Az Eufória innen már nehezen fog visszajönni

Az Eufória harmadik évada nem túl jó helyzetből indul. Egy olyan sorozat tért vissza, amely még 2019-ben robbant be, és rögtön generációs lenyomattá, egyben az HBO egyik legnézettebb sorozatává vált. Instant siker, a Z generáció Skinse lett úgy, hogy közben végig nagyon amerikai maradt. A flitteres, glitteres, Instagram-esztétikára kihegyezett sorozat miatt minden második lány csillámos sminkkel az arcán ment fesztiválozni. Sam Levinson showrunner akkor nagyon jól ráérzett arra, kiknek, miről, és hogyan kell beszélni a 2020-as évek elején.

Az izraeli licencen alapuló Eufória a stilizált, patikamérlegen kiszámolt hangulata és drámai túlzásai mellett még úgy is komforttévé volt, hogy sokszor egyáltalán nem volt komfortos: az egyik főszereplő, Rue (Zendaya) húgyban-vérben küzdött az életéért a szerek spiráljában, félelemben tartva az anyját és a húgát is, a jómódú középiskolás társai pedig egyik bántalmazó kapcsolatból estek a másikba, vagy harcoltak a gyásszal. „Kell hozzá gyomor és hangulat is, és darálni sem ajánlott. Kis adagokban fogyasztva viszont pont az a keserű tabletta, amire mindenkinek szüksége van, aki kicsit jobban meg akarja érteni, mitől szenved annyira a Z generáció. És ha épp oda tartozik, mitől szenved saját maga” – írtuk róla korábban.

A minimum négy színész (Zendaya mellett Jacob Elordi, Hunter Schafer, Sydney Sweeney) karrierjét új szintre emelő sorozat mondott is fontosakat, de azért pont annyira hollywoodi volt, hogy tömegek tudják befogadni. Szerettük, elnéztük hétről-hétre, és ezzel együtt elnéztük a sokasodó hibáit is. Aztán telt az idő, és elröppent több mint négy év a 2022-es második évad óta.

A harmadik évad első része mintha teljesen más pályára állítaná a sorozatot. Eleve öt évet ugrunk időben, és már az alaphelyzet is sokkal inkább egy gengszterfilm vagy sivatagi thriller felé húz. Rue Bennett Mexikóból, Chihuahua környékéről jelentkezik be, miközben dollármilliárdoknak megfelelő tartozást görget maga előtt, és kénytelen drogfutárként ingázni a határon, hogy törlesszen Laurie-nak. Az Eufória már nem a gimnáziumi mikrokozmosz története, hanem egy szélesebb, szórakoztatóipari és nagyobb társadalmi látlelet szeretne lenni, és lehet, hogy pont ez lett a veszte.

Évek óta áll a bál a háttérben

Az Eufória harmadik évada körüli hosszú csúszás és nehézkes gyártás hátterében nem egyetlen ok, hanem egymást erősítő tragédiák, iparági problémák és komoly belső feszültségek összessége állt. Mostanra ott tartunk, hogy az Independent a televíziózás legtoxikusabb sorozatának nevezte az Eufóriát, több, a stáb munkájára rálátó kommentelő pedig azt pedzegeti, hogy egy kitálalós dokumentumfilm az Eufóriáról mocskosabb és megrázóbb lenne, mint maga a sorozat.

A második évad után a produkció elakadt, a forgatást többször elhalasztották. Ez részben Zendaya és Sam Levinson konfliktusa, részben a színészek egyre zsúfoltabb időbeosztása miatt történt, mivel a sorozat fiatal sztárjai időközben világsztárokká váltak, belevágtak új, nagyobb szerepekbe, és rendkívül nehéz lett összehangolni a naptáraikat. Ezt tovább súlyosbította a 2023-as hollywoodi színészsztrájk, illetve hogy Levinson, a sorozat alkotója, showrunnere és írója párhuzamosan más projekteken (például a The Weeknddel forgatott, súlyosan leszerepelt Idolon) dolgozott, ami elvonta a figyelmét a folytatásról.

A produkciót eközben megrázó tragédiák érték, rövid időn belül három haláleset is beárnyékolta a munkát: 2023 nyarán túladagolásban meghalt Angus Cloud, ami amellett, hogy érzelmileg viselte meg a stábot, át is írta az egész évad történetét, mivel fontos szálat szántak a karakterének. Rá három hónapra elhunyt Kevin Turen, a sorozat és az X-trilógia producere. Aztán idén februárban meghalt az ALS-sel küzdő Eric Dane, aki még be tudta fejezni a forgatást, de halála szintén rávetette árnyékát az évadra. Az új évad első része egy In Memoriam szegmenssel zárul, amiben megemlékeznek Cloudról, Dane-ről és Turenről is.

Időközben közös megegyezéssel a Kat Hernandezt alakító Barbie Ferreira is kiszállt a második évad után, aki nem titkolta, hogy úgy érezte, Levinson nem tud mit kezdeni a karakterével. A háttérben közben elmérgesedett a konfliktus Zendaya és Levinson között, ami további csúszásokat okozott, az új évad premierjén pedig elég kínos jeleneteket szült. Zendaya végül executive producerként már levette a nevét a sorozatról, és más projektjeihez képest látványosan keveset promózza az Eufória visszatérését. Iparági pletykák szerint a botrányt botrányra halmozó, jobbra tolódó Sydney Sweeney-vel is megromlott a viszonya, miközben az egész stáb egyre frusztráltabb lett a folyamatos halasztások miatt.

Zendaya a harmadik évad forgatását „viharos időszaknak” nevezte, és elmondta, hogy körülbelül négy hónap alatt tudott le annyi melót, aminek a forgatása általában nyolc hónapot vesz igénybe, de azért reménykedik, hogy jó lett a végeredmény.

Aztán jött még egy balhé zenei fronton, amikor a sorozat korábbi zeneszerzője, Labrinth kertelés nélkül ment neki a produkciónak egy azóta törölt, idegből közzétett bejegyzésben. „Bassza meg a szórakoztatóipar. Duplán bassza meg az Eufória” – írta a sorozat Emmy-díjjal jutalmazott hangzásáért felelős zenész. Labrinth – akinek a helyét Hans Zimmer vette át az új évadra – az összes zenéjét eltávolította a folytatásból, mondván, nem hajlandó olyan körülmények között dolgozni, ahol „az embert darab szarként kezelik”.

Széteső világ, pornó, nyál és túl nagyra nőtt ambíciók

A képernyőn is visszaköszön, hogy valami nincs rendben a háttérben. Az Eufória az új évadban egyszerre akar hollywoodi társadalomkritika, szexipari elemzés, gengszterfilm és karakterdráma lenni, és ettől a sokaságtól gyakran olyan, mintha önmaga paródiájává válna. Levinson sietős tempóban felpacsmagol a vászonra pár különböző szálat, és elnagyolt gesztusokkal kezdi építeni a folytatást, mindezt úgy, hogy már ráismerni is nehéz a sorozatára. Egyrészt adott Rue drogcsempészes sztorija, másrészt bejön egy szórakoztatóipari szál a sorozatban először feltűnő Sharon Stone-nal, a háttérben felvillanó Warner víztoronnyal és a Starbucks-rendelést az irodába cipelő Lexivel (Maude Apatow), aki már a nagyhalak közt dolgozik asszisztensként.

Aztán meglátjuk Sydney Sweeney-t kutyapózban, kutyajelmezben vizet lefetyelni és ugatni. Mintha Levinson Sabrina Carpenter megosztó lemezborítóját bontotta volna ki még perverzebb módon.

Ezzel indul el az a vonal, amiben a Sweeney által alakított Cassie onlyfanses tartalomgyártáson gondolkozik azért, hogy ki tudja fizetni az 50 ezer dollárt a közelgő esküvőjük virágos kapuiért és díszelemeiért. Sweeney történetszála még biztosan sokáig téma lesz, pláne hogy a következő részekben állítólag még cumis babakosztümre is számítani lehet nála. Nehéz egyértelműen megmondani, hogy Sam Levinson dokumentarista érdeklődésének vagy fura perverz vonzódásának lecsapódása ez, esetleg csak buta sokkfaktor, amivel próbál még egyet tekerni az extremitáson. Az Eufória nyálas, szaros és nedves már most, és biztosan az is lesz a folytatásban is, valahogy mégis kilóg a lóláb.

Abszolút felemás érzés kapott el akkor is, amikor a kokainnal tömött kis golyócskákat lenyelni próbáló Rue és Faye (Chloe Cherry) öklendeznek, nyáladzanak és köpködnek. Az egyik felem azt mondja, ez az Eufória a teljes erejében és legnagyobb volumenében, közben végig ott húzódik a háttérben a nagyon számító hatás, mintha Levinson vigyorogva dörzsölné a tenyerét, hogy most megreformálta a tévézést. A Dazed véleménycikkében a nők degradálásának ünnepeként hivatkoztak az évadra, kiemelve, hogy egy olyan ember alkotta a sorozatot, aki a szerző szerint sokszor komoly témák kritikájának és mély témák bemutatásának nevezi azt, ami valójában csak a saját öncélú nyálcsorgatása.

„Azért távolról sem arról van szó, hogy Levinson minden provokáció nélkül kapná az ívet. Ha az interjúkban nem is, a filmjeiben és a sorozataiban nem áll tőle távol a szándékos polgárpukkasztás, ami néha konkrét válasznak tűnik az őt érő kritikákra” – írtuk róla 2023-ban. Levinsont többször megvádoltak már azzal, hogy rossz bánásmódban részesítette a színésznőit, de nevezték már a nepotizmus önhitt haszonélvezőjének és vádolták már nárcizmussal és szadizmussal is.

„A színészek esetében határozott elképzelése van arról, hogy egy karaktert ki tud eljátszani, de amikor odaadja valakinek a szerepet, onnantól annak az embernek a személyiségét szeretné viszontlátni a karakterben, nem pedig azt, amit ő eredetileg papírra vetett” – mondta Rév Marcell, a sorozat magyar operatőre a Telexnek a Levinsonnal közös munkáról korábban, hozzátéve, hogy nem tud egyetlenegy olyan emberről sem, aki nem szeret Levinsonnal dolgozni, vagy bármi problémája van vele.

Abban a korban, ahol az OnlyFans ekkora tényező (pénzkeresési lehetőség, pornófüggőséget tápláló vesztőhely egyszerre), jó, ha ezeket a sorozatba is beemelik. Kat Hernandezt is láttuk webkamerázni az első két évadban, nem új ez a terep, Levinsonék csak lekövették a változó trendeket. És ha valami, az Eufória ideális platform lehet arra, hogy érintsék ezeket a jelenségeket. Mégis fennáll annak a veszélye, hogy mélymerülés helyett a sorozat leragad a szlogenek és a polgárpukkasztó jelenetek szintjén. Minimum erre számítok, ha az új évad párbeszédeiből indulok ki: a dialógusok talán még sosem voltak ennyire mesterkéltek, a karakterekben egyelőre nincs nüansz és átmenet, csak és kizárólag egydimenziós sztereotípiákként működnek.

Legyen szó az amerikai álmot mantrázó klubtulajról (aki a punci királyaként mutatja be magát), a szórakoztatóipar szegmenseiben felbukkanó mellékszereplőkről vagy a toxikus párkapcsolatban tengődő Cassie-ről és Nate-ről, a sorozat mintha nem tudná megugrani az egysoros punchline-okra épülő, leegyszerűsítő hangnemet. Mintha az új évad első részének minden elhangzó mondatát azon logika alapján írták volna meg, hogy hogy hangozna a leghatásosabban az előzetesben, a többi már másodlagos.

Ráadásul az új évadban előhúznak egy külön sztorit is a fő sztorin belül: Maddy (Alexa Demie) például influenszereket és színészeket képvisel, és sokszor le is fekszik velük. Itt behozzák a képbe a Homer Gere által játszott Dylan Reidet, az LA Nights nevű fiktív sorozat főszereplőjét, aki a lányok kedvence. Egyelőre nehéz látni ennek a szálnak a valódi funkcióját, mintha Levinson visszaböfögte volna a sztárok romlott világát bemutató Idolt.

Az megnyugtató, hogy Jacob Elordi továbbra is magabiztosan hozza Nate figuráját, mintha ez lenne a valódi színészi komfortzónája, míg a Rue-val összeforrt Zendayának máig ez az egyik legjobb és legmaradandóbb szerepe, Dűne, Kész Dráma, vagy Challengers ide vagy oda. Ő hozza a szokásost, mintha egy személyes hadseregként a színészi játéka valahogy összetartaná ezt a düledező várat.

Közben az Eufória látványban továbbra is páratlan, Rév Marcell operatőri munkája festményszerű képeket hoz – külön érdekesség, hogy a Kodak kifejezetten a sorozat kedvéért fejlesztette ki a Veritas 200D nyersanyagot, hogy klasszikusabb hollywoodi színvilágot érjenek el, ami Rév nagy álma volt.

Az Eufória így is rendetlenebb és széttartóbb, mint valaha. Levinson kör-és kórképet akar adni a szórakoztatóiparról, a pornózás modern módjairól, és még a sivatagi, mexikói krimibe is beleszagolna, ami előtt a rajongók is értetlenül állnak. Mindeközben a jelenetei megragadnak azon a szinten, mintha egy stílusgyakorlatszerű gegparádét néznénk.

A harmadik évad első része leginkább egy sokáig halogatott lemezre emlékeztet, aminek megjelenésére már mindenki várt, de mire végre megérkezik, a hájp elfárad. Van, akinek tetszik, hogy az Eufória tágítja a perspektíváját, ehhez viszont nem biztos, hogy elég stabil lesz az eddig csapongó forgatókönyv.

Az Eufória új évadának első része az HBO Maxon nézhető, az új epizódok hetente érkeznek.