Eltűntek a menekültek a vámosszabadi táborból, már csak egy család él ott

Lassan egy éve, 2020. május 21-re virradó éjjel mintegy háromszáz menedékkérő érkezett a vámosszabadi befogadóállomásra. Mindez az után történt, hogy a kormány az Európai Bíróság ítélete nyomán megszüntette a tranzitzónákat. A bíróság azt mondta ki, hogy a menedékkérők tranzitzónában tartása őrizetbe vételnek minősül, aminek ha nincs oka, jogellenes. Vámosszabadi nyílt befogadóállomás – ide szállították a menedékkérőket; kerítés itt is van, de a kapu kifelé is nyílik.

A Győr melletti menekülttábor felújítva és szinte teljesen üresen állt már hónapok óta, amikor beköszöntött 2020 késő tavasza, és a pár évvel azelőtti roham után újra mozgás kezdődött a háromemeletes épületben. A menedékkérők érkezését akkor nagyobb nyugalommal fogadták a helyiek, mint néhány évvel azelőtt, igaz, akkor a kiindulási pont is más volt: 2013-ban azt a tényt kellett (volna) elfogadniuk, hogy a falu határában – a megkérdezésük nélkül – menekülttábort nyitnak, s oda idegenek költöznek be. 2015-ben pedig a menekültválság egyik gócpontjává váltak.

A tranzitzónások közül már senki nincs Vámosszabadiban, sőt, Magyarországon sem sokan. Akik az országban maradtak, azokkal nemrég forgattunk videót.

Ambrus Gellért, Vámosszabadi polgármestere a 2020 tavaszi fejleményekről azt mondta, az érkezők kapcsán néhányan az ellenérzésüket fejezték ki, két dolgot nem szerettek volna ugyanis viszontlátni a korábbi helyzetből: egyrészt a 14-es úton (ez vezet Győrből Vámosszabadin át a szlovák határig – a szerk.) kódorgó alakokat, másrészt a helyi buszjáraton utazó menedékkérőket.

„Egyik sem következett be, mert a bevándorlási hivatal – ahogy korábban is – saját busszal hozta és vitte a családokat Győrbe, így a vámosszabadiak is megnyugodtak. Nem nagyon téma most a menekültkérdés”, tette hozzá a polgármester.

Győrben egy ideig még lehetett találkozni a hipermarketekben vásárló családokkal, de azt is nehéz dátumhoz vagy hónaphoz kötni, hogy mindennek mikor lett vége.

Nincs jobb szó, egyszerűen eltűntek a családok Győr és Vámosszabadi életéből is – ez volt az ember érzése.

Ambrus Gellért megerősíti: „Szó szerint nem látunk egy családot sem, ha este kimegy bárki a táborhoz, a saját szemével is meggyőződhet arról, hogy minden sötét. Mármint minden szoba. A Covid-járvány második hullámakor, még a határzár előtt, aki csak tudta, elhagyta a tábort és az országot.”

Kimentünk este hét órakor, s valóban: egyetlen ablak kivételével minden helyiség sötét az épületben. A menedékkérők jogi képviseletét ellátó Helsinki Bizottság menekültügyi programjának főmunkatársa, Bakonyi Anikó tesz pontot a feltételezésekre. „A Vámosszabadiban tartózkodó család az egyetlen, amelynek a szándéknyilatkozat benyújtása után engedélyezték, hogy Magyarországra beutazzon és itt benyújtsa a kérelmét. Itt folytatták le a menedékjogi eljárást, és ezt követően kaptak menekültstátuszt.”

2020 májusától, a tranzitzónák bezárása óta ugyanis a belgrádi és a kijevi nagykövetségen (azaz szomszédos, nem-EU-s országokban) lehet szándéknyilatkozatot benyújtani. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságtól adatkérés útján jutott a hivatalos számokhoz a Helsinki Bizottság: 2020-ban összesen 92 menedékkérelmet nyújtottak be, az év májusától pedig a belgrádi nagykövetségen 26 szándéknyilatkozatot regisztráltak. Kijevben ilyet nem nyújtottak be.

Ebből a huszonhatból mindössze négy főnek engedélyezték a beutazást s hogy Magyarországon benyújthassák a kérelmüket. Ők a nevezett család.

Hozzá kell tenni, hogy Szerbiában még sok százan várnak arra, hogy legalább az első lépést meg tudják tenni, tehát a szándéknyilatkozatig eljussanak.

A Vámosszabadin tartózkodó család iráni, a törvény szerint harminc napig tartózkodhatnak a befogadóállomáson, azt követően, hogy a menekült státuszt megkapták. A Helsinki Bizottság innen már nem tudja egyengetni a sorsukat, remélhetőleg vannak és lesznek olyan szervezetek, amelyek a szociális vonalon tudják támogatni a háttér nélkül új életet kezdő családo(ka)t.

Nem tudni, az ország mely részét választják, az sem véletlen, hogy személyes adatokat nem közlünk a négyfős iráni családról. Az biztos, hogy az ország északnyugati részében, Győrben és környékén mostanáig nem lett volna gond munkát találniuk, s talán most sem lehetetlen az autóipari, beszállítói ágazatban, de az ide költözőknek számolniuk kell azzal, hogy az ingatlanárak a városokban – különösen Győrben és Sopronban –, ha nem is érik el, de megközelítik a fővárosi kerületekét. A falvakban ugyanakkor, s ez talán országosan kevésbé ismert, négy-ötmillió forintért már családi házak is megszerezhetők, persze ezek felújításra szorulnak.

Vámosszabadi más, Győr közelsége miatt sok olyan család költözött ide a kétezres évek elején, akik takaros házakat húztak fel. Magasak az árak. A településen a menekülttábor nyitásával egy időben kihelyezett rendőrőrs indításáról is döntött a belügyi szerv – leginkább a helyiek megnyugtatására, mert komolyabb bűncselekmény, amelyet menedékkérők követtek volna el, nem volt. A jelenlegi helyzetben nincs szükség a hat-nyolc fős rendőrőrsre, ezért a polgármesteri hivatalban az erre a célra kijelölt helyiséget az iskola használja. (Április 19-ig most értelemszerűen nem.) A gyerekeknek a számítástechnika-órákat tartják meg az egykori rendőrőrsön.

A határzár miatt most eleve sűrűbben ellenőriz a rendőrség, így a határ menti Vámosszabadi is több rendőrautót lát. Szinte annyit, mint régen. De a tábor teljesen kihaltnak tűnik, míg korábban napközben öt-tíz (nyilvánvalóan személyzeti) autó állt a belső udvaron a már említett busszal egyetemben, most mindössze egy gépkocsi áll. Bejutni továbbra sem lehet, a táborvezető az országos parancsnoksághoz irányít minket, ha lenne kérdésünk. De nincs már kiről.