Rév Marcell: Nagy amerikai filmek helyett érdekes dolgokat akarok csinálni érdekes emberekkel

A 39 éves Rév Marcell Budapesten született és 2011-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televízió operatőr szakán. Első kisfilmjét 2004-ben rendezte és fényképezte, ezután számtalan kisfilm, tévésorozat és dokumentumfilm operatőreként dolgozott, korai korszakát pedig meghatározta a barátjával és alkotótársával, Szimler Bálinttal közös munka, akivel együtt forgatták a hazai könnyűzene elmúlt 15 évének egyik legkiemelkedőbb összművészeti projektjét a Kodály Method, majd a Balaton Method képében. Rév dolgozott Császi Ádámmal is a Viharsarok című filmen, és szintén ő felelt a Mundruczó Kornél által rendezett Jupiter holdja és a Fehér isten képeiért.

2018 óta az Egyesült Államokban él és alkot, ahol forgatott Al Pacinóval és az Esőembert és a Jó reggelt, Vietnam!-ot is jegyző Barry Levinsonnal (Paterno), de dolgozott Drake-kel, csinált egyéb klipeket és reklámokat – többek közt a Vogue-nak és a H&M-nek – is, majd Sam Levinson, Barry Levinson fia felkérte, hogy fényképezze az Eufória kevésbé személyes elődjének is tekinthető Gyilkos nemzedéket (Assassination Nation). Az igazi mainstream áttörést az HBO-s Eufória hozta el számára, ami után számos A listás produkció (köztük Bad Bunny- és Miley Cyrus-klipek) operatőre lett, ilyen volt a karanténfilmként emlegetett Malcom & Marie is. Majd Levinsonnal megcsinálták a megosztó Az Idolt, amelyben The Weeknd taszító copfos macsót alakít.

(Disclaimer: A műsornak témája volt Az idol is, viszont a beszélgetésnek ezt érintő részét a Rév Marcell szerződésében foglalt titoktartás miatt utólag ki kellett vágni az adásból.)

Ennek ellenére Rév Marcell néha hazatér kisebb, szerzőibb filmek forgatására, ő fényképezte például egykori SZFE-s tanára, Enyedi Ildikó 2021-es, A feleségem története című filmjét is, és több munkájával párhuzamosan most is dolgozik egy magyar filmen régi alkotótársával.

Mint az adásban elhangzik, Rév erősen kötődik a zenéhez, mindig azt a zenét keresi, amiben erő van, és gyakran ebből az irányból közelített több későbbi projektjéhez is. Ősélményei közt említi a 90-es éveket, azon belül is 1996 és 1997 fordulóját, amikor Závada Péter hatására keleti parti hiphopot kezdett hallgatni, köztük Nast, Wu-Tang Clant és Mobb Deepet is. Závadáról (korábbi előadói nevén Újonc) és Süveg Márkról (Saiid) mesélve felidézi, hogy Akkezdetphiai meghatározó volt számára, a duót a legjobb magyar rapzenekarként jellemzi.

A szélesebb közönség a Szimler Bálint által rendezett Kodály Method címen futó videók megjelenésekor találkozhatott a nevével itthon, zenei inspirációi itt jelentek meg először a képernyőn. A kezdeményezés az Elefánt zenekar elindulását is ösztönözte: a zenekar a Kodály Method Merlinben tartott bemutató bulijára alakult az operatőr szerint.

2015-ben aztán ebből a projektből született meg a szintén Szimlerrel közös Balaton Method, ami a nagy hatású sorozat egy későbbi, továbbgondolt verziója volt. Rév a téma kapcsán hangsúlyozta, hogy akár a zeneiparban is el tudná képzelni magát, igaz, az operatőri munkához hasonlóan valamilyen háttérszerepben:

„Ha nem operatőr lennék, zenei producerként dolgoznék. Ha lenne hozzá tehetségem, biztosan valamilyen háttérember lennék.”

Rév egyetért azzal, hogy a hiphop lett az új popzene, ami szerinte „egy szerep, ami valahol jó és rossz is, mert épp csorbítja is a lényegét a műfajnak”. Azt pozitívan éli meg, hogy míg az Egyesült Államokban kezd kifulladni a rap és trap, addig Magyarországon „még van benne stenk, sőt a magyar előadóknál meg még csak most jött meg a lendület”. Épp ezért előszeretettel hallgat Beton.Hofit és Pogány Indulót is.

Az adásban a zenei témáknál a budapesti kulturális élet egykori központja, a Keleti Blokk is felmerül, aminek elbontása megtestesíti mindazt, amit Rév kifogásol a magyar kulturális élet kezelésében. „Nagyon furcsa, hogy így elherdáljuk azt a pezsgő kulturális életet, ami Magyarországon van. És nem csak arra gondolok, hogy nincsen hivatalos állami támogatás semmi értelmes dologra. Itt volt egy ilyen alulról jövő, szuper kezdeményezés egy európai szintű létesítményben, ezt máshol fölemelik, nem ledózerolják.”

Egyetértett a felvetéssel, miszerint szeretné arra felhasználni egyre növekvő népszerűségét és platformját, hogy a magyar filmgyártással és kultúrával kapcsolatos politikai nehézségekre hívja fel a figyelmet. Szerinte „az egyetlen dolog, aminek értelme van, hogy tehetséges embereket támogassanak, ne pedig olyanokat, akiknek fogalmuk nincs a filmezésről”. Tartja a kapcsolatot több SZFE-s osztálytársával is, akiktől csak negatív élményeket hall az egyetem jelenéről. A hatalom által sulykolt vádról, miszerint az intézményben ideológiai nevelés zajlott, így vélekedik:

„Ez már nem az az egyetem, ahová mi jártunk. Szintén politikai okokból, ami rettenetesen szomorú történet. Felfoghatatlan, hogy ez kinek érhette meg frusztrált bosszúvágyból.

Én oda jártam, ők meg soha nem voltak ebben az intézményben. Semmilyen ideológiai nevelés nem folyt, az biztos.”

Az adás kiemelt témája volt még Rév HBO-s munkássága, ami már az Egyesült Államokhoz kötötte őt. Állítása szerint kiköltözésük először New Yorkba, majd Los Angelesbe (ahol a mai napig élnek) fokozatosan, több hullámban zajlott, a családja általában vele tartott egyes munkái alatt, majd „egyre inkább azt vették észre, hogy kint élnek”, iskolakezdő kislányukat pedig már egy amerikai intézménybe íratták be.

Rév Marcell az amerikai filmes körforgásba Sam Levinsonnak köszönhetően került be, akivel eleinte nem is sejtették a számára Emmy-díjat is hozó Eufória későbbi elsöprő sikerét. Igaz, az operatőr állítása szerint „amikor csinálja az ember, ezen nem gondolkozik, ahogy azon sem, hogy hányan fogják majd megnézni”, hiszen „ezek csak az HBO-t érdeklik”.

Az Eufóriát érintve Rév Zendayát is méltatta, aki már nem csak jó színész, de kiváló filmessé és producerré is érett. „Akkor is ott van, amikor nem kell a kamera előtt lennie, érdekli, hogy miből mi lesz, beleszól, része a sorozatról folyó párbeszédnek”, Rue szerepében pedig „tudatosan valami olyat akart csinálni, ami szembemegy azzal, amit addig képviselt”.

Az operatőr örül annak, hogy az Eufóriában nyújtott vizuális újításai (lásd: az Emmyt kapó hetedik epizód a második évadból, és az, hogy a második évadot például teljes egészében 35 milliméteres Kodak filmre forgatták) rengeteg alkotót inspiráltak, mégsem hiszi, hogy valódi innovációt lehet mutatni még a filmvásznon. „Vége van a modernizmusnak, nem nagyon van hova újítani, a legjobb művészek is meglévő rétegeket pakolnak egymásra. Én csupa olyan esztétikai elemmel operálok, ami már létezett, mielőtt az Eufóriát csináltuk.”

Az Eufóriával szemben felhozott morális és etikai kérdések közül sokat jogosnak érez, és hangsúlyozta, hogy a második évadban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek az edukációra. Ennek hatása is van: „Tapasztalom, hogy az embereknek segít, hogy látják magukat a tévében.”

Billie Eilishsal, akivel nemrégiben egy Gucci-kampányon dolgoztak, például szintén az Eufória hozta össze. Eilish nagy Eufória-rajongóként szívesen dolgozott volna vele, és korábban is tárgyaltak már egy neki szánt videóklipről. A Los Angeles-i munkát először lemondta, mert épp Szimler Bálinttal forgatott Budapesten, de végül a nehezítő körülmények ellenére igent mondott a Gucci felkérésére, és videóhíváson keresztül vezényelte le a kampányt.

„Nem voltam ott azon a forgatáson, hanem a konyhámból éjszaka instruáltam Billie Eilisht FaceTime-on keresztül.”

Billie Eilish után adja magát a kérdés, hogy mennyire lehet gördülékenyen dolgozni más szupersztárokkal. Beyoncé (akinek Oscar-nyitányát és későbbi, Renaissance című filmjét is fényképezte) munkamorálja például hasonlít Zendayáéhoz: „Beyoncé teljesen munkamániás. Ez jó, mert én is az vagyok. Szeret mindent kézben tartani, mindig nagyon tudja, hogy szeretne kinézni. Ha vele forgatok, soha nem megyek haza úgy, hogy valami nem sikerült jól, mivel nem nyugszik, amíg valami nem stimmel.”

Az adásban felmerült az is, hogy milyen gyakorlati hatása lehet annak, hogy a magyar filmgyártás újabban ideológiai alapon kap támogatást, és korábban sem volt benne túl nagy mozgásteret adó pénz, így az alkotóknak rendre a saját rátermettségükre és kreativitásukra kell hagyatkozniuk. Rév szerint ez valóban rugalmasságra tanít: „A filmezés mindig kompromisszum, döntések tömkelegét kell meghoznod. Ha erre treníroztak, az jót tesz, mivel nincs olyan film, amiben ne kellene valamit áthidalni. Azok a jó filmesek, akik jó kompromisszumokat kötnek, mindegy, hogy egy főiskolás vizsgafilmről, vagy egy top televíziós sorozatról van szó.”

Ami pedig a kompromisszumokon túli alkotást és a jövőt illeti, Rév szerint minden jobb, ha nincsenek egymással harcoló egók és az őszinte alkotást megmérgező érdekek, és mindenki egy közös célért dolgozik. Ilyen üdítő élmény volt szerinte Los Angelesből hazatérve Szimler Bálint új filmjén is dolgozni, aminek egyelőre nem ismert a címe és a témája sem. „Író- és színészsztrájk volt az Egyesült Államokban, kihasználtuk ezt az alkalmat, hogy csináljunk közösen valamit – mesélte. – Olyan magyar filmproducerek és filmesek vére és verejtéke van benne, akik eljöttek nekünk ingyen vagy nagyon kevésért dolgozni.” Ez pedig néha jobb, mint Hollywood:

„Ha közösségben alkotsz, az akkor is jó, ha kábeles vagy. Amikor a gyanúja sem merül fel annak, hogy bárki bármilyen érdekből lenne ott, abban van valamilyen ártatlan és felszabadító.”

Az adásban szóba kerül még:

• Hogyan emlékezik az Eufória elhunyt sztárjára, Angus Cloudra.
• Hogyan vélekedik az amerikai újságírásról.
• Hogy készült az Eufória nyitóepizódjának egyik legköltségesebb jelenete.
• Hogy lehet megélni a kelet-európaiságot az Egyesült Államokban.
• Felülértékelték-e szerinte a magyar alkotókat az SZFE szétverése után.
• Milyen zenéket hallgat mostanában.
• Mennyire lehet eredetinek maradni vizuális alkotóként.
• Hány éves koruktól engedné a gyerekeinek, hogy megnézzék az Eufóriát.

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.

Ennek az interjúnak az elkészülésekor fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk.