Zuckerberg óragyűjteménye tökéletesen megmutatja, hogy a végtelen pénztől még nem lesz valakinek ízlése

Mark Zuckerberg, a Meta vezérigazgatója az elmúlt években erős rebrandingen esett át. A Facebook alapítóját korábban úgy lehetett a leggyorsabban megtalálni az utcán, ha megkereste az ember a lehető legunalmasabban, legsemmilyenebben öltöző fehér embert. Pár éve még az is kérdéses volt, hogy a milliárdos egyáltalán ember-e, legalábbis ezen élcelődtek az interneten, miután hosszú ideje visszatérő poén, hogy valójában robot, ráadásul egyszer egy előadás közben véletlen úgy fogalmazott, „korábban ő is ember volt”.

Ez mára egyértelműen megváltozott: Zuckerberg 2020 óta egy érdekes, még mindig egy kicsit fura, de legalább emberi vonásokkal rendelkező arc lett, a milliárdososkodás mellett időt szakít a családjára, a sportra és a hobbijaira is. Azzal, hogy hogyan alakult át a pénzember Zuckerbergből milleniál Zuckerbergé, ebben a cikkünkben foglalkoztunk bővebben.

Ennek az átalakulásnak lehetett a része, hogy a Meta vezérigazgatója 2024-ben a különböző nyilvános szereplésein elkezdett méregdrága, többnyire kézzel készült és dekorált, magas minőségű karórákat hordani. Zuckerberg rövid idő alatt vagy nagyon beleásta magát a témába, vagy valaki a segítségére volt, de az látszik, hogy tudatosan nem a már jól ismert rapper–sportoló–celeb irányba indult óraválasztás terén. Arra, hogy ennek ellenére miért unalmas és fantáziátlan az óragyűjteménye, a cikk végén visszatérek, de most nézzük, mik azok a celebórák.

Viszonylag jól behatárolható, hogy mik azok a modellek, amiket kimondottan kedvelnek a sportolók, híres emberek, rapperek, énekesek. Ilyen például bármelyik Rolex Daytona, a Patek Philippe Nautilus alap és komplikált modelljei, az Audemars Piguet Royal Oak vagy a nagyobb, erőszakosabb verziója: a Royal Oak Offshore. Az éppen aktuális felállás mindig változik, a celebek felkapnak, majd hátrahagynak órákat, nemrég épp arról írtunk, hogy a Cartier hogyan került be ebbe a klubba az elmúlt években.

Az átlagembereknek, pláne Magyarországon, ezek az órák megfizethetetlenek. Egy egyszerű, hárommutatós, tehát nem komplikált Audemars Piguet Royal Oak 12–15 millió forint körül mozog a piacon, egy Patek Philippe Nautilus 40 millió forintba vagy annál is többe kerülhet. Ennél a kategóriánál vannak drágább karórák is, esetenként egy-egy vintage karóráért képesek a gyűjtők kifizetni olyan összegeket is, amikből állni lehetne egy kisebb település éves működési költségét. És ott vannak az úgynevezett független márkák is, amik joggal nevezhetők az órás világ rocksztárjainak.

Az óragyártás művészete

A független márkák különleges helyet foglalnak el az óragyártás világában, ahol hagyományosan nagynevű, globális márkák, mint a Rolex, a Patek Philippe, az Omega vagy éppen a Cartier uralják a piacot. A független gyártók egyedi megközelítésükkel, kreativitásukkal és innovációjukkal tűnnek ki. Az egyik legfontosabb tulajdonságuk, hogy nem tartoznak nagyvállalatok vagy konglomerátumok tulajdonába, így szabadon kísérletezhetnek a dizájnnal, a mechanikával és az anyaghasználattal. Fontos tudni, hogy az óragyártás egy rendkívül lassú, lomha iparág mondjuk a technológiai iparhoz képest. A független márkák sokszor családi vállalkozásként vagy szenvedélyes órakészítők személyes projektjeként indultak, esetükben az órakészítés művészete előbbre való, mint a tömeggyártás.

A független óramárkák legnagyobb vonzereje az egyediségükben rejlik. Gyakran limitált szériákban készítik termékeiket, és minden darab mögött alapos kézműves munka áll. Az innováció terén is kiemelkedőek, új technológiákkal vagy szokatlan anyagokkal kísérleteznek. Ezek a márkák nemcsak az órarajongók körében népszerűek, hanem a gyűjtőknek is valódi kincset jelentenek: a leggazdagabb gyűjtők gyűjteményében is maximum egy-két ilyen óra van. (Arra nemsokára kitérünk, hogy Zuckerberg hány ilyen modellt szerezhetett be magának.) Az olyan nevek, mint az MB&F, a Greubel Forsey, az F.P. Journe, a H. Moser & Cie. vagy a De Bethune, tökéletesen megmutatják, hogyan lehet ötvözni a hagyományokat a modern technológiával és a merész dizájnnal.

A független óramárkákat kevesen ismerik, de nekik pontosan elég, ha eljutnak a megfelelő, elég pénzes és az órás hobbi iránt kellően elkötelezett emberekhez. Az óraiparban egyfajta friss levegőt jelentenek: ha valaki azt szeretné mutatni, hogy pénzes és érdekli, értékeli a csúcsminőségű óragyártást, akkor vesz magának egy ilyen órát.

1,6 milliárd a csuklón

Zuckerberg óráiból az derül ki, hogy ő nagyon azt szeretné mutatni magáról, hogy értékeli a kreativitást, az innovációt és a magas minőséget, és hogy érdeklik az órák. Nézzük, hogy az elmúlt szűk egy évben milyen karórákban jelent meg a Meta vezérigazgatója:

• Greubel Forsey Hand Made 1 (900 ezer dollár, több mint 365 millió forint)
• Rolex Daytona 6239 Paul Newman arany (900 ezer dollár, több mint 365 millió forint)
• Bulgari Octo Finissimo Ultra COSC (529 ezer dollár, több mint 214 millió forint)
• F.P. Journe FFC, Francisco Ford Coppola (900 ezer dollár, 365 millió forint)
• F.P. Journe Centigraphe Sport Aluminum (150 ezer dollár, 60 millió forint)
• F.P. Journe Souveraine Chronomètre Havana (90 ezer dollár, 36 millió forint)
• Jaeger-LeCoultre Master Ultra Thin „Kingsman” Knife Ref.1152520 (31 ezer dollár, 12,5 millió forint)
• Audemars Piguet Code 11:59 Flying Tourbillon Chronograph (220 ezer dollár, 90 millió forint)
• Patek Philippe 5961R (135 ezer dollár, 55 millió forint)
• Patek Philippe Cubitus 5822P (88 ezer dollár, 35 millió forint)
• Patek Philippe 5236P (100 ezer dollár, 40 millió forint)
• De Bethune Starry Varius DB25 (100 ezer dollár, 40 millió forint)

Zuckerberg viszonylag rövid idő alatt több mint 1,6 milliárd forintnak megfelelő összegnyi karórát csatolt fel a csuklójára, ezzel egy csapásra ő lett az órás világ egyik legdrágább gyűjteményével rendelkező tagja . A karóráinak mintegy fele független márka, a nyilvános megjelenései alapján a legjobban talán az F.P. Journe órákat kedveli, és a nagy, tradicionális gyártók drágább, komplikáltabb modelljeit. Az F.P. Journe-t François-Paul Journe alapította 1999-ben, és gyorsan a luxusóraipar egyik legelismertebb nevévé vált. Az F.P. Journe órák különlegessége az egyedi, saját készítésű (úgynevezett in house) szerkezetekben és a jellegzetes számlapdizájnban rejlik.

A márka híres az innovatív komplikációiról, mint például a precíziós kronométerek, a rezonanciaelven működő modellek és a tourbillonok (azt, hogy mik azok a tourbillonok, a Donald Trump órájáról szóló cikkben már érintettük). Az órák elegáns, mégis időtálló dizájnja és a kivételes anyaghasználat – például a 18 karátos aranyból készült szerkezetek – az órázás legfelsőbb polcára emelik a márkát. Zuckerberg három órája is 900 ezer dollár körül mozog, az egyik egy F.P. Journe Francisco Ford Coppola modell, ami a rendező közreműködésével született.

2009-ben Eleonor Coppola ajándékozott egy F.P. Journe Chronomètre à Résonance modellt a férjének születésnapja alkalmából. Coppola nagyon örült az ajándéknak, és meghívta François-Paul Journe-t a Napa Valley-i Inglenook borászatába. Az órásmester, aki maga is borrajongó, elfogadta a meghívást, és 2012-ben találkoztak. A sztori szerint a beszélgetésük során szóba kerültek az órák és az a teljesen banálisnak tűnő ötlet, hogy egy mechanikus kéz is mutathatná az időt. A beszélgetés inspirálta Journe-t, és két évvel később megkezdte a mechanikus kéz koncepciójának kidolgozását, így jött létre az F.P. Journe FFC:

A milliárdos gyűjteményének másik ékköve a Greubel Forsey Hand Made 1 modellje. Ennek az órának a kifejlesztése három évet és legalább hatezer munkaórát vett igénybe, minden alkatrész és alkotóelem 95 százalékát kézi szerszámokkal készítették, beleértve a hajszálrugót is (ez egy nagyon finom és fontos része az óra szerkezetének, annak járásakor lényegében folyamatosan mozgásban van).

Az óra nyitott (látni a szerkezet egy részét) és átlósan osztott számlapjával azonnal felismerhető. Három réteget különböztethetünk meg, ahol nem a hagyományos értelemben vett számlap, hanem kézzel szemcsézett aranylemezek láthatók. Az időt zománcozott külső ráma és kézzel kékített mutatók mutatják, a 4:30 pozíciónál lebegni látszó kis másodpercmutató, 7 óránál pedig a lassan forgó tourbillon látható.

Az óra gyártása rendkívüli precizitást igényelt: például a tourbillonketrec megalkotása a gyártó szerint 35-ször annyi időt vesz igénybe, mint egy szokványos tourbilloné. Egyetlen csavar elkészítése 12 műveletet és legalább 8 órát igényel. Az óra összesen 272 mozgó alkatrészből és 36 fehérarany házkomponensből áll:

Zuckerberg harmadik 900 ezer dolláros, egyben egyik legújabb órája egy vintage Rolex Daytona 6239, ismertebb nevén Paul Newman. Az óra ma már a Rolex egyik legnagyobb ikonja, pedig a maga idejében nem számított különösen népszerű modellnek. Azért lett közkedvelt, mert Paul Newman egyik legtöbbet viselt karórája volt. A Daytonát a színész és autóversenyző Newman a feleségétől, Joanne Woodwardtől kapta, aki a hátlapba egy személyes üzenetet gravíroztatott, ami így szólt: „Drive Carefully Me”, ami nagyjából annyit tesz: „vezess óvatosan, aláírás: én”:

Az órát 2017-ben több mint 17 millió dollárért árvereztek el, akkoriban ez számított a világ legdrágább órájának. Zuckerberg nem pont ezt az órát, hanem ennek a referenciának az arany verzióját viselte újévkor:

Unalmas

Az órák és azok ára láttán azt gondolhatná az ember, hogy Zuckerberg kvázi a semmiből az óragyűjtés csúcsára jutott, de a gyűjteményéről a legtöbb órásnak nem ez jut eszébe.

A milliárdos választásaiból nem az jön le, hogy ő milyen ember, hanem az, hogy milyen embernek szeretné láttatni magát: olyannak, aki értékeli az óragyártás innovatív csúcsteljesítményeit, miközben nagyra tartja a tradicionális értékeket és a hagyományokat. Zuckerberg anyagi lehetőségei ebben a hobbiban lényegében határtalanok, ennek megfelelően válogatta össze az óráit is. Persze nem tudni, hogy az összes órát birtokolja-e még, amiket felvett az elmúlt időszakban, de ez talán mindegy is, tekintve, hogy akár százszor ennyi összeget is gond nélkül elkölthetne karórákra.

Ha Zuckerberg célja az volt a csúcskategóriás órák halmozásával, hogy felüljön egy szubkultúra csúcsára, akkor az nem feltétlen sikerült.

Az óragyűjtésnek (legyen szó bármilyen árkategóriáról) van egy íve, ami alapdarabokkal kezdődik, majd a gyűjtő onnan kezd el feljebb és feljebb lépkedni, új dolgokat megismerni, hogy aztán kialakuljon a saját ízlése. És akkor arról a fajta gyűjtésről még nem is beszéltünk, hogy egyesek csak a gyűjtői szenvedélyükből fakadóan képesek akár hónapokat, éveket is kutatni egy antik óra után, hogy egy-egy típusból minden számlap- vagy szerkezetvariáció meglegyen nekik.

Az óragyűjtés sokszor elhivatottság kérdése, ami jóval nagyobb bevonódást igényel annál, mint hogy kiválasszuk a csúcsmárkák legdrágább modelljeit, mert az nem gyűjtés, az csak vásárlás. Épp ezért a jóérzésű órásoknak a gyakorlatilag csak szent grálokból álló Zuckerberg-gyűjtemény nem üdítő, vagy elismerésre, de még csak nem is irigylésre méltó, hanem inkább fárasztó: egy újabb milliárdos, aki bármit megengedhet magának. Nahát, ki látott már ilyet?