Varga Zs. András lehet Orbánék igazi provokációja a jogállamiság ellen

2020. október 06. – 08:18

Varga Zs. András lehet Orbánék igazi provokációja a jogállamiság ellen

Másolás

Vágólapra másolva

Sokan döbbenten fogadták a bírói karban, hogy tárgyalóteremben sosem ítélkező, egykori ügyészségi vezetőből csinálna kúriaelnököt a politikai hatalom. Varga Zs. András jelenlegi alkotmánybíró Polt Péter helyetteseként, sőt jobbkezeként, na meg az Apostoli Királyság államformáját lehetőségként felvető egyetemi oktatóként vált ismertté itthon. Brüsszelben azonban még sokkal hangosabb lehet főbírói belépője, hiszen éppen a múlt héten jelent meg az uniós jogállamisági jelentés, amely elmarasztalta és aggályosnak nevezte pont azt a két törvénymódosítást, amelyekkel Varga egyáltalán főbíróvá választhatóvá vált Magyarországon.

Egy bíróságon soha nem ítélkező, a Fidesz–KDNP által jelölt és megválasztott alkotmánybírót emelhet – az államfő javaslatára – a Kúria elnökévé az Országgyűlés, legkésőbb október 20-án, miután Áder János erre tett javaslatot a parlamentnek október 5-i dátummal. Éppen két olyan jogszabály-módosítás révén van erre lehetősége ráadásul, amellyel a kormányoldal lehetővé tette, hogy a Kúriára, azaz a legfőbb magyar bírói fórumba kerüljenek olyan alkotmánybírák, akik a bírói pályáztatási rendszeren sosem mentek keresztül, ráadásul sokuk rendesbíróként soha, sehol nem ítélkezett.

Varga Zs. András neve tavaly óta forog a szakmai közbeszédben mint Darák Péter lehetséges utódja. Darák Pétert 2011. december 13-án választotta meg az Országgyűlés a Kúria elnökévé, posztját 2012. január 1-jén foglalta el kilenc évre. Azaz a Fidesz–KDNP számára decemberig lett volna lehetőség dönteni az utódról. Csakhogy a jogszabályok alapján az új Kúria-elnök személyére 90 nappal a regnáló vezető mandátumának lejárta előtt már javaslatot tehet az államfő. Áder János pedig e lehetőséggel azonnal élt is, így viszont a parlamentnek 15 napon belül szavaznia is kell Varga Zs. személyéről, előtte csupán az illetékes szakbizottságok, valamint az Országos Bírói Tanács (OBT) hallgatja meg – utóbbiról később.

De hova a sietség?

Az MTI mindössze azzal kommentálta a jelölés tényét, hogy „Varga Zsolt András a jelölést elfogadta. Bírói szolgálati jogviszonya a jelöléskor szünetel, de vállalta, hogy elnökké választását megelőzően változtat ezen a helyzeten”. Valójában azonban Varga Zs. András sosem volt bíró, szolgálati jogviszonya éppen csak július óta tart, méghozzá most is mindössze „alvóbíróként”.

Az alaptörvény szerint ugyanis a Kúria elnökét a határozatlan időre kinevezett és legalább ötéves bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bírák közül választja az Országgyűlés, kétharmados többséggel, kilenc évre. Mindez kizárná, hogy ítélkezési tapasztalattal nem, csak bírói kinevezéssel rendelkező személy kerüljön a főbírói posztra, ám a Fidesz tavaly áprilisban fontosnak tartotta rögzíteni a szabályok között, hogy a bírói szolgálati jogviszony számításakor

„a nemzetközi igazságszolgáltatási szervezetben bíróként, főtanácsadóként, valamint az alkotmánybíróként, illetve az Alkotmánybíróság Hivatalában főtanácsadói munkakörben szerzett tapasztalatot is figyelembe kell venni”.

Mindez már csak azért is pikáns volt, mert 2011-ben, az igazságszolgáltatás első reformja idején a kormány még éppen azzal érvelt amellett, hogy a kormány mandátuma lejárta előtt eltávolította posztjáról a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökét, Baka Andrást. „Baka András nem lehet a január 1-jén a Legfelsőbb Bíróság helyébe lépő Kúria elnöke, mivel nem felel meg annak az új törvényi szabályozásban rögzített kritériumnak, amely ehhez öt év magyarországi bírói gyakorlatot ír elő.” Navracsics Tibor akkori miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter ezt helyes előírásnak nevezte, kiemelve, hogy az ítélkezési gyakorlat hiánya elfogadhatatlan lenne a Kúria elnökének esetében.

Nem mindegy, hogy bíró vagy alkotmánybíró?

Az alkotmánybíróvá és a bíróvá váláshoz különféle képességeket követel meg a törvény. Alkotmánybíró lehet valaki például kiemelkedő tudású elméleti jogászként, de a bíróvá váláshoz szükséges a bírói, bírósági titkári vagy egyéb jogászként végzett szakmai gyakorlat is a törvény hatályos szövege szerint, ráadásul egy bírói kinevezésért komoly versenyen és szabályszerű, szigorú pályáztatási procedúrán kell átmenni, miközben az Alkotmánybíróság tagjai végső soron politikai kinevezettek. Alkotmánybíróként tehát nem a szakmai tapasztalatokat és az ítélkezésben szerzett szaktudást kell igazolni; ha a politikai többség támogatása rendelkezésre áll egy személy mögött, megválasztja őt az Országgyűlés.

Ez gyakorlatilag az AB mind a 15 mai tagja esetében fennáll, hiszen mindegyiküket a Fidesz–KDNP jelölte, és parlamenti többségével ők is választották meg.
Ráadásul közülük jelenleg mindössze négyen rendelkeznek rendes bírói tapasztalattal:

  • a már nyugdíjaskorú Szívós Mária,
  • Handó Tünde volt OBH-elnök,
  • Czine Ágnes, aki a Fővárosi Ítélőtábla büntető kollégiumának vezetője volt megválasztásáig, illetve
  • Hörcherné Marosi Ildikó, aki már dolgozott a Kúrián is, és több évtizedes bírói tapasztalata van.

A többi alkotmánybíró azonban sosem járt tárgyalóteremben bíróként.

Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, megválasztott alkotmánybíró aláírja megbízólevelét az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. november 4-én. Mögötte Szalayné Sándor Erzsébet az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó megválasztott helyettese és Polt Péter újraválasztott legfőbb ügyész.
Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Ennek ellenére tavaly év végén a kormányoldal, szakítva a korábbi összeférhetetlenségi szabályokkal, egy 200 oldalas salátatörvény részeként lehetővé tette, hogy az AB tagja lehessen egyidejűleg bíró is: az új szabályok értelmében az AB-taggá megválasztását követő 30 napon belül kérheti bíróvá történő kinevezését. Az új szabályok szerint az AB-tagokat mandátumuk lejárta után, vagy akár ha lemondanak, még mandátumuk lejárta előtt, kérésükre a köztársasági elnök

„a kinevezési feltételek vizsgálata és pályázat kiírása nélkül” kinevezi a Kúria bírájának.

Magyarán a mai, politika által kinevezett alkotmánybíráknak nem kell a sokéves bírói gyakorlattal és tudással rendelkező pályázókkal versenyezniük egy – egyébként a legfőbb bírói fórum esetében különösen is presztízsnek számító – kúriai tisztségért, hiszen ez számukra az új szabályok szerint „automatikusan jár”.

Áder János államfő július 3-án megjelent határozataival összesen nyolc jelenlegi alkotmánybírót nevezett ki rendesbíróvá az új szabályok alapján kérésükre, formálisan az AB elnökének kérésére. Így lett Czine Ágnes, Juhász Imre, Hörcherné Marosi Ildikó, Schanda Balázs Tibor, Sulyok Tamás, Szabó Marcel, Szalay Péter, és maga Varga Zsolt András is „alvóbíró” a Kúrián június végétől.

De mit számít az a pár plusz bíró a karban?

A Kúria elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a törvényszékek, továbbá az ítélőtáblák határozata ellen előterjesztett jogorvoslatokat, az úgynevezett felülvizsgálati kérelmeket. Azaz a Kúria mondja ki a végső szót a magyar bírósági struktúrában, ezért nevezik a legfelsőbb bírói fórumnak, eleve úgy jött létre, hogy átnevezték a Legfelsőbb Bíróság intézményét. De a Kúria emellett a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat is hoz, elbírálja a jogegységi panaszokat (amivel éppen tavaly december óta még inkább kordában tarthatja a bírók elvileg szabad mérlegelését), dönt az önkormányzati rendeletek más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, továbbá egyéb fontos ügyekben is hozhat ítéletet.

A Kúria így alapjaiban befolyásolhatja az ítélkezést, a bírói ítélkezési gyakorlatot. Az, hogy az állampolgárok végső soron miképpen tudják érvényesíteni a jogaikat a magyar igazságügyi rendszerben, nagyban múlik a Kúrián.

De még ennél is jelentősebb a Kúria elnökének személye. Noha Darák Péter igencsak visszafogottan élt jogköreivel, a Kúria-elnök az ország főbírója, aki nemcsak egy személyben reprezentálhatja a bírósági szervezetet, de jelentős befolyása van a kúriai ítélkezés menetére is. Egy új főbíró például akár valamennyi, az AB-ról a rendesbírói testületbe került, ítélkezési gyakorlatot sem törvényszéken, sem ítélőtáblán nem szerzett jogászt rögtön a Kúria tanácselnökévé – azaz a szakmai munkát meghatározó vezetővé – tehet, ezzel jelentősen befolyásolva a kúriai ítélkezést. Főként, hogy a Kúria elnöke határozza meg az ügyelosztást: ő fog dönteni arról, melyik tanács fog dönteni többek között választási vagy más, jelentős politikai, esetleg közigazgatást érintő ügyekben.

Nem mindegy tehát, hogy az ország főbírója egy független ítélkező személy, vagy pedig egy, évtizedeken át a vádat, azaz az államot képviselő jogász.

Sulyok Tamás elnök (felül j) az Alkotmánybíróság nyilvános ülését követően, az állami tulajdonú földek értékesítésével kapcsolatban tartott határozathirdetésen 2017. október 17-én. Mellette Varga Zs. András, elöl Pokol Béla és Szívós Mária alkotmánybírók.
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Pont emiatt fejezte ki aggályait több szakmai és civil szervezet, de a bírói önigazgatás felügyeleti szerve, az Országos Bírói Tanács (OBT) is. A szervezet honlapján található összefoglaló szerint ugyanis éppen szeptember 21-i ülésükön, melyen jelen volt az OBT 15 tagja és tanácskozási joggal Senyei György, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, valamint Hajas Barnabás, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára is, megvitatták az AB-tagok pályázati eljárás nélküli bírói kinevezését érintő jogalkotási kezdeményezéssel kapcsolatos gyakorlatot. Noha az OBT-tag jelenlegi Kúria-elnök, Darák Péter, valamint az IM képviselője nem tartotta ezt aggályosnak, az OBT végül úgy határozott, hogy indítványozza az OBH elnökénél az idevágó törvény módosításának kezdeményezését annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróság azon tagjai, akik az alkotmánybíróvá választásuk előtt nem voltak bírók, kizárólag törvényes pályázat útján nyerhessenek el bírói kinevezést. Nagy kérdés, Senyei eleget tesz-e ennek a felkérésnek, ugyanakkor az OBT idevágó határozatának fényében Varga Zs. mostani jelölését egy bíró a Telexnek egyenesen úgy jellemezte:

„ez a magyar bírói kar arculcsapása”.

És nem csak a bírói kar szemét szúrja a Kúria elfoglalása, noha Varga Zs. személyéről egyelőre hivatalos állásfoglalás még nem született, őt az OBT várhatóan rövid időn belül, akár már a jövő héten is meghallgathatja. Az Európai Bizottság – múlt héten nyilvánosságra hozott, de több mint fél éve készülő – első jogállamisági jelentésének legsúlyosabb igazságszolgáltatási kritikájaként pont az szerepelt, hogy

  • a tavaly decemberben hozott új magyar jogszabályok lehetővé teszik az Alkotmánybíróság Országgyűlés – azaz a gyakorlatban kizárólag a Fidesz – által jelölt és megválasztott tagjainak a Kúria bírói tisztségeire való, a szokásos pályázati eljárás mellőzésével történő kinevezését,
  • valamint lazítják a Kúria elnökére vonatkozó kinevezési feltételeket.

A Fidesz tehát hónapok óta tudta, hogy az Európai Bizottság aggályosnak tartja az idevágó törvénymódosításokat, a múlt hét óta pedig éles vitába is bonyolódott Brüsszellel, a többi között éppen emiatt. Így pedig szinte borítékolható, hogy Varga Zs. főbíróvá választásának, azaz a bizottsági aggályok beigazolásának még uniós következményei is lesznek.

Mitől lehet mégis ilyen fontos Varga Zs. András?

Már tavaly sejteni lehetett, hogy Varga Zs. jelölése és megválasztása érdekében módosította a két idevágó jogszabályt a kormányoldal. Főképpen azért, mert Varga Zs. András soha nem járt tárgyalóteremben bíróként, viszont egy, a Fidesz politikájának irányvonalához lojális jogász szakemberről van szó. Varga Zs. életrajza szerint 1995 és 2000 között az ombudsman (országgyűlési biztos) hivatalában dolgozott, 1999-től 2000-ig hivatalvezetőként. 2000-től 2006-ig és 2010-től 2013-ig a legfőbb ügyész helyettese, 2006 és 2010 között címzetes főtanácsos ügyész, 2013 után címzetes főügyész a Legfőbb Ügyészségen.

Pontosabban kirajzolódhat azonban karrierje abból, ha világos: amikor Polt Péter helyettes ombudsman volt, Varga Zs. az Országgyűlési Biztos Hivatalának vezetője. Amikor 2000 májusában lemondott Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, és a köztársasági elnök javaslata alapján a fideszes képviselők támogatásával Poltot választotta meg az Országgyűlés a helyére, akkor azonnal Varga Zs. lett az egyik helyettese, 32 évesen. Amikor aztán Poltnak 2006-ban lejárt a főügyészi megbízatása, Varga Zs. maga kérte, mentsék fel, az Origo akkori cikke szerint azért,

„mert nem akart más főnököt”.

Négy évvel később, amikor Polt visszatért az Legfőbb Ügyészség élére a Fidesz–KDNP kétharmados hatalomra kerülését követően, Varga Zs. megint vele tartott, 2013-ban váltak szét az útjaik, amikor úgy döntött, inkább tudományos karrierjét építi tovább, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dékánjaként folytatta. Alig néhány hónappal később azonban – Polt támogatásával és sokak szerint mentorálásával – 46 évesen az addigi legfiatalabb alkotmánybíró lett, méghozzá a Fidesz–KDNP jelöltjeként és választottjaként. Erről a posztról, ahogy azt Áder a személyi javaslatához csatolta is, Varga Zs. lemondana a főbírói posztért.

Orbán Viktor miniszterelnök és Polt Péter legfőbb ügyész az ügyészség napja alkalmából rendezett ünnepségen Budapesten, az Igazságügyi Palota dísztermében 2016. június 9-én.
Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Az életrajzi adatokon túl érdemes lehet felidézni azt is, hogy a mai alkotmánybíró milyen elveket képvisel a jogállam, az igazságszolgáltatás működésével vagy éppen a bírói függetlenséggel kapcsolatban. Varga Zs. ugyanis érdekes felvetéseivel rendre beszédtéma lett a szakmai vagy akár a politikai nyilvánosságban. Még az új alaptörvény kidolgozása előtt például egy olyan tanulmányt írt, melyben felvetette: helyezzék közös felügyelet alá az Alkotmánybíróságot, a Legfelsőbb Bíróságot és az újonnan létrehozandó – azóta egyszer létrehozott, majd visszavont – közigazgatási bíróságokat, mintegy lefokozva és betagozva az AB-t az igazságszolgáltatás szervezetébe. Ez forrásaink szerint akár egy létező elképzelésként egy újabb bírósági reformot is előrevetíthet most.

De Varga Zs. másban is kreatívnak bizonyulhat. 2010 tavaszán Gondolatok Magyarország Új Alkotmányáról címmel jelent meg például cikke, amiben azt írta, az 1989-es alkotmányos rendszer 2010-re „vitathatatlanul elveszítette legitimitását, támogatottságát”, és az akkor elfogadott alkotmány legitimitása is megkérdőjelezhető, mert az ország még nem volt teljesen szuverén. Ugyanitt kifejtette ellenérzéseit a népszavazás intézményével kapcsolatban is (maximum véleménynyilvánító referendumot látott elfogadhatónak, azt is kivételes esetben).

Aztán Varga Zs. alkotmánybíróvá választása előtt, 2014-ben egy konferencián – melyről a HVG számolt be – azt mondta, meg kellene fontolni a dinasztia visszahelyezését a jogba és az Apostoli Királyság helyreállítását éppen úgy, mint a szabad királyválasztás törvénybe iktatását. Mindez azért keltett megbotránkozást a jogászok között, mert az ekkortájt már leginkább egyetemi oktatóként szereplő Varga Zs. még 2010-ben, az alaptörvény előkészítése során is felvetette, hogy az új alkotmány egyelőre hagyja nyitva az államforma kérdését, vagyis azt, hogy továbbra is köztársaságként, avagy újra monarchiaként szerveződik-e meg a magyar állam.

Varga Zs. egy idén tavasszal született véleménycikkében vallott arról is, hogy számára mit is jelent a bírói függetlenség, vagy éppen az, hogy Magyarország az Európai Unió, így a közösségi jogrend részese. Szerinte például „felhatalmazás sincs arra, hogy az EU bármelyik intézménye meghatározza tagállamai bírósági rendszerét, de még nagyobb baj, hogy az ítélet nyilvánvaló kihívás a bírói függetlenség ellen akkor is, ha látszólag a bírói függetlenség nevében történik”. Sőt, Varga Zs. úgy látta, a magyar bíróknak óvatosan kell bánniuk a törvényhozó hatalom kritikájával, hiszen „a korlátlan jogértelmezési szabadság a bírói hatalmat egyoldalúan a jogalkotó hatalom fölé emelné”.

Mindez pedig igencsak vészjósló lehet a magyar bírói kar számára, hiszen Varga Zs. már az alkotmánybírói meghallgatásán, az Országgyűlés szakbizottságában is azt mondta, az „aktivizmus” ideje lejárt, a bírák

„az Alaptörvényre esküsznek fel, nem a saját szakmai meggyőződésükre”.

(Borítókép: Varga Zs. András alkotmánybíró beszédet mond a Szuverenitás az európai igazságügyi térségben – Tapasztalatok, kihívások, inspiráció című kétnapos nemzetközi konferencia nyitónapján az Igazságügyi Palotában 2019. április 8-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)