Napra pontosan 30 éve jelent meg a hiphop műfajának egyik legfontosabb lemeze. A Wu-Tang Clan 1993-ban újra felrakta a térképre a keleti partot abban az évben, amikor minden a nyugati parti hiphopról és a gengszterrapről szólt. „Ki vagyok én?” a kivagyiság helyett: egy 9 fős társulat megmutatta, hogy helye van az okos, szövegalapú, spirituális ihletésű rapnek. És bár tálalásuk az akkori átlagnál absztraktabb, humorosabb és asszociatívabb volt, témáik továbbra is az afroamerikai fiatalság rideg valóságáról szóltak. Időről időre beigazolódni látszik: az Enter the Wu-Tang (36 Chambers) nélkül aligha beszélhetnénk modern rapzenéről, nagy rapkollektívákról és a távol-keleti kultúra hiphoppal történő összefonódásáról.
2011-ben 9 éves voltam, nagyjából ennyi idősen kezdtem el böngészni önállóan a YouTube-ot. 2013-ig Fluor Mizuján kívül maximum Flo Rida, LMFAO, Lil Wayne és Nicki Minaj szólt nálam otthon, majd 2013-ban egy nálam pár évvel idősebb barátom mutatott két zenét a játszótéren. Az egyik az I Can volt Nastól, a másik pedig a C.R.E.A.M. a Wu-Tang Clantől. Innentől kezdve csak hiphopzenét tudtam hallgatni.
Az érzés mintha három generáción át öröklődött és szemernyit sem kopott volna: a Wu-Tang Clan ugyanazt a hatást érhette el 1993-ban, mint amelyre képes volt 2003-ban, 2013-ban, és 2023-ban is, ciklikusan hatva minden új fülre, minden új korban. Azt pedig talán csak a hasonló jubileumi alkalmakkor realizáljuk, hogy indirekten mindenre hatással volt, amit hiphopnak merünk nevezni.
A hiphop házi kosztja
Mint a Rock the Bells írja, a Wu-Tang története két unokatestvér, RZA és GZA személyével kezdődött. RZA – akit utóbb már a formáció vezetőjeként ismerünk – 1991-ben, akkor még Prince Rakeem néven debütált egy Ooh I Love You Rakeem című dallal. Ez még nagyon távol állt a 36 Chambers mélységeitől, majd el is bukta a próbát, mondván, hogy nem hozta el a várt kommerciális sikert. RZA-tól így hamar megvált a Tommy Boy Records, amely anno a dal megjelenése előtt leszerződtette, és albumot is tervezett vele. GZA (akkor még Genius), aki eközben a Cold Chillin’ Records háza táján próbálkozott, és Words From The Genius néven adott ki egy albumot, szintén nem találta meg a számításait, mondhatni kilógott a kiadó közegéből.
Ezalatt a harmadik unokatestvér, egy bizonyos Ol’ Dirty Bastard (ODB) is bejött a képbe, aki korábban, a 80-as évek végén, már trióban rappelt GZA és RZA mellett (Force of The Imperial Master, később All In Together Now Crew). A James Brown-i energiákat árasztó ODB jóban volt Raekwonnal is, utóbbi hozta magával őt stúdiózni, RZA pedig Dennis Coles nevű haverjával és lakótársával (akivel a problémás Stapleton-lakótelepen éltek együtt) kezdett szövegelni ekkoriban. Őt már mindenki úgy ismeri, hogy Ghostface Killah. Nem sokkal ezután Method Man is velük kezdett mozogni, így a Park Hill-i és stapletoni telepi figurák története összeérni látszott.
RZA és Ghostface Killah néhány pontban megfogalmazta egy létrehozni kívánt „hiphopklán” ethoszát, amely
távol-keleti filozófiákon;
az azokkal szimbiózisban álló és azokat hirdető kungfufilmeken;
a Nation of Islam és Five-Percent Nation nevű mozgalmak tágan értelmezett, New York utcáin terjedő tanításain;
…és képregényeken alapult, ahogy azt maga RZA megfogalmazta 2005-ben publikált kézikönyvében, a Wu-Tang Manualban.
Innen már csak csatasorba kellett állni, a toborzási folyamatot pedig maga RZA fogta közre. New York Staten Island kerületében sok tehetséges rapper nyüzsgött, akiknek csak egy szervezeti keret és egy összefogó erő kellett. Ez a W betűje alatt egyesült is, tanulva – sőt, felocsúdva – az addigi negatív kiadói tapasztalatokból.
A jelenség mai sztenderdekkel is párhuzamba állítható: egyre több előadó függetlenedik, a rapperek saját kollektívákat, kiadókat és ügynökségeket alapítanak (A$AP Rocky: AWGE, Kendrick Lamar & Dave Free: pgLang, Donald Glover alias Childish Gambino: Gilga). És bár a Wu-Tang később szorosan betagozódott egy kötöttebb szabályrendszer alapján működő, félig-meddig saját kiadói hierarchiába,
az önszerveződésre és a házon belüli termék létrehozatalára látszólag már ekkor igény volt; a Wu-Tang Clan is ilyen szabad, korlátokat lebontó eszmeiség alapján tudott megszületni.
„Ha csak McDonald’sot eszel, egy idő után belebetegedsz – mondta RZA a kezdetekről az NPR-nak. – Igazi, otthoni, házias ízekre van szükség. Tudtam, hogy az egészségesebb lesz [a mekinél]. A Wu-Tang Clan pedig pont ez volt: a hiphop házi kosztja. Az igazi embereké.”
Saolin utcái: szamurájok a gettóból
RZA távol-keleti ismereteit átültette a Wu-Tangbe is, ez pedig extra értéket és ízt adott a legtöbb daluknak. A „saolin” egy buddhista tradíció, náluk mégis az otthont, Staten Islandet jelentette – mint rappelték, ők a saolin gettóiból és utcáiról jöttek. GZA rögtön így kezdett a Method Man című szám elején egy emlékezetes skitet követően: „From the slums of Shaolin, Wu-Tang Clan strikes again.” Mint A$AP Ferg, a Wu-Tangből inspirálódó A$AP Mob hiphopkollektíva egyik oszlopos tagja nyilatkozta, RZA és társai „mintha csak szamurájok lettek volna a gettóból”. Az eredeti Wu-Tang Clant pedig összesen kilenc gettószamuráj alkotta.
RZA: A Wu-Tang Clan de facto vezetője, az agy, a koncepciók szülője, aki amellett, hogy rapper, kiemelkedő producer is. Ahogy ők mondanák: a lelki vezető, avagy az abbot a csapatban. A keleti kultúrák, harcművészetek és vallások ismerője, a Wu-Tang spirituális ihletésének megalapozója. Többnyire ő döntött arról, ki melyik dalon szerepel majd, és ő volt a 36 Chambers vezető producere is. Filmes és animékhez köthető munkásságát is gyakran emlegetik (Szellemkutya, Kávé és cigaretta, A vasöklű férfi 1–2., Afro Szamuráj).
GZA: RZA unokatestvére, a Wu-Tang másik fontos mozgatórugója, aki ott volt RZA mellett az alapításnál. Metafora-király, a csapat egyik legtechnikásabb dalszövegírója, korábban használt alkotói neve „Genius”, amely önmagában utal jogosan emlegetett géniuszi karakterére.
Method Man: A karcos hang, a nagy arc, az energia és a temperamentum maga. A klán egyik legeladhatóbb figurája, aki – szinte egyedüliként – celebkarriert is épített és színészként is ismert (Fűre tépni szabad, Flúgos járat, A cipőbűvölő, Drót). A tagok jellemzése szerint is az a fajta energikus figura, aki a legnagyobb fordulatszámon pörög. A 36 Chambers lemezen egy róla elnevezett dal is szerepel, és ő a legfiatalabb a kollektívában.
Raekwon: A másik lírikus géniusz GZA mellett, az úgynevezett maffiózó rap egyik korai meghonosítója Kool G Rap után és/vagy mellett, akinek Only Built 4 Cuban Linx című albuma Nast, Notorius B.I.G.-t és Jay-Z-t – avagy az alműfaj későbbi nagyjait – is inspirálta. Raekwon szövegeire az erős rétegzettség és komplexitás jellemző, az After vendégei, Aza és Saiid is kiemelték, hogy fiatal hallgatóként órákat töltöttek azzal, hogy kibogozzák sorainak jelentését, többnyire sikertelenül.
A Wu-Tang Clan mind a 9 tagja New York Staten Island kerületében, 1993. május 8-án – Fotó: Al Pereira / Michael Ochs Archives / Getty Images
Ol’ Dirty Bastard (ODB): A klán 2004-ben drogtúladagolásban elhunyt ikonikus rappere, akit gyakran emlegetnek botrányos előadóként. A bohókás külső és viselkedés ellenére Busta Rhymes szerint az egyik legagyafúrtabb, egy lépéssel mindig előrébb járó Wu-Tang-tag volt. Fia az ODB-örökséget és apja külsőségeit továbbvivő Young Dirty Bastard, aki nem hivatalos tagként turnézni is szokott a Wu-Tanggel.
Ghostface Killah: ODB és Method Man mellett a harmadik legkönnyebben beazonosítható rapper a csapatból, ha külsőről van szó, hála maszkulin megjelenésének, nyers energiáinak és materialista javakra épülő imázsának. Gyakran rapel nőkről, karján pedig néha egy arany sast visel ékszerként, emellett gazdag aranylánc-kollekciója van. Mindezeken túl nagy képregényrajongó hírében áll, RZA mellett ő is nagy szerepet vállalt abban, hogy a Wu-Tang létrejött.
Inspectah Deck: GZA és Raekwon után rá is gyakran hivatkoznak lírikus legendaként, akinek az okos szövegírás az asztala, erőssége pedig a sorok frappáns kezdése. Sokak szerint az egyik legalulértékeltebb rapper a csapatból. Legikonikusabb verzéje az 1997-es Triumph című Wu-Tang-kislemezen hallható, amelyen minden egyes tag megmutatta magát. A Wu-Tangről szóló Hulu-sorozatban Joey Badass alakítja, egy népszerű újgenerációs rapper, aki szintúgy szövegalapú dalairól ismert.
Masta Killa: A csapat egyik kevésbé ismert és emlegetett tagja. A 36 Chambers lemezen egy dalban, a Da Mystery of Chessboxinban szerepel, ott viszont emlékezeteset rapel. Bár nem inaktív szólóban, diszkográfiájára kevésbé jellemzők a sajtó által felkapott és kritikailag felmagasztalt lemezek, ugyanakkor több lap is túlzottan alulértékeltnek tartja a formáción belül.
U-God: Masta Killa mellett U-God sem épített kiemelkedő diszkográfiát szólóban, mégis a csapat oszlopos tagja a kezdetek óta, és nélküle sem lett volna ugyanaz a Wu-Tang. A New Yorker szerint míg Masta Killa az a tag, akit csak szimplán nem vett figyelembe eléggé a közvélemény, U-God egyenesen az, akinek mintha elengedték volna a kezét. Ő később pereskedett is RZA-val és a klánnal, több nézeteltérésük is akadt.
+ 1. Cappadonna: A Wu-Tanghez közel álló rapper, aki a korai évek óta közreműködött a csapatban, de csak jóval később avatták taggá.
9 rapper egy szűk szobában
Del F. Cowie újságíró 2001-ben részletesen írt a Exclaim magazinba a Wu-Tang kezdeti éveiről, és egy idővonalon vette sorra ezen időszak legfontosabb mérföldköveit. 1992 láthatóan vízválasztó volt, RZA-t ekkor egy fegyveres konfliktusa miatt majdnem 8 év börtönre ítélték, de végül felmentették. A rapper ezzel a lendülettel céget alapított Wu-Tang Productions néven, leszerződtette az imént sorolt barátait és lelkükre kötötte, hogy a stúdióba mindössze két dolgot hozzanak magukkal, ugyanis limitált idő állt rendelkezésükre:
100 dollárt a zsebükben és a legjobb verzét, amelyet valaha írtak.
Cowie cikke szerint ennek eredménye lett a Protect Ya Neck, avagy az első kislemez a Wu-Tangtől, amelyen Masta Killa kivételével mindenki rapelt, nem is akármilyet. A cél a következő volt: fel- és megcsillantani egytől egyig minden tag különleges képességeit. A dalt a Loud Records kezdte terjeszteni, a Method Man című dal már náluk jelent meg 1993-ban második kislemezként, amely az ugyanezen néven rappelő előadót idejekorán a csapat közönségkedvenc tagjává emelte.
A függetlenként elstartolt formáció végül egy sajátos dealt írt alá csapatostul: a klán a Loudhoz került, akiknél fele-fele alapon csak úgy jelenhetett meg bármilyen kiadvány a nevükön, ha annak 50 százaléka a Wu-Tang Productionshöz került. Tagjaik egyéniben viszont leszerződhettek máshoz és/vagy mással (meg is tették), azzal a feltétellel, hogy a szólóban keresett bevételeik 20 százalékát visszaforgatják a cégbe, amely így amolyan pénztárcaként, befektetési alapként és hátországként is funkcionált. Ezt az üzleti struktúrát aztán sok más rapkollektíva is átvette, amelyek a Wu nyomdokaiba akartak lépni. RZA több évtizedre szóló terve működni látszott.
Az 1992 és 1993 közt rögzített, utóbbi év november 9-én megjelent Enter the Wu-Tang (36 Chambers) munkálatai hamar megkezdődtek. Az RZA produceri munkája által összefogott 12 dalos debütlemez egy szűkös New York-i stúdióban lett felvéve, ahol a legendák szerint gyakran egyszerre kilencen tartózkodtak. A verzékért és szabad helyekért pénz- és idő hiányában a rapcsaták kultúrájára alapuló verseny folyt: aki a legjobbat írta, az maradt a dalon. Természetes kiválasztódás, amolyan szamurájtempó.
A Wu-Tang Clan tagjai nyersek, tettre és támadásra készek voltak, dühösen, dinamikusan, humorizálva és erőlködés nélkül köpködtek égető problémáikról (drogfogyasztás, bűnözés, függőség, erőszak, családi problémák) szokatlanul kattogó alapokra. Mintha a világ nem hallott volna ilyet addig: a 36 Chambers megosztotta a hiphopfogyasztókat, viszont képes volt a Billboard 200-as slágerlistájának 41. helyén nyitni, első héten pedig 30 ezer példány fogyott belőle. Ekkor valami történt az Egyesült Államokban, ugyanis Queen Latifah, a De La Soul, a Salt-N-Pepa, Snoop Dogg és A Tribe Called Quest is adott ki lemezt 1993-ban a Wu mellett, utóbbi pont aznap, mint RZA csapata.
Kid Caprinak (a kor fontos rádiós DJ-je) hála a Protect Ya Necket a rádió is elkezdte játszani, amely szintén hozzájárult az áttöréshez, ahogy ezt a tagok is hangsúlyozták. Az Enter the Wu-Tang 1995-re platinalemez lett, mára pedig több mint 3 millió eladásnál jár az Egyesült Államokban, ahol azóta beválogatták a National Recording Registry gyűjtemény (kulturálisan, történelmileg és esztétikailag szignifikáns hangfelvételek amerikai listája) darabjai közé. Pedig a formula minden volt, csak popérzékeny nem, mégis jó tempóban repítette a mainstreambe a Wu-Tanget, ezzel át is formálva a következő évek hangzását.
A 36 Chambers után mintha a Mobb Deep, az Onyx, Notorius B.I.G. és Nas is más nyelven szólalt volna meg.
A legnagyobb fegyver: a szó és az elme
Profi felszerelés hiányában RZA alapjaival kapcsolatban gyakran hangsúlyozzák azt a koszos, szétszabdalt, mocskos karcosságot, amely utcaivá és igazivá tette a Wu-Tang zenéit. A dobok túlvezérelten, dobhártyaszaggató erővel dübörögtek, már-már csörömpöltek, a jó érzékkel válogatott, sok helyről összeszedett soulminták pedig Ben Yew 2005-ös cikke szerint „kísértetiesen visszhangoznak a háttérben”. Néha feltűnnek, néha elhalkulnak, néha csak dobokat hallunk, végül a semmiből visszatér az eredeti dal, köztük a Jackson 5, Otis Redding, a Charmels, Wendy Rene és Barbra Streisand számai.
A tapintható, csontig hatoló valóság mellett párhuzamosan megjelenő narratív szálat és a valódi esszenciát a távol-keleti kultúrkör témává és koncepcióvá emelése adta meg. A Wu-Tang neve az 1983-as Shaolin and Wu Tang nevű hongkongi harcművészeti filmből ered, a 36 Chambers pedig a The 36th Chamber of Shaolin, című 1978-as filmből lett átemelve. Maga Ghostface Killa is egy 1979-es filmből szedte a nevét, amelynek címe lefordítva Mystery of Chessboxin. Talán nem véletlen, hogy a 36 Chambers egyik, spirituális és erkölcsi manifesztóként is felfogható kulcsdalát is erről nevezték el.
Az Enter the Wu-Tang pedig telis-tele van kungfufilmekből származó mintákkal, hangeffektekkel és monológokkal. Mintha konstans egy őrült harcjelenetben lennénk, ahol hanyag eleganciával kaszabolják szét az ellenséges nindzsákat az élesre fent szavak.
A fenti dal a következő, Shaolin and Wu Tang filmből származó idézettel indul: „The game of chess is like a sword fight / You must think first before you move.” Bár a Wu-Tang számaiban bőven szó volt fegyverekről, bántalmazásról, testi és lelki erőszakról, a Da Mystery of Chessboxin’ klipjében mégis sakktáblát, bástyákat, huszárokat és gyalogokat (meg szamurájkardot) látunk, nem pisztolyokat és kocsikat. Sőt, maguk a rapperek a bábuk, akik viszont nem engedik, hogy más mozgassa őket. A tábla az övék, ők uralkodnak maguk és az elméjük felett – felszabadítási mozgalom kicsit másképp.
Teret nyert az ész és a szó, mint az egyén legnagyobb fegyvere, ez pedig egészen műfajidegen volt az anyagi javakra építő, banálisan explicit nyugati parti gengszterrap után.
A telepeken felnőtt afroamerikai fiatalság szuverén erővé vált, akik többé nem hagyták, hogy egy külső játékos lépjen helyettük. Mintha a sakktehetség RZA és társai azt akarták volna mondani, hogy ideje gondolkoznunk, mielőtt cselekszünk, a lowrider autók felnijei helyett pedig érdemes előbb kicsit az elménket fényesre polírozni.
Ilyen alapokon nyugszik az ihlető erőként hivatkozott afroamerikai Five-Percent Nation szervezet 5%-os filozófiája is. Eszerint a világ 85 százaléka teljes sötétségben, az elit kontrollja alatt él és tévúton jár, a populáció másik 10 százalékát pedig az „elit” és azok „ügynökei” adják. Így csupán az igazságot birtokló és ismerő, kiválasztott 5 százalék hivatott arra, hogy a félrevezetett 85 százalékot a felvilágosodás útjára vezesse és hozzásegítse őket az ébredéshez. „Nem jelent semmit, ha MC Hammer elad 10 millió lemezt. Az csak 10 millió ember, akik zenére táncolnak. Ha viszont a Wu-Tang elad 1 millió lemezt, az 1 millió embert jelent, akik végre felébredtek” – nyilatkozta egykor RZA.
A konteók és radikalizmus veszélyével fenyegető eszmerendszerből egy dolog biztosan kiolvasható: cél lett az edukatív történetmesélés egy magasabb és magasztosabb jó érdekében. Ez pedig tökéletes löketet adott a Gil Scott-Heronnal indult szövegközpontú tudatos hiphop (úgynevezett „conscious rap”) továbbterjedésének és köztudatba szivárgásának, amelynek ma már olyan legendák a képviselői, mint Kendrick Lamar vagy J. Cole. Nem mellesleg rögtön fel is rakta a térképre az éppen kényszerpihenőjét töltő keleti partot, ahol ezután beköszöntött az úgynevezett East Coast-reneszánsz korszaka.
Erre a tanító szándékra utal a Wu-Tang Clan zenéin nevelkedő Saiid is az egykori Akkezdetphiai (AKPH) formációból, aki Aza (Killakikitt, Scarcity BP) mellett az After legújabb adásának vendége volt. Itthon rájuk hatott leginkább a Wu-Tang: RZA-ék nélkül a WacuumAirs és az AKPH sem lett volna ugyanaz. A későbbi években aztán a Sör és Fű is lerótta a tiszteletét: 2014-es lemezük az Enter The SÉF címet viseli.
„Mészárol, és közben végig ott van benne valami okosság. Mint a hőseinknél a Bruce Lee-filmekben” – mondja Saiid. „Ilyen filmeken nőttünk fel, majd ott volt mindez bő gatyában és baseballsapkában. Akkor azt éreztem, hogy »na, ez a miénk.« A kungfufilmekben is végül kinyírják a rosszat, de nem az a lényeg, hogy mindenki ki van nyírva, mert mindig minden valami jó érdekében történik.
A gyilkolászást validálja a tanítás és a segítség szándéka: azok megvédése, akik gyengébbek, akik kevesebben vannak és akiknek nincs szavuk.
Tehát az igazságérzet végig jelen volt, ami nem volt jellemző a többi korabeli cuccra. RZA hozta be ezt a saolinmentalitást, ez pedig iszonyat nagy különbség. Nem ugyanaz, mint hogy szétlövök mindent és szép ruhát veszek fel. Abban nincs tanítás.”
Mindezzel a Wu-Tang idő előtt hozzájárult a hiphop és a Távol-Kelet, azon belül is az animekultúra és a rap fokozatos összefonódásához is. Az anime és a rapzene szinte egymást párhuzamosan erősítve fejlődött, majd robbant be a mainstreambe a 2010-es évek alatt, a Soundcloud- és mumble rap felvirágozásával és egy új, fiatal és formabontó rappergeneráció megjelenésével (Lil Uzi Vert, Lil Yachty és Xavier Wulf), akik merték vállalni, hogy imádják az animéket.
Fontos azonban, hogy az anime a rapperek világában már jó ideje jelen volt: ott a Samurai Champloo 2004-ből, melynek a Nujabes nevű japán hiphop- és lo-fi producer szerezte a zenéjét, Kanye West az Akira nevű csúcsmű egyes jeleneteire utalt a Stronger klipjében, maga RZA pedig oroszlánrészt vállalt a 2007-es Afro Szamuráj anime létrehozásában (egyebek mellett ő írta a zenéket a sorozathoz), amelyben egy, Samuel L. Jackson hangján megszólaló afroamerikai szamuráj tragikus és véres történetét követhetjük végig. Arról nem is beszélve, hogy a Wu-Tang debütálása utáni években egyre többen nyúltak távol-keleti mintákhoz, ha produceri munkáról volt szó: a paletta rendkívül széles Yung Leantől, Keith Ape-től, Dr. Drétől és a Gang Starrtól kezdve MF Doomon át egészen Gunnáig és Action Bronsonig.
A Wu-Tang Clan tagjai New York Staten Island kerületében a 36 Chambers megjelenése előtt fél évvel (1993) – Fotó: Al Pereira / Michael Ochs Archives / Getty Images
Hagyaték, avagy a Wu-Tang-franchise
Az előbbi csupán egy aprócska része a Wu-Tang óriási hagyatékának. Nyilvánvaló, hogy a kora 2010-es évek nagy rapkollektívái, köztük az Odd Future, az A$AP Mob, a Pro Era, majd később a Brockhampton is mind-mind alapvető előképüknek tekintették a 9 fős New York-i formációt. A zenekar egyébként több hullámban, több generációt ihletett meg, először a Mobb Deep, az Onyx, The Notorious B.I.G., Nas, Jay-Z, MF Doom, Kanye West és Mos Def köreiben hatva, akik pedig olyan újgenerációs rappereket inspiráltak, mint A$AP Rocky, Travis Scott, Kid Cudi, Danny Brown, Joey Badass, Earl Sweatshirt vagy a Griselda, így indirekten tovább hordozva a Wu-Tang eszmeiségét, produceri technikáit és energiáját.
2013-ban Drake is kiadott egy Wu-Tang Forever című számot, sőt, az R&B új női szupersztárja, SZA is Wu-Tangen nevelkedett a testvérének hála, az ő neve GZA és RZA neveivel cseng össze, nem hiába. És ha már RZA, Rihanna és A$AP Rocky amolyan tisztelgésből épp így nevezték el újszülött fiukat. „Wu-Tang is for the children”, ugyebár, ahogy azt ODB egykoron kőbe véste. Childish Gambino (Donald Glover, ahogy szintén sokan ismerhetik) énekes-rapper nevét pedig egyenesen egy online Wu-Tang névgenerátor dobta ki, ő azóta is ezt használja.
Abban a korban, amikor már minden rapper univerzumépítésen dolgozik és minden lemezhez külön szimbólum- és komplex utalásrendszer jár, különösen izgalmas visszanézni a csapat formabontó és példátlan hozzáállására. A Wu-Tang elsők közt csinált olyan kulturális és filmes elemekkel itatott konceptalbumot, amelyet maguk még nem is neveztek annak. A halál 36 emelete és/vagy kamrája. A hármas, hatos és kilences számhoz kapcsolható számmisztikai fejtegetések. Közös edzés és kollaborációk olyan valódi saolin szerzetesekkel, mint Shi Yan Ming. Mi ez, ha nem egy sajátos univerzum, amelyet bátran ötvöztek popkultúrával, hiába nem volt ez trend akkoriban. Ma pedig már a kettő elválaszthatatlan egymástól, a hiphop pedig a legnépszerűbb műfaj az Egyesült Államokban, és gyakorlatilag mindenhol a világon.
A Wu-Tang úgy tudott brandet csinálni, mint akkoriban senki más. Ösztönösen, intuitívan, de erős üzleti érzékkel és stratégiával. Mathematics, a csapat DJ-je olyan logót tervezett, ami kitörölhetetlen a kollektív emlékezetből, textilen pedig új értelmet nyer: a máig működő Wu-Wear ruhamárka 1995-ös alapítása újabb lépés volt a név és a jel bebetonozásához, még a gyerekcipőben járó merchandise-korszak hajnalán.
Ma már kerület viseli a nevüket Staten Islanden, a 30 éves jubileumra pedig egy decemberben megjelenő terjedelmes kiadvánnyal készülnek, amelyben a hagyatékukat elemzik. A 36 Chambers egyszer született meg, és többször nem is tudna. Megismételhetetlen, egyedülálló, stílusformáló és azóta sem sikerült – mi több, nem is kell – újraalkotni.
