Szabó Kimmel Tamás: Nem tudtam megszeretni ezt a bohócságot, nálam ennél több könyv volt otthon

Csütörtöktől látható a mozikban Breier Ádám első filmje, a Lefkovicsék gyászolnak. A film középpontjában a gyász áll, és bemutatja, hogyan éli meg fájdalmát egy bokszedző, aki elvesztette feleségét, és hogyan birkózik meg édesanyja halálával az Izraelből hazatért, katonai múlttal rendelkező, zsidó vallású fia és az unoka. Három különböző generáció ül közösen gyászt, miközben szembe kell nézniük hordozott sérelmeikkel és traumáikkal. A film egy bonyolult apa-fia kapcsolatot mutat be, ahol a felek konoksággal és makacssággal nehezítik meg a kommunikációt egymás között.

A főszerepet Bezerédi Zoltán mellett Szabó Kimmel Tamás alakítja, aki a zsidó fiú szerepét játssza azzal a teherrel a hátán, hogy nem tud nyitni édesapja felé, mert gyerekkorában ráerőltette a bokszolást, és a vallásával sem tud azonosulni.

Az After+ vendége a filmben az Izraelből hazatérő fiút alakító Szabó Kimmel volt, aki mesélt arról, hogyan kapta meg a szerepet, milyen korlátok közé vannak szorítva ma a színészek Magyarországon, hogyan lehet kitörni a sármos szépfiú skatulyából, és milyen töréspontokat okoztak karrierjében az éneklős és kereskedelmi tévés szerepek.

Breier Ádám filmje különös érzékenységgel mutatja be a gyász szakaszait, és nagy hangsúlyt helyez a konok édesapa fájdalmára, aki csak burkoltan meri vállalni érzéseit. Szabó Kimmel ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy sok visszacsatolást kap az apa karakterére:

„Úgy tűnik, ennek a filmnek gyógyító ereje van. Breier Ádámnak írtam a premier előtti vetítések alkalmával, hogy képzeld, apukád kommentelt nálam a Facebookon, hogy mennyire köszöni, hogy részt vettem a gyereke filmjében. Aztán visszaírta, hogy az én apukám is nagyon szuper, hogy mindenhol megosztja a filmet. Úgy tűnik, ez a film tud az apákhoz szólni, mert ez egy családi film, miközben a gyászról és a vallásról szól. Belelátunk a film által a zsidó vallásba is, ami egy szuper dolog, mert ez nem egy zsidó film, de zsidó emberekről szól. Ha megnézzük az itthoni filmtörténetet, akkor látjuk, hogy ilyen film nem készült még a zsidókról, mert eddig csak a holokausztot mutatták be.”

Szabó Kimmel a mozivásznon nagyon hitelesen mutatja meg a zsidó vallású Iván sóvárgását édesapja elismerésére, miközben a kapaszkodót pont a hite jelenti számára, amitől édesapja teljesen elzárkózik. A színész így mesélt arról, hogy milyen akadályokba ütközött a válogatón:

„Egy hosszú casting után kaptam meg a szerepet, és meg kellett tanulnom héberül. Ráadásul nem volt mindegy, hogy hogyan képzem a szavakat, mert ahány ház, annyiféle akcentus. Érdekes volt belelátni ebbe a kultúrába, elég mélyen bele is néztem. Péntek reggel az ortodoxoknál imádkoztam, este meg mentem egy neológ közösséghez. Több rabbival beszélgettem, és voltak vallási szakértők is, akik segítettek nekem.”

A színésznek a hittel azért volt megugranivalója, mert nem tartja magát vallásosnak:

„Az egyházzal van nekem problémám. Negyvenévesen azért ezzel, hogy vallás, kéne valamit kezdeni. Meg vagyok keresztelve, de ez a fajta színház nem az én színházam.”

Elmondása szerint már az első körös fordulónál tudta a castingon, hogy meg fogja kapni a szerepet, mert egy monológot kellett elmondani az édesapjának a kamerák előtt, és a rendező reakciójából sejtette, hogy felkeltette az érdeklődését. A héber nyelv megtanulása viszont okozott számára nehézségeket, erről Breier Ádám rendező is mesélt a Telexnek.

Leo Gagel alakította a filmben Szabó Kimmel Tamás kisfiát, és a készítők azzal cselezték ki a gyerekszínészekben rejlő rizikót, hogy javarészt héberül beszélt a hozzá magyarul szóló szereplőkhöz, amitől önazonossá vált a karaktere. Szabó Kimmel erről azt mesélte, hogy milyen fegyelmezett volt Gagel munkája, illetve mivel a gyerekszínészeket nem lehet hat óránál többet foglalkoztatni egy nap, volt egy ötéves dublőre, aki szintén nagyon gyorsan vette a forgatási instrukciókat.

Breier annak ellenére, hogy megnézett katonai múlttal rendelkező civileket is a szerepre, magabiztos volt azzal kapcsolatban, hogy Szabó Kimmel a körszakállal, szemüveggel és plusz tíz kilóval őszintén át tudja adni a zsidó vallás rituáléit és egy bonyolult apa-fia kapcsolat feloldozását is.

A színész azért is tartja fontosnak, hogy elkészülhetett ez a film egy ilyen üzenettel, mert elég alacsony költségvetésből kellett forgatniuk. A Nemzeti Filmintézet (NFI) Inkubátor Programja elsőfilmes rendezőknek biztosít 100 millió forintot, így valósulhatott meg a Lefkovicsék gyászolnak is. Szabó Kimmel így vélekedik az Inkubátor Programban létrejött filmek sikeréről:

„Ezek viszik az utóbbi években a magyar filmnek a hírnevét, és ezzel nem mondok titkot, ez egy tény.”

Szerinte nem véletlen, hogy ezek a magyar filmek részesülnek külföldi díjakban, hiszen a stáb tagjai tudják, hogy nagyrészt szerelemből vállalják a forgatást, és az együttes tettvágy viszi előre a produkciót, hiszen ez elképesztően kevés pénz egy nagyjátékfilmre. Az adásban Szabó Kimmel azt is elmondta, hogy azért is örült a szerepnek, mert más oldalát mutathatta meg a Lefkovicsék gyászolnak-ban, hiszen sokáig csak az éneklő szépfiú szerepébe akarták őt beilleszteni a Made In Hungária és a Pappa Pia miatt.

A színész szerint ma már tudatosabban kezelné a karrierjét, akkoriban nem volt senki, aki mondjuk óva intette volna a kereskedelmi tévék műsorvezetői szerepeitől. A The Voice tehetségkutatót még a TV2 csatornáján vezette 2012-ben, ahol mindig egy dal eléneklésével nyitotta meg az élő adást. Szabó Kimmel Tamás így fogalmazott arról, hogy miért vállalta el a műsorvezetői posztot a tehetségkutatóban:

„Szimpatikus volt, hogy nem a társadalmi cinizmust akarja mélyíteni a műsor.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte miért fulladt kudarcba annak idején és részben tavaly is a műsor, így válaszolt:

„Hát mert nem trash tartalom volt. Én azt gondolom, hogy az lehetett egy nagy hiba, hogy elkezdtek valamit adni, ami minőségibb volt az addigi tartalmaknál, ez elért egy másik réteget is, viszont nem ütötték meg az elvárt nézettségi szintet. Aztán egy idő után már kaptam olyan konfokat, amelyek nagyon drámai hatást akartak elérni. Utána pedig már elpártoltak azok a nézők, akik azért nézték, mert egy minőségibb tartalmat láttak a kertévében.

Végül nem tudtam megszeretni ezt a bohócságot, nálam ennél több könyv volt otthon”

– mondja ezt arra a kérdésre, hogy az első The Voice után miért nem vállalt több nagy kertévés műsort.

Az adásban arról is mesélt Szabó Kimmel, hogy talán leáldozóban van a színészek kiszolgáltatott helyzete: „Mikor eljöttem a Nemzetiből, nem láttam annak értelmét, hogy egy igazgató azt mondja, hogy várd ki a sorod. Ez a kiszolgáltatottság, hogy »éhes színész a jó színész«, ez talán már leáldozóban van, de azért 30 évig ebben voltunk. Most fiatalokkal dolgozom, és lenyűgöző látni azt az intellektust és energiát, amikkel ők rendelkeznek. Talán már mennek nyugdíjba azok, akik meghonosították ezt a tekintélyelvűséget. Sokkal európaibban vagyunk most már egymással.”

Az adásban szóba kerül még:

• Mit ígért a Pappa Pia első forgatókönyve, és miért vállalta el a szerepet annak idején?
• Miért volt hatékonyabb a magyar film szerepe Andy Vajna korszakában?
• Miért ért volna meg egy kört, ha megnézik castingon Petőfi Sándor szerepére?
• Milyen lehetősége adódott volna Hollywoodban?
• Hogyan tudott kibújni a cukormázas, éneklős filmek szerepeiből?
• Milyen konfliktusa volt a TV2-vel?
• Mit tudott meg a magyar zsidó közösségekről?
• Miért bántja, hogy ha rossz egy film, akkor az a színészen csattan, és nem a rendezőn?
• Mi fájt neki legjobban az SZFE modellváltásánál?