Keserü itt és Keserü ott: családi sűrűsödés az MNB képvásárlásainál

2021. április 15. – 06:11

Keserü itt és Keserü ott: családi sűrűsödés az MNB képvásárlásainál
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Keserü Ilona, festőművész budapesti műtermében Fotó: Czimbal Gyula/MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Az MNB tájékoztatása szerint Keserü Katalin tanácsadóként nem véleményezett, mielőtt az MNB leányvállalata megvette a testvére öt képét.

A Telex.hu nemrég rövid hírben ismertette az Index.hu értesülését, amely szerint az MNB egyik leányvállalata, a kortárs képgyűjteményt összeállító MNB-Ingatlan Kft. uniós közbeszerzés keretében vásárolt öt darab Keserü Ilona festményt. Az eladó Antal Péter debreceni ügyvéd volt. A beszerzés részleteit itt lehet olvasni.

A hír felkeltette olvasóink érdeklődését, mert több levelet, illetve telefont is kaptunk.

A Keserü-testvérek

Egyik olvasónk e cikk kapcsán azt jelezte nekünk, hogy az MNB számára a képvásárlásokban három tanácsadó segít. Egyikük, mint az az Artportal.hu cikkéből is kiderül, Keserü Katalin művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Olvasónk jelzése szerint ez a névegyezés nem véletlen, az egyaránt pécsi születésű Keserű Ilona festőművész és Keserű Katalin művészettörténész testvérek.

Ez még akkor is összeférhetetlenséget vethet fel, ha természetesen nem azt vonjuk kétségbe, hogy a külföldön is rendkívül elismert magyar festőművész képeinek helye van bármely kortárs gyűjteményben. További érdekességképpen hallottuk, hogy a Keserü-család több tagja már más hazai véleményezési történetben is együttesen jelent meg, például amikor Keserü Katalin és fia, Böszörményi-Nagy Gergely egy testületben bírálták el az 56-os emlékév pályázatait. Erről a Népszava cikkét találtuk meg.

Mindenesetre megkérdeztük az MNB-t, konkrétan Bozó Pétert, az MNB-Ingatlan Kft. vezetőjét, hogy miként kell értelmezni ezt a helyzetet.

Az MNB válaszai

Bozó Péter válaszában elsőként a tanácsadó testületet mutatta be:

Az MNB a magyar kortárs gyűjtemény létrehozásakor a téma elismert szakértőiből álló 3 tagú bizottságot kért fel, hogy a hazai kortárs képzőművészettel foglalkozó galériák közreműködésével szükség szerint tegyenek javaslatokat, alkossanak véleményt a megvételre érdemesnek tartott művekről. Róluk van szó:

  • Dr. Fabényi Júlia a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója,
  • Dr. Keserü Katalin művészettörténész, az MMA rendes tagja és az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa,
  • Dr. Spengler Katalin műgyűjtő, szakújságíró, szerkesztő, a párizsi Centre Pompidou – Musée National d’Art Moderne IC Central Europe Bizottságának alapító tagja, a MOME Konzisztóriumának elnöke).

Az igazgató az összeférhetetlenségi felvetéssel kapcsolatban pedig a következőket közölte:

„A döntési folyamatban az érintettek semmilyen formában nem vesznek részt. Keserü Katalin a hivatkozott beszerzésben – figyelemmel a művésszel való rokoni kapcsolatára – nem alkotott véleményt. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy Keserü Ilona a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész, akinek a képei egy magyar kortárs gyűjtemény felállítása esetén megkerülhetetlenek.”

Vita az MNB szerepéről

Másik olvasónk jelzéseiből mi is úgy értesültünk, hogy az MNB képvásárlásainál a döntés az MNB-ben születik. Mindenesetre a jegybanki vásárlásokért rendkívül hálás a szakma. Talán nem is csak ennek az esetnek, de korunknak is érdemes dokumentuma, hogy miután az idézett Artportal-cikk megemlítette ezen vásárlások bizonyos mellékhatását, több magyar galériás úgy érezte, hogy hitet kell tennie a vevő szakmaisága mellett. Deklarációjuk itt olvasható. Mint írják:

„Az MNB műtárgyvásárlásait – egy többlépcsős akvizíciós folyamat részeként – komoly előkészítő munka előzi meg. A Szakértői Bizottság tagjai szakértelmük legjavát adva, a galériákkal folyamatosan együttműködve végzik feladatukat, megkérdőjelezhetetlen szakmai függetlenséggel.”

Természetesen érthető, hogy a galériások örülnek a vevőnek, hiszen mint írják:

„Ideálisan nem kizárólag a piaci, hanem a kulturális színtér legfontosabb szereplői, a múzeumok is hasonló összegek fölött rendelkeznek és képesek gyűjteményüket a saját szempontjaik szerint fejleszteni. Ennek hiánya egy másik dolgozat témája. A kortárs galériák az MNB gyűjteményépítését ugyanakkor fontos és pozitív lépésként értékelik.”

Az azonban már kevésbé érthető, hogy amikor az eredeti cikkben is megjelentek ezek a szempontok, miért tartották szükségesnek ezt külön is megerősíteni.