Varga Judit: Európa már nem tekinti értéknek saját múltját, identitását, hagyományait, nemzeteit, és legszívesebben megszabadulna tőle

Minden generációnak megvan a felelőssége arra, hogy a hazáját a megfelelő irányba terelje – kezdte A magyar függetlenség napja című konferencián tartott beszédét Varga Judit igazságügyi miniszter.

A rendszerváltás hőseinek köszönhetően ma már egy szabad világ tagjai vagyunk – folytatta. A mi generációnk nyugatos műveltséget szerezhetett a középiskolában, az egyetem alatt pedig bebarangolhattuk a kontinenst. Ma már Magyarország egyenrangú partner lehet a Nyugattal, „tiszta lappal, őszintén, újbeszél és megalkuvás nélkül” alakíthatjuk a sorsunkat. „Így lett 2004 a mi nemzedékünk igazodási pontja.” – mondta.

Lehetőséget kaptunk, hogy egy mindannyiunk számára ismeretlen világban boldogulhassunk. „Így jöttünk rá apránként, hogy a kétpólusú világrend megdőlésével, a globalizáció és a jólét kábító gőzében, az emberi jogok és bonyolult szabályrendszerek szédítő forgatagában nagyon nehéz felismerni a jót és a rosszat.” Az uniós tagságunk alatt így kezdtük el érezni a ránk nehezedő nyomás súlyát. De meg kell találnunk hazánk helyét a mai kor forgatagában.

Az uniós csatlakozás után meg kellett találnunk az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet kereteit. A csatlakozás idejéből mindenki emlékezhet az eufóriára, és arra, hogy akkoriban minden a „kékben úszó, Örömódákat zengő, a csillagokkal körülvett Európáról szólt”. „Lakva ismerszik meg az ember” – tartja a mondás. „Lassan ért meg a felismerés, hogy valami nem stimmel” – mondta. „Egy olyan közösség tagjai lettünk, ahol léteznek egyenlőbbek az egyenlőknél. Ahol a jogállam nem a politikai cselekvés korlátja, hanem a politikai akarat megvalósításának zsarolóeszköze”.

Varga szerint az unióban „egy buborékvilágban élő intézményrendszer” követel magának nap mint nap több Európát. A csendben, alattomosan lopakodó jogalkotást Juncker korábbi biztossági elnök Varga szerint „öntudatlanul” úgy fogalmazta meg egy interjúban, hogy „eldöntünk valamit, bedobjuk a köztudatba, aztán várunk egy darabig. Aztán ha nincs nagy felháborodás, ha fel sem fogják, hogy mit döntöttünk el, akkor tovább haladunk lépésről-lépésre, míg már nem marad visszaút”.

A miniszter úgy véli, Európa már nem tekinti értéknek saját múltját, identitását, hagyományait, nemzeteit, és legszívesebben megszabadulna tőle, ha hagynák neki. Szerinte olcsó, aljas háttérlakuk, a nemzeti érdekekért folyó kétségbeesett küzdelem, a kvótaperek és „a kettős mérce keserű íze” szegélyezte Magyarország elmúlt 20 évének európai útját.

Mi, magyarok „nem akartuk megtanulni az álszentség, a politikai korrektség, a kódolt európai bikkfanyelv szörnyű jelszavait” – mondta. Most szeretnénk mindent megváltoztatni, hogy „minden a régi maradhasson, olyan, amihez csatlakoztunk”.

„De miért siklott minden félre?” – tette fel a kérdést. Az unió azért jött létre, hogy békét, biztonságot és jólétet hozzon az embereknek. Az alapításkor kölcsönösen előnyös együttműködésről volt szó, amelyben minden tagállam jól járt. De „megkésett és elhibázott döntések sorozata világossá tette, hogy az integráció elvesztette reakcióképességét, és pragmatikus együttműködés helyett ideológiai érdekek túszává vált”.

Európát egy liberális fősodor uralja, amely az integráció „szakadatlan mélyítését, a nemzetállamok meghaladását, és a hőn áhított európai egyesült államok vízióját tűzte ki fő célul”. Ez az Európa „támogatja a multikulturalizmust, üdvözli a bevándorlást, de elutasítja a hagyományos családmodellt”. Egy olyan világot akar teremteni, ahol „lassan már kizárólag az egyének pillanatnyi szexuális ízlése határozhatja csak meg az identitást”.

Mi magyarok azonban hisszük, hogy a nemzeti identitás, a hagyományos családmodell az igazi letéteményese Európának-vezette le. Egy egyre mélyülő EU helyett, mi a tagállamok közötti józan közelséget szeretnénk. Nem szeretnénk véleményhegemóniát. A tagállamok ne erőltessék rá akaratukat egymásra. Ahol a nemzeti érdek ugyanolyan súllyal érvényesül, mint az uniós érdek. A baloldal és a federalisták jönni fognak, ne legyenek illúzióink – mondta. Legyünk résen, hogy az uniós szerződéseket ne tudják észrevétlenül módosítani. Legyünk hangosak, és mondjuk el, hogy a magyarok hogyan képzelik Európa jövőjét. „Egyenrangú európaiakként, őszintén, újbeszél és megalkuvás nélkül, egyesülve a valódi sokszínűségben” – zárta beszédét.