„Nem vagyok nagy énekes. Gitáron is kb. négy akkordot tudok lejátszani. Szólózni például nem tudok” – nem az a nyilatkozat, amit ismert magyar zenésztől várnánk. De a vasárnap betegségben meghalt Hó Márton a nyilvánosság előtti megszólalásait is szerette elviccelni. Az első Hó Márton és a Jégkorszak-lemez, a 2011-ben megjelent Dalok a fürdőszobából körüli időszak viszont a visszaemlékezése alapján, viccen kívül kegyelmi pillanat volt a saját karrierjében meg a magyar popzenében is. A végig az irónia és a komolyság között billegő, repetitív szövegek, a minimalista hangszerelés és a szorongó, lehetőleg mindent valamilyen poénnal elcsapó attitűd akkor nagyon betalált, több visszaemlékező szerint is az otthoni szókincs részei lettek a Hó Márton-szövegek, ebből is látszik, hogy a hatása bőven túlmutatott egy szűk szubkultúrán vagy egy generáción.
„A Dalok a fürdőszobából olyan volt, mint a friss levegő
– kicsit olyasmi volt, mint amikor pár évvel később moziba került a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, csak zenében –, hogy ezt lehet így is, pénz nélkül, szeretetből, lelkesedésből, kreativitásból megcsinálni. A dalok nélkülözték a bölcsészes sokatmondást, egyszerű, átélhető és okos szövegek voltak. Zeneileg sokkal inkább a nemzetközi indie-ből táplálkozott, és nagyon más volt, mint az akkori Petőfi Rádióban tobzódó magyar alter. Személyesebb, szerethetőbb volt, és bátran mert másmilyen lenni az epigonzenekarok korában” – jellemzi Hó Márton hatását Sallai Laci (Galaxisok, Felső Tízezer), aki a Jégkorszak indulása után nem sokkal alapította első zenekarait, amikre saját bevallása szerint is nagy hatással volt ez a pózmentes, őszinte attitűd.
„Sokat jelentett egy nem klasszikus értelemben vett frontember típust látni, aki mégis kiállt a színpadra és énekelt a sebezhetőségeiről. Szerintem ezt általában kevesebben vállalják, mert sokszor nem egy hálás szerep. Újrahallgatva most a dalait,
nagyon súlyos dolgokról beszélt könnyedén,
elviccelve előttünk is a dolgokat” – írja a dalszerzőről Barkóczi Noémi, akinek a pályája több ponton is keresztezte Hó Mártonét, mindketten azokban az években lettek ismertek, amikor már színtérként lehetett beszélni a magyar hálószobapopról, amit a Recorder a legkreatívabb és legszerethetőbb robbanásként jellemzett még 2011-ben (elég megnézni kordokumentumként az akkori cool listát).
Barkóczi Noémi szerint a hálószobapop legalább annyira volt az akkor frissen diplomázott vagy még tanuló újságírók, írók és buliszervezők projektje, mint a zenészeké, mert a zene köré szerveződve rengeteg izgalmas dolog történt és fonódott össze. Hó Márton is publikált ekkoriban zenei vagy irodalmi témájú kritikákat, interjúkat a Magyar Narancsban, de később az Indexen is jelent meg visszaemlékező cikke például a Radiohead legendás, 2006-os szigetes koncertjéről.
Sallai szerint ebben az időszakban az egész színtér elég nagy kölcsönhatásban volt egymással és a Jégkorszak ebben a zászlóshajó volt. „Marciékban nem volt póz, nem volt tökéletesre csiszolva, megvolt benne az a lazaság, ami a ’90-es évek alternatív gitárzenéjét jellemezte.”
Az akkor feltűnt előadók közül több előadó vagy zenekar is aktív akár már más projektben (a cikkben megszólalók mellett Lang Ádám, Szabó Benedek, Dányi Krisztina, Route 8 vagy a Mayberian Sanskülotts is ide sorolható), de Hó Mártont a lo-fi előadók felbukkanása környékén a zenei poénjai, a különutassága miatt sem lehetett igazán beskatulyázni. „Egyik zenei gócponthoz sem tartoztunk, kilógtunk mindenhonnan” – mondta erről az előadó Recorder podcastjében.
A Hó Márton-univerzumnak, a José Gonzalezt, Mark Kozeleket, korai Becket, Daniel Johnstont vagy a Moldy Peachest idéző, különleges zenei- és szövegvilágnak nem igazán volt előképe itthon. Ez a stílus a nyolcvanas évek magyar undergroundját és a Lovasi-féle iskolát sem követte direktben, és már érződött rajta, hogy olyan valakitől érkezik, aki a Pitchfork- és a Stereogum-féle zenei sajtó, a Gumipop-bulik, a zipben leszedett albumok, a Myspace és a Soundcloud közegéből érkezett.
Az is sokat elmond Hó Mártonról, hogy sokszor inkább a gegjei lettek népszerűek, előbb az akkori két legismertebb magyar számot, a Most múlik pontosant dolgozta össze a Mizuval, később kínos aktuálpolitikai videóból csinált számot, üzent a plagizáló Schmitt Pálnak, és volt május elsejére időzített álláskereső dala is. A számaiban ez a típusú humor az írókra, zenész hősökre, barátokra utalásokban, kikacsintásokban mutatkozott meg. Egy komoly, súlyos sorra mindig érkezett egy másik, ami az egészet zárójelbe tette, nehogy olyan nagyon komolyan kelljen venni ezt a singer-songwriter figurát, ami amúgy is csak egy póz a csajozásra, ahogy azt a Quartnak mesélte még.
„Marci dalai azt mutatták meg, hogy pár egyszerűbb gitártémából, akkordból is zseniális és gyönyörű dalokat lehet írni.
Amikor kijött a Dalok a fürdőszobából lemez, annak fontos hatása volt sokakra. Menő dolog volt, hogy izgalmas dalok és hangszerelések nem csak profin kimatekozott módon, hanem akár konkrétan a hálószobában is születhetnek” – jellemzi a Hó Márton dalait az Esti Kornélból ismert Horváth Kristóf, aki a Jégkorszak basszusgitárosa volt a kezdetektől.
„Marcival a Szigeten találkoztam először, amikor mindketten a Sziget.hu-nál voltunk újságírók, talán 2007-ben. A sajátos humora már akkor nagyon tetszett, meg sok közös zenei kapcsolódás is volt. Elterveztük, hogy Horváthország néven csinálunk zenekart, de végül nem találtunk Horváth vezetéknevű dobost. Aztán 2010-ben négyen megalapítottuk a Hó Márton és a Jégkorszak zenekart. Bár kb. életemben nem fogtam még a kezemben basszusgitárt, de mondta Marci, hogy ha tudok gitározni, akkor tudok basszerozni is” – meséli a kezdetekről, amikor végül még rajtuk kívül Szőke Barnával (akivel később az elektronikus MYGL-ben is együtt dolgoztak) és Gulyás Kristóffal állt össze a Jégkorszak első felállása.
A Jégkorszak előtti időszak még az útkeresésről szólt Hó Mártonnak, az ezredforduló utáni években Rado Denise és Jozef K nevű zenekara is volt, de basszusgitározott például a Hippikillerben is. „Talán ‘99-ben ismerkedtünk meg, egy házibuliban, a Radiohead volt az első közös pont. Aztán jöttek a felnőtté válás évei sok közös élménnyel, koncerttel. Te is csináltad a tiédet: Radó Denise-től Jozef K-n keresztül ki tudja mennyi mindenen át a Jégkorszakig. Végig szemüveg, sapka, cigi, kedvesség. A hosszú, vicces ujjakkal a gitárnyakon csúsztatott minimál-akkordok, kéthúros témák, dalok állatokról, városokról, lányokról. És végig különutas maradtál, a mi indie-rajzfilmhősünk” – írta Facebookon Egyedi Péter, aki szerint a Jégkorszak előtti zenekarokban is ott volt már a furcsa, hómarcis világ. Ugyanezt a korai zenekaraiban is megmutatkozó, szürreális dalszerzőiséget emelte ki Szabó Sz. Csaba is, akivel később Hó Márton a Gustave Tigerben játszott együtt. „Volt az egész produkcióban valami viccesen rajzfilmszerű, ami szerintem
sokkal jobb, mintha ökölbe szorult fejjel nyavajgott volna az összetört szívéről.”
Szabó Sz. Csaba még a Rado Denise nevű zenekarával látta őt először, amikor „Marci kicsit úgy nézett ki, mint Ville Valo a HIM-ből, csak nyilván nem olyan zenét játszott, hanem ilyen magyar alter gitárpopot az anglománabb fajtából”. Szabó úgy emlékszik, az akkor már szubkulturálisan ismert figurának számító Hó Mártonék kaptak valamilyen felszólítást Radó Denise színésznő ügyvédjétől, hogy ne használják a nevét, utána Jozef K-ként működtek még egy ideig, ami amúgy szintén foglalt zenekarnévnek számított.
Hó Mártonnak aztán 2009-2010 környékére összeállt annyi saját dala, és összejött az a zenekari felállás, amivel már koncertképes lett a saját produkciója, ami tényleg egy kisszobából és fürdőszobából indult. Az első demók után már zenekari felállásban felvett Szeles Mónika EP-t hamar követte a Dalok fürdőszobából, amin már Tövisházi Ambrus dolgozott producerként. Tövisházi úgy találkozott először Hó Márton dalaival, hogy megkapta tőle az egyik Péterfy Bori-dal feldolgozását, aminek a producer volt a szerzője. „Engem ez azonnal levett a lábamról, mert
volt benne egy elég speciális, minimalista-autista humor, amit én kurvára szórakoztatónak találtam akkor is és azóta is”
– emlékezik vissza Tövisházi, aki az első Jégkorszak-lemez felvételeinél Hó Mártont halkszavú és hiperkedves csávónak ismerte meg, aki csak akkor szólalt meg, amikor nagyon muszáj volt, és akkor is általában valami pozitívat mondott. Mivel jól ment a közös munka, Tövisházi és Hó Márton közösen írt zenét az Időfutár című rádiójátékhoz még 2012-ben. „Ez hivatalosan nem jelent még meg, 2024 szeptemberében pont arról beszéltem vele, hogy ezzel kezdenünk kellene valamit, ez volt az utolsó telefonbeszélgetésünk.”
Később is dolgoztak együtt, például ketten rakták össze Hó Márton utolsó szólólemezét, a 2020-ban megjelent Tegnap majdnem eltalált egy meteor anyagát. „Rengeteget nevettünk, és valahogy egy szabad szellemű őrület lett belőle, sokkal jobban beengedett a dalokba mint korábban, és hangszerelésben is sokkal bátrabban kísérleteztünk” – jellemezte ezt a lemezt Tövisházi.
A Dalok fürdőszobából visszahallgatva az egyik legjobban öregedő magyar lemez a 2010-es évekből, tele több hallgatás után leeső zenei vagy a szövegben elrejtett poénnal. Egyben korlenyomat is például azzal, hogy két azóta megszűnt fesztivált, a Sound és a Volt is külön dalt kapott rajta. Sallai Laci szerint a Dalok a fürdőszobából vízválasztó lemez volt a magyar gitárzenében, és az utána érkező magyar zenekarok többsége már hordozta a Jégkorszak-DNS-t. Barkóczi Noémi szerint a Hó Márton dalokban mindig volt fájdalom, de mindig ki is nevette magát, ami sok tizen- és huszonévesnek eshetett jól. „Zeneileg volt kedvesség meg harmónia a dalaiban, amit szerintem itthon kevesen csináltak. Nem magyar alter, hanem hómarcis hangzás volt ez.”
Az első Jégkorszak-lemeznél tapasztalható kegyelmi pillanat azonban az ezt követő években elmúlt, jött egy átrendeződés a popzenében itthon, a hálószobapoppal feltűnő előadók közül is sokan új irányba mentek tovább. Az első lemeznél tapasztalható figyelmet Hó Márton ezután főleg akkor vívott ki, amikor az amen breakes száma, az 1981 bekerült az akkori Index 2016-os dalversenyébe. Pedig ez a különös dalszerzői világ közben épült tovább. Szabó Csaba szerint a Jégkorszakban azért benne volt a lehetőség, hogy egy nagyobb dologgá nője ki magát. „De lehet, hogy ehhez az is kellett volna, hogy direktebben érzelmes vagy érzelgős dalokat írjon, amikben nincsenek elefántok meg krokodilok. Sallai Laci szerint is bőven volt még kincs a későbbi megjelenések között is: „A Csodálatos utazások szólólemez a megjelenésekor méltatlanul kevés figyelmet kapott, azt nagyon szeretem és féltve őrzöm a papírtokos CD-t. A 2017-ben megjelent Itt vagyunk című Jégkorszak-album is nagyon kedves nekem, jól állt nekik ez a kicsit elektronikusabb irány.”
Közben a saját dalok kiadása mellett Hó Márton újra belépett egy olyan zenekarba, a Gustave Tigerbe, ahol inkább a háttérben maradt, csakúgy, mint korábban a korábbi Moog-, Bermuda- vagy Kispál-tagokból álló Baastianba. Saját bevallása szerint rajongóként csatlakozott a Gustave Tigerhez, aminek két alapítótagját, Dorozsmai Gergőt és Szabó Sz. Csabát még bulikból ismerte. A Senki se tenger című dal szövegét már ő írta a zenekarnak. „Akkoriban én még nem mertem vagy tudtam volna magyarul írni, és szerintem (Dorozsmai) Gergő sem. Kicsit tartottam ettől, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy olyan szöveget fog írni, ami illik a zenekarhoz, de végül csodaszép lett. Igazából írhatott volna többet is, meg szerintem szívesen is csinálta volna, de később valahogy nem merült fel, és ő sem erőltette” – mondta erről az időszakról Szabó Sz. Csaba.
A Gustave Tigerről úgy tűnhetett egy ideig, hogy a minden műfaji kategória alól kislisszanó zenekarnak akár külföldön is lehet keresnivalója, játszottak az austini SXSW-n, izlandi punkfesztiválon is, de aztán külföldi turné helyett itthon egy nehéz időszak jött Hó Márton életében.
2017-ben leállt a Jégkorszak, a zenekarban ekkoriban nem volt már annyira kreatív erő, és a legtöbb tagnak időközben egyre sikeresebb lett egy másik zenekara (Szőke Barna ekkoriban a Qualitonsszal, Horváth Kristóf az Esti Kornéllal, Gulyás Kristóf a mïusszal volt elfoglalva). Ez az év aztán Hó Márton Magyar Narancsnak adott interjúja alapján komoly megreccsenést hozott a dalszerző életében. „Előtte úgy tűnt, hogy bejött az élet: rendszeresen koncerteztünk a Gustave Tigerrel, Izlandon is jártunk, de amikor hazajöttem, a valóság lehúzott. Éppen munka nélkül voltam, szakítás után, és a Jégkorszak is leállt. Azóta szerencsére sikerült kilábalnom a gödörből, de nem mondom, hogy könnyű menet volt. Végül arra jutottam,
mindegy, hogy milyen formában, de igenis van értelme zenélni, és bármennyire is szar helyzetben vagyunk, számokat kell írni.”
A Covid miatti karantén például elég szar helyzet volt ahhoz, hogy Hó Márton felvegye a már korábban említett, szabadon kísérletező szólólemezt Tövisházi Ambrussal, majd 2023-ban jött az újabb fordulat, amikor újra összeállt a Jégkorszak, Szőke Barna helyén a Csaknekedkislány gitárosával, Konsiczky Dáviddal. Az Akváriumban és később a Magyar Zene Házában is volt koncertjük, kijött limitált példányszámban vinylen a Dalok a fürdőszobából, úgy tűnt, jöhet a jutalomkör a zenekarnak. Horváth Kristóf szerint abszolút tervben volt az is, hogy új dalok készüljenek, már voltak szövegkezdemények is. „Az utolsó, 2024-es jégkorszakos emailezésnek is demózás session volt a tárgya.”
Tervben volt egy, fanyar humorú, bizarr történeteket tartalmazó novelláskötet is a hazai és a globális könnyűzene világából, aminek a sorsáról most keveset tudni. Halála előtt a Szeretlek Magyarországnál dolgozott szerkesztő-újságíróként, a szerkesztőséggel is testvére közölte halálhírét. Búcsúztatásáról a család később ad tájékoztatást, a Hó Mártont ismerő, kedvelő zenészek eseményt szerveznek az emlékére.
Tövisházi Ambrus szerint mindig közös videójátékozást tervezgettek Hó Mártonnal, ami végül nem jött össze. „A Neon White című játék nagyon érdekelte, és mondtam neki hogy majd megmutatom. Az a túlvilágon játszódik egy manga-retro-mesevilágban.”
A cikk címe idézet a Földrengés van a fejemben című Hó Márton-dalból. A fotókért nagy köszönet Komróczki Diának.
