítendő vállalat, de „nincs olyan üzletember, aki nem gondolkodna azon, hogy ha valamibe beletett munkát, energiát és azt be akarja fejezni, akkor abból egyszer ki is tudjon szállni”. „Egy üzletben minden ajánlatot meghallgatunk, de hogy ezt a céget kinek adom el, vagy kinek nem, ilyet tőlem most nem fognak hallani, mert nem ez foglalkoztat” – mondta.

Milkovics meghívására nemrég megnézhettük a Brit Média dolgozóinak tartott állománygyűlését, ahol több változást is bejelentett a dolgozóknak, ezeket az információkat hamarosan nyilvánosságra hozza a cégcsoport.

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!