Előnytelen a Fidesznek, ha az ellenzéknek sikerül a 2022-es választást Orbánról szóló népszavazásként keretezni, ezért a következő egy évben azon lesznek, hogy a választás fő kérdése Orbán vagy nem Orbán helyett Orbán vagy Gyurcsány legyen. A taktika papíron megvalósíthatónak tűnik, azonban még a Fidesz szavazói közül sem gondolja mindenki, hogy Gyurcsány lenne a baloldal vezetője, az ellenzékiek közül pedig pláne nem.
„Nem az esik jól, Gyurcsány úr, hogy gyurcsányozunk. Nekünk az esne jól, ha ön eltűnne a magyar közéletből.”
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője ezt arra válaszul mondta a parlament tavaszi ülésszakának első napján, hogy Gyurcsány Ferenc, korábbi miniszterelnök arról beszélt, hogy a fideszeseknek lelki kielégülést okoz a gyurcsányozás. Bár Kocsis szerint a kormánypárti politikusoknak jobb lenne, ha Gyurcsány lelépne, az elmúlt napokban bedurrantott kormányzati kommunikáció ennek épp az ellenkezőjéről árulkodik.
A Fidesz újonnan turbófokozatra kapcsolta a gyurcsányozást, amely 2022-ig a párt egyik legfontosabb politikai-kommunikációs fegyvere lesz.
Még Bayernek sem volt egyértelmű, miért kell ezt
Bár Gyurcsány kritizálása, támadása és a rivális politikai tábor(ok) vele való azonosítása nem újdonság a Fidesztől, 2021. február 8-án viszonylag váratlan témájú cikksorozatot indított a Magyar Nemzet. Az ötrészes, „Gyurcsány Ferenc, és ami mögötte van” című sorozatban arra kereste a választ a kormánylap, hogy 15 évvel az őszödi beszéd után hogyan lett Gyurcsány „a baloldali kényszerkoalíció legbefolyásosabb személyisége”, leegyszerűsítve a fideszes kommunikációt, az ellenzék vezetője.
Hogy mennyire nem magától értetődő 2021-ben egy ilyen sorozat, az abból is levonható, hogy a Hír TV Sajtóklub című műsorában is el kellett magyarázni a kormánypárti közönségnek. Miután megbeszélték, hogy Gajdics Ottó nem volt munkásőr, Bayer Zsolt elmesélte, hogy amikor felkérést kapott, hogy írjon vezércikket a sorozat elé, akkor egyrészt „nagy örömmel” elvállalta, másrészt viszont az volt a második gondolata, hogy „miért emeljük mi most fel ezt a csávót megint?”.
Elmondása szerint Bayerben felmerült, hogy a nagy gyurcsányozással akár visszájára is fordíthatják az ügyet, mire jött Néző László, a Mediaworks központi szerkesztőségének főszerkesztője, és elmondta, hogyan kell viszonyulni a gyurcsányozáshoz. Néző „szerint” nagyon is foglalkozni kell Gyurcsánnyal, és „tudatosítani kell az emberekben”, hogy bármilyen ellenzéki jelöltre szavaznak 2022-ben, valójában Gyurcsányra fognak szavazni.
„Mindegy, hogy ki van a plakátokon, ki lesz a miniszterelnök-jelölt, ki lesz a képviselőjelöltjük, hogyan fognak össze, hogyan nem fognak össze, Gyurcsány Ferencre fognak szavazni azok, akik 2022-ben az ellenzéki összefogásra szavaznak. Ezt próbálja ez a cikksorozat is tudatosítani”
– summázott Rogán Antal Néző László. Gajdics hozzátette, hogy az „egész magyar társadalomnak elemi érdeke”, hogy Gyurcsány történetét megismerjék. Miután Bencsik is mélyen egyetértett, hogy foglalkozni kell Gyurcsánnyal, Bayer azzal zárta ezt a témakört, hogy „teljes konszenzus van, én pedig meghajlok az érveitek előtt”.
Gyurcsány lesz a Soros
A Gyurcsány életét bemutató cikksorozat a közmédiát is beleértve végigfutott a teljes kormánypárti médiahálózaton; egy-egy friss rész szemléje (például február 19-én az „Így kaparintotta meg a hatalmat Gyurcsány Ferenc [videó]” című) ugyanúgy megjelent a vidéki lapok internetes portáljain, mint Orbán aznapi rádióbeszéde. A fideszes lapok tudósításaival összhangban a fideszes politikusok is rákapcsoltak a gyurcsányozásra, februárban lényegében nagyítóval kell keresni olyan kormánypárti politikustól származó kijelentést, amely ne kapcsolódna valahogy Gyurcsányhoz.
- Kocsis Máté szerint nem kell a baloldalt Gyurcsány Ferenccel azonosítani, a baloldal maga Gyurcsány Ferenc.
- Menczer Tamás szerint a Momentum Gyurcsány szatellitpártja, a Momentum szóvivője pedig Gyurcsány embere és munkatársa.
- Hollik István szerint Gyurcsány és a baloldal elvették a fiatalok jövőjét.
A Fidesz stratégiája világos: ahogy a 2018-as választások előtt minden ellenzéki szereplőt megpróbáltak Soros György emberének beállítani, most valami hasonló történik Gyurcsánnyal. A kormánypárti kommunikációban nem új jelenség az ellenzéki pártok összeboronálása Gyurcsánnyal, az már újdonság, hogy a nagyobb ellenzéki pártok egy olyan közös listával tervezik a választási indulást, amelyen rajta lesz Gyurcsány is.
Míg 2018-ban a Jobbikot és Vona Gábort abszurdnak tűnhetett Gyurcsány-pártisággal vádolni, a közös lista nagyobb valóságalapot teremtett a Fidesz narratívaépítéséhez, amellyel azt igyekeznek átkeretezni a választók fejében, hogy miről szól majd a 2022-es választás. A párt belső mérései ugyanis azt mutatják, hogy ha az ellenzék Orbánról szóló népszavazássá tudja tenni a választást – ahol a fő kérdés, hogy Orbán vagy nem Orbán –, akkor az könnyen a Fidesz vereségével záruló voksolás lehet. Ha viszont már az a kérdés, hogy Orbán vagy Gyurcsány, akkor lényegesen kedvezőbb eredmény születhet a Fidesznek.
A gyurcsányozás emiatt központi elem lesz Orbánék ellenzékről szóló kommunikációjában, ennek a stratégiának a sikere/sikertelensége érdemi hatással lesz majd a választások kétesélyes eredményére. Az elmúlt hetekben, hónapokban egymás után jelentek meg az olyan közvélemény-kutatások, amelyek azt mutatják, hogy ha most vasárnap lennének a választások, és az ellenzék valóban egységesülve állna rajtvonalhoz (ettől még egyelőre nagyon messze vannak), akkor akár még le is győzhetnék a Fideszt. A témában készült elemzésünket itt olvashatják.
Nehéz helyzetben a Fidesz
A gyurcsányozás tehát arra szolgál a kormánypárti kommunikációban, hogy az ellenzék ne tudja Orbánról szóló népszavazássá tenni a 2022-es választást, legyen megszemélyesítve a másik oldal is; látatlanban ugyanis egyszerűbb protesthangulatot kelteni, mint ha a Fidesz is megnevezi az ellenfelet. A kormánypártok pedig jelenleg „nehéz helyzetben vannak”, mert az ellenzék egy „sokfejű sárkány”, Orbánéknak szüksége van egy egyértelműen beazonosítható főellenségre, amilyen az ellenzéki oldalon a jelenlegi miniszterelnök.
Fidesz-közeli elemzők szerint erre a szerepre a kormánypártok keresve sem találhatnának alkalmasabb politikust Gyurcsánynál. Érvelésük szerint Gyurcsány magasan a legismertebb ellenzéki politikus (Orbán mellett csak neki van 90 százalék felett az ismertsége), ő az egyetlen az ellenzéki vezetők közül, aki volt már kormányzati pozícióban, és majdnem minden mérés szerint ő a leginkább elutasított is. (Azért csak majdnem, mert 2016-ban például a fideszes Demokrata kihozott egy olyan kutatást, amely szerint Rogán Antal még Gyurcsánynál is népszerűtlenebb. További érdekesség, hogy a mérést ismertető cikk ma már nem elérhető a hetilap honlapján.)
Orbán és Gyurcsány befolyását egyenrangúként kezelni a saját politikai oldalaikra azért nem tűnik problémamentesnek.
Orbán Viktor vezető szerepe egyértelmű; rövidebb megingásokat leszámítva lassan 25 éve a jobboldal vezetője, 2010 óta szinte megállás nélkül kétharmaddal kormányoz, nincs olyan fontos politikai, gazdasági vagy kulturális kérdés, amiben nem az ő szava döntene. Ehhez képest 2018-ban is csak néhány tízezer szavazaton múlt, hogy Gyurcsány pártja nem esett ki a parlamentből; igaz, azóta szinte szárnyal a DK, amelyet a 2019-es EP-választás óta a legtöbb kutatás a Fidesz mögött a második legerősebb pártnak mér.
A fideszesek szerint éppen ez a gyurcsányozós stratégia valóságalapja. Szerintük az ellenzéki oldalon Gyurcsány pártja a legnagyobb, legegységesebb, legszervezettebb, és vélhetően a DK rendelkezik a legtöbb erőforrással. Ráadásul – tették hozzá kormányközeli beszélgetőpartnereink – Gyurcsány láthatóan ambicionálja is, hogy „a napi politikai kommunikáció fölé emelkedve” vezető szerepkörben láttassa magát, erre utalnak a volt miniszterelnöktől az elmúlt hetekben látható szereplések és nyilatkozatok. Ugyanakkor eközben Gyurcsány és a többi ellenzéki vezető is arról beszél, hogy a DK elnökének nincs vezető szerepe az összefogásban, ő is csak egy pártelnök a hat közül.
A Fidesz Gyurcsány-listáról szóló narratívájának sikerét nehezíti, hogy a hat ellenzéki párt nem azért adja fel saját identitását és indul közösen a választáson, hogy Gyurcsányt ismét hatalomra emeljék, hanem hogy leváltsák Orbán Viktort. Az összefogással az Orbán-ellenes választók vágyát teljesítik, ha úgy tetszik, széles körű népakarat kényszerítette ki az ellenzéki együttműködést, amely az ellenzéki szavazók fejében semmi másról sem szól, csak Orbán leváltásáról.
Mobilizál az Orbán-ellenesség
Kormányközeli beszélgetőpartnereink szerint a Gyurcsány-topik erőltetése azért is hasznos a Fidesznek, mert a volt miniszterelnök népszerűtlensége és elutasítottsága növekedési korlátot jelenthet az ellenzéki oldalon. A nyilvános mérések egyelőre ezt nem igazolják. Ha két listára kérdeznek rá (nem külön-külön mérik az ellenzéki pártokat), akkor az ellenzéki és a fideszes tömb is megnő, de az ellenzéki jobban. Kormánytól független kutatók ebből arra következtetnek, hogy
két lista esetében a szavazók fejében egy Orbán vagy nem Orbán kérdésre egyszerűsödik le a választás,
ahogy pedig korábban írtuk, a Fidesz ezen szeretne változtatni. Az ellenzéki tartalékok oka az lehet, hogy vannak olyan ellenzéki érzelmű, kormányellenes választók, akik külön-külön egyik párttal sem szimpatizálnak, viszont egy közös listára leszavaznának Orbán ellen.
Ugyanakkor a fideszesek azzal érvelnek, hogy a legutóbbi mérések szerint az emberek több mint fele elégedett Orbán munkájával, a jelenlegi kormányfő népszerűsége magasabb a Fideszénél, ezért ha őt állítják majd a kampány középpontjába, akkor többséget szerezhet a Fidesz listája.
Abban nagyjából minden általunk megkérdezett kutató egyetért, hogy ha Gyurcsány-lista állna szemben az Orbán-listával, akkor az ellenzéktől valószínűleg elmaradna az a plusz 5-6 százalék, amit a közös lista hozzátehet az ellenzéki pártok külön-külön mért népszerűségéhez. Csak itt jön be a valóságfaktor, a Gyurcsány-listáról szóló kommunikáció hihetősége: Gyurcsány ugyan valószínűleg rajta lesz a közös listán, de várhatóan azt nem fogja vezetni, miniszterelnök-jelölt sem lesz, és azt is kijelentette, hogy győzelem esetén nem lesz tagja az ellenzéki koalíciós kormányának; vagyis az ellenzéki érzelmű szavazóknak korántsem egyértelmű, hogy miért lenne Gyurcsány az ellenzék vezetője.
Még a kormányközeli Nézőpont Intézet napokban megjelentfelmérése is azt támasztja alá, hogy Gyurcsány ellenzéken belüli vezető szerepét távolról sem egységesen ítélik meg a szavazók. A cég szerint a február elején megkérdezett, kormánnyal szemben kritikus szavazók közül 61 százalék gondolta, hogy Gyurcsány inkább meghatározó szereplő az összefogásban, mint sem; ugyanez Jakab Péter esetében 55 százalék, Fekete-Győr Andrásnál pedig 42 százalék volt.
A Nézőpont szerint a teljes lakosság 45 százaléka ért egyet azzal az állítással, hogy Gyurcsány az ellenzék vezető politikusa. Akik így gondolják, azok között 54 százalék Orbán-párti, 38 százalék pedig kritikus a jelenlegi kormányfővel szemben. A felmérés szerint a teljes lakosságon belül 23 százalék gondolja úgy, hogy Gyurcsánynak nincsen vezető szerepe az ellenzéki együttműködésben; 32 százalék egyik állítással sem ért egyet vagy nem tudja, nem válaszolt.
Túl vannak-e a szavazók a Gyurcsány-dilemmán?
A Fideszben ugyanakkor úgy gondolják, hogy mivel Gyurcsánynak magas az elutasítottsága (mindössze 20 százalék körül mozog azok aránya, akik szeretnék fontos politikai pozícióban látni), a DK elnöke az ellenzéki szavazókat is megosztja. „Az ellenzéki szavazók nagyjából fele kényelmetlenül érzi magát miatta” – mondta egyik kormányközeli forrásunk, aki szerint az ellenzéki szavazók csak részben vannak túl a Gyurcsány-dilemmán.
Ennek ellentmondhatnak az önkormányzati választások eredményei, ahol a közös jelöltek mögé beálló ellenzék a nagyvárosok felében megverte a Fidesz jelöltjeit. Fidesz-közeli elemzők szerint ugyanakkor ebből nem lehet feltétlenül a 22-es választások várható eredményére következtetni.
Egyrészt azért, mert önkormányzati választásokon 50 százalék körül volt a részvétel, ami azt jelenti, hogy az elkötelezett ellenzékiek mentek el szavazni, azok, akik már valóban túl vannak a Gyurcsány-kérdésen. Viszont jövőre az országgyűlési választáson 70 százalék körül lehet a részvétel, aki pedig nem ellenzéki törzsszavazó, nem biztos, hogy már benyelte Gyurcsányt. Másrészt, az önkormányzati választáson nem számított az „Orbán-faktor”, a miniszterelnök alig vett részt a kampányban, viszont 2022-ben a Fidesz kommunikációjában „szinte másról sem lesz szó, mint róla” – mondta egyik forrásunk.
A fideszesek a gyurcsányozástól nemcsak azt remélik, hogy demobilizálni és roncsolni tudják vele az ellenzéki tábort, valamint az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet (bárki is legyen majd az), hanem hatékonyan mozgósítani tudják majd vele a Fidesz szavazóit is, hiszen a Gyurcsány-ellenesség 2006 óta a fideszes identitás alapja.
Felmerülhet a kérdés, hogy a 2021 elején turbófokozatra kapcsolt gyurcsányozás nem válik-e unalmassá 2022 tavaszáig, esetleg nem sül-e el visszafelé (ahogy azt még Bayer is pedzegette). Fideszes elemzők szerint a kommunikációs iparágtól azt lehet megtanulni, hogy abból nem lehet gond, ha sokszor elmondanak egy üzenetet, szerintük ezt támasztják alá a migráció, Soros György és Vona Gábor elleni kampányok is.
Vezérdemokráciában a vezérről szavaznak
Bár az ellenzék egységesülése és annak legfőbb motivációja (Orbán leváltása) is abba az irányba mutat, hogy a választók egy Orbánról szóló népszavazásként tekintsenek a 2022-es választásra, egy friss, Orbán rezsimjét elemző könyv szerint mindez a rendszer sajátos működéséből is fakad. Körösényi András, Illés Gábor és Gyulai Attila a magyarul 2020 végén megjelent Az Orbán-rezsim – A plebiszciter vezérdemokrácia elmélete és gyakorlata című írásukban fejtették ki álláspontjukat. (A könyvről itt írtunk bővebben.)
Eszerint az Orbán-rezsim formailag demokratikus, tartalmilag autoriter, az uralom pedig nem pusztán ezen elemek kombinációjából, hanem azok fúziójából áll össze. A plebiszciter vezérdemokráciában – mint amilyen a szerzők szerint Orbáné is – az állampolgárok helyzete ellentmondásos. Nem tekinthetőek autonóm szereplőknek, mivel rosszul informáltak, a vezetők politikai diskurzusa manipulálja őket; emiatt nem képesek a közérdek vagy a követendő közpolitika tartalmának meghatározására, mint ahogyan a vezető teljesítményének megítélésére, így utólagos elszámoltatására sem. A nép ugyanakkor rendelkezik egy negatív hatalommal, az elfogadás vagy elutasítás hatalmával.
A szerzők szerint a vezérdemokráciában „a karizmatikus vezetőnek szüksége van a nép jóváhagyására: a nép alkalmanként vétóhatalommal rendelkezik az uralmat gyakorló vezető felett”. Míg a választások a liberális demokrácia feltételezése szerint „a népakarat közpolitikává transzformálásának az eszközeként működnek”, a vezérdemokráciában a vezér személyéről szóló igen/nem döntéssé egyszerűsödnek. (Ez a vétóhatalom kisebb, mint amit a „mandátum- vagy elszámoltatáselmélet biztosít”, mégis nagyobb hatalmat ad a nép kezébe, mintha a vezető újraválasztásáról sorsolással vagy pénzfeldobással döntenének.)
Az elméletet erősíti, hogy a Fidesz kampánya nem egy program (vö: „folytatjuk”), nem a párt, mint politikai közösség, hanem Orbán Viktor személye köré fog szerveződni, vagyis a Fidesz is azt akarja majd, hogy az emberek Orbánról mondjanak majd ítéletet.
