Dézsi Csaba András: Borkaival tisztáztuk a feszültséget, amit mások generáltak

A minap rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy három, jelentős pozícióban lévő embere távozik a polgármesteri hivatalból. Ki miatt kellett „renden kívül” összehívni egy sajtótájékoztatót?

Mi volt benne a rendkívüli?

A híradások úgy kezdődtek, hogy rendkívüli sajtótájékoztatón jelentették be a személycseréket.

Én nem tudok róla, hogy rendkívüli volt. Abból a szempontból persze rendkívülinek mondhatjuk, hogy az érintett emberek életébe is jelentős változást hozott, hiszen újabb kihívások előtt állnak. Én pedig szeretek előre menni, ennyi történt.

A három érintett közül ketten vettek részt a sajtótájékoztatón: Petrov Iván, aki eddig a sportért felelt, illetve Nagy Balázs, aki a színházi biztos volt. A figyelem – bár nyilván egyébként is ez történt volna – így aztán a hiányzó személyre, vagyis az aljegyzőre, Csörgits Lajosra terelődött. Ő miért nem volt ott és miért távozott a hivatalából?

Azért szögezzük le: a sajtótájékoztató öt emberről szólt, és abból négy jelen volt. Az arány így jobb. És mégiscsak a leendő kulturális központ alapjait erősítettük meg azzal, hogy Varga Ferenc mérnök úr személyében kineveztünk egy településstratégiai és településfejlesztési főosztályvezetőt. Az, hogy Csörgits Lajos nem volt jelen, az biztos érdekes lehet, de egy teljesen új városrész tervezése és születése szerintem izgalmasabb. Nem én szerveztem a sajtótájékoztatót, nem tudom a távolléte okát. Közös megegyezéssel váltunk el, az ő kezdeményezésére. És a másik két esetben is ez történt.

De csak megkérdezte a napi munkában – információnk szerint – megkerülhetetlen aljegyzőt, hogy miért akar távozni?

Erről szerintem kérdezzék meg őt!

Megpróbáltuk, nem reagál a hívásainkra. Valamit tud ön a miértről?

A személyes ügyekről én sem tudhatok mindent.

Az ellenzék a 2019-es önkormányzati választások kapcsán egy közokirat-hamisításról szóló nyomozást emleget.

Nem tudok többet hozzátenni, mint hogy nem a városháza és nem én kezdeményeztem, hogy Csörgits Lajos távozzon.

Petrov Iván esetében a Nemzeti Sport azt írta, valójában nem a győri úszóolimpikonok felkészítése állhat a háttérben, ami egyébként a sajtótájékoztatón elhangzott, s „lehetnek még fordulatok” az ügyben. Lesz fordulat?

Nagyon remélem, hogy lesz fordulat, és Petrov mester tanítványai éremmel térnek haza a tokiói olimpiáról, és ez az eredmény még több gyereket vesz rá arra, hogy sportoljon. Nem tudom, hogy ki milyen fordulatra számít ezen kívül.

Egy éve, amióta ön vezeti a várost, több ember távozott a polgármesteri hivatalból, akik a Borkai-érában vezettek önkormányzati cégeket vagy a hivatalban irodákat. Ismertek voltak Győrben. Csörgitset aztán elengedem, de őt név szerint is említették a Borkai-évek kapcsán, eddig mégis maradhatott.

Aljegyzőként dolgozott mostanáig a városháza hivatalában. Nézze, mielőtt megválasztottak, a hírek alapján tudtam tájékozódni én is, hisz akkor még a városházán kívül álltam. Beszéltem a jegyzővel és az aljegyzővel is. Eldöntöttem, hogy nem a mesékre adok, hanem a tényekre és saját tapasztalatomra. Csörgits Lajos átlátja a közigazgatást, gyorsan reagál azokra a kérdésekre, amiket megfogalmazok. Nem bántottam, most sem fogom. És az eredeti kérdésre is válaszolok: több embertől megváltunk, valóban. Mindegyiknek megvan a konkrét oka.

Sokszor nem is rejtette véka alá a véleményét egy-egy távozóról, s az elődje ténykedését, illetve a városstratégiai elképzeléseit illetően sem; később szintén jöttek a markáns állásfoglalásai a fociról, az egészségügyről, lefogadom, hogy Budapesten is felszisszentek. Nem szóltak, hogy fogja vissza magát, hisz mégiscsak egy csapatban játszanak?

Nekem még soha semmiért nem szóltak „fentről”. Sőt: még kérés sem volt, hogy kit vagy mit ne hozzak esetleg szóba. Általában érzem a határokat, tudom, hogy a kritikának hol van helye és értelme. Őszinte ember vagyok és kiszámítható, akinél legalább nem kell keresni, hogy mire gondolhat. Mert azt mondom, amit gondolok. Ezt néhány embernek még meg kell szoknia. Bár szerintem a legkönnyebben kezelhető valaki vagyok a politikai életben.

Borkai Zsolttal beszéltek önök az elmúlt egy évben?

Kétszer talán.

Ki tárcsázta a másikat?

Egyszer egy kézilabdameccsen találkoztunk, és egyszer meg talán ő hívott engem. Azt a feszültséget kellett tisztázni, amit mások generáltak. Illetve még azt, hogy én nem „a mi történt Borkai Zsolt ideje alatt a városházán, tárjuk fel és szolgáljuk fel az ellenzéknek” polgármester vagyok, hanem városfejlesztő szeretnék lenni. Az ellenzék ne velem akarja elvégeztetni azt a munkát, amit neki kellene! Csak mert lusta és tehetségtelen. Pedig nagyon jó lenne egy szakmai, kritikus kontroll, amire támaszkodhatnánk. De itt a „dafkén” kívül nincs semmi. Most éppen az, hogy az ellenzéki képviselőnek írjam le részletesen, ki és miért távozott a városházáról. Hát járjon utána!

Nem gondolja, hogy a Fidesz-szimpatizánsok is kíváncsiak lettek volna arra, hogy mi igaz a vádakból?

Meg arra is, hogy mi lehet a sűrű, sötét erdőben? Boszorkány? Ordas farkas? Gyerekek! Ez mind a mese kategóriájába tartozó dolog. Nekem nem az a dolgom, hogy felfejtsem Andersen egyik meséjének a fonalát. Gombolyítsa fel az ellenzék, ha hisz a mesében!

A kérdés arra vonatkozott, hogy lehet, a tábor is azt szeretné, hogy legyen tiszta a lap.

Én nem hiszek a mesében, a tényekben igen, és azokat nem találtunk.

Az interjút megelőző napon ETO-s mezben, a győri női labdarúgóknak adott támogatásról posztolt a Facebook-oldalán. Van azóta frissebb poszt?

A TikTokon van egy, de az is focis. Egyébként igen: Rejtő Jenőről azóta posztoltam, nem figyeli ezek szerint naprakészen a Facebookomat.

Mielőtt erre kitérnénk, a focis posztja alá írtak rendesen az ETO-drukkerek is, akik a férficsapatot szeretnék az NB I-ben látni. A nők már ott vannak, a férfiakat nem akarja valamikor ott látni?

Szerintem alapvetően fontos lenne, hogy Győrben a férficsapat mielőbb az első osztályban szerepeljen. Magam is átéltem azokat az euforikus éveket, amikor szárnyalt a csapat, és a kemény munka által megszerzett eredményeket minden formájában rendkívül értékelem. Verebes Józsefről, a Mágusról pár hónapja neveztünk el Győrben egy utcát a polgármesteri döntésem alapján. Az akadémia kiemelt támogatást kap, van mire építkezni. De, az NB I.-et nem a polgármester tudja megoldani, hanem a játékosok a pályán. Őket pedig az edző küldi fel oda, azokat, akiket a tulajdonos számára biztosít.

Vissza a posztokra, hisz nemegyszer bekerül a tizenöt, legtöbb lájkot kapó hazai politikus közé.

Legutóbb benne voltam.

Tudom. Meg már egyszer-kétszer. Csalódott, amikor lecsúszik a tizenötről?

Azért nem, mert inkább meglepődtem, hogy benne vagyok. Naponta megkapom a sajtószemlét, azokat a cikkeket, amelyekben szerepelek, így a Telexéit is. Pozitív rangsorban szerepelni nem rossz dolog, én pedig versenyző típus vagyok. Ha jól tudom, Márki-Zayon és rajtam kívül nem volt más, aki nem az országos politikában dolgozik. De természetesen nem azért generálom a Facebookon a posztokat, hogy mindenképp bekerüljek ebbe a listába.

Mondják azt is: polgármesteri intézkedései annak függvényében születnek, hogy melyek hoznak több lájkot.

Ha erre törekednék görcsösen, akkor nagyon népszerűtlen politikus lennék. Nem a népszerűség, hanem a problémamegoldás a célom. Szerencsés esetben az utóbbi eredményei népszerűséget is hozhatnak. Amikor a feleségemmel – tizenhét-tizennyolc éve – megismerkedtem, azt mondta, egy negatívumot hallott rólam, hogy a kollégáimat munkaidő után is hívogatom – szakmai dolgok miatt nyilván. Ezt a munkastílust nem vetkőztem le azóta sem, folyamatosan dolgozom, mert szeretem, amit csinálok. Én egy dolgon lepődtem meg: azon, hogy sokan azon lepődnek meg, miért érdekel engem polgármesterként, hogy az adott szakmacsoportokban mi történik a városban.

Kibírja, hogy ne szóljon bele a munkájukba?

Miért ne szólnék bele? Hát én vagyok a polgármester.

Mert szakemberek.

Akkor megmondják, ha hülyeséget mondok, vagy azt, ha szerintünk nem úgy van, ahogy gondolom. Márpedig ha többen mondják, el kell hinnem. Sokat tanultam az egy év alatt is, városvezetőként.

És megmondják?

Meg hál' isten. Én azzal kezdtem, hogy mindenki mondja meg, amit gondol. Azért nagyon mérges vagyok, ha el akarják himi-hümizni a problémákat, mert akkor soha nem is fogjuk megoldani. Én az orvoslásból jövök, ahol a betegtől mindjárt az elején azt kérdezzük: Mi a panasza, miben segíthetek? Ezt politikusként is gyakorlom. Nem mindig sikerül mindent megoldani, de ha azt látják az emberek, hogy valóban próbálunk segíteni, akkor még azt is elfogadják, ha ez nem lehetséges. Valóban élvezem, hogy az orvoslás mellett olyan döntésekben vehetek részt, amelyek Győr jövőjét tizenöt-húsz-harminc évre meghatározzák majd. Fantasztikus élmény ez számomra, született győriként, hiszen azóta látom a város folyamatos fejlődését. Most ötvenkilenc éves vagyok, orvosként, professzorként – azt gondolom – eljutottam nagyjából arra a szintre, ameddig elérhetek, bár a győri orvosi egyetemről még nem tettem le. Polgármesterként most új lehetőség nyílt előttem, a szakemberekkel együtt megálmodhatom Győr építészeti, gazdasági, kulturális jövőképét, ami, reméljük, hogy olyan sikeres lesz, amiért egyszer majd utcát neveznek el rólam, esetleg városrészt… Na jó, ez utóbbit azért viccesen mondtam.

Győr a legtisztább város lesz: az ígéret-visszaszámláló szerint hét hónapja és egy napja van még erre. Akit itt él, látja, hogy az elmúlt hónapokban valamivel jobb lett a helyzet a szelektív gyűjtőknél, de közben százmilliós vissza nem fizetett tagi kölcsönökről hallani, bevezetett, majd visszavont éjszakai szemétszállításról. Mibe lesz nekünk ez?

A hulladékszállításnál megörököltem egy olyan rendszert, ami a működőképesség határát feszegeti. Bár hosszan sorolhatnám ennek az okait, a lényeget mondom most csak: az első hónapban szembesültem azzal, hogy bár Győr vállalta az apport nagy részét, a szemetet elszállító, győri hulladékgazdálkodási cég (GYHG) évente ötszázmillió forintot fizet ki a települések által létrehozott hulladékgazdálkodási társulásnak ilyen-olyan jogcímen. Tehát nem az utóbbi fizet a szolgáltatásért, hanem a GYHG fizet bérleti díjat azért is, amit egyébként Győr adott bele a buliba. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy ki ír alá egy ilyen szerződést.

Ez nem volt eddig tudható?

Nem, mert a Győr-Szolnál mint holdingnál, ez az összeg – jelzem, teljesen szabályosan – a könyvelés során eloszlott. De amikor kivettem a GYHG-t a rendszerből, hogy lássuk tisztán: milyen anyagi kondíciókról van szó, rögtön kibukott az évi ötszázmilliós fizetési kényszer. Azt is mondtam, hogy nem adok kölcsönt, tartsa fenn magát a GYHG az állami kukaholding bevételére támaszkodva; de már látszik, hogy ez a rendszer ebben a formában nem működőképes.

Mennyi most a mínusz?

Egymilliárd-kétszázezer. De ebben az összegben szerepel a 2019-es és a 2020-as ötszázmillió forintos bérleti díj, plusz negyed év eltelt. Ennyi.

Ezt ki fogja kifizetni?

A rendszer racionalizálása folyik. A Covid-járvány miatt a társulás polgármestereivel most nem tudunk leülni, s ez feszültséget generálhat. De mindenkivel megteszem majd, s nem fogok most sem cicózni, elmondom a dolgokat. Mert mindenkinek az a célja, hogy a szemét rendszeresen elkerüljön a házaktól a hulladékudvarra. Ha olyan rendszert akarunk fenntartani, amely önmagában nem tudja fenntartani a működését, akkor vagy csökkenteni kell a szolgáltatás minőségét, vagy a mennyiségét. Egy biztos, hogy át kell gondolni a rendszer felépítését. De ezt az új törvény már meg is tette, aminek a bevezetése hamarosan megtörténik. Addig pedig csak megoldjuk a problémáinkat.

Ettől nem lesz tisztább a város.

Nem is szeretném a szolgáltatást csökkenteni. Többéves fizetési konstrukcióval talán letudjuk az adósságot. A város azért lesz tisztább, mert modernebb szelektív lerakókat csinálunk, komolyabb városrendészetet alakítottunk ki, akik felvállalják a konfliktust a szemetelőkkel, s próbáljuk a mentalitást megváltoztatva, egyfajta divattá tenni, hogy ne szemetelj. Én felmentem most a Tik-Tokra is, mert be kellett látnom, hogy a fiatalokkal már nem a Facebookon tudok kommunikálni. Először meglehetősen bugyuta videókat találtam, de aztán megnéztem, hogy például Cser-Palkovics Andrásnak is van TikTokja, és remekül használja ezt a fórumot is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fiatalokat, nagyon pozitív és újszerű látásmódot tudnak hozzáadni a mi generációnk tudásához.

Szintén a múlt hétfői sajtótájékoztatón hangzott el, hogy a kulturális negyed tervével hamarosan előáll. Itt is azzal indított – egy éve –, hogy a meglévő győri színházat lebontja, s az új negyed majd az új színház otthona is lesz. Mi lesz a régi színházzal; miből, hogyan épülhet meg az új negyed?

Az állami támogatás mindenképpen kell hozzá. De ez egy nagyon komplex konstrukció, amivel pár hét múlva valóban előállunk. Nagy meglepetések lesznek, ennyit előzetesen elmondhatok.

És színház lesz?

Hát hogyne lenne. Azon dolgozunk.

Mármint a régi.

Ha építünk egy új színházat, mit csináljunk a régivel? Legyen kettő?

Ez a kérdés.

A jövő majd megválaszolja. Az új kulturális városrész koncepcióm sokkal többről szól, mint csak arról, hogy hol legyen a színház. Győr kulturális élete ennél sokkal színesebb és szerteágazóbb. Én általában azt szeretném, amit a győriek is akarnak, de az alaptétel, hogy olyat hozzunk létre, ami fenntartható. Széles társadalmi vita fog kezdődni erről. Először a szakemberekkel. Még nagyobb élményt szeretnék adni a győrieknek, és sokkal nagyobb lehetőséget adni a művészeknek, mint amit ez a színházépület adott a hetvenes években. Bár az akkor kiemelkedő dolog volt, elismerem. A Covid-járvány ugyanakkor megmutatta számomra, hogy hatványozottan fontos, hogy csak olyat szabad létrehozni, amit akkor is fenn tudunk tartani, ha valami gebasz van.