Eltűntek a menekültek a vámosszabadi táborból, már csak egy család él ott

2021. április 01. – 16:37

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Lassan egy éve, 2020. május 21-re virradó éjjel mintegy háromszáz menedékkérő érkezett a vámosszabadi befogadóállomásra. Mindez az után történt, hogy a kormány az Európai Bíróság ítélete nyomán megszüntette a tranzitzónákat. A bíróság azt mondta ki, hogy a menedékkérők tranzitzónában tartása őrizetbe vételnek minősül, aminek ha nincs oka, jogellenes. Vámosszabadi nyílt befogadóállomás – ide szállították a menedékkérőket; kerítés itt is van, de a kapu kifelé is nyílik.

A Győr melletti menekülttábor felújítva és szinte teljesen üresen állt már hónapok óta, amikor beköszöntött 2020 késő tavasza, és a pár évvel azelőtti roham után újra mozgás kezdődött a háromemeletes épületben. A menedékkérők érkezését akkor nagyobb nyugalommal fogadták a helyiek, mint néhány évvel azelőtt, igaz, akkor a kiindulási pont is más volt: 2013-ban azt a tényt kellett (volna) elfogadniuk, hogy a falu határában – a megkérdezésük nélkül – menekülttábort nyitnak, s oda idegenek költöznek be. 2015-ben pedig a menekültválság egyik gócpontjává váltak.

Egy férfi ruhákat tereget a vámosszabadi menekülttábor udvarán 2015-ben – Fotó: Krizsán Csaba / MTI

A tranzitzónások közül már senki nincs Vámosszabadiban, sőt, Magyarországon sem sokan. Akik az országban maradtak, azokkal nemrég forgattunk videót.

Ambrus Gellért, Vámosszabadi polgármestere a 2020 tavaszi fejleményekről azt mondta, az érkezők kapcsán néhányan az ellenérzésüket fejezték ki, két dolgot nem szerettek volna ugyanis viszontlátni a korábbi helyzetből: egyrészt a 14-es úton (ez vezet Győrből Vámosszabadin át a szlovák határig – a szerk.) kódorgó alakokat, másrészt a helyi buszjáraton utazó menedékkérőket.

„Egyik sem következett be, mert a bevándorlási hivatal – ahogy korábban is – saját busszal hozta és vitte a családokat Győrbe, így a vámosszabadiak is megnyugodtak. Nem nagyon téma most a menekültkérdés”, tette hozzá a polgármester.

Győrben egy ideig még lehetett találkozni a hipermarketekben vásárló családokkal, de azt is nehéz dátumhoz vagy hónaphoz kötni, hogy mindennek mikor lett vége.

Nincs jobb szó, egyszerűen eltűntek a családok Győr és Vámosszabadi életéből is – ez volt az ember érzése.

Ambrus Gellért megerősíti: „Szó szerint nem látunk egy családot sem, ha este kimegy bárki a táborhoz, a saját szemével is meggyőződhet arról, hogy minden sötét. Mármint minden szoba. A Covid-járvány második hullámakor, még a határzár előtt, aki csak tudta, elhagyta a tábort és az országot.”

Kimentünk este hét órakor, s valóban: egyetlen ablak kivételével minden helyiség sötét az épületben. A menedékkérők jogi képviseletét ellátó Helsinki Bizottság menekültügyi programjának főmunkatársa, Bakonyi Anikó tesz pontot a feltételezésekre. „A Vámosszabadiban tartózkodó család az egyetlen, amelynek a szándéknyilatkozat benyújtása után engedélyezték, hogy Magyarországra beutazzon és itt benyújtsa a kérelmét. Itt folytatták le a menedékjogi eljárást, és ezt követően kaptak menekültstátuszt.”

Fotó: Sudár Ágnes / Telex

2020 májusától, a tranzitzónák bezárása óta ugyanis a belgrádi és a kijevi nagykövetségen (azaz szomszédos, nem-EU-s országokban) lehet szándéknyilatkozatot benyújtani. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságtól adatkérés útján jutott a hivatalos számokhoz a Helsinki Bizottság: 2020-ban összesen 92 menedékkérelmet nyújtottak be, az év májusától pedig a belgrádi nagykövetségen 26 szándéknyilatkozatot regisztráltak. Kijevben ilyet nem nyújtottak be.

Ebből a huszonhatból mindössze négy főnek engedélyezték a beutazást s hogy Magyarországon benyújthassák a kérelmüket. Ők a nevezett család.

Hozzá kell tenni, hogy Szerbiában még sok százan várnak arra, hogy legalább az első lépést meg tudják tenni, tehát a szándéknyilatkozatig eljussanak.

A Vámosszabadin tartózkodó család iráni, a törvény szerint harminc napig tartózkodhatnak a befogadóállomáson, azt követően, hogy a menekült státuszt megkapták. A Helsinki Bizottság innen már nem tudja egyengetni a sorsukat, remélhetőleg vannak és lesznek olyan szervezetek, amelyek a szociális vonalon tudják támogatni a háttér nélkül új életet kezdő családo(ka)t.

Nem tudni, az ország mely részét választják, az sem véletlen, hogy személyes adatokat nem közlünk a négyfős iráni családról. Az biztos, hogy az ország északnyugati részében, Győrben és környékén mostanáig nem lett volna gond munkát találniuk, s talán most sem lehetetlen az autóipari, beszállítói ágazatban, de az ide költözőknek számolniuk kell azzal, hogy az ingatlanárak a városokban – különösen Győrben és Sopronban –, ha nem is érik el, de megközelítik a fővárosi kerületekét. A falvakban ugyanakkor, s ez talán országosan kevésbé ismert, négy-ötmillió forintért már családi házak is megszerezhetők, persze ezek felújításra szorulnak.

Egy szoba ablakaiban ég csak a villany. – Fotó: Sudár Ágnes / Telex

Vámosszabadi más, Győr közelsége miatt sok olyan család költözött ide a kétezres évek elején, akik takaros házakat húztak fel. Magasak az árak. A településen a menekülttábor nyitásával egy időben kihelyezett rendőrőrs indításáról is döntött a belügyi szerv – leginkább a helyiek megnyugtatására, mert komolyabb bűncselekmény, amelyet menedékkérők követtek volna el, nem volt. A jelenlegi helyzetben nincs szükség a hat-nyolc fős rendőrőrsre, ezért a polgármesteri hivatalban az erre a célra kijelölt helyiséget az iskola használja. (Április 19-ig most értelemszerűen nem.) A gyerekeknek a számítástechnika-órákat tartják meg az egykori rendőrőrsön.

A határzár miatt most eleve sűrűbben ellenőriz a rendőrség, így a határ menti Vámosszabadi is több rendőrautót lát. Szinte annyit, mint régen. De a tábor teljesen kihaltnak tűnik, míg korábban napközben öt-tíz (nyilvánvalóan személyzeti) autó állt a belső udvaron a már említett busszal egyetemben, most mindössze egy gépkocsi áll. Bejutni továbbra sem lehet, a táborvezető az országos parancsnoksághoz irányít minket, ha lenne kérdésünk. De nincs már kiről.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.