2024. augusztus 20. – 23:41
Az elmúlt évtizedekben a rapperekről az a kép alakult ki, hogy szeretik magukat feltűnő, drága, csillogó-villogó tárgyakkal körbevenni. A többségre ez igaz is, az átlagos rappernek karvastagságú aranylánc lóg a nyakában, platina villog a fogán, és gyémánttal kivert karóra fityeg a csuklóján.
A rapperek rendszerint azért törekednek arra, hogy néha groteszk módon a rajongók arcába tolják a javaikat, mert ezzel próbálják igazolni a saját sikerességüket. Ez a rapperség talán egyik legfontosabb motívuma. Egyrészt azért, mert ez egy ilyen játék: a villogással hitelességet és státuszt szereznek a szcénában. A vagyon fitogtatása sokak számára a siker bizonyítéka, azt jelzi, hogy a zenész nemcsak művészileg, hanem anyagilag is elérte a célját.
Másrészt a felvágással egy nagyon fontos üzenetet is közvetítenek a közönség felé, azt, hogy ebből a közegből indulva te is elérheted ezt a mesés gazdagságot. Nem véletlen, hogy a középszerű rapszövegek jó része arról szól, milyen érzés sportautókat vezetni, hatalmas házakban lakni és folyamatosan partizni. Ezt az életmódot jelképezik azok a látszólag drága tárgyak, amiket rapperek magukra aggatnak.
Az anyagi javak fitogtatása egyben lehetőséget ad arra is, hogy megkülönböztessék magukat vetélytársaiktól. Az, hogy egy rapper valójában csak azt a látszatot akarja kelteni, hogy drága holmikat visel, sokszor apróságokból derül ki. Egy gyémántokkal kivert, úgynevezett „iced out” karóra például sokszor nem arról árulkodik, hogy az illető sokat foglalkozott a témával és a lehető legtöbb pénzt költötte az órájára, hanem annak épp az ellenkezőjéről.
Guruló gyémántok
A klipekben látható, klasszikus rapper karórák jó része aftermarket gyémántokkal van szerelve. Ez azt jelenti, hogy a többnyire kétes minőségű gyémántokat egy ékszerész ráapplikálja az óra tokjára, a szíjra, a számlapra, meg lényegében mindenhova, ahol van szabad hely. A művelet során ezek a felületek lényegében sérülnek.
Visszaállítani egy iced out órát lehetetlen, ezért azoknak az értéke a gyémántverés után nem nőni, hanem csökkenni szokott. Más kérdés, ha egy olyan óráról beszélünk, ami gyári gyémántszettel került forgalomba. Ebben az esetben a gyártók szerelik fel a gyémántokat, amik nagy általánosságban jobb minőségűek és jobban is vannak felszerelve az órára, mint az aftermarket szettek.
A rapperek és az óramárkák mindig is különös szimbiózisban léteztek. A Rolex mindig is erős volt a köreikben, de az elmúlt években az Audemars Piguet (AP) és a Patek Philippe óráit is felkapták, igaz, nem épp a kisebb, finomabb modelleket.
A gyémántveretes Rolex Day-Date sokáig a rapperek go-to órája volt, ezt követte az AP Royal Oak- és a Patek Philippe Nautilus-éra. Ezek az időszakok nem különíthetők el olyan élesen egymástól, de azért látszik, hogy 15 vagy akár 20 évvel ezelőtt sokkal kevesebben hordtak Royal Oakokat. Most viszont minden második rapperen van egy ilyen, rendszerint szétgyémántozott modell. A Royal Oakról egy külön cikksorozatot is lehetne írni, ráadásul ez az elsőre fura, nem kimondottan konvencionális karórának kinéző modell a feje tetejére a luxusórák világát.
Luxusacél
1971-ben az olasz piac visszajelzései alapján az Audemars Piguet úgy döntött, hogy valami teljesen újat, egy elegáns, mégis sportos luxusórát dob piacra. A luxusórák világa korábban köszönőviszonyban sem volt az acéllal, többnyire csak bőrszíjas, nemesacélból készült órák léteztek. A hetvenes évek elején a cég ügyvezető igazgatója, Georges Golay felbérelte a már akkor is gyakorlott óratervezőnek számító Gerald Gentát (korábban az Universal Genève-nél is dolgozott a szintén híres Polerouter modellen) egy minden szempontból formabontó koncepció megalkotására.
Golay egy sportos acélórát órát szeretett volna, amit minden alkalomra fel lehet venni, továbbá fontos kikötése volt, hogy a megmunkálását tekintve maradjon igazi, hamisítatlan luxustermék. A soha meg nem erősített pletykák szerint Genta nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, egész éjszaka dolgozott, és másnap reggelre megalkotta a Royal Oak koncepcióját, amit később karrierje mesterművének nevezett.
Az ikonikussá vált acélóra tervezésekor Genta egy hagyományos búvársisak formájából merített inspirációt. Az óra vékony, mindössze 7 milliméter vastag lett, de a tok átmérője az akkori sztenderdekhez képest gigantikus, 39 milliméteres lett. Akkoriban a 34 milliméteres órák férfi méretnek számítottak, a 36 milliméteresek már kifejezetten nagynak számítottak. Az órát egy kifinomult, integrált (vagyis tokhoz csatlakozó) rozsdamentes acélszíj díszíti. Az 1972-es önfelhúzós (a csukló mozgása húzza fel a szerkezetet) AP 2121-es szerkezet olyan időtállónak bizonyult, hogy még ma is használják Royal Oak Jumbo (ref. 15202) modellekben.
A Royal Oak név a brit Királyi Haditengerészet által szolgálatba állított szériáról (összesen nyolc volt belőle) kapta a nevét, amelyekkel emléket állítottak annak az ősi, kivájt tölgyfának, amelyben II. Károly angol király elrejtőzött a 17. századi angol polgárháború alatt. A Royal Oak 1972-ben debütált a bázeli órakiállításon. A koncepció annyira jól sikerült, hogy Genta megcsinálta ugyanezt a koncepciót a Patek Philippe-nél is, ebből lett a Nautilus.
Az integrált szíjas őrület az elmúlt években hágott a tetőfokára, szinte minden márka kihozta a saját rögzített szíjas modelljét. Abban, hogy ezek az órák népszerűvé váltak, vastagon benne vannak a rapperek és a celebek is, akik eljuttatták ezeket a modelleket olyanokhoz, akik egész életükben nem hallottak még az Audemars Piguet-ről, a Patek Philippe-ről vagy a svájci óragyártásról.
A Royal Oak- és a Nautilus-modellek az évek során erősen megváltoztak az eredeti koncepcióhoz képest, az AP emiatt 1993-ban az új, nagyobb méretű órákat preferáló trendekhez igazodva piacra dobta a Royal Oak Offshore nevű modellcsaládot, ami lényegében az eredeti verzió felpumpált változata lett.
A fent leírtakon azért volt érdemes végigmenni, mert az elmúlt években hasonló változások zajlottak le a celebvilágban, mint az azt megelőző évtizedekben. A rapszakma csúcsát jelentő előadók ma már divatikonként is funkcionálnak és szívesen nyúlnak érdekesebb, finomabb modellekhez is. Jay-Z, Kanye West, Tyler the Creator és a kosaras világsztár, LeBron James (ő pont az olimpián is viselt egyet) is elkezdett egy, a stílusukhoz látszólag egyáltalán nem illő, valószínűtlenül kicsi, fura órát viselni. Ez az óra a Cartier Crash, ami a új fejezetet nyitott a rapperórák történetében.
Az órásmestereknek is fejfájást okozó modell
A Cartiert ma már a legtöbben úgy ismerik, mint a világ legnagyobb ékszerész brandjét, a Love gyűrű és karkötő a feleségüktől bocsánatot kérő gazdag férfi starterpackjénak elengedhetetlen kellékévé vált. Azt már kevesebben tudják, hogy a márka a modern óragyártás egyik legfontosabb szereplője. A Cartier gyártotta a világ első pilótaóráját is, 1904-ben Louis Cartier készített egy csuklón is hordható órát Alberto Santos-Dumont brazil pilótának, aki a modern repülés egyik úttörője volt. Santos-Dumontnak szüksége volt egy olyan órára, amely lehetővé teszi számára, hogy kalandos repülései során nyomon kövesse az időt, így született meg a Cartier Santos.
Louis-François Cartier 1847-ben alapította meg a vállalkozását Párizsban, a Cartier pedig egészen 1964-ig családi kézben maradt. A Cartier család tagjai különböző divíziókat vezettek szerte a világban, három nagy műhely alakult ki: New Yorkban, Londonban és Párizsban. Mindhárom részleg önállóan működött, ezért van az, hogy az alapmodellek mellett léteznek olyan formák és dizájnok, amik kimondottan az egyik műhelyre voltak jellemzők.
A gyűjtők egyetértenek abban, hogy a Cartier londoni ága volt a legmerészebb a három műhely közül, sok ikonikus dizájnt alkottak meg itt a hatvanas években, amiket a gyűjtők a mai napig nagy becsben tartanak. A legismertebb ilyen dizájn mára egyértelműen az 1967-ben bemutatott Cartier Crash lett, aminek megtervezését és a kivitelezését Jean-Jacques Cartier, a vállalat alapítójának dédunokája személyesen felügyelte.
Az óra pontos eredettörténete rejtélyes, egyesek szerint a dizájnt Salvador Dalí szürrealista festménye, az Emlékezet állandósága ihlette, míg mások úgy vélik, hogy egy autóbaleset során csúnyán összetört és tűzben megolvadt Cartier Baignoire Allongée inspirálta a készítőket. Íme a két modell:
A Cartier-leszármazott, Francesca Cartier Brickell A Cartier család című könyvében az utóbbi, sok éve keringő sztorit a kutatásaira hivatkozva cáfolja, elmondása szerint az azóta ikonikussá vált formát Jean-Jacques Cartier és a kedvenc dizájnere, Rupert Emmerson találta ki.
„Nagyapám elmagyarázta nekem, hogy régóta azon törte a fejét, hogyan lehetne a Baignoire-t úgy átalakítani, hogy valami új és egyedi legyen, ami illeszkedik a hatvanas évek lázadó korszakához” – írja Cartier Brickell, akinek a nagyapja arról is mesélt, hogy az ovális Baignoire végeit összecsípték és egy nagy görbületet tettek a tok középső részébe, mintha az óra megtört volna. Jean-Jacques Cartier megvitatta az ötleteit Emmersonnal, aki aztán több változatot is legyártott. Cartier Brickell bevallása szerint az egyiknek még repedezett volt a számlapja is, hogy fokozza a karambolhatást, de ez már túl sok volt, így maradtak csak a tokforma átalakításánál.
A Cartier órásmesterekből álló csapatának még a dizájn kigondolása után is több kísérletre volt szüksége, hogy megépítsék az órát, mert aszimmetrikus számlapokon nehezen lehetett leolvasni az időt.
Jean-Jacques elismerte, hogy „sok fejfájást okozott” a vezető órásmesterének, de végül 1967-ben megszületett a mai formájában ismert Crash. Az elmúlt években hatalmas hype alakult ki az óra körül, a legértékesebbek a Londonban készült modellek, 2022-ben például 1,5 millió dollárért, átszámítva 570 millió forintnak megfelelő összegért kelt el egy példány a Loupe This aukcióján. Azért képesek a gyűjtők kifizetni ennyi pénzt értük, mert ezek a modellek még kézzel készültek és csak pár tucatot gyártottak belőlük.
A Crash gyártása a nyolcvanas években átkerült Párizsba, az itt készült Crasheket is limitált számban gyártották, ezért ezeknek az ára is rendszerint több százezer dollárra rúg, amikor felbukkannak egy-egy aukciósház árverésén. A modern Crashek is limitált számban készülnek, így ezeket az órákat tényleg csak a nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak. A világ legnagyobb online órapiacán, a Chrono24-en jelenleg is kínálnak pár mezei modellt eladásra, ezeknek az ára jellemzően 100 millió forintnak megfelelő összeg körül mozog.
A Crash különleges vonzereje elsősorban az egyedülálló dizájnban rejlik. Az aszimmetrikus formája különbözik nagyjából mindentől, amit az óragyártás első évszázadában alkottak. Összetéveszthetetlen és egyedi, arról már nem is beszélve, hogy egy egyébként is feljövőben lévő márka, a Cartier legértékesebb órájáról beszélünk, így a modell státusszimbólumként is tökéletesen működik. A Crash az úgynevezett high luxury világába is passzol, amibe az elmúlt években több rapper is betört divatikonként.
Jay-Z, Tyler the Creator és Kanye West után sportolók és színészek is kedvet kaptak a modellhez: nemrég Timothée Chalamet-t és Tom Bradyt is egy ilyen órában fotózták le, de LeBron James is ezt a modellt viselte az olimpián. Nem túlzás azt állítani, hogy a Crash-t a rapperek tették a luxusórák világának legmagasabb polcára. Ez a fura szimbiózis hiába egészen valószerűtlen, de mégis nagyon jól működik.
