Jövő héten szavaz a parlament arról, hogy a közvagyont alapítványokba szervezik ki

Kedden szavaznak a parlamentben a törvényjavaslatról, amelynek értelmében alapítványi fenntartás alá kerül a magyar felsőoktatás 70 százaléka, az állam pedig ellenszolgáltatás nélkül több ezermilliárd forintnyi közvagyont ad oda fideszes delegáltak által vezetett szervezeteknek.

A javaslat szövegében a jogalkotó nem is rejtette véka alá, hogy a cél az alapítványok mindenkori kormánytól való függetlenségének biztosítása. A törvény elfogadása után első körben 32 közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány kezdheti majd meg a működését, a részletes lista a parlament honlapjára feltöltött javaslat 19. oldalától böngészhető (pdf.).

Felsőoktatási intézmények mellett alapítványi tulajdonba kerülnek kastélyok, üdülők, kikötők, parkok, földbirtokok, színház, klinikák, részvények; pontos összesítést egyelőre nehéz adni, mert nem látható még minden alapítvány esetében, hogy milyen vagyonelemeket fognak megkapni az államtól. Annyi már biztos, hogy több száz értékes ingatlanról van szó, az egész pakett nagyságrendje pedig a Mol- és a Richter-részvények miatt több ezermilliárd forint lehet.

Ami a funkciókat illeti, az alapítványi konstrukcióval most a kormány kiszervez az állam alól oktatási, kulturális, egészségügyi, mezőgazdasági, emlékezetpolitikai tevékenységeket.

Az alapítványi konstrukció lényege – túl azon, hogy egyenként 600 millió forintos közvagyonnal kezdhetik majd meg a működésüket –, hogy az az állami vagyon, amit a kormány odaad ezeknek az alapítványoknak, többé nem klasszikus közpénz. A most megkapott állami vagyon felett a továbbiakban a mostani kormány által kinevezett kurátorok fognak gazdálkodni, akik megkapják az alapító jogokat, e rendelkezés visszavonhatóságát pedig megtiltja a törvény, miközben az alapítványok működésére vonatkozó szabályok többsége is csak kétharmaddal lesz módosítható.

Az alapítványi konstrukció létrehozásának és az új hatóság felállításának több oka is lehet, azonban nagyjából mindegyik ugyanabba az irányba mutat: a következő kormány – amennyiben ellenzéki – mozgásterének a csökkentése és a fideszes klientúra fenntartása.

Mindezzel ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesen.