Elég jó érzés, amikor a Dűne 2 első perceiben felbukkan három olyan kellék is, amit mi csináltunk

„Sokszor annyi idő telik el a gyártás és a premier között, hogy csak a kész filmet vagy sorozatot látva jövök rá, hogy az adott produkcióhoz milyen tárgyakat készítettünk. Így hiába tudtam, hogy a Szegény párákban a a dramaturgiailag is fontos híd és az alexandriai helyszín makettjét is mi készítettük, még így is akadt olyan, azóta már elfelejtett eszköz, amit a velencei fesztiválos premiervetítésen ismertem csak meg újra” – meséli Suszt Dániel, a filmes kellékgyártással foglalkozó Epic Creations alapítója és társtulajdonosa. A cég csapata a magyarországi stáb részeként szintén hozzájárult a film erős díjszezonjához, amelynek végén a Szegény párák négy Oscart is nyert, köztük a magyar berendező, Mihalek Zsuzsa a két látványtervezővel közösen vitte el a legjobb production design kategória díját.

Nem csak a Szegény párákon dolgozott persze az utóbbi években a cég, ők gyártottak széfajtót vagy komplett postafiók-falat minden részlettel például a John Wick-univerzumban játszódó The Continentalnak, de a Dűne mindkét részében benne volt a kezük. Az itthon forgatott, nagy költségvetésű filmek és sorozatok mellett persze hazai megbízásai is vannak a cégnek, nemrég a Carson Coma és Beton.Hofi közös klipjén is dolgoztak, gyártanak emellett európai és hazai tévéműsoroknak is, de ugrott be be feladat Jung Kook budapesti klipforgatásához is, ahol egy felcsatolható angyalszárnyat kellett három nap alatt összehozni az Epic műhelyében dolgozóknak. A következő nagy projekt, amiben a közönség is láthatja a munkájukat, az a nyáron érkező Borderlands-film lesz.

„Az azért elég jó érzés, amikor a Dűne 2-ben a főcímig három olyan kellék, – több lángszóró, a sakktábla és egy jogar – is felbukkan, amit mi készítettünk” – utal Suszt ezzel arra, hogy sokszor számukra is csak a végleges filmnél derül ki, hogy milyen szerepet tölt be a munkájuk.

Az Epic által készített kellékek a cég budakalászi műhelyében készülnek, így a közeli, Budapest környéki filmstúdiókba ennél közelebbről aligha érkezhetnének a forgatásra legyártott tárgyak. Ez a cég egyik nagy előnye is a piacon, mondja a helyszínen a Telex kérdésére a másik társtulajdonos, Szalkai Zoltán (rajta kívül még Zentkó László tulajdonos az Epicben), aki szerint még egy Dűne-szintű produkciónak is számít, hogy nem a világ másik feléről, hanem a forgatáshoz nagyon közeli helyről kell rendelnie és utaztatnia kelléket. Az itthon kiépülő filmes háttéripar miatt a konkurencia is erős, minden egyes megbízásért meg kell harcolni, és ugyan a Covid és az írósztrájk azért itthon is erősen éreztette hatását, a gyártás újraindult a magyarországi stúdiókban is.

A Szegény párák esetében például több hazai kellékgyártó cég osztozott a munkákon, a film art directora és egyik látványtervezője, a szintén friss Oscar-díjas James Price már az előkészítő fázisban prezentálták a terveiket a hazai műhelyeknek. Suszt szerint James Price eleve ismerte már korábbról a Epic munkáját, vele azóta is rendkívül közvetlen a viszonya a cégnek, a hazai cégnél ráadásul sokáig nem tudták, hogy rajta kívül még egy látványtervezője (Shona Heath) volt a filmnek, aki valószínűleg más feladatokért felelt.

Sokadjára dolgozott az Epic Mihalek Zsuzsával is, akit Suszt is rendkívül szerény szakemberként jellemez, hozzátéve, hogy azért is irányul most nagyobb figyelem a munkájára, mert ritkán fordult eddig elő, hogy ekkora magyar csapat dolgozzon ilyen kvalitású filmen. A berendező csapatnak az Epic azt a kioszkot gyártotta, amire a lisszaboni jelenetekben a főszereplő által felfalt péksütiket pakolták.

„Mire Zsuzsa csapata berendezte az egészet friss sütikkel, már mindenkinek folyt a nyála, annyira jól nézett ki”

– emlékezik vissza az Epic társtulajdonosa.

Ha aznapra kell valami, azt is meg kell oldani

A filmgyártás sokszor a rögtönzés művészete, így simán befuthat az utolsó pillanatban is fontos rendelés vagy változtatás egy-egy forgatásról, amire nem lehet nemet mondani. „Ha nagyon sok időt töltesz forgatások környékén, könnyen megfeledkezhetsz a hétköznapi életről. A feleségem szokott figyelmeztetni bizonyos szituációkban arra, hogy nem mindenki filmes a világon, egy problémára simán mondhatják azt, hogy az nem lesz kész” – jellemzi a közeget Szalkai.

A rögtönzésre a kellékmester egy korábbi példát is felhoz, amiből jól kirajzolódik, mennyire összetett feladat elé is állíthatja a kellékes csapatot egy utolsó pillanatos kérés. A 2016-ban bemutatott Inferno budapesti forgatása során például eredetileg az volt a terv, hogy az egyik bonyolultabb jelenetben nem kell Tom Hanks kezére a sztori szempontjából fontos Mickey egeres óra, de aztán a rendezőnek más ötlete támadt.

„Eljött a forgatás napja, amikor befutott hozzánk a telefon, hogy egy jelenetben Tom Hankst kirángatják egy kocsiból, kezén az órával, amit letépnek róla. Emiatt szükségük lenne még hat darab ilyen órára kb. egy órán belül. Péntek fél 6 volt, lassan zártak a boltok, és ott ültünk, hogy akkor mit csináljunk. De ez ilyen szakma, ilyen helyzetekben azonnal riasztod a grafikust, hogy tervezzen óralapot, egy másik embered még a Westendbe szalad el motorral órákért, amikre rá tudjuk majd helyezni matricaként a kivágott óralapot. És amikor egy ilyen menet végén odaérsz a kellékkel, akkor ránéznek az órára, és azt mondják: szuper, csak nem jó időt mutat.”

Ahhoz, hogy pontosabb értsük, mivel is foglalkozik egy kellékgyártó cég, érdemes tisztázni, hogy az Epichez két úton érkezik megbízás. Felkeresheti egy produkció azzal őket, hogy a forgatásukra mondjuk középkori aranyérméből kellene 100 darab. Ebben az esetben a műhely határidőre legyártja ezeket a tárgyakat külsős alvállalkozóként. A másik út, amikor Szalkai Zoltán belsős stábtagként, azaz egy film kellékmestereként (prop master) dolgozik. Utóbbi esetben már a forgatókönyv alapján ő felel azért, hogy a filmben melyik jelenetben milyen kellékekre lesz szükség.

Ennek a szakmának az a csúcsa, ha úgynevezett hőskelléket gyárthatnak, azaz olyan tárgy készül a műhelyükben, ami fontos szerepet tölt be a forgatókönyvben. Lehet ez egy olyan különleges láda, mint amilyet Mel Gibson nyitogat a The Continentalban, de lehet kiemelt fegyver is, amiből sokszor többféle is készül: olyan, amilyennek valós súlya van és olyan, amivel egymás megsebesítése nélkül lehet harcjelenetet forgatni. „Simán lehet, hogy párhuzamosan dolgozunk itt a műhelyben egy sci-fin és egy kora középkorban játszódó filmen” – mondja Suszt Dániel, utalva arra, hogy az egymástól sokszor eléggé eltérő megkeresések miatt folyamatosan bővítik a műhelyt, hogy egyre több technikával gyárthassanak, és a tervezési fázisban már abszolút alkotótársnak számít a mesterséges intelligencia is.

Az már változó, hogy az előkészítés melyik fázisában vonják be őket a munkába, és arra is nagyon különböző megoldások vannak, mennyire ad pontos utasításokat, referenciákat a műhelynek egy produkció. Suszt a The Continentalt hozza fel példának, ahol csak egy kézi rajzot kaptak arról az általuk legyártott ládáról, ami végül fontos hőskellék lett a sorozatban. „Néha még ennyi referenciát sem kapunk, hanem saját kutatásaink, ötleteléseink alapján tervezzük meg a tárgyakat. Ha ezekben a szituációkban bizonyítunk, akkor nyilván könnyebben újabb megrendelésekhez juthatunk. A Dűne is jó példa erre a folyamatra: az első filmnél még nagyon kevés dolgot gyártattak Magyarországon, a legtöbb kelléket külföldről rendelték. De a Dűne 2-nél már sokkal több tárgyat kértek tőlünk.”

Kívülről jópofaságnak tűnhet, de komoly háttéripar jött létre

A munkaerővel ezen a speciális területen nincs gondjuk, mert Szalkai szerint „a filmszakma a kevés olyan terület egyike Magyarországon, ahol európai fizetést kereshetsz átlagemberként.” Viszont szerinte félrevezető lehet az átlagemberben élő kép, mert lehet, hogy jól hangzik a kereset, de a filmes munka sokszor 12 órás munkaidőt jelent, és ez nem havi fix munka, napidíjad van, két forgatás között pedig simán eltelhet több hónap, amíg igazából nem keresel pénzt.

A filmipari szakembereken, profi mérnökökön kívül például ezért jelentenek fontos merítést a kellékgyártásban azok a rajongók, akik a szabadidejükben a saját konyhájukban vagy garázsukban építenek olyan szuper kellékeket, maszkokat, felszereléseket, amiben aztán kimennek a Comic Conra vagy egyéb találkozóra a barátaikkal. Szalkai rájuk utalva úgy fogalmaz, „egy ilyen ember szárnyra kap, ha profi csapatba kerül és megfelelő eszközökkel végezheti azt a munkát, ami eddig csak a hobbija volt.”

Az Epicnél azt vallják, a Szegény párák sikere is azt mutatja, hogy érdemes komolyan venni azt a filmes háttéripart, ami kiépült Magyarországon. „Kívülről úgy tűnhet, hogy ez a filmezés jópofa érdekesség Magyarországon. De itt az utóbbi években olyan know-how épült ki, ami egyedülálló.

Ilyen filmes háttér-infrastruktúra és szakembergárda kevés helyen van. Az amerikai és brit piacon létezik ilyen, de nagyon meg kellene feszülnöm, hogy több ilyen helyet mondjak még Európában.

Dolgoztam egy olasz kellékmesterrel aki eljött ide, és azt mondta, ilyennel ő még nem találkozott, hogy minden részfeladat helyben megoldható” – meséli Szalkai, aki hozzáteszi a szervizipar komolyságát jelzi az is, hogy amíg 15-20 éve alig szerepelt magyar név a stáblistákon, addigra most egy Dűne után percekig csak a magyar nevek futnak a vásznon.

„Az óriási dolog, amikor az amerikai producer is azt mondja egy munkafolyamat végén, hogy ezt kint sem tudták volna jobban megcsinálni. Budapest és környéke a második lengépszerűbb filmgyártó központ London után Európában. Amihez az Oscar- és Emmy-díjas stábtagokon túl az egyre magasabb színvonalat nyújtó produkciós cégek és a kialakuló alvállalkozói szektor mind hozzájárult. Sokszor keressük a negatívumokat az ország működésében, de szerintem pont ez a terület olyan fejlődésen ment keresztül, amire büszkék lehetünk” – mondja Szalkai.