Vállalhatatlan terhet viselnek a tanárok a koronavírus-járvány miatt

A pedagógusok fele kimerült, negyede pedig egyáltalán nem érezte magát biztonságban a koronavírus-járvány második hulláma alatt, ez derül ki a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a 21 Kutatóközpont közös felméréséből, amit kedden hoztak nyilvánosságra.

Decemberben és január első felében terjesztette a tanárok között a PSZ az online kérdőívet, amit a kutatóközpont két elemzője, Galgóczi Eszter és Fényes Csongor készített. A kérdésekre 1269 pedagógus válaszolt, az adatokat pedig súlyozással korrigálták, hogy reprezentatív legyen.

Többek között arra kérdeztek rá, mennyire tartják hatékonynak a járványügyi intézkedéseket a pedagógusok, hogyan tudják ezeket megvalósítani a gyakorlatban, mi a tapasztalatuk a távoktatással, és milyen az egészségügyi, lelki állapotuk a járvány idején.

A PSZ elnöke, Szabó Zsuzsa szerint egyre több kollégájuk jelezte a kimerültséget és a fáradtságot:

„Az oktatásban dolgozók a normál heti 40 órás munkaidő helyett átlagosan 55 óra felett teljesítenek hetente. Amikor erre rárakódik az, hogy a járványban megbetegedett kollégák kiesett munkáját is be kell pótolni, az szinte vállalhatatlan”

– mondta a keddi online sajtótájékoztatón. Szabó szerint mérhetetlenül nagy a tanárok terheltsége, mérhetetlenül alacsonyak a bérek, emiatt nem véletlen, hogy a fiatalok számára sem vonzó egyáltalán a pedagóguspálya.

A szakszervezet szerint pedig kéréseiket a kormány egyáltalán nem hallgatja meg: még tavaly tavasszal kért a PSZ egyszeri, 100 ezer forintos kompenzációt a tanároknak a digitális oktatásra való átállásra, de nem lett belőle semmi, ahogyan arról sincs hír, hogy a kormány az oltási sorrendben előbbre sorolná a pedagógusokat a kérésük szerint. Utóbbi azért is lenne fontos Szabó szerint, mert a pedagógusok egészsége kihat minden magyar családra egyaránt: „Ha a pedagógusok magukra maradnak, akkor lassan nem lesz, aki tanítsa a gyermekeinket.”

Majdnem minden ötödik tanár elkaphatta a vírust

Totyik Tamás, a PSZ alelnöke szerint az egészségügyi és a szociális dolgozók után a pedagógusok vannak kitéve a legnagyobb fertőzésveszélynek – ezt igazolják szerinte a felmérés adatai is. A megkérdezett pedagógusok 19 százaléka számolt be arról, hogy igazoltan elkapta a koronavírust a második hullámban – ez így néz ki intézménytípusra lebontva:

Arról viszont, hogy konkrétan hány nevelő, tanító és tanár fertőződött meg az elmúlt hónapokban a koronavírus-fertőzéssel, sem a Szakképzési Centrum, sem a Klebelsberg Központ nem volt hajlandó adatokat megosztani a szakszervezettel, hiába fordult a PSZ közérdekű adatigényléssel a két állami szervhez.

Totyik szerint nagyon helyesen döntött a kormány a tantermen kívüli oktatás bevezetéséről: mivel a gyerekek számítanak az egyik legnagyobb vírushordozónak, ezért kollégáik ugyanúgy a „frontvonalban” dolgoznak a járvány közepén.

Felháborodtak, hogy véget ért a kontaktkutatás

Bár a megkérdezett pedagógusok 83 százaléka tartotta fontosnak a 2020 őszi-téli gyorsteszteléseket, csak 72 százalékuk vett részt a két tesztelés valamelyikén. Ennek Totyik szerint az volt az oka, hogy a januári teszteléseket nem az intézményekben tartották meg, sőt, volt olyan kollégájuk, akinek 60-70 kilométert kellett volna utaznia a tesztelés helyszínére. Sok tanárt visszatartott az is a részvételtől, hogy aggódtak a táppénz kifizetése miatt.

A kutatók feltettek egy szabadon megválaszolható kérdést is, miszerint akik elkapták a fertőzést, azok közül hányan kapták meg a teljes, 100 százalékos munkabérüket a betegség idején. Erre a megkérdezett 1269 pedagógus közül 195-en válaszoltak, közülük pedig mindössze csak 18,6 százalék válaszolt úgy, hogy megkapták a teljes munkabért a betegségük idején. Ezek közül volt, aki csak szakszervezeti segítséggel kapta meg a 100 százalékos bért, másnak pedig a betegsége alatt is online kellett oktatnia, hogy megkapja a teljes munkabérét.

Nem csak a táppénz miatti létbizonytalanság volt az oka annak, hogy a válaszadók negyede egyáltalán nem érezte magát biztonságban a járvány második hulláma alatt:

a tanárok a PSZ szerint felháborítónak tartották, hogy leállt a kontaktkutatás, a szülők pedig több esetben is visszaengedték a fertőzött gyerekeiket az iskolákba.

A járványügyi intézkedésekkel a megkérdezettek inkább nem elégedettek, egy 5-ös skálán átlagosan 2,58-as osztályzatot adtak a járványkezelésre – országosan pedig leginkább a fővárosi pedagógusok elégedetlenek a mostani helyzettel.

Ezzel függhet össze az is, hogy az oktatók körében magasabb az oltási kedv az országos átlagnál: a megkérdezettek 43 százaléka beadatná a koronavírus elleni vakcinát. Leginkább a gimnáziumok tanárai akarják beoltatni magukat, a legkevésbé pedig az óvópedagógusok. Emellett általános szabály az, hogy azok körében magasabb az oltási hajlandóság, akik kevésbé érezték magukat biztonságban munkájuk során az elmúlt egy évben – és minél idősebb a pedagógus, annál inkább nő az oltási kedve is.

Nehéz volt az átállás a szakközépiskolákban

Szintén életkori összefüggés van a pedagógusok digitális kompetenciájában: míg a 30 alatti válaszadók több mint 80 százaléka maradéktalanul el tudta végezni a munkáját a távoktatás alatt, a 60 évnél idősebb pedagógusok közel kétharmadának csak éppen elégséges kompetenciái vannak ahhoz, hogy a digitális oktatás ne okozzon gondot. A legtöbb pedagógus a kollégáikhoz és a családjukhoz fordult segítségért a távoktatásra való átállásban, összességében viszont a tanárok 7 százaléka úgy érzi, nem tudta ellátni a munkáját a digitális tanrendben:

A diákok számára egyébként a gimnáziumokban okozta a legkevesebb gondot az átállás, háromnegyedüknek csak apró problémáik voltak. A szakközépiskolákban és a szakiskolákban viszont a fiatalok is nehezen alkalmazkodtak az új helyzethez – a szakközepes diákok fele, míg a szakiskolás fiatalok 37 százaléka számára okozott nehézséget az új rendszer.

Bár ősszel az óvodák a korlátozások ellenére továbbra is nyitva maradtak, tavaly tavasszal ott is online nevelést vezettek be – ebben viszont a nevelők lényegében teljesen magukra voltak utalva a kutatás szerint. Minimális volt az olyan felületek száma, ahol segítséget kaptak a munkájuk elvégzéséhez, ráadásul több óvónőt inkább berendeltek az óvodákba festésre, dekorálásra, az udvarok takarítására, így nagyon alacsony volt az online nevelés elérése.

Felében kimerültnek, felében viszont továbbra is frissnek érzik magukat

Ha most választhatnának a pedagógusok, akkor nagy többségük tavasszal visszatérne a hagyományos tanrendű oktatáshoz, negyedük állna át a hibrid rendszerre, és csak 19 százalék folytatná teljesen digitális tanrendben. A kutatás szerint legkevésbé azok állnának vissza a személyes jelenlétre, akik a tavaszi és az őszi félévben is digitális formában tanítottak – eszerint minél több tapasztalatot szereznek a pedagógusok a távoktatásban, annál inkább szoknak hozzá, és választanák inkább ezt a formát a jövőben is, amíg a járvány elcsendesedik az országban.

Mivel a fiatalabb pedagógusok eddig is több digitális eszközt alkalmaztak a tantermi oktatásban, ezért többségük ugyanolyan arányban használná ezeket, ha véget érne a távoktatás – a középkorúaknál és az idősebbeknél viszont több digitális platformot építenének be a tanmenetbe, mint előtte. Összességében a pedagógusok 27 százaléka használna több digitális eszközt a járvány lecsengése után is, 48 százalék nagyjából ugyanúgy tanítana, mint a koronavírus megjelenése előtt, a megkérdezettek negyede viszont még kevésbé szeretne bármilyen online platformot alkalmazni, ha visszatérnek az iskolákba.

A felmérésben rákérdeztek a pedagógusok mentális állapotára is: eszerint azok az oktatók, akik mind a tavaly tavaszi, mind az őszi félévben digitális távoktatásban vettek részt, 49 százalékban kimerültnek, 22-22 százalékban pedig fásultnak és meggyötörtnek érzik magukat. Azonban a tanárok másik fele, 48 százaléka továbbra is frissnek érzi magát a felmérés szerint.