2024. december 21. – 22:10
Most, hogy mindenki arra figyel, az új damaszkuszi kormány mennyire lesz kemény, mennyire fog visszanyúlni az iszlamista múltjához, a szír zenészek is reménykednek. A BBC szentelt cikket a szír könnyűzenei szcénának, ami éledezik a polgárháborús évekből.
A cikk szerint a konfliktus elején a heavy metal futott nagyot a dühös országban, majd az elektronikus zenei műfajok éledtek fel. A zenészek most szövetkeznek, hogy közös ügyeiket képviselve tárgyaljanak az átmeneti kormányzatot vezető Hajat Tahrír as-Sám (HTS) képviselőivel. Maher Green zenész és DJ így fogalmazott:
„Meg kell szerveződnünk, mielőtt odamegyünk hozzájuk, mert ők olyan szervezettek.”
Szerinte logikusan akarnak velük tárgyalni, valódi elképzeléseket bemutatva. Az előző, megbukott Bassar el-Aszad vezette kormánnyal is szót értettek idővel, bár eleinte nem értette a vezetés, mit ugrabugrál 50 fiú és lány fura zenékre. A metálbandákat kevésbé szerette a rezsim, azt nyugati sátánista elhajlásnak tekintették. A lemezboltos Nael el-Hadidit háromszor vették elő a biztonsági erők, mert rockzenét terjesztett, és alá is írattak vele egy papírt, hogy többé nem tesz ilyet.
A polgárháború előtt a hosszú férfihaj vagy a zenekaros pólók is vegzálást vonhattak maguk után, de el-Hadidi szerint a háború kitörése után annyira elfoglalt lett a karhatalom a politikai ügyekkel, hogy leszálltak a zenészekről és zeneszeretőkről. Újraéledt a metál, amiről Monzer Darvis dokumentumfilmet is készített A szír metál háború címmel. A zenészek jelentős része elhagyta az országot a konfliktus kiszélesedésével el-Hadidi barátainak 90 százaléka a mai napig Nyugat-Európában él.
Vádzsd Hair csak abbahagyta a zenélést, nem ment el. Azt mondta a BBC-nek, nem tudott már jó dalszövegeket írni, azok nem adták vissza a borzalmat, ami az országban történt. Végül tavaly kezdett újra zeneszerzésbe (2020 óta tűzszünet volt a kormányerők és több nagyobb milícia között). Hair azt mondja, hallatni akarják a hangukat a zenészek, hogy lássa mindenki, nem csak az Iszlám Állam van itt. Ő is reménykedik a HTS-ben, bár épp az interjú készültekor tudta meg, hogy az új urak bezárták a damaszkuszi operaházat. Ez végül fals infónak bizonyult.
A HTS érzi, hogy a kozmopolita Damaszkusz nem lesz vevő a keményvonalas iszlamista dogmákra. Amikor a tévében muszlim imádkozást kezdtek adni, a közösségi média szinte felrobbant, helyre kellett állítani a megszokott adásmenetet.
A BBC belefutott még egy Szafana Bakleh nevű nőbe az operaháznál is, aki épp egy kisebb kórussal forradalmi dalokat gyakorolt. Szerinte talán nem lesz egyszerű út, ami az ország előtt áll, de „hozzászoktunk a korrupcióhoz, hozzászoktunk a diktatúrához, hozzászoktunk a titkosrendőrséghez”. De sokan vannak – többek közt művészek, zenészek, színészek, zeneszerzők –, akik egy jobb Szíriát akarnak. El-Hadidi, a lemezboltos is reménykedik, hogy a HTS állja a szavát, szabad lesz Szíria:
„Remélem, hogy a HTS tartja a szavát a szabadságról, mert nem akarunk egy új Afganisztánná válni, vagy más olyan országgá, amit egy párt vagy uralkodó ural, aki bizonyos szabályokra kényszerít.”
Green azt vallja, hogy a HTS most túl elfoglalt a politikai és gazdasági kérdésekkel, nem ér rá a kultúrával foglalkozni. Úgyhogy mielőtt erre időt szakít majd a lázadószervezet, a művészek összefognak, megszerveződnek, hogy egységesen lépjenek fel. És akkor szólhat a metál:
