Az olajjal kinyírt úszólápot örökre elfelejthetjük
2020. december 19. – 10:24
frissítve
Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb olajos vízszennyezése történt szombaton Szigetszentmiklósnál. Valaki több ezer liter fáradt olajat öntött ki a Ráckevei-Soroksári Duna-ágnál (RSD), a szennyeződés a nyílt vízre nem jutott ki, de örökre elpusztított egy úszólápot 1800 négyzetméternyi területen. A kárelhárításon éjjel-nappal dolgozik a vízügy, miközben a környezeti katasztrófát valaki máris megpróbálta kihasználni, szintén természetpusztítással. Riportunk során előkerült a második túlélő.
„Az olajat itt önthették ki, az ipari búvárjaink a csatornát bejárva nem találtak nyomát olajszennyeződésnek” – mutatott Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője a földből előbukkanó csatornakifolyóra. Így megdőlni látszik az a feltevés, hogy valaki a csatornába engedhette bele a több köbméternyi olajszármazékot, amiről a laboratóriumi elemzés már megállapította, hogy fáradt olaj és motorolaj keveréke.
Az olajszennyezésről szombaton 11 óra 32 perckor kapott értesítést a vízügy, és 13 órakor már a legmagasabb, harmadik készültségi fokot rendelték el a védekezésnél. A gyors reagálásnak köszönhető, hogy az olaj nem került be a Duna-ágba. A szennyezett területet körbekerítették, és úgynevezett merülőhálókkal akadályozták meg, hogy a víztestbe kerüljön a szennyezés. Az olaj 1830 négyzetméternyi, Natura 2000-es területen lévő úszólápot így is elöntött.
A vízügy dolgozói azóta éjjel-nappal dolgoznak azon, hogy megtisztítsák a területet. Szivattyúkkal már több ezer liternyi olajos vizet távolítottak el, de bevetették a Billerbeck-párnára hasonlító szanolt is, amivel a víz felszínéről tudják felitatni az olajat. Mikor a területen jártunk, kétéltű lánctalpas mocsárjárókkal, Truxorokkal gyűjtötték össze az olajjal átitatott növényi maradványokat, és ideiglenes töltéseket építettek, hogy a nagyobb munkagépekkel is be tudjanak jutni a területre. Siklós azt mondta, hogy az olajszennyeződés 2-5 centi vastagságban itatta át az úszólápot, ezt a réteget muszáj kitermelni és eltávolítani. Hiába viselünk maszkot, még azon is áthatol a penetráns gázolajszag.
A kiszivattyúzott olaj és olajos víz tárolására és ártalmatlanítására már több önkéntes felajánlás érkezett az erre szakosodott cégektől, mondta Siklós. Egyelőre több hordónyi olajat a munkaterületen tárolnak. A barbár szennyezés sokakat megmozgatott, a lassan már kétmillió forintnál járó nyomravezetői díjat is civil személyek adják össze.
Az első, félmillió forintos nyomravezetői díjat, Pfeifer Rikárd ajánlotta fel. A halőri és természetőri feladatokat is ellátó férfi most is ott volt a területen, negyven éve kötődik a partszakaszhoz, és még most, napokkal később is feldúlt. „Mióta megtörtént ez a szennyezés, képtelen vagyok aludni. Ezt a tettet, nem lehet börtön nélkül megúszni. Hiszek benne, hogy elkapják a tettest. Ott akarok lenni majd minden tárgyalásán, és a szemébe akarok nézni.”
Pfeifer azt mondta, az olaj alá szorult kétéltűek, hüllők és halak szinte mind elpusztultak, megfulladtak, eddig csak egy mocsári teknős került elő élve. A második túlélőt, egy növendék, elég lassan mozgó vízisiklót az egyik vízügyes fedezte fel, majd én fogtam meg, és vittem el a bolygatott terület szélére.
Szendőfi Balázs halbiológus szintén kijár napok óta a kármentési munkákhoz, ő már két éve forgatja filmjét az RSD élővilágáról, amibe most ez a tragikus esemény is belekerül. Szendőfi azt mondta, ez az úszóláp a fokozottan védett hal, a lápi póc élőhelye is (Tokajban is ennek a fajnak az élőhelyét bolygatták meg mederkotrással), de a szintén védett réticsíknak és az Európa nagy részén eltűnőben lévő széles kárásznak is otthont ad. A lápban több fokozottan védett csíkbogár- és szitakötőfaj is előfordul, most ezeknek a lárvái is elpusztulhattak.
Szigetszentmiklósnál körülbelül 2,5 kilométer hosszan követik a partot úszólápok, amiből most egy jó hatvanméteres darabot ki kellett hasítani az olajszennyezés miatt. Egy úszóláp 20-40 év alatt tud kialakulni, de erre itt már nincs esély, mert a sodrási viszonyok nagyon megváltoztak a korábbiakhoz képest a RSD-ben. Szendőfi szerint nádas foglalhatja el az úszólápot, ami már egy más típusú élőhely lesz a tőzeget is felhalmozó úszóláphoz képest, ahogy mondta, az ősi jelleget el kell engedni. A korábban említett fajok is visszatelepülhetnek még spontán, de megvan a veszélye, hogy a nyílttá váló vízterületre olyan halak érkeznek a főmederből, amelyek vetélytársai például a lápi pócnak, és teljesen lenullázzák majd az állományt.
Az olajszennyezés éppen elég nagy csapás, de van, aki még vissza is él a helyzettel. Szendőfi mondta, hogy nem messze a szennyezett területtől, valaki a munkagépek mozgását kihasználva, a vízügyéhez hasonló mocsárjárót bérelt, amivel aztán jogellenesen elkezdett egy sávot vágni az ingatlana közelében lévő úszólápba, ami minden nyiladékkal csak sérülékenyebbé válik, mintha az olaj nem lenne éppen elég.
