Így néz ki a Sandhurst Akadémia képzése egy magyar katona szemével

„Ez nem egy cserkésztábor. Nem lesz könnyű, annyit mondhatok.”

Ezzel fogadták Porkoláb Imrét a Sandhursti Királyi Katonai Akadémián, amikor megérkezett az egyéves kiképzésre 1993-ban. Ő volt az első magyar kadét a világ egyik legpatinásabb tisztképzőjében. Itt tanult Vilmos és Harry herceg, vagy Winston Churchill, és itt végzett tavaly Orbán Gáspár is a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként, mint arról csütörtökön a Telex elsőként beszámolt.

A legapróbb hiba miatt is el lehet csúszni

Számos könyvben és dokumentumfilmben meséltek a Sandhurst Akadémián végzett tisztek a képzés nehézségeiről és kihívásairól, magyar nyelven Porkoláb Imre írt könyvet róla pár éve, az akadémia mottóját választotta címnek: „Szolgálj, hogy vezethess!”

Az első napjától az avatásig követhetjük végig Porkoláb vezetői képzését, amely az elmesélt történetek alapján brutálisan kemény fizikai és mentális megterhelést jelentett, miközben fegyelemre és monotonitástűrésre is szükség volt.

Már csak a képzés borsos ára miatt (közel 40 millió forint) is javarészt a társadalom tehetősebb rétegei, uralkodók, miniszterelnökök gyermekei járnak ide, de országok tucatjai küldik el minden évben legjobbjaikat erre a képzésre ösztöndíjasként, hogy aztán hazatérve rangos katonai feladatot adjanak nekik.

Az őrmesterek azonban nem tettek különbséget Porkoláb könyve szerint, ugyanolyan szikársággal üvöltöznek azzal a brit kadéttal, aki az Etonban és az Oxfordon végzett, mint aki lehúzott négy évet a tengerészgyalogos-kommandóban, de ugyanarra a bánásmódra számíthatott a kenyai diák és a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tanult Porkoláb Imre is.

Húsz jelentkezőből legfeljebb egy kerülhet be az akadémiára, de az egyéves képzés során is jókora lemorzsolódás volt. Volt olyan diák, akit az utolsó héten vágtak ki, mert nem megfelelően viselkedett.

„Gyakran egy apró hiba is elvezethet a sikertelenséghez, amelynek kapcsán oktatóink úgy döntenek, hogy a hallgató még nem eléggé érett.

Ha szerencséje van, újra kell járnia a második terminust, rosszabb esetben pedig távoznia kell Sandhurstből” – olvasható a könyv egy pontján.

Kifogástalan öltözék, pár óra alvás

Akár napi 20 órát is talpon vannak a Sandhurstben tanulók, a nap 24 órájában megfigyelik és tesztelik az őrmesterek őket, és „bőkezűen” osztogatják a büntetéseket. A legcsekélyebb hiba, „egy apró porszem a királykék baretten, egy árnyalattal kevésbé ragyogó cipő, esetleg nem a megfelelő mértékig kifényesített réz övcsat” is bőven elég ahhoz, hogy valakit kiállítsanak a sorból, és extra feladatot vagy más büntetést szabjanak ki rá.

A büntetéseknek széles tárházuk van a Sandhurst Akadémián. A legenyhébb esetben az őrmester által meghatározott időben és helyen kell jelentkezni kifogástalan öltözékben, de kedvezménymegvonással is sújthatják a kadétokat, vagy a terroristák ellen kiképzett kutyák óljait, esetleg az őrszoba mellékhelyiségeit kell kipucolni.

Takarítással egyébként büntetés nélkül is órákat töltenek a kadétok a könyv szerint. Minden este és minden reggel ki kellett takarítani a közös helyiségeket és a saját szobát a padlótól a plafonig, mert az őrmester a reggeli szemlén még egy csapban megbúvó hajszálat is észrevesz, és keményen büntet.

„Egy otthonról magammal hozott kézi ruhatisztítóval, a jól ismert mágikus hengerrel a padlószőnyegen hajszálra és cérnadarabkákra vadásztam” – írja le Porkoláb a reggeli rutint, miután már órákig suvickolta a padlót hajnalban. Este és reggel nem mert fogat mosni és borotválkozni a saját szobájában, nehogy aztán meglátszódjon a nyoma a reggeli szemlén, inkább a közös helyiséget használta. Az ágy bevetése egy külön művelet volt, amelyhez hosszas leírást kaptak a képzés elején.

Ha valaki végzett vele éjszaka, inkább a földön aludt hálózsákban, mert reggel már nem feltétlenül volt rá idő.

Így történik az, hogy naponta alig pár órát alszanak a katonák a képzés elején, és a takarítás mellett minden szabad percükben a ruháikat vasalják, amire legalább ugyanakkora figyelmet fordítanak a kiképző őrmesterek, mint a szobák tisztaságára.

Hogy ne legyen olyan egyszerű dolguk a katonáknak, minden foglalkozáshoz más öltözéket írnak elő, amit élére vasalva kell viselni. Porkoláb szerint a kadétok egyik legfontosabb felszerelése a vasaló volt, naponta legalább három órát töltöttek vasalással. „Ha van két perc szüneted, akkor a nadrágodat vagy az ingedet fogod simogatni.”

Egyiptomi expedíció a kobrák között

Az egyéves sandhursti képzés három részből áll, és mindegyik terminus 14 hétig tart. Közöttük három-négy hetes szünetek vannak, de ez se a nyaralásról szól, Porkolábékat egyiptomi expedícióra vitték például a szünetben, ahol a sivatagban kellett kígyóra és skorpióra vadászni. Mindössze hat szabad hétvégéjük volt.

A képzés alatt pedig egyre nehezebb és hosszabb gyakorlatokon vettek részt a katonák, amelyek történetei egy háborús filmbe is simán elmennének. Ilyen volt az úgynevezett Sárkány-kihívás Walesben, amit úgy terveztek, hogy

„a hallgatók megtapasztalhassák fizikai állóképességük legvégső határait, és rádöbbenjenek, hogy lelki akaraterejükkel ezek a határok milyen messze kitolhatóak”.

Egy térkép alapján napokig úton volt a szakasz, és különböző akadályokon kellett átjutniuk, miközben alig aludtak valamit, és egy részén metsző hidegben, éjszaka, esőben kellett a mocsárban mászniuk, hogy elérjék a következő pontot, és teljesítsék a gyakorlatot.

Pokoli kínokról ír

„Minden akaraterőmmel arra koncentráltam, hogy bírjam még egy kicsit. Csak még száz métert, csak még tízet, csak még egy lépést. Egyszer csak megbotlottam és összeestem. A többiek nem álltak meg. Felkészültünk egy ilyen eshetőségre is, így valaki a hátsó csapatból előrerohant, és átvette a helyem. Kezeket éreztem, amint megragadnak és talpra rángatnak (…) A póznát ekkor már nem tudtam vinni. Örültem, ha a saját ólomnehéz lábaimat fel bírom emelni. (…) A nyolcadik kilométernél már ketten futottak mellettem és tartottak az úton, mert nem bírtam egyenesen menni. Hamarosan már félrebeszéltem, és úgy húztak magukkal, alig voltam eszméletemnél. A kilencedik kilométer után dőltem ki végleg.”

A Királynőszakasz verseny egyik legnehezebb számáról ír Porkoláb, amikor egy 90 kilós távírópóznát kellett 12 kilométeren cipelnie a csapatnak úgy, hogy maximum nyolc fő tarthatja azt egyszerre, de a többieknek is szorosan kellett őket követniük. Ha bárki lemaradt, súlyos büntetőpontokat kapott a szakasz.

A gyakorlatok során nem egyszer a fizikai határaikat súrolták, de komoly sérüléseket is elszenvedtek, Porkoláb például kificamodott bokával futott kilométereket az egyik feladat alatt. Ugyan nincs éles lőszer (lézeres eszközökkel jelzik, ha valakit találat ér), de csatornákban, falakon kellett átmászniuk a háborút imitáló gyakorlatok alatt.

Az egyik ilyen feladatnál Porkoláb vezette a csapatot parancsnokként, el kellett foglalni egy épületet, ahol a terroristák vertek tábort. Előreküldött két felderítőt, akik megpróbálták megközelíteni az épületet, de közben szögesdrótokba akadtak, és azokon kellett átverekedniük magukat. „Borzalmas látvány volt, és önkéntelenül is felszisszentem. Láttam, ahogy igyekezett szabadulni, de csak még jobban belegabalyodott a drótba.” Már rongyokban lógott a katonán a ruha, miközben a társa próbálta kimenteni.

„Pokoli kínokat élhetett át, súlyosan megsérülhetett, mert nem bírt lábra állni”

– folytatja a leírást.

A fizikai megpróbáltatások mellett több helyen a döntések súlyáról és a vezető felelősségéről ír hosszan Porkoláb. Egy tisztképző akadémiáról van szó, ahonnan a képzés után katonai vezetők kerülnek ki. Komoly stratégiai, térképészeti, pszichológiai és katonai szaktudásra volt szükségük, miközben nem várt akadályokon kellett átvezetniük a csapatukat, és kreatív megoldásokat kellett találni, ha például egy „ügynök” téves információt adott meg, és rossz irányba vezette őket.

Irakban és a Pentagonban is szolgált

„A Sandhurst maga is egy nagy verseny a nap minden percében a szakaszok és az egyének között.

Itt nincs második vagy harmadik helyezett; ugyanúgy, mint a harctéren, csak az első és a többiek.”

Miközben az egyes szakaszok között is folyamatos verseny folyt a trófeáért, egyénenként is pontozták a katonák teljesítményét az őrmesterek. A tisztavatón pedig ez alapján osztották ki a díjakat.

1994-ben Porkoláb kapta a legjobb külföldi hallgatónak járó díjat, a tiszti pálcát, amit a királynő unokaöccse, Gloucester herceg adott át neki.

„Sandhurst 250 éves történetében először fordult elő, hogy egy volt szocialista országbeli hallgató elnyerje a legjobb külföldi hallgatónak járó kitüntető címet” – mondták közben a hangosbemondón.

Hazatérése után Porkoláb a honvédségnél szolgált felderítőként, részt vett az Iraki Szabadság műveletben, és a különleges műveleti részleget vezette.

Később az amerikai Pentagonban dolgozott a NATO stratégiai parancsnokaként, de Afganisztánban is járt. Itthon 2018 óta a Miniszterelnöki Kormányirodánál a Nemzeti Fegyverzeti Igazgató kutatás-fejlesztési és innovációs helyettese, míg az MCC-ben a Vezetőképző Akadémia igazgatójának nevezték ki.

Két hónappal a katonai eskü után már a világ legjobbjai között

Két évvel Porkoláb után egy másik magyar, Benei Péter is megkapta a legjobb külföldi hallgatónak járó tiszti pálcát a Sandhurst Akadémián. Tavaly három magyar katona végezte el a képzést a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként.

Köztük volt Orbán Gáspár, a miniszterelnök fia is, akinek 2019-ben kezdődött a katonai pályafutása.

Részt vett egy hathetes alapkiképzésen a szolnoki MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár kiképző századánál, majd júniusában letette az esküjét, és szerződéses katonává vált.

Alig két hónappal az esküje után máris megkezdhette tanulmányait a Sandhurst Akadémián, ahol 2020 decemberében végzett. Még képzés közben, 2020. augusztus 20-án avatták tisztté az ünnepnapokon szokásos Kossuth téri tisztavató ünnepségen.